Szabad Szó, 1971. április-június (28. évfolyam, 8117-8194. szám)
1971-05-05 / 8146. szám
2. oldal —-----------------------------------------------------------------—------------------------------------------------------------------ Szabad Szó (Folytatás a 3. oldalon) Mihai Telescu elvtárs beszéde (Folytatás az első oldalról) és tevékeny társadalmi erőként nyilvánult meg, síkra szállt az ország gazdasági és kulturális fejlődéséért, a teljes nemzeti egység megvalósításáért, a függetlenség és szuverenitás védelméért.A munkásmozgalom a román realitások talajának mélységeiben gyökerezett s a marxi tanítás eleven forrásából merített, politikai szempontból egyre érettebbé vált, ami abban körvonalazódott, hogy nagyszámú osztály jellegű szakmai egyesület jött létre, közöttük 1868-ban a temesvári Általános Munkásegylet, mely különböző nemzetiségű dolgozókat tömörített s a Marx és Engels által megteremtett I. Internacionálé első itteni szekciója volt. A román társadalom általános fejlődésének talaján, a munkásmozgalom — időleges nehézségek ellenére — a XX. század elején újból erőteljesen fejlődött. A munkásság és a parasztság hatalmas harci akciói — közöttük különleges helyet foglal el 1907. tavaszán a nagy felkelés — dicsőséges lapokat írtak a román nép társadalmi harcainak történetébe. A burzsoá földesúri rendszerrel vívott osztály összecsapások meggyorsították a munkások pártjának újjászervezését, úgy hogy 1910-ben megtartották a Romániai Szociáldemokrata Párt újjáalakítási kongresszusát, amely magasabb fokra emelte a munkásosztály törekvéseit és harcát. Mint ismeretes, a Románia néptömegeit mélységesen foglalkoztató egyik alapvető kérdés állami egységének valóra váltása volt. Elengedhetetlen feltétele volt ez annak, hogy a román nép, az előrehaladott országok oldalán, elindulhasson a haladás útján. A régi Románia és Erdély munkásmozgalma és társadalma jelentős szerepet töltött be a román nép e követelésének megvalósításában s ez betetőződött 1918. december elsején a gyulafehérvári Szabadság Mezején végrehajtott aktussal, amikor országunk 1228 küldötte, képviselője között jelen volt nagyszámú bánáti is, 25-en pedig Temesvárról. Románia forradalmi munkásmozgalmára erőteljes befolyást gyakorolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, mely új korszakot nyitott meg az emberiség történetében. A proletár nemzetköziségtől áthatott romániai munkásosztály lelkesedéssel köszöntötte az orosz proletariátus korszakalkotó győzelmét, az országban nagy szolidaritási akciókat hajtott végre s közvetlenül részt vett a szovjethatalom megvédésében. Az ország 1918—1921. évi gazdasági és társadalmi-politikai helyzetének alapján, Romániában széles körben fellendült a néptömegek harca; ez a harc az 1920-as általános sztrájkban csúcsosodott ki. A munkások akcióinak méretei és különösen annak nyomán, hogy milyen következményei voltak a munkásmozgalom ideológiai és szervezeti fejlődésére, az általános sztrájk a romániai munkásság leghatalmasabb és legátfogóbb harcát jelentette, a proletariátus első olyan akciójának bizonyult, mely egységesen átfogta az egész országot. A sztrájk erőteljesen megrendítette a burzsoá földesúri rendszer alapjait, bebizonyította a munkásosztály erejét és erélyét, azt a képességét, hogy vállalni tudja az egész nép vezetőjének szerepét a társadalom forradalmi átalakításáért vívott harcban, vezetni tudja az egész nemzet sorsát. Elégtétellel tölt el, hogy kidomboríthatjuk: ebben a nagyméretű harci akcióban tevékenyen és egységesen, nemzetiségre való tekintet nélkül, részt vettek Temesvár és Bánát más munkásközpontjainak proletárjai is. Csupán Temesváron, a sztrájkban több mint 20 000 munkás vett részt, akik nyolc napon át férfiasan szembeszálltak a burzsoá földesúri hatóságok megtorló és terrorintézkedéseivel. A munkásmozgalom feltartóztathatatlan növekedésének, radikalizálódásának feltételei közepette, mélyreható politikai és ideológiai tisztázódási folyamat ment végbe, s ennek nyomán a Szocialista Párt tagjainak nagy többsége síkraszáll azért, hogy ez átalakuljon Kommunista Párttá. Ebben a társadalmi-politikai légkörben tartják meg 1921. május 8-án azt a kongresszust, melynek — a munkálataival és határozataival — történelmi elhivatottsága volt szentesíteni a Román Kommunista Párt megteremtését. E rendkívüli történelmi jelentőségű eseményen jelen voltak Temesvár és egész Bánát szocialistáinak és kommunistáinak küldöttei is, akik hangot adtak az ország e részén élő munkásság akaratának, mely szervesen azonosult az egész romániai proletariátus törekvéseivel. Kedves elvtársak! A Román Kommunista Párt megszületése az 1921. május 8-i kongresszuson, gyökeres fordulatot jelentett munkásosztályunk és a jelenkori Románia egész történelmében. Attól a pillanattól kezdve, annak nyomán, hogy a romániai munkásmozgalom élén olyan vezető állott, melyet a marxi-lenini tanítás vezérelt, a munkásosztály minden fontosabb eseményben jelen volt és hallatta szavát, a társadalmi haladásért folytatott harc első soraiban küzdött. A Román Kommunista Párt tántoríthatatlanul ott volt e csaták élén, bebizonyította, hogy test a román nép, a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség testéből, hogy nincs magasabbrendű, nemesebb célja, mint a nép alapvető érdekeinek, a szocializmus és kommunizmus ügyének hűséges szolgálata. A Román Kommunista Párt le tudta gyűrni annak a két évtizednek a zord nehézségeit, amikor kénytelen volt illegalitásban tevékenykedni s szembeszállni az uralkodó osztályok üldözésével. Szüntelenül megfélemlíthetetlen zászlóvivője volt az összes forradalmi harcoknak. A két háború közötti időszak összes politikai pártjaihoz, összes ideológiáihoz viszonyítva, az élenjáró álláspontot képviselte, hűségesen kifejezte a néptömegek alapvető távlati érdekeit, építő jellegű programot dolgozott ki a romániai igazságtalan társadalmi rendszer megváltoztatására. Nagyszámú sztrájk osztálycsatafolyt le, így a lupényi bányászoké 1929-ben, a vasúti és kőolajipari munkásoké 1933-ban, megfélemlíthetetlen akciók a fasizmus ellen, Románia területi integritásának, függetlenségének és szuverenitásának védelmében. Mindezek bizonyították a párt nagy mozgósító képességét, forradalmi következetességét és mélységes ragaszkodását a nép ügyéhez, a szocializmus eszményeihez. Az 1929—1933-as nagy osztálycsaták sorában, a nemzet történelmének évkönyvei feljegyezték az Egységes Szakszervezetek 1929. áprilisi temesvári kongresszusát is. Élenjáró helyet foglal el ez a Román Kommunista Párt által kezdeményezett és vezetett forradalmi olyan munkásakciók sorában, mint amilyenek: a Gyapjúipar, a Láncgyár, a Banatul szövőde, a Romitex Üzem dolgozóinak, a Sörgyár, a Cukorgyár, a Standard gyár munkásainak sztrájkjai és mások. A vasúti és kőolajipari munkások 1933-as hősi harcaiban csúcsosodtak ki a gazdasági válság éveinek hatalmas munkásmegmozdulásai s e harcoknak erőteljes visszhangjuk volt a bánáti munkásközpontokban, így Temesváron is. A temesvári munkásság, melyet az RKP Bánát tartományi bizottsága mozgósított, kinyilvánította szolidaritását a vasutasok és kőolajipari dolgozók hősi harcával. A kommunistákat mélységes hazaszeretetük arra késztette, hogy a hazafias erők első soraiban harcoljanak a vasgárdista mozgalom és az igazságtalan bécsi diktátum ellen. A Román Kommunista Párt Központi Bizottsága, Álláspontunk című 1940. szeptemberi dokumentumában határozottan szembeszállt ezzel a galád aktussal, mely az ország testéből kiszakította Erdély északi részét. Temesváron, a párt tartományi bizottságának vezetésével, hatalmas utcai tüntetések zajlottak le a diktátum ellen, melyekbe a munkások oldalán, bevonták az állampolgárok széles rétegeit. A tüntetők szétkergették a hitlerista bandákat, melyek megkísérelték meggátolni a tüntetést, bátran megostromolták a hitlerista Németország és a fasiszta Olaszország temesvári konzulátusait. A katonai-fasiszta diktatúra időszakában, a háború nehéz éveiben, a kommunista párt hangot adott a nép nyugtalanságának, elérte, hogy széleskörű társadalmi, hazafias, demokratikus, haladó erők tömörüljenek az antifasiszta harcban, azért, hogy Románia kilépjen a hitlerista Németországnak a Szovjetunió ellen indított háborújából. A kommunisták forradalmi szelleme, áldozatkész odaadása a nép szabadságának, Romániának a fasiszta iga alóli felszabadulása és a nemzeti függetlenség újrakivívása ügyéhez — mindezek feledhetetlen lapokat írtak hazánk történelmébe. Az 1941. június 22. után kidolgozott dokumentumokban a kommunista párt erélyesen elítélte a szovjetellenes háborút, harcra hívót, e háború ellen és a fasiszta diktatúra ellen, kijelölte a munkásosztály és élcsapatának feladatait a román nép antifasiszta harcában. Az RKP Központi Bizottsága már az 1941. július 8-i körlevélben egységes harcra hívta az egész népet, azért, hogy Románia kilépjen a háborúból, melybe Antonescu taszította az országot, küzdjön a hitleristák kiűzéséért a haza földjéről és a nemzeti függetlenség újra kivívásáért. Az 1941. szeptember 6-i platform-programban — melynek jelentőségteljes címe: A román nép harca a szabadságért és nemzeti függetlenségért —, a kommunista párt azt javasolta az összes hazafias, hitlerellenes erőknek, egyesüljenek egységes nemzeti arcvonalba, a fasiszta diktatúra megdöntéséért, a szovjetellenes háború megszüntetéséért és az átállásért a hitlerellenes szövetségt oldalára, a szabadság és a nemzeti függetlenség újra kivívásáért, olyan kormány alakításáért, amelyben részt vesznek az öszszes hazafias erők képviselői, Erdély északi részének felszabadításáért, a hazaárulók letartóztatásáért és felelősségre vonásáért. A párt vezetésével, ezekben az években merész akciókat szerveztek a hadianyagtermelő és- szállító vállalatokban a hitlerista hadigépezet szabotálására. A parasztságot arra ösztönözték, hogy szálljon szembe a lefoglalásokkal és katonai behívásokkal. Számos partizánharci akció bontakozott ki, közöttük sok Temesváron és más bánáti munkásközpontban a faluban. Az RKP Bánát tartományi bizottsága terjesztette a pártnak az antifasiszta harcra vonatkozó dokumentumait s ezzel egyidőben kiáltványokat adott ki, melyekben román, német és magyar nyelven leleplezte a fasiszta rendszert; erőteljesen befolyásolta ily módon a temesvári és bánáti dolgozó tömegeket, az antoneszkánus diktatúra és a szovjetellenes háború egész időszakában. E vidék történelmében számos forradalmi akciót jegyezhettek fel, így a haditermelésnek a kommunisták által megszervezett rendszeres szabotálását a temesvári Vasúti Főműhelyekben, a Láncgyárban, a Bozsák üzemben és más olyan temesi vállalatokban, melyeknek termelése a háborút szolgálta. Az RKP Bánát tartományi szervezete ugyanakkor fokozott politikai munkát fejtett ki a Temesváron, Aradon, Lugoson és Lippán állomásozó katonai egységekben, felhívással fordult a katonákhoz: ne induljanak a frontra; atemesvári 2. sz. huszárezred és az 5. sz. vadászezred keretében antifasiszta hazafias csoportok alakultak, melyek a kommunisták irányításával, állhatatos politikai tevékenységet fejtettek ki. Katonai egységek raktáraiból fegyverzetet tüntettek el és adtak át a kommunista pártnak, mely azt a partizánharcokban és az antifasiszta felkelés megszervezésében használta fel. A kommunista párt Bánát tartományi szervezete jelentősen hozzájárult a reakció sötét erőivel szemben vívott, szakadatlan harchoz. A párt számos fia nevelkedett és edződött meg az osztályellenséggel vívott harc kemény iskolájában, olyan kommunista harcosok, mint Leontin Sălăjan, Iosif Rangheţ és mások, akik áldozatkészen és hűségesen szolgálták a párt igaz ügyei. Sok temesvári és bánáti kommunista hős esett el az ellenséggel vívott ádáz harcban s nevük örökre ott szerepel a párt és országunk forradalmi mozgalma történelmének aranylapjain. Tisztelettel és elismeréssel őrizzük emlékezetünkben Fónagy Jánost, akit a burzsoáföldesúri rendszer gálábul meggyilkolt, Ocskó Terézt, akit a sziguranca pribékjei halálra kínoztak, Ştefan Plăvăţot, aki a Berzava folyónál a csendőrökkel vívott harcban esett el hősiesen, és még sokan másokat, ismert és névtelen hősöket, akik életüket áldozták a szabadságért, a társadalmi igazságosságért. Elvtársak! A háború évei, amelyek súlyos szenvedéseket hoztak és sok áldozatot követeltek a román néptől, merész ellenállást szültek az antonescanus diktatúrával szemben a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, a hadsereg és más társadalmi kategóriák soraiban, beleértve a burzsoázia egyes politikai köreit és csoportosulásait is. Az, országban megnyilvánuló elégedetlenségre, egyes, igen széles társadalmi rétegek kimondottan náciellenes hangulatára támaszkodva, fejtette ki tevékenységét a Román Kommunista Párt, amely — 1941 júliusi platformjának megfelelően — az összes hazafias nemzeti erők tömörítésének taktikáját alkalmazta, függetlenül attól, hogy ezek az erők milyen okból, vagy milyen céllal helyezkedtek szembe a háborúval, a fasizmussal. Következetesen alkalmazta az Egységes Nemzeti Front kialakításának taktikáját, a haza fasiszta iga alóli felszabadítja érdekében. Az a politikai megegyezés és szövetség, amelyért a Román Kommunista Párt oly állhatatosan és körültekintően küzdött, 1944 tavaszán jött létre, miután már 1943 júniusában az RKP, az Ekésfront, a Szocialista Parasztpárt, a Hazafiak Szövetsége, a MADOSZ és más szervezetek részvételével megvalósult a Hazafias Antihitlerista Front. A Román Kommunista Párt és a Szocialista Párt megegyezése révén létrejött a Munkás Egységfront — az a politikai tömörülés, amely erőteljes hatást gyakorolt a többi hazafias, antihitlerista erők egyesülésére, a proletariátus azon képességének erősítésére, hogy az országban végbemenő események fejlődését a népi tömegek társadalmigazdasági érdekeinek megfelelő irányba terelje. A Munkás Egységfront 1944. május elsejei kiáltványában felszólítja az összes hazafias antihitlerista erőket, hogy egyesüljenek a békéért, az Antonescu-kormány megdöntéséért, a hitlerista csapatoknak az országból való kiűzéséért, a német hadigépezet szabotálásáért és megsemmisítéséért, a Szovjetunióval, Angliával, Franciaországgal és az Egyesült Államokkal való szövetségért, a szabad, demokratikus és független Romániáért folyó határozott harcban. A tömegek antifasiszta harcának erősödése, a kommunista párt egyre szélesebb politikai és szervező tevékenysége, a szovjet hadseregnek a hitlerellenes fronton aratott győzelmei, az európai ellenállás méretei, az attól való félelem, hogy kívül maradnak az eseményeken és elszigetelődnek, arra kényszerítették a Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt vezetőit, hogy csatlakozzanak az RKP és SZDP javasolta platformhoz és 1944 júniusában megalakítsák a Nemzeti Demokrata Blokkot. Az ország megmentését szolgálta a párt kapcsolata számos tábornokkal és törzstiszttel, a hadsereg vezetőivel ; öszszeköttetést teremtett a monarchiával és a királyi palota körül csoportosuló körökkel. A nemzeti felkelés előkészítésének időszakában kidomborodott a kommunista párt politikai és szervező képessége, taktikájának rugalmassága és realizmusa, az az alkotó mód, ahogyan a marxista-leninista tanítást hazánk sajátos körülményei között alkalmazni tudta. A Román Kommunista Pártnak a demokratikus, hazafias és antifasiszta harc állhatatos folytatására irányuló politikája az 1944. évi augusztusi antifasiszta felkelés győzelmében gyümölcsözött. Ez az aktus sorsdöntő fordulat a román nép életében, amely a továbbiak során meghatározta a társadalmi élet minden területén való előrehaladásunkat. A kommunista párt által kibocsátott Mindent a frontért, mindent a győzelemért jelszó alatt, a román nép teljes erejével csatlakozott az antihitlerista koalíció oldalán a náci Németország szétzúzásáért folytatott harchoz. A Szovjet Hadsereggel vállvetve, a Román Hadsereg részt vett az ország egész területének, majd Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria felszabadításában. A felkelés dicsőséges napjaiban a temesvári és más bánáti helységek hazafias alakulatai, a katonai egységekkel együttműködve, hozzájárultak a fasiszta elnyomók kiűzéséhez, megállították a hitlerista csapatok támadását Temesvár térségében, megakadályozva a város elfoglalását. A hazafias