Szabad Szó, 1981. április-június (38. évfolyam, 11214-11290. szám)

1981-04-01 / 11214. szám

2. oldal -----------------------------------------­ * V V OCTAVIAN GÓCA Meghalnak némán perc-füzérek. Kapumhoz nem nyúl senki ujja, a vén idő halott, kegyetlen hamuját mind telkemre fújja. Köd tör be, vállán éjszakát hoz, s ím, elnyel lomha, torz sötétség pogány viharszelek lecsapnak, hogy álmom szárnyait letépjék. Elhagyottan Egy csillagfény se jön becézni zord homlokom — mind haldokol már. Vajon majd egyszer fölragyog még, hát térdre hullhatnék, egy oltár? A dús remények tölgye készül, hogy holt lombját lepermetezze... Ó, jaj, be szép vagy, ó, be szép vagy, s oly messze tőlem, ó, be messze!... FRANYÓ ZOLTÁN fordítása Forrástiszta költészet - Száz éve született OCTAVIAN GOGA — Néhány esztendővel ezelőtt jár­tam először a költő szülőfalujá­ban, Răşinari-on. Kerestem a költeményekből vis­zhangzó fa­lut, bejártam a rendezett utcá­kat, megcsodáltam a szép háza­kat, rendezett kerteket, a gazda­szellemet és szorgalmat, ami a mi bánáti falvainkre emlékezte­tett. Bekopogtam a házak ajta­ján, öregek mesélték el nekem, hogyan találkoztak a nagy költő­vel, Oct­avian Gogával. A falut, gyermekkora emlékeit, gyakran idézte fel verseiben Goga. S a költő is kitartott amellett, hogy időnként hazalátogasson a tiszta forráshoz, a dolgos emberekhez, akiknek vágyait oly mélyről fa­kadón tudta költeményeiben visszaadni. Răşinari meghúzódik a völgy­ben, de néhány ház felkapaszko­dik a dombtetőre, onnan integet az érkezőnek. Nem­­ messze a szülői háztól a híres muzsikus, Chioru fogadója. Ismerős ez a világ mindenkinek, aki valaha Goga verseire figyelt. Életének és főként politikai nézeteinek ellentmondásait cá­folja meg a forrástisztán feltörő, halhatatlan költői életmű. Új­­szerű, sodró erejű költészetét a román nép társadalmi és nemze­ti jogaiért folyó küzdelmének megértése jellemzi. „Rájöttem, hogy egyedül a lázadás irodalma, az életösztönnek a nép lelkében való felkorbácsolása igaz“ — írja Goga. „Annyira jogosnak tűnt a­­ gondolat, hogy a tömegek harci kürtje legyek, hogy bármiféle egocentrizmus banalitásnak lát­szott. Szellete a költő lelkén a nép fájdalma szüremlik, át, így annak érzéseit és vágyait, törek­véseit szólaltatja meg Költésze­tének tiszta forrása a nép életé­ből merit. Tartós kapcsolat fűzi a faluhoz. Szereti az egyszerű, dolgos embereket s arra törek­szik, hogy minél reálisabb képet adjon, tükrözze azt a lázadó til­takozást, mely az elnyomók ellen irányul. Ezért az őszinte, igaz költészetért elismerés és csodálat övezi ma is Octavian Goga emlékét. Goga ismerte a magyar forra­dalmi költészetet és őszinte von­zalmat érzett iránta. Főiskolai tanulmányait Budapesten végezte és az ott eltöltött időszakot arra használta fel, hogy alaposan megismerje e költészetet. Nagyon szerette Petőfi Sándor verseit, s a szabadság nagy dalásával va­lamiféle belső rokonságot érzett. De közösséget vállalt Octavian Goga a nagy forradalmár költő­vel, Ady Endrével is, akit min­dig „nagy gyönyörűséggel olva­sott“. Végül és nem utolsósorban ő szólaltatta meg román nyelven Madách Imre felkavaró drámai költeményét, Az ember tragédiá­ját. Születése századik évforduló­ján, költői és műfordítói örök­sége mellett, tisztelettel emléke­zünk széles látókörű humanista magatartására, népéhez ragasz­kodó harcos kiállására, a román és magyar nép közötti hídépítő munkájára, melyet maradandó irodalmi alkotások fémjeleznek. Közel hat évtized távlatából is egy rendkívüli költői pálya áll előttünk: tolla és tehetsége, né­pével sorsközösséget és küzdel­met vállaló költészete a román irodalom nagyjai közé emeli. Alexandra­­ Jebeleanu V­­ J.­­ * L Piactérből vásárcsarnok (Folytatás az első oldalról) Két mosdókagyló közül is csak az egyik használható Igen, az „újszülött“ rendsze­rint gondokat is hoz magával. Pontosabban, gondra — gondot, hiszen egy korszerű létesítmény szellemi, fizikai és anyagi ráfor­dítást igényel, s amikor elkészül, kiderül, hogy máris újabbakat követel maga körül. Teljesít­hető-e mindez „egyszuszra“? — érdeklődtünk a municipiumi vá­rosgazdálkodási hivatalnál. Pozitív válaszokat összegezhet­tünk, még akkor is, ha tudtunk­ra adták: lépésben kell halad­nunk olyan elemben, amilyenre erőnkből telik A két csarnok méretét illetően aggodalomra nincs ok, hisz elárusító asztalok, csukott kioszkok kerülnek a be­ugrókba, tehát a kereskedelmi felület nem lesz kisebb. A jövő­ben bevezetik a vizet az első csarnokba továbbá, az illető egy­ség szakemberei kicserélik a hi­bás csöveket, csapokat. Tervek szerin­t, az állami szek­tor elárusítói és a magánterme­lők elkülönülnek, felosztják egy­más között a két csarnokot; ezek rendjének biztosítása, működésé­nek megszervezése jövőbeni fel­adat. Ezerkiencszáznyolcvanegyben az áruforgalmazás civilizált fel­tételeket és hozzá igazodó maga­tartást, hozzáállást követel. Épít­hetünk akár márványpalotát is ha sáros lábbelivel járunk ben­ne, mert a küszöb elöl hiányzik a lábtörlő; szállíthatjuk tonna­számra a hatalmas üvegtáblákat a vásárcsarnokhoz, ha csupán az utolsó egy hónapban 1900 lej értékben kellett pótolni azt, amit valakik máris kitörtek. A piaci ügykezelőség irodájá­ban Silvia Ciolan főkönyvelő és Gillinger Erzsébet díjbeszedő a piac belső életéből villantott fel néhány képet. Szerintük, nagy vonzereje van a befejezés előtt álló csarnoknak, s ezt még fo­kozza az Északi Pályaudvar kö­zelsége, de méginkább a „ tőszom­széd“, vagyis az autóbuszállomás. A magántermelők leginkább a­­közeli peremnegyedekből járnak ide, meg főleg Gyirokról, Utvin­­ról, Páváéról, de távolabbról is. Pénteki napon a számuk mint­egy 300—350, ilyenkor 180 mérle­get váltanak ki. Temesvár, akár a serdülő fia­tal, évről évre növekszik. S az új tömbházak földszintjén nyi­tott megannyi üzlet, zöldséges­­bolt, a fél fogára sem elegendő — ahogy mondani szokás. Jelen­leg hét piac igyekszik eleget ten­ni az elvárásoknak közöttük sor első, a legnagyobb, a Május 1. elnevezésű, a Văcărescu utcában. Utódai, követői is lesznek a jö­vőben — tervezik a város elöl­járói. Kivitelezés szempontjából, a Gyiroki úti piac a legalkalma­sabb a korszerűsítésre — mond­ják a szakemberek. Kívánjuk, hogy a folytatás méltó legyen a város hírnevéhez, annak lakosaihoz Mert tudnunk kell: társadalmi összefogás, hon­polgári igyekezet segítette vá­sárcsarnokká tenni a tegnapi piacteret. K. Mária — Zsombolya. Ér­deklődéssel olvastuk levelét és megértjük jogos felháborodását. Észrevételeit eljuttattuk a város vezetőségéhez azzal a kéréssel, hogy hozzák meg a szükséges in­tézkedéseket. Tamás Szever — Temesvár. Az ebtartást, mint köztudott, törvé­nyes rendelkezések szabályozzák, akár házőrzőről, akár pedig az ebtenyésztők egyesületénél be­jegyzett és nyilvántartott fajku­tyáról van szó Ezeket a rendel­kezéseket a normális közállapo­tok biztosítása érdekében szigo­rúan be kell tartani. Gazdátlan, kóbor ebekről lévén szó, kiirtá­suk humánus meggondolásból történik — a lakosok érdekében: özv. V. Istvánná — Temesvár. Amikor szomszédját megbízta az ügy intézésével, azt mondta ne­ki, járjon el legjobb belátása szerint Most, utólag, hogy a ren­dezés nem úgy sikerült, ahogy ön azt remélte, nem tehet neki szemrehányást , valóban a leg­jobb belátása szerint cselekedett. Sárosi István — Temesvár A levelében felvetett kérdés sokkal bonyolultabb, mint ahogy az el­ső látásra tűnik. Helyszűke mi­att nincs lehetőségünk arra, hogy e rovatban kimerítő választ ad­hassunk. Azt javasoljuk, látogas­son el a szerkesztőségbe, a leve­lezési osztályra, ahol szívesen ál­lunk rendelkezésére és megadjuk a szükséges felvilágosításokat. Cs. Z. — Temesvár Van az úgy néha, hogy miután a kelle­metlenség előadódott, a kárval­lott vagy sértett fél a hibás, vagy feltételezett hibás személy „ki­derítésére“ fordítja idejét és e­­nergiáját, ahelyett, hogy a dolog helyrehozásán fáradozna. Nyil­ván ez történt esetükben is. No­ha nincs szó szabálytalanságról, vagy törvénysértésről, mégis köl­csönösen kinyilvánított harag lett az ügyből Hogy ezért me­lyik fél marasztalható el, annak megállapításában nem kívánunk részt venni. Egy olvasó — Temesvár. Ész­revételeit köszönettel nyugtáz­zuk, mert teljesen indokolt, és mi segítő szándékot látunk ben­ne. Sajnáljuk, hogy levelére nem írta oda nevét is. A szóvá tett kérdés egy sajnálatos elírás, fi­gyelmetlenség következménye, a­­miért utólag is elnézését kérjük. Rovatvezető: Gere Vilmos A nemzetközi jog elveire épülő következetes külpolitikánk (Folytatás аг első oldalról) új típusú kapcsolatok kiépítésé­nek szükségessége mellett foglal állást, hangsúlyozva az európai biztonság és együttműködés meg­teremtésének létfontosságát az összes európai népek számára. Végülis nincsen olyan, az em­beriséget ma foglalkoztató kér­dés, amelynek megoldásában Ro­mánia, személyesen N­i­c­l­­­a­e Ceauşescu elvtárs ne nyitott volna új utat, megoldási irányt, és ne tárt volna fel prob­lémát rendező eszközöket, gya­korlati megoldásokat. A mai világban a nemzeti ér­dekek életre hívása elképzelhe­tetlen a nemzetközi enyhülés és együttműködés megteremtése nél­kül. Minden ország, legyen az ki­csi vagy nagy függetlenül társa­dalmi berendezésétől, egyenlő fe­lelősséggel részt kell hogy ve­gyen a vitás kérdések megoldá­sában, az együttműködés és eny­hülés útján jelentkező akadályok elhárításában. A román külpolitikának a nem­zetközi jog elveire épülő alap­állása, a cselekvési mód, a­­mely oly közvetlenül kapcsolódik Nicolae Ceauşescu elvtárs, pár­tunk főtitkár­ának személyéhez, kovácsolja világszerte azt a te­kintélyt, amelynek ma hazánk külpolitikája örvend. -------Szabad Szó Minden kilowatt­óra számít (Folytatás az első oldalról) hogy a deltas bútorlemezgyártók éppen a legkritikusabb időszak­ban, a csúcsfogyasztás óráiban haladják túl a megengedett felső szintet. Az engedélyezett nyolc­száz kilowatt helyett, nyolcszáz­ötven kilowattal terhelik a há­lózatot Első hallásra, a különb­ség nem tűnik jelentősnek. Ami­kor azonban megtudjuk, hogy a szóbanforgó ötven kilowatt egy nagyobbacska falu szükségletét fedezné, bizony megváltozik a szemléletünk Mivel magyarázha­tó a túllépés? Tüzetesebb vizsgálódás után arra a megállapításra jutunk, hogy a szervezési intézkedéseket nem sikerült műszaki felszerelés­sel hatékonyabbá tenni. Jelenleg ugyanis nem tudtak beszerezni megfelelő számú önműködő kap­csolót, amelyek a gépek üresjá­ratát szabályoznák, nincs olyan műszerük, amely biztosítaná a kondenzátorok önműködő üze­meltetését, nemrég jutottak hoz­zá a fotocellás villanykapcsolók­hoz is, amely eddig szintén hi­ánycikknek számított. A fentiek beszerzése és alkalmazása, jelen­tősen javítaná az energiagazdál­kodási mérleget. Szervezési fogyatékosságnak tartjuk viszont, hogy a megyei­ Villanyhálózati Vállalat diszpé­csere olykor későn — néha az­nap — tudatja a dettaiakkal a csúcsfogyasztás idejére engedé­lyezett szintet Ilyen körülmé­nyek között lehetetlen az elvá­rásokhoz igazítani a gépek üze­meltetését. E néhány észrevétel is arra utal, hogy a termelő egységek, s a szakvállalat szorosabb együtt­működésére van szükség ahhoz, hogy mindet, lehetséges kilo­wattóra villanyáramot megtaka­ríthassanak Gyermeknek az is jó? — Lombfűrész- deszkát kell vinnünk a legközelebbi műhely­­gyakorlatra! — jelentette be ötö­dikes fiam s várakozásteljesen nézett rám. — Faldiszeket készí­tünk égetéses technikával... Nyomban átláttam a feladat komolyságát, s elindultam a legkö­zelebbi tanszerboltba. Kérésemre olyan huncutul nézett vissza rám az elárusítónő, hogy nem is fir­tattam tovább az ügyet. A má­sodik, de még a harmadik üzlet­ben is tagadó választ kaptam, ám nem adtam fel a reményt, mert jól tudtam, hogy tőlem lombfűrész deszkát, nem pedig magyarázkodást vár a gyerek, ami mellesleg szintén nem lenne éppen könnyű dolog, hisz azt a fránya portékát itt is gyártják megyénkben. Dettán Mint általában, a türelem ró­zsát termett — pontosabban desz­kát. A 10-es számú könyvesbolt­ban készségesen nyújtották felém. Tízes köteg 25-ször 25 centiméteres lapocskák. Ez az megvan! Kifi­zettem a 14.50-et s diadalmasan siettem haza szerzeményemmel. Otthon aztán hideg zuhany. A tíz darab közül nagyfokú jóin­dulattal is mindössze két deszka volt hasznosítható, a többin ék­telen repedések. A gyerek csa­lódottan nézett rám, mint aki nem érti, minek hoztam neki szemetet, amikor ők a szakmai oktatáson dísztárgyat, azaz szé­pet, kifogástalant kell produkál­janak belőle. Éreztem, hogy iga­za van, s nyomdafestéket nem tűrő gondolatok motoszkáltak a­­gyamban, de mire leültem e so­rokat papírra vetni lehiggadtam. Tudom, hogy a tanulóknak szánt lombfűrész deszka a ter­melési folyamatban óhatatlanul előforduló selejtes darabokból származik, azokat igyekszik hasz­nosítani a gyártó és a kereske­delem, méghozzá magasrendűen, hisz húszegynéhány sejt kap érte négyzetméterenként Rendjén is lenne minden, ha a selejtes da­rabokból kiválogatnák a haszno­sítható részeket, s azt árusítanák didaktikai célokra. Nem okvetet­­lenkedem, nem azt kifogásolom, hogy miért mérik bele a likat is a sajtba, de valamit jól meg kel­lene értetni: itt nevelésről van szó. S ha selejteset termelni min­den munkaterületen bűn, a ne­velésben sokszorosan az! A pontos és jó munkára fel­készítő műhelygyakorlaton nem lehet úgy eredményt elérni, hogy közben azok az anyagok és esz­közök, amelyeket gyermekeink kezébe adunk, a velük szemben támasztott elvárás ellenkezőjét példázzák. Egy banális furnír­­lemez kapcsán írom le ezt a vé­leményt, de sajnos ugyanúgy ér­vényes azokra a gyermekeinknek szánt Szerszámkészletekre is, a­­melyek kétségbeejtően primití­vek, és már új korukban is úgy­szólván használhatatlanok. Vagy azokra a játékokra, melyeken ott díszeleg ugyan a minőségellenőr­zés pecsétje, de gyári hibával kerülnek a kereskedelembe. O­­lyan hitelt rontása ez a munka iránti felelősségnek, amit utóla­gos magyarázkodásokkal aligha lehet jóvátenni. Termelő egységeinknek nem csupán felelősökre, de több fele­lősségre is szükségük van ilyen tekintetben. A vállalati haszon­nál is nagyobb társadalmi hasz­not biztosítana ez. Gyermeknek az is jó... A végletekig vitáznunk kell az ilyen magatartással, s méginkább tennünk is kell ellene. Szigorú megfigyelőnk és bírálónk gyer­mekeink olykor naivnak tűnő tiszta pillantása. S nem várha­tunk majd többet tőlük, mint a­­mennyire mi magunk képesek vagyunk, ha saját mulasztásain­kat elnéző nagyvonalúsággal ke­zeljük. Gherasim Emil

Next