Szabad Szó, 1970. július-szeptember (27. évfolyam, 7887-7962. szám)

1970-07-10 / 7893. szám

2. oldal (Folytatás a 3. oldalon) NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs beszéde az RKP KB július 8-9-i plenáris ülésén (Folytatás az első oldalról) A mezőgazdaságban, tekintetbe véve a keletkezett helyzetet, mi­előbb biztosítanunk kell mind­azoknak a területeknek az újbóli bevetését, amelyekről a vizek visszavonulnak,é­s minél nagyobb területek bevetését kukoricával, zöldségfélékkel és takarmánynö­vényekkel a kalászosok betaka­rítása után, ez lehetővé teszi az áradások okozta veszteségek pót­lását. Meg kell tennünk minden intézkedést a nyári növények ide­jében való és kifogástalan beta­karítására. Különösen felhívom a figyelmet erre a kérdésre, mint­hogy ebben a hónapban is esőket jeleznek; nem kell várni csupán a jó időre, a helyzet megköveteli, hogy bármilyen időben dolgoz­zunk, hogy biztosítsuk a búza és az árpa idejében való betakarí­tását. Tekintettel arra, hogy a mező­­gazdaságban, különösen az állat­­tenyésztő szektorban, nagy beru­házásokat kell eszközölnünk, in­tézkednünk kell az összes elő­irányzott munkák idejében való elvégzéséről. Erre annál is in­kább szükség van, mivel lemara­dás mutatkozik a mezőgazdasági beruházások első hat havi terve tekintetében. Egyszersmind nagyobb figyel­met kell fordítani a vízrendésze­­ti­ talajjavítási és lecsapolási mun­kákra, az erre az évre előirány­zott minden munka elvégzésére, ezen a területen bármilyen el­maradás káros kö­vetkezmények­­kel járhat a párt Központi Bi­zottságának márciusi plénumán kijelölt program végrehajtása szempontjából. A következő időszakban nagy figyelmet kell fordítanunk az 1971. évi terv előkészítésére. A jövő évi­­ tervjavaslatot vala­mennyi Vállalat, minden megyei bizottság ismeri, tehát van idő az alapos előkészítésre. Ebből a célból meg kell gyorsítani az 1971-es gazdasági szerződések, valamint a nyersanyag-, gép- és berendezésellátással, a termék­eladással, a termelési kooperálás­­sal, az építkezési munkák, elvég­zésével, a kutatási témákkal kap­csolatos hosszú lejáratú szerződé­sek megkötését. Ez év második felében — az üzemi osztályoktól kezdve egé­szen a minisztériumi kollégiu­mokig — megvitatják az 1971. évi tervet és az 1971—1975-ös ötéves tervet, arra törekedve, hogy újabb lehetőségeket fedezzenek fel a termelés és a munkatermelékeny­ség növelésére, a jövedelmező­ség fokozására, az anyagi kiadá­sok csökkentésére, valamint a beruházási program maradékta­lan és nagy hatékonyságú meg­valósítására. Tekintettel arra, hogy a válla­latok és az összes pártszervek csaknem két évvel korábban is­merik az ötéves terv előirányza­tait, , elmondhatjuk, hogy meg­vannak az előfeltételek az új terv jó körülmények közötti meg­kezdésére, arra, hogy az első év­től kezdve biztosítsák annak si­keres teljesítését. ELVTÁRSAK! A megvitatásra a plénum elé előterjesztett két törvénytervezet a gazdasági tevékenység vezeté­sének tökéletesítését hivatott elő­mozdítani. A két tervezet szer­vesen hozzátartozik a párt 1967- es Országos Konferenciáján a gaz­dasági és társadalmi tevékenység megszervezésének, tervezésének és vezetésének javítására kijelölt intézkedési programhoz. Egyéb­ként a X. kongresszus Központi Bizottságunk feladatául tűzte ki, hogy 1970 folyamán fejezze be az erre vonatkozó intézkedések meghozatalát és 1971 elején je­lentse a pártnak — valószínűleg egy Országos Konferencia kere­tében —, hogyan valósította meg ezt a feladatot. Éppen ezért foly­tatnunk kell a többi intézkedé­sek előkészítését — elsősorban a Tervezési Törvényt, a Külkeres­kedelmi Törvényt és másokat —, hogy az év végéig mindegyik törvényes formát nyerjen, a Nagy Nemzetgyűlés jóváhagyá­sával, s hogy gazdasági tevé­kenységünk gyakorlati útmuta­tóivá váljon. A mezőgazdaságban a terme­lés- és munkaszervezési intézke­dések valójában azoknak az in­tézkedéseknek a kiegészítését je­lentik, amelyeket az ez év tava­szán jóváhagyott Törvény ír elő a munkaszervezésről és munka­­fegyelemről az ipari egységekben és más állami szervezetekben. . Mint ismeretes, országunkban a mezőgazdaság a gazdasági tevé­kenység egyik alapvető ága. Ép­pen ezért rendkívül fontos fela­dat, hogy a növényi és állati ter­melés további növelése érdeké­ben e szektorban alaposan szer­vezzék meg a termelést és a munkát. Abból kiindulva, hogy a mezőgazdaságban a föld a leg­főbb termelőeszköz, hogy függet­lenül attól, kinek a tulajdonában van, az egész nemzet vagyonát képezi, s hogy következésképpen, az egész nemzet érdekelt jó fel­­használásában és megművelésé­ben, termőképességének és hoza­mának növelésében. — pártunk és államunk állandó gondot for­dít a földalap megőrzésére és a vele való jó gazdálkodásra, a szántóterületek növelésére, nagy­szabású feljavító, lecsapolási és öntözési munkálatok elvégzésére, a minél bőségesebb terméseket biztosító feltételek megteremté­sére. A törvénytervezet számos in­tézkedést és kötelezettséget ír elő mind az állami szervek, mind az állami mezőgazdasági dolgozók számára, a szövetkezeti tagok és az egyéni termelők számára a­­zoknak a mezőgazdasági mun­káknak idejében és megfelelő módon való elvégzésére, amelyek döntő jelentőségűek a mezőgaz­dasági termelés mennyisége és minősége szempontjából. A munka minőségének kérdése nagy jelentőségű mind az ipar­ban, mind a mezőgazdaságban. Érthető, hogy a szocialista rend­szer körülm­ényei között az ál­lam köteles őrködni afelett, hogy minden szektorban a legjobb kö­rülmények álljanak fenn a tevé­kenység kifejtésére a tudomány és a technika legújabb vívmányai alapján. Az, hogy­ rendszerünk társadalmi alapja a munkásosz­tály és a parasztság szövetsége, feltételezi, hogy a két baráti osz­tály egyesítse erőfeszítéseit a társadalom műszaki-anyagi alap­ja egész fejlesztési programjá­nak eredményes megvalósítása érdekében. Ezért szükségesek vi­lágos szabályozások a mezőgaz­dasági munka és termelés meg­szervezése tekintetében — Ugyan­úgy, ahogy az iparban szükség van a rend és a fegyelem erősí­tésére. íme ezér­t nem maradhat közömbös társadalmunk azzal szemben, hogy miként folynak a munkák a mezőgazdaságban —a gazdasági tevékenység e rendkí­vül jelentős szektorában. A törvénytervezetet széles kör­ben megvitatták a falusi dolgo­zók. Az, hogy az összes dolgo­zók, a szövetkezeti tagok üdvö­zölték a törvénytervezetet és ugyanakkor javaslatokat tettek, hogy ez minél jobban megfelel­jen a mezőgazdasági munka meg­szervezése, a rend és a fegyelem erősítése követelményeinek, pa­rasztságunk szocialista öntudata magas színvonaláról, valamint a törvénytervezetben foglalt előírá­sok helyességéről tanúskodik. Természetesen, csupán a tör­vény elfogadása nem oldja meg magától a kérdést. Szükséges, hogy a Mezőgazdasági és Erdő­gazdálkodási Minisztérium, a mezőgazdasági szervek, a Mező­­gazdasági Termelőszövetkezetek Országos Szövetségének Tanácsa és a megyei szövetségek, az ál­lami vállalatok, a mezőgazdaság­­gépesítési vállalatok és a mező­gazdasági termelőszövetkezetek vezetőségei, a néptanácsok, a me­gyei pártbizottságok és a párt­­szervezetek teljes határozottság­gal tevékenykedjenek a törvény előírásainak valóra váltása érde­kében, a mezőgazdasági vezetési, szervezési és tervezési tevékeny­ség színvonalának emeléséért, a mezőgazdasági egységek, minden egyes dolgozó és szövetkezeti tag kezdeményezésének növeléséért. Ismeretes, hogy a párt és az állam az utóbbi időben számos intézkedést tett a falusi­ dolgozók érdekeltségének növelésére; csak­nem két hónappal ezelőtt intéz­kedéseket fogadtunk el számos mezőgazdasági, főleg állati ere­detű termék árának emelésére. Ez bizonyítja azt a gondoskodást, hogy a dolgozók érdekeltségének szempontjából is biztosítsuk a nemzetgazdaság e fontos ága fej­lesztési programjának megvaló­sítását. Helyesen össze kell azon­ban hangolnunk az anyagi érde­keltséget a munka jó megszerve­zésével, a renddel, a fegyelem­mel, a munkák kifogástalan el­végzésével. Csak így teljesíthet­jük a­ következő ötéves tervben a mezőgazdasági téren előirányzott nagy feladatokat. A törvény, a­­melyet a Nagy Nemzetgyűlés megvitat, arra hivatott, hogy ma­ga is ezt a célt szolgálja. Nem fér semmi kétség ahhoz, hogy hozzáértéssel felhasználva az említett intézkedésekkel lét­rehozott törvényes keretet, jelen­tős javulást érünk el mezőgazda­­sági munkánkban. Ennek tükrö­ződnie kell a mezőgazdasági ter­melésnek és a parasztság jöve­delmének gyorsabb növekedésé­ben, abban, hogy a mezőgazda­ság fokozottabban hozzájáruljon a nemzeti vagyon növekedéséhez, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építéséhez hazánk­ban. Ami az anyagi és pénzeszkö­zökkel való gazdálkodásra és a pénzügyi ellenőrzés megszerve­zésére vonatkozó törvényterveze­tét illeti, ennek közvetlen célja világosabban meghatározni a szocialista vállalatok és szerve­zetek vezetőségének szerepét és felelősségét a szocialista álla­munk által rájuk bízott anyagi és pénzeszközök minél jobb e­­redménnyel való­­ felhasználásá­ban. Az élet bebizonyította, hogy jobban meg kell szervezni az el­lenőrzést ezeknek az eszközök­nek a felhasználása tekintetében és egységesen kell irányítani a pénzügyi ellenőrzést. Az anyagi és pénzeszközökkel való jó gazdálkodás, minden e­­gyes elköltött lej fokozottabb hatékonysága problémájának dön­tő fontossága van a szocialista építés sikeres kibontakoztatásában. Éppen ezért a vállalat­vezetősé­geknek, a minisztériumoknak mindazoknak, akikre az állam, a nép anyagi és pénzeszközök ke­zelését bízza, nagy felelősségér­zettel kell rendelkezniük, min­den erejükkel arra kell töreked­niük, hogy minél jobban gazdál­kodjanak ezekkel az eszközök­kel. Igaz, elvtársak, hogy jó e­redményeket értünk el e tekin­tetben, de még vannak hiányos­ságok. Ha mindazok, akiknek bi­zonyos vezető, szerepük van a gazdaságban, kitartóbban, állan­dóan törekednének a jobb gaz­dálkodásra, sokkal jobb eredmé­nyeink lehetnének; a szocializ­mus fejlesztésének a programja is gyorsabb ütemben haladna, meg gyorsabb ütemben biztosít­hatnánk a dolgozók jövedelmé­nek növekedését. íme, miért kell komolyan elgondolkoznunk azon,­­mennyire fontos, hogy jól gazdál­kodjunk, maximális hatékonyság­gal használjuk fel azokat az esz­közöket, amelyeket az állam, a nép bocsát rendelkezésünkre a gazdasági tevékenységhez; íme, miért kell rendkívüli figyelmet fordítanunk az említett alapok­kal való gazdálkodással megbí­zott emberek felkészítésére, mi­ért kell még hatékonyabb irá­nyítást és ellenőrzést gyakorol­nunk. Természetesen — mint más területeken — ezen a területen sem oldja meg a problémát egye­dül az ellenőrzés megjavítása. Meg kell valósítanunk — és ter­vezett intézkedéseink ezt céloz­zák — a vezető káderek jobb felkészítését. Arra gondolunk — és e tekintetben törvényt készí­tenek elő —, hogy a jövőben csupán olyan embereket nevez­zenek ki gazdasági vezető tiszt­ségbe, akik alapos ismeretekkel rendelkeznek, nemcsak technikai, hanem gazdasági, gazdálkodási ismeretekkel is, olyan embere­ket, akik a gyakorlatban bebizo­nyították, hogy értenek a gazdál­kodáshoz, eredményesen vezetni tudják a gazdasági tevékenységet. Az általunk megvitatott tör­vénytervezetben foglalt intézke­dések tehát csupán egyik oldalát — természetesen jelentős, de mégis csupán egyik oldalát — képezik az anyagi és pénzeszkö­zökkel való ügykezelés és gazdál­kodás megjavítása folyamatának; a pénzügyi ellenőrzés csupán a gazdasági tevékenység figyelem­mel kísérésének és nyilvántartá­sának egyik része. Figyelembe véve e téren még fennálló hiányosságainkat, a Pénzügyminisztériumnak, a töb­bi minisztériumnak, a szocialista szervezetek vezetőségének teljes határozottsággal kell cselekedni­ük azért, hogy erősödjék a fele­lősségérzet minden egyes fej fel­­használása tekintetében. Ugyan­akkor a pártszervek és -szerve­zetek behatóbban ellenőrizzék, irányítsák és hatékonyabban szervezzék meg az anyagi és pénzeszközökkel való jó gazdál­kodást és ezeknek az eszközök­nek a felhasználását, vonják be a néptömegeket, a dolgozókat az ellenőrzés megvalósításába, a te­vékenység javításába minden munkahelyen. Abból kiindulva, hogy az ösz­­szes termelőeszközök, az összes anyagi javak igazi tulajdonosai a dolgozók, a nép, úgy kell meg­szervezni a tevékenységet, hogy az összes dolgozók érezzék a fe­lelősséget és ténylegesen részt vegyenek az anyagi és pénzesz­közökkel való jó gazdálkodásban és ezen eszközök felhasználásá­ban. Csupán így érhetünk el ki­váló eredményeket, azoknak a feltételeknek és megnövekedett lehetőségeknek a szintjén, ame­lyekkel nemzetgazdaságunk je­lenleg rendelkezik. Gazdasági te­vékenységünk csupán így járhat egyre jobb eredményekkel, csu­pán így érhetünk el gyors­­fejlő­dést mind az iparban és a me­zőgazdaságban, mind az egész nép életszínvonala nagyobb méretű növekedésében. ELVTÁRSAK! A tavaszi áradásokról előter­jesztett jelentés alapján képet alkothattak maguknak az orszá­gunkat ért példátlan természeti csapás méreteiről, de mindenek­előtt a katasztrófa következmé­nyeinek­ mérséklésére vagy meg­előzésére irányuló átfogó tevé­kenységről, annak a sok száz­ezer embernek az óriási munká­járól, aki éjt nappallá téve min­den erejével harcolt a fékevesz­tett vizekkel. Meg kell monda­nunk, az, hogy az árvizek nem okoztak még nagyobb károkat, a határozottan erélyes­­ intézkedé­seknek, a hazánk honpolgárai ál­tal tanúsított hősiességnek kö­szönhető. Önök hallották az ár­vizek nyomán legtöbbet szenve­dett megyék első titkárainak be­számolóit. De az, amiről az elv­társak itt beszámoltak, csak el­­­enyésző részben tükrözik —­ nehéz is azt szavakban visszaadni — a májusi és júniusi árvizek ará­nyait és súlyosságát. Abban az időszakban csaknem valamennyi árvíz sújtotta megyébe ellátogat­tam. Ha nem jártam volna a helyszínen, talán nem értettem volna meg azokat az elvtársakat, akik óránként kértek telefonon segítséget az elszabadult vizekkel vívott harchoz. Valóban, elvtár­sak, egyáltalán nem volt túlzott a sajtó beszámolója, ellenkezőleg, talán nem is sikerült a maga arányaiban érzékeltetnie a való­ságot. Meg kell mondanunk, hog­y az árvíz rendkívüli súlyos volt, s hogy a megyei pártbizottságok, szervezeteink, az összes dolgozók mindent megtettek, amit tehet­tek a fékevesztett vizek megállí­tásáért, a károk mérsékléséért és­­ korlátozásáért. Egyes helyeken — különösen a Duna mentén — heteken át rendkívül nehéz kö­rülmények között dolgoztak, hogy megelőzzék az újabb áradásokat. A Vaskapunál kétszer kerültek rendkívül veszélyes helyzetbe, de az ottani munkaközösség éjt nappallá téve dolgozott, hogy el­hárítsa a veszélyt,, amely egész munkájukat fenyegette. A Duna egész hosszában tíz- és tízezer ember dolgozott a gátak magasí­tásán, a gátakon keletkezett ré­sek azonnali eltömésén. Csak így kerülhettük el a nehezen helyre­hozható katasztrófát, a Duna sík­ságának, a Duna árterületének víz alá kerülését, ami több száz­ezer hektárt, számtalan helységet érintett volna súlyosan. Íme, ezért szeretnék a plenáris ülésen is köszönetet mondani mindazoknak, akik azokban a na­pokban és hetekben valóban hd­­ies munkát végeztek. És hang­súlyozni kívánom, hogy e súlyos körülmények között még inkább megnyilvánult egész, népünk szo­lidaritása és egysége a párt kö­rül. Az a mód, ahogyan hazánk honpolgárai a párt és a kormány felhívására az árvíz sújtotta öve­zetek segítségére siettek, szintén magas szocialista öntudatról, a kommunista pártunkba vetett tö­retlen bizalomról tanúskodik. Külön ki kell emelnem a mun­kásosztály magatartását, a mun­kásosztályét, amely ezúttal is elöl járt és példásan teljesítette a szocialista társadalom vezető osztályának szerepét. Úgyszintén ki kell emelnem parasztságunk, a munkásosztály megbízható szö­vetségese magatartását, a pa­rasztságét, amely a történelem során annyiszor mindent meg­tett, hogy hozzájáruljon a román nép életében előfordult súlyos nehézségek­­legyőzéséhez. Amint azt más alkalmakkor is mondot­tam, az értelmiség is kitett ma­gáért; lelkesen válaszolt a párt felhívására és — a munkásosz­tály, a parasztság mellett — hoz­zájárult a gazdasági és a társa­dalmi élet normális menetének helyreállításához és biztosításá­hoz. Pártunk és államunk ezért nagyrabecsülte és nagyrabecsü­li azt a jelentős szerepet, amelyet társadalmunkban az értelmiség betölt — az az értelmiség, amely teljesen azonosította magát a szocialista építés ügyével. Az élet ismét bebizonyította, hogy a mun­kások, parasztok, az értelmiségiek összefogása a párt vezetésével hatalmas erőt képvisel, amely le tud győzni bármilyen nehézséget, biztosítani tudja a szocialista é­­pítés feladatainak sikeres telje­sítését. Úgy vélem, kötelességem hang­súlyozni a plenáris ülésen is azt a jelentős szerepet, amelyet fegy­veres erőink katonái töltöttek be, azt a magas felelősségérzetet és odaadást, amellyel a haza i­­ránti kötelességüket teljesítették e nehéz körülmények között. Ugyancsak ki akarom domborí­tani a hazafias gárdáknak, nagy­szerű ifjúságunknak, katonai fel­készítési egységeinek­­ jelentős hozzájárulását. Az idei áradások példátlan mé­reteivel kapcsolatosan rendkívüli intézkedéseket kell tenni újabb pusztítások elkerülésére a­­jövő­ben. Elsősorban kiegészítő mun­kálatok szükségesek, azokon fe­lül, amelyekre eredetileg gondol­tunk, egyes folyóvizek szabályo­zása, völgyzáró gátak és part men­ti gátak építése érdekében. Amint a plenáris ülésen rámu­tattak, ott, ahol egyes vizeken völgyzáró gátak voltak, el lehe­­tett kerülni vagy csökkenteni le­hetett az árvízveszélyt. Ezért fe­lül kell vizsgálnunk a belvízren­­dezési programot, figyelembe vé­ve azokat az új intézkedéseket, amelyeket azonnal foganatosítani kell. Jelenleg a szükséges tanul­mányok összeállításán dolgoznak, mozgósítanunk kell az egész né­pet az ezen a téren szükséges munkálatok volumenének meg­valósítására. Még az idén helyre kell állítani és meg kell erősí­teni a megrongálódott gátakat, új gátakat kell emelni a helysé­gek és vállalatok megvédésére, úgy véljük, hogy minden megyei bizottság, minden városi bizott­ság kötelessége — a szakértők támogatásával — azonnal rátérni ezen intézkedések megvalósításá­ra, hogy hasonló helyzet megis­métlődése­­esetén elkerüljük az idén elszenvedett veszteségeket. Számos város és vállalat példája bebizonyította, hogyha vannak gátjaink — nem is­ olyan nagyok —, jelentősen csökkenthetjük az árvízkárokat. Ezért, a pártszer­veknek és -szervezeteknek hatá­rozott intézkedéseket kell ten­niük, hogy még ezen a nyáron árvízvédelmi munkálatokat vé­gezzenek a helységeknél és a gazdasági létesítményeknél. A Meteorológiai Intézet tevé­kenysége szintén jobb megszer­vezésre szorul. Úgy látszik, hogy ezt az intézetet jobban fel kell szerelnünk, de ugyanakkor köze­lebbről meg kell vizsgálnunk, ho­gyan fejti ki tevékenységét, mert sok esetben előrejelzései éppen ellenkezőleg váltak valóra. Úgy­szintén ki kell dolgoznunk a tá­jékoztatási és figyelmeztetési rendszert,, mert ezen a téren is felmerültek egyes olyan hiányos­ságok, amelyek miatt több hely­séget­ az áradások készületlenül értek. Meg kell invítannunk az­ együttműködést is a szomszédos országokkal, különösen azokkal, amelyekkel közös folyóink van­nak, beleértve a tájékoztatást és a figyelmeztetést is, azért, hogy a jövőben együttesen kiküszöböl­hessünk ilyen katasztrófákat. Az az egység és határozottság, amellyel a román nép ezekben a nehéz pillanatokban válaszolt a párt felhívására, ismételten bi­zonyítja, milyen hatalmas erőt képvisel egy szabad és sorsának urává vált nép, amely a szocia-­­­lista társadalmat építi, amely ha­zája sokoldalú fejlesztéséért, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért munkálkodik. ELVTÁRSAK! Napirendünkön szerepel a párt 50. évfordulója megünneplésének előkészítése is. Az évforduló al­kalmából számba kell hogy ve­gyük pártunknak a munkásosz­tály, a nép szolgálatában vívott harcát, a szocialista társadalom­ban betöltött vezető szerepe tel­jesítéséért kifejtett tevékenységet. Az áradások súlyos körülményei közepette pártunk szervei és szer­vezetei feladatuk és a nép iránti felelősségérzetük magaslatán áll­tak. A kommunisták, a pártszer­vezetek és -szervek a dühöngő vizekkel vívott harc első sorai­ban voltak, mindent megtettek a társadalmi élet normális meneté­nek helyreállításáért. Ilyen kö­rülmények között ismét bebizo­nyosodott, hogy milyen szoros kapcsolat van a párt és a városi és falusi dolgozók között, nem­zetiségre való tekintet nélkül, mennyi bizalommal követi né­pünk a kommunista pártot, mi­lyen lendülettel valósítja meg marxista-leninista politikáját, a­­mely teljes mértékben megfelel az egész nemzet érdekeinek és törekvéseinek. Ezért a párt fennállásának év­fordulója az egész nép ünnepe lesz. Az évforduló alkalom kell hogy legyen a párt szervező és általános politikai tevékenységé­nek, az összes pártszervek és -szervezetek, minden egyes kom­munista munkájának megjavítá­sára. Az 50. évforduló megünnep­lésének még erőteljesebben ki kell domborítania a párt vezető szerepét minden tevékenységi te­rületén. A pártszerveknek meg kell javítaniuk a tevékenység ve­zetését a vállalatokban, intézmé­nyekben, intenzív politikai mun­kát kell végezniük a X. kongresz­­szuson megállapított feladatok sikeres teljesítéséért. A párt 50 éves fennállásának megünneplésére az új ötéves terv első évében kerül sor. Ezért en­nek szoros kapcsolatban kell áll­nia a társadalom műszaki-anyagi alapjának fejlesztéséért, a szo­cialista viszonyok tökéletesítésé­ért, a tudomány és kultúra fejlesz­téséért, a szocialista demokrácia elmélyítéséért, a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom megte­remtéséért vívott harccal. Ugyanakkor a párt megalaku­lásának évfordulóját annak je­gyében kell megünnepelnünk, hogy­­fokozódjék pártunk és ál­lamunk nemzetközi tevékenysége országunknak a szocialista álla­mokkal, a kommunista és mun­káspártokkal való együttműködé­se és egysége fejlesztéséért, a­­zért, hogy növekedjék Románia hozzájárulása a nemzetközi koo­­perálás, az összes országokkal való együttműködés bővüléséhez függetlenül az államok társadal­mi rendszerétől, Európa és az egész világ békéjének és a biz­tonságának megvalósításához. Pártunk és népünk teljesen tu­datában van annak, hogy a ro­mániai szocialista építés felada­tainak sikeres valóra váltása szá­mottevő hozzájárulást jelent a szocializmus általános ügyéhez. Ugyanakkor, nemzetközi tevé­kenysége révén, Románia hozzá­járul a szocialista világrendszer, az antiimperialista front erősödé­séhez, a népek békéért és társa­dalmi haladásért vívott harcá­hoz. Természetesen, elvtársak, te­vékenységünkben nagy súlyt he­lyezünk a romániai szocialista építés problémáinak megoldásá­ra. Egyébként­ nem is lehet ez másként egy kormánypárt eseté­ben; e pártnak be kell bizonyí­tania, hogy meg tudja oldani a szocialista építés gyakorlati prob­lémáit, országa konkrét helyze­tére tudja alkalmazni a marxis­ta-leninista tanítást. Az koránt­sem az elszigetelődés vagy a na­cionalizmus politikája — ahogyan egyesek néh­a állítani szeretnék pártunkról és országunkról. El­lenkezőleg, a szocializmus célki­tűzéseinek megvalósítása azt je­lenti, hogy ott, ahol élsz, dolgo­zol, ahol a történelem rád bízta a társadalom vezetésének felada­tát, arra törekszel, hogy minél jobban oldjad meg az új rend­szer megteremtése által felvetett nagy problémákat. Ugyanakkor, elvtársak, mi megértjük, hogy szükséges — és ebben a szellemben cselekszünk — tanulmányoznunk más pártok, más szocialista országok tapasz­talatát is, és ami megfelel a mi körülményeink között, nem ha­bozunk azt alkalmazni. .Szüksé­gesnek tekintjük, hogy a szo­cialista országok között, a kor­­mányon lévő kommunista pártok között vélemény- és tájékoztatás­csere létezzen, hogy kölcsönösen tanulmányozzák tapasztalataikat a szocializmus és a kommuniz­mus építésében. Ugyanakkor szükségesnek véljük, hogy kiter­jesszük az együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást mind a KGST-hez tartozó szocialista országokkal, mind az összes töb­bi szocialista országokkal, min­den egyes szocialista nemzet fej­lődése és felvirágoztatása és ugya­­akkor az egész szocialista világrendszer erősítése érdeké­ben Amint a plenáris ülésen előter­jesztett tájékoztatókból értesül­tek róla, pártunk és kormányunk az utóbbi hónapokban széles körű nemzetközi tevékenységet fejtett ki. Ez az egész tevékenység a párt X. kongresszusának azon határozatai szellemében bontako­zott ki, amelyeknek célja szilár­dan és következetesen cselekedni az összes szocialista országokkal való együttműködés és egység fejlesztéséért, a fennálló nézetel­térések megszüntetéséért, ami el­engedhetetlen feltétele annak, hogy világszerte érvényesüljön a szocializmus ereje és befolyása. A Román Kommunista Párt részt vett Lenin Születése 100. évfordulójának megünneplésén, május folyamán pedig pártunk egyik küldöttsége látogatást tett a Szovjetunióban és megbeszélé­seket folytatott a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttsé­gével, L. I. Brezsnyev, N. V. Podgornij, M. A. Szuszlov elv­­társakkal és a szovjet párt és ál­lam más vezetőivel. A pártunk küldöttsége és az SZKP küldött­sége közötti moszkvai megbeszé­léseken felvetettünk számos kér­dést a pártjaink és államaink közötti kapcsolatokra, valamint a nemzetközi helyzet egész sor kérdésére vonatkozólag. • Meg a­­karom jegyezni, hogy a megbe­szélések munkalégkörben folytak le és utánuk arra a közös kö­vetkeztetésre jutottunk, hogy to­vábbi lépéseket kell tennünk a pártjaink és országaink közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséért a marxizmus-leninizmus elvei, a proletár internacionalizmus,, a jogegyenlőség, a kölcsönös tiszte­let és a belügyekbe való be nem avatkozás elvei alapján. Pozití­ven értékeljük azokat a megbe­széléseket is, amelyeket a Ion Gheorghe Maurer­ elvtárs vezette román kormányküldöttség és az A. N. Koszigin elvtárs vezette szovjet kormányküldöttség foly­tatott később Moszkvában. Mint tudják, az elmúlt napok­ban sor került a Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének romániai látogatására, élén Ko­szigin elvtárssal, s ez alkalomból aláírtuk a Románia Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió kö­zötti barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének látogatá­sa, az ez alkalomból folytatott megbeszéléseink a meleg barát­ság elvtársi légkörében folytak le, módot nyújtottak az eredmé­nyes véleménycserére, hozzájá­rultak a kölcsönös jobb megis­meréshez, az egyetértés elmélyí­téséhez. Az elmúlt napokban Bukarest­ben aláírt új román-szovjet szer­ződés, amely, húsz éves időszak­ra rendezi a Románia és a Szov­jetunió közötti kapcsolatokat, új távlatokat nyit a pártjaink és országaink közötti együttműkö­dés, barátság és szövetség továb­bi fejlesztéséhez. A szerződés fel­karolja a szocialista országok kö­zött a marxizmus-leninizmuson, a proletá­r internacionalizmuson, a jogegyenlőségen és a belügyek­­be való be nem avatkozáson, a nemzeti függetlenség és szuvere­nitás tiszteletben tartásán, a kölcsönös segítségnyújtáson és kölcsönös előnyökön alapuló új típusú kapcsolatok elveit. Két­ségtelen, hogy ez a szerződés ér­tékesen hozzá fog járulni a szo­cialista országok együttműködé­sének és egységének, a világ ha­ladásának és békéjének ügy­éhez. Pártunk és népünk mindent meg fog tenni a kapcsolatok további fejlesztéséért a Szovjetunió Kommunista Pártjával, a Szov­jetunió népeivel, mert úgy véli, hogy ez megfelel mind orszá­gaink és pártjaink érdekeinek, mind pedig a szocializmus és a béke általános érdekeinek. Az utóbbi időben ugyanakkor egész sor megbeszélést folytat­tunk egyes kommunista- és mun­káspártok és nemzeti felszabadí­tó mozgalmak vezetőivel és kül­döttségeivel: Santiago Carillo­val, a Spanyolországi KP főtit­kárával, Georges Marcalis-val a Francia KP helyettes főtitkárá­val, Alvaro Cunhallal, a Portu­gál KP főtitkárával, Enrico Ber­­linguerrel, az Olasz KP főtitkár­helyettesével, Aziz Mohameddel, az Iraki KP KB első titkárá­éval, Ruben Dario Sousával, a Panamai Néppárt főtitkárával, a Mexikói Kommunista Párt kül­döttségével, a Dominikai Kom­munista Párt, a Svédországi Bal­oldali (kommunista) Párt kül­döttségével, a délnyugat-afrikai nemzeti felszabadító mozgalom elnökével és más küldöttségek­kel. Hasonlóképpen több cserére került sor pártaktivista­ küldött­­ségeink és a szocialista országok kommunista pártjainak, valamint egyes kapitalista országok kom­munista pártjainak küldöttségei között. Egyes kongresszusok al­kalmával, amelyen pártunk kül­döttségei is részt vettek, számos párttal folytattunk megbeszélést. Ezzel kapcsolatban ki szeret­nék térni Emil Bodnaras elvtárs­inak arra a látogatására is, ame­lyet egy nagy nemzetgyűlési és államtanácsi küldöttség élén a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságban és a Kínai Népköz­­társaságban tett. Ez alkalommal fontos és eredményes megbeszé­lésekre került sor. Mi rendkívül nagyra értékeljük a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban tett látogatás, főképp a Kim Ir Szen elvtárssal folytatott megbe­szélés eredményét. Ez a látogatás és a megbeszélések felszínre hoz­ták azt a közös óhajunkat, hogy fejlesszük a pártjaink és népeink közötti kapcsolatokat, hozzájárul­junk a nemzetközi munkásmoz­galom egységének megszilárdítá­sához. Egyszersmind nagyra értékel­jük párt- és állami küldöttségünk látogatását a Kínai Népköztársa­ságban és főleg azokat a megbe­széléseket, amelyeket Mao Ce­lling, Lin Biao, Csu En-laj, Kan- Sen elv­társakkal és a Kínai Kommunista Párt, valamint a kínai állam, más vezetőivel foly­tatott. Ez alkalommal kidombo­rították a pártjaink és orszá­gaink közötti gyümölcsöző kap­csolatok fejlődését, azt a közös óhajt, hogy a jövőben is ebben az irányban tevékenykedjenek , ami megfelel mind pártjaink és országaink érdekeinek, mind a szocializmus és a világbéke álta­lános ügyének. Egész tevékenységünk tükrözi a pártnak azt az állandó törek­vését, hogy elősegítse a kommu­nista és munkásmozgalom kere­tében fennálló nehézségek meg­szüntetését a dolgozók nemzetkö­zi szolidaritásának fejlesztését és erősítését, a kommunista és mun­kásmozgalom, az összes antiim­perialista erők egységének erősí­tését. Természetesen, elvtársak, mi tudatában vagyunk annak, hogy a kommunista és munkás­­mozgalom egységének erősítése csupán új alapon valósítható meg, s ezen teljesen biztosítani kell minden egyes kommunista párt autonómiáját és független­ségét, azt a jogát, hogy országa konkrét körülményeinek megfe­lelően dolgozza ki általános po­litikai vonalát. Ugyancsak tuda­tában vagyunk annak, hogy a kommunista mozgalom, a kom­munizmus eszmei fejlődése fel­tételezi a széles körű szabad vi­tát, a világon bekövetkezett vál­tozások tudományos elemzését és értelmezését és — ezen az ala­pon — a marxista-leninista taní­tás alkotó fejlesztését az új gazdasági-társadalmi körülmé­nyekkel összhangban; ilyen irányban tevékenykedik és to­vábbra is tevékenykedni fog a Román Kommunista Párt. Az RKP és kormányunk által kifejtett egész nemzetközi tevé­kenység teljesen megfelel a ro­mániai szocialista építés érdekei­nek, annak, hogy fejlődjenek pártunk és államunk kapcsolatai a szocialista országokkal,­ a kom­munista és munkáspártokkal, megfelel a szocialista országok összef­orrottsága ügyének, a nem­zetközi kommunista és munkás­­mozgalom­­ egysége, az antiimpe­rialista erők szilárdítása ügyének. Ebben az időszakban állami szinten is sor került számos ta­lálkozásra és látogatásra. Ezek között említem meg Törökország elnökének romániai látogatását, az én júniusi franciaországi láto­gatásomat, Zambia elnökének és Irán sahinsahjának romániai lá­togatását, továbbá Maurer elv­társ nemrégi látogatásait Német­ország Szövetségi Köztársaságá­ban. Úgy véljük, hogy ezek a látogatások és megbeszéléseink újból megmutatták az államok

Next