Szabad Szó, 1981. július-szeptember (38. évfolyam, 11291-11369. szám)

1981-07-01 / 11291. szám

2. oldal Az írók Országos Konferenciájának köszöntésére I Irodalmunk | j jelenéről, аг alkotók і elefén- j j ségéről, társadalmi kötelezett- \ \ ségeikről és küldetésükről, і [ megvalósításokról és tervek­ / | ről tanácskoznak e napokban ‘ I a fővárosban összegyűlt írók. I l Az írók Országos Konferen- .­­ ciája az eltelt négy esztendő ] I irodalmi termését veszi szám- ^ і ba. 1977. májusában zajlott le i ! a romániai írók legutóbbi or­­­­­­szágos értekezlete, s azóta — \ ^ mint erről a konferenciát ^ і megelőző egyesületi közgyűlé- i­­­seken is szó esett — jelentős і i mértékben gazdagodott iro- \ ^ dalmi életünk, számos értékes і i könyv látott napvilágot, fo- ’ t kozódott az olvasók érdeklő- \ \ dése a könyv iránt, mélyült і l az olvasóval, folytatott párbe- ,­­ szed, egészséges, alkotó szel­­­­­­lemű eszmecserék bontakoz- l І tak ki az irodalmi alkotókö-­i І rökben, a lapok és folyóiratok i­­ hasábjain. ) \ A Megéneklünk, Románia l l fesztivál friss szellemét, moz- l ?­gósító erejét átérezve számos i I író kapcsolódott be a művé- t І szi alkotás és műkedvelő i I mozgalom minőségi előrelépé-­­­­ sét segítő tevékenységbe. Elő- \ t adások szövegének szerzői- l i ként, műsorszerkesztőkként, a- / | vagy a bíráló bizottságok tag- ' / jaiként járultak hozzá e ne-­­­­ mes versengés jó körülmé- i і nyek között való lebonyolító -­­ i sóhoz. A művelődési élet ak \ I tivistáiként önzetlen lelkese- і ^ déssel tevékenykedő írók ta- , 1 lálkozókat rendeztek a gyá- ) ) rakban és üzemekben, mező- \ \ gazdasági egységekben, tanin- i і fezetekben. A valóság mégis- i­s merését, korunk emberének \ | megéneklését, a tetteink та- і і radandóságát feltáró, nagy ' ! horderejű és nevelő hatású | і műveket igénylő pártpolitika l ^ gyakorlatba ültetését számos ,­­ értékes alkotás jelzi. l } A Temes megyében élő ro- ) 1 mán, magyar, német, és szerb­­ і írók képviseletében közel . i harminc küldött utazott a fő- ) J városba. Az eltelt négy esz- ^ J tendő a temesi tájak szellemi ^ \ életében is gazdagodást ho- i­­­zott. Közel nyolcvan tagra e- e­­ melkedett az egyesület írói- J­­ nak létszáma, s az évente 1 ) megjelenő könyvek száma \ ) megközelíti, sőt több ízben ^ і meg is haladja a félszázat (j \ Nagyszámú fiatal (elsőköny-­i \­ves író) részvételével aktiv ) ( irodalmi-szellemi élet bonta- / t hozott ki e vidéken. A hala- ^ ^ dó hagyományok szellemében i­s mélyült a bánáti írók barát­ , [ sága, erősödött a közösségi J і szellem, s a kölcsönös mégis- | I mérés és érdeklődés gyümöl- ] » csét számos értékes fordítás-­­ I kötet jelezte. fj J A kortárs író egészséges é- t é letszemléletét, a kommunista t­õ helytállást példázó életpályák, j i a gazdag, értékes írói művek | ? a tudatosan vállalt és vallott 1 * alkotói hivatás megértéséről \ 1 tanúskodnak Szocialista társa- \ \ dalmunk példás tevékenysé- \ ^ get, harcos kiállást, követke- ^ L zetességet, olyan etikai tar- i - tást igényel az alkotóktól, a- ? і mely művet és alkotót egy- i • aránt magas rangra emel­­i ! Elkötelezett ü­gyszolgálat, a \ i társadalom építésében való ^ \ cselekvő részvétel szólítja \ t most, ezekben a napokban vé­­l­t reménymondásra az országos i t értekezlet munkálatain rész- / і vevő iró-küldötteket. A kor­­ ? szellemében, az emberért, a j і jövőért alkotni és teremteni \ I ezernyi formában, de minden- ^­i kor nagy nagy felelősséggel! 1 і____________________| s \ Milyen legyen az a vers? ... És mit fognak csinálni azon a konferencián? Elhatározzák ho­gyan és mit kell írni s aztán mindenkinek előírják... És az­után minden író jobban fog írni mint ezelőtt? ... Nem annyira a kérdező szöve­géből, inkább szeméből, hanghor­­dozásából érződött a csipkelődő irónia. Megnyugtattam: senkinek nem írnak elő semmit, és egyetlen író sem hiszi, hogy a konferen­ciától és csak ettől fog jobban írni, ha fog. Az írók országos ta­lálkozója felmutatja, milyen tük­röt tartott az irodalom az élet­nek az elmúlt konferencia óta, mennyire hű, mennyiben igaz, torz, hamis, elégtelen, lelkesítő vagy lehangoló ez a tükör. Fel­méri az irodalom helyzetét, ered­ményeit, lemaradásait az élet és a művészeti megvalósítás igé­nyeihez viszonyítva... Csak úgy az általánosságokról szóltam, ha őt igazán érdekli és nem csak szurkálódni akar, el­olvashatja majd a konferenciáról szóló kimerítőbb vagy rövidebb sajtóanyagot. Annál nagyobb figyelemmel hallgatom a kisiskolások őszinte érdeklődéséből fakadó irodalmi vonatkozású kérdéseket, amiket alkalmi vagy szervezett találkozá­sokon intéznek hozzám. Ezek a gondolkodásukban gyakran na­­gyot lépő gyermek- és ifjúembe­rek kérdéseikkel ugyancsak sok­szor fején találják a szeget. Fag­gató kíváncsiságuk szorítóba fog­hatja az embert. Nincs olyan vájtfülű könyvolvasó, aki ebben versenyezhetne velük, őszinteség­­ükkel néha bőrkaparóan in­diszkrétek — Hány évesnek tetszik lenni? A közönség soraiban és mel­lettem az asztalnál felszisszen­nek a nők. A tanárnő rosszalló szavakat pisszeg fogai között. De a kérdezettnek — tetszik-nem tetszik — igazat kell mondani. — Bizony, közelebb vagyok a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Ez a válasz jó tíz éve hangzott el, mégis, éppen úgy igaz ma is, mint akkor. Csak visszafel­­­é. — Hány verse van Petőfinek? Hány verset írt Ady? — Nem tudom. Nem tudom. — Hány verse van a költő bá­csinak? Ezt se tudtam megmondani, de erre már kitört a nevetés. Utána csend. Újra meg kellett törni a jeget. Lassú mozgolódás a hátsó sorokban. Egy fiút unszolnak szólásra, ők tudják, hogy miért éppen őt. — Hány verse kell legyen va­­lakinak, hogy híres költő legyen? Mindenfelől helytelenítő pillan­tások érik a fiút, de én hálásan nézek szemébe. Végre egy kérdés, amelyre határozott választ adha­tok. — Egy! Egyetlen egy. — És milyen kell legyen az a vers? Nem felejtem el hangjának visszafojtott remegését, pillantá­sának izgalmát. De kérdésére ki adhat neki egész életére szóló, hosszú időkre érvényes választ? Határozatlanul, csendesen mond­tam: az bizonyos, hogy csak olyan lehet, amely gondolati és nyelvi szépségével erősíti az em­berben az emberséget. Remélem, erről is szó esik az írók országos találkozóján. S talán utána többet mondha­tok. Anavi Ádám A termelőmunkában kamatozó ideológiai-politikai oktatás A Lugosi Textila Vállalatban is folynak a pártoktatási tanfo­lyamok évzáró megbeszélései. Ebben a nagy termelőegységben összesen ötvenöt tanfolyam zá­rószemináriumára kerül sor e­­zekben a hetekben. A szövőde és a fonoda váltá­sok szerinti alapszervezeteiben folytak le az első tanévzáró vi­ták. A Galántai Tibor közgazdász, főkönyvelő által vezetett tanfo­lyamon ebben a tanévben a tu­dományos szocializmus alapvető kérdéseit tanulmányozták. A be­iratkozott tanulók nyolcvan szá­zaléka megjelent az évzáró meg­beszélésen. A kör, amelyben a meghatározott nyolc témát át­vették, jól működött év közben. Ez mindenekelőtt Galántai elv­társ érdeme, a propagandista u­­gyanis minden egyes alkalommal céltudatosan felkészült a soros téma megbeszélésére és közvet­len előadásmódja, valamint a je­lenlévőknek a vitába való be­vonása nem bizonyult hiábavaló törekvésnek. Több ízben élénk véleménycsere alatt ült ki konkrét gazdasági kérdésekben Ezek kö­zül megemlítjük: a beszerzés e­­gyes sajátos problémáit, az a­­nyagi alapok maximális haszno­sítását, a politikai munka és a szakismeretek gyarapítása kö­zötti kapcsolatot, a mester szere­pét a termelésben és a meggyő­ző tevékenységben, az anyagi e­­rőforrások és javak méltányta­lan elosztásának okait a világon stb. Arra is időt szakítottak, hogy egyes erkölcsi problémákat is megvitassanak úgy mint: a humánus tettek morális értéke, a munkában és a szabad idő fo­lyamán kialakult emberi kapcso­latok stb Egyszóval —, ha időn­ként el is tértek a szigorúan­ meghatározott kérdésektől —, ő az új iránt fogékony hallgató ismeretgyarapítását szolgálta. Az összefoglaló megbeszélő keretében a pártszervezet fela­datait vitatták meg a gazdaság társadalmi fejlődés programjáná életre hívása, a rend és a fegye­lem erősítése kapcsán. A köny­vészeti anyag főként az utóbi időben az ezekre a problémákr vonatkozó pártdokumentumok ölelte fel. Az összefoglaló meg­beszélésen számosan felszólalta Ioan Costea mester, Domiul Lupuleţ és Selmádei Anna pé­dául hangsúlyozták, hogy az többi időben közzétett pártdok­mentumokkal kapcsolatosan, m­ii­lyen konkrét tennivalók háru­nak az alapszervezeti tagságra termelési célkitűzések életre í­rásában. Élénk párbeszéd fő­ Georgeta Aldea, Elena Pădure­nu és más hallgatók­­ között gazdasági hatékonyság­ növeked­sének, s a termékek minőség­javításának módozatairól. Az em­lített hallgatókon kívül jó elő­menetelével kitűnt Karl Schir­del, Ioana Bosescu, Maria Con­stantin II. és Németh István. Általában, dicséretes az­­ igyekezet, ahogyan az eszmei-po­litikai kérdéseket a munkahel konkrét problémáihoz kapcso­lák; hangsúlyozták a felelősség­teljesebb munka szükségességét az igényesebb minőségű tör­lést.­­ A politikai oktatás tehát • amelyet jól irányított a párt szervezet — kétségtelenül gya­rapította a tanfolyamhallgatók­ politikai, gazdasági ismereteit és közvetve segítette a termelőmun­kát Sinka László Az mtsz-ek bíráskodási bizottságának hatásköre A mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekben működő bírásko­dási bizottságok hatásköre négy jogi problémacsoportot foglal magába. Ezek a következők: 1. A társadalmi együttélés sza­bályaival kapcsolatos kihágások tárgyalása, illetve ezek elköve­tőinek felelősségre vonása; 2. A büntető törvények meg­sértésével kapcsolatos egyes ese­tek tárgyalása és ezekkel kapcso­latban a kibékülés létrehozása, illetve annak kieszközlése; 3. Bizonyos munkaviszályok tárgyalása; 4. Az mtsz vezető tanácsa ál­tal hozott határozatok ellen a tagok által felvetett panaszok, valamint egyes viszályok elbírá­lása. Az mtsz-ben működő bírásko­dási bizottságok csak olyan ese­tekben illetékesek döntést hozni, ha a tárgyalásra kerülő ügyben az egyik fél mtsz-tag, vagy az mtsz-szel szerződéses munkavi­szonyban levő dolgozó, a cselek­ményt a munkahelyén követte el, előzőleg nem volt büntetve és az általa, tudatosan okozott kár értéke nem haladja meg az 500 lejt (mulasztásból 1000 lejt), esetenként akkor is, ha tettét munkahelyen kívül követte el. Az 59/1968-as számú Törvény 11. szakaszának 1. és 2. bekezdé­se a társadalmi együttélés sza­bályaival kapcsolatos kihágásnak minősíti az alábbiakat: tettleges bántalmazás vagy más, agresszív cselekedet, amely nem okozott testi sérülést; szóbeli, vagy gesz­tusokkal elkövetett sértés; egya­zon közösségben egymás rovásá­ra elkövetett lopás, a bizalommal való visszaélés elkövetése ugyan­abban a közösségben; a közva­gyon rovására bármilyen formá­ban történő cselekmény, ha a károsodás nem haladja meg az 500 lej értéket; a közvagyon ká­rára történő, 500 lej értéket meg nem haladó anyagi rongálás; hi­vatali visszaélés, ha az okozott kár értéke nem éri el az 500 lejt; hivatali hanyagság, amennyiben az okozott kár értéke 1000 lejnél kevesebb; az előbb felsorolt tet­tekre való felbújtás, bűnrészes­ség, orgazdaság, bűnpártolás, a felelősség alóli kibúvási kísérle­tek segítése. A fenti bűncselekményeket az 59/1968-as számú Törvény kihá­gásnak nyilvánítja, tárgyalásu­kat és büntetésüket pedig a bí­ráskodási bizottságok hatásköré­be utalta. A felek kibékítése cél­jából a törvény a következő két csoportra osztható bűncselekmé­nyeket utalt a bíráskodási bizott­ságok hatáskörébe: I.: tettleges bántalmazás, ha a gyógyítás idő- TÖRVÉNYTÁR tartama nem haladja meg a 10 napot, hanyagságból okozott sé­rülés (munka- vagy közlekedési baleset) ha a sérülés 60 napon belül gyógyítható, rágalmazás, a bizalommal való visszaélés, ha a kár értéke 500 lejen felüli; II.: sebesülést nem okozó tettleges bántalmazás, sértés, fenyegetés, a bizalommal való visszaélés, ha a kár értéke 500 lejen aluli. Ez utóbbiak kihágásként is fel van­nak sorolva, de ha elkövetőjük visszaeső, akkor e tett is bűncse­lekménynek minősül s a bizott­ságok ilyenként tárgyalják azt. A bíróság, az ügyészség vagy a nyomozószer­vek adott esetben más törvénysértést is a bírásko­dási bizottságok elé utalhatnak. A vonatkozó törvény a bírás­kodási bizottságok hatáskörébe sorolja azokat az anyagi termé­szetű viszályokat, amelyek 5000 lejnél kisebb értékű kárt okoz­nak vagy nagyságuk, súlyossá­guk pénzben nem fejezhető ki. Nem tartozik a bíráskodási bi­zottság hatáskörébe a munka­­szerződés felbontásával kapcsola­tos, valamint a javadalmazási, munkaköri besorolással, juttatá­sokkal, prémium kiutalásával, e­­lőléptetéssel és más ilyen jelle­gű problémákkal kapcsolatos vi­szály tárgyalása. Ezek az egysé­gek adminisztratív vezetőségének hatáskörébe tartoznak, míg a munkaszerződés felbontásával kapcsolatos kérdéseket a bírósá­gi szervek hivatottak megoldani. A bíráskodási bizottság illeté­kes minden olyan letiltási (dis­poziţie de reţinere) panasszal kapcsolatos ügyet kivizsgálni, megtárgyalni és döntést hozni, amelyben az összeg nem haladja meg az 5000 lejt. Ugyancsak a bizottság hatáskörébe tartozik az olyan panasz tárgyalása és a ve­le kapcsolatos döntés meghozata­la, amely arra vonatkozik, hogy valamelyik mtsz-tag elégedetlen a munkája után kapott juttatás­sal, ha az összeg nem haladja meg az 5000 lejt, az illető azon­ban előzőleg a vezető tanácshoz fordult panaszával, de az eluta­sította. Ha a vezető tanács nem tárgyalta a panaszt, következés­képpen a panaszost nem utasí­totta el, akkor az érdekelt tag a közgyűléshez fordulhat. Egeressy László ügyész Szabad Szó Aratás idején (Folytatás az első oldalról) szakmával, arra biztatom őket, hogy legyenek hűségesek a ter­mőföldhöz, falujukhoz, és mint képzett emberek szolgálják ered­­ményesen a mezőgazdaságot. Az aratás sikeréért, a falu je­lenéért és holnapjáért felelős új­váriak és magyarszentmártoniak helytállásáról győződtem meg a határszemle során Azoknak gépkezelőknek, fizikai munkások­nak, szakembereknek és vezetők­nek a helytállásáról, akik értel­mükkel, tudásukkal, a gondjaik­ra bízott erőgépekkel, fogatokkal fáradságot nem ismerve munkál­kodnak a betakarítási kampány első soraiban, hétköznap csakúgy mint vasárnap, az aratás sikeré­ért. S az aratómunkások helyt­állása mindannyiunk, számára megadja a biztos kenyér tudatát. Szocialiia nemzedékünk történelmi küldetése (Folytatás az első oldalról) programunk van, amely biztosít­ja stratégiai célkitűzéseink ma­radéktalan valóra váltását; most viszont az a fontos, hogy kése­delem nélkül rátérjünk e prog­ram megvalósítására, az ötéves és legfőképpen az idei terv elő­irányzatainak példás teljesítésé­re. Pártunk főtitkára a Román Kommunista Párt Központi Bi­zottságának legutóbbi plenáris ülésén mondott beszédében fel­hívta a figyelmet arra, hogy az 1981-es esztendőnek megkülön­böztetetten fontos szerepe van a jelenlegi ötéves terv valóra vál­tásában, mert nagy mértékben ennek az évnek a megvalósítá­saira alapozzuk az ötéves terv teljesítését minden területen. S ilyen vonatkozásban korántsem mondhatjuk el, hogy megyénk gazdasági egységei kifogástalanul dolgoztak volna az elmúlt hat hónapban, mert a vitathatatlanul jó eredmények mellett még min­dig több olyan nemzetgazdasági­lag fontos termékeket előállító üzemünk van, amely nem tett és nem tesz ütemesen és teljes mér­tékben eleget fizikai tervfelada­tainak — nehezítve ezáltal más vállalatok, munkaközösségek te­vékenységét is —, s számos javí­tani való akad a gazdasági egy­ségek egész sorában a minőségi mutatók teljesítése körül is. Egész népünk, így megyénk dol­gozói is teljes szívvel és oda­adással csatlakoztak pártunknak a haza gazdasági-társadalmi elő­rehaladását szolgáló programjá­hoz. Tudatában kell azonban len­nünk annak, hogy csatlakozá­sunknak, mindennapi munkánk­nak, egész tevékenységünknek az a fő mércéje, hogy milyen mó­don, milyen mértékben váltjuk valóra a ránk háruló feladatokat. Mindent meg­ kell tennünk tehát annak érdekében, hogy hozzájá­rulásunk a lehető legnagyobb le­gyen, hogy nemzedékünk megfend­leljen magasrendű történelmi küldetésének, biztosítsa hazánk, népünk, szabad és méltó jövőjét.

Next