Szabad Szó, 1982. október-december (39. évfolyam, 11679-11757. szám)

1982-10-01 / 11679. szám

2. oldal ---------------------------------­Kockázat MESSZEMENŐEN ELMARASZ­TALTÁK idén a megye szakem­bergárdáját a rossz búza-fajta­­szerkezet miatt. A gyenge termés egyik fő oka — hangzott az indoklás — az volt, hogy túl­zásba vitték a korai fajták ter­mesztését; a Libelula, a Novo­­szadszka Папа és a hozzájuk ha­sonló fajták a vetésterület mint­egy 80 százalékát foglalták el. Az elmúlt ősz és tél nem kedve­zett az érzékeny fajtáknak, a hónélküli fagyok megtizedelték a tőszámot, a nedves nyárban el­húzódó aratás következtében nagy volt a szemveszteség. A megállapításhoz aligha fér két­ség, hiszen az a való tényeken alapszik, el kell tehát ismerni: rossz volt a fajtaszerkezet. AZ EMBERBEN AZONBAN MÉGIS MUNKÁL A KISÖRDÖG és felvetődik benne a gondolat, hogy: vajon, jó termés esetén is ugyanilyen éles bírálat éri a szakembereket a rossz fajtaszer­­kezet miatt? E sorok írójának u­­gyanis volt már alkalma tanúja lenni azok felmagasztalásának, akik „helyesen orientálódva“, „jó szakmai érzékkel“, „ismerve a bánáti természeti viszonyokat“ nagy területen vetettek korai fajtákat és­­ kiváló hozamokat értek el (amelyeket aztán ké­sőbben hivatalosan, érdemren­dekkel, oklevelekkel is elismer­tek). S volt alkalma hallani u­­gyanakkor a „konzervatívok“, a „haladással lépést tartani nem tudók“ elmarasztalását, amiért túlzott óvatosságból a „kelleténél jóval kisebb“ területen vetettek korai fajtákat, s ezáltal ennyi, meg annyi gabonától fosztották meg a megye mezőgazdaságát, mert mi lett volna ha ... IGAZ, A KORAI FAJTÁK HÍ­VEI sem először vannak kutya­szorítóban. A nem egészen fia­talok emlékeznek talán még a­­zokra az évekre, amikor a kései fajták széles körű termesztése révén akartuk ugrásszerűen megnövelni a megyei búzahoza­mot (lásd: a Lovrin-10 tündök­lését és bukását). Ha visszate­kintünk, mondjuk az elmúlt más­fél évtized búzatanácskozásainak adataira, kevés olyan évet talá­lunk, amikor a fajtaszerkezet ne képezte volna vita tárgyát, s az intézkedési tervekben ne szere­pelt volna olyan kitétel, hogy­ az ősz folyamán erőteljesen ja­vítani kell a termesztett fajták szerkezetét. KÍVÜLÁLLÓ SZAMARA talán érthetetlennek tűnik ez a sok „hű­hó“ a fajtaszerkezet körül, de a mezőgazdaságban kissé járato­­sabbak már tudják, hogy a bú­zatermesztési folyamatban — el­vileg — az időjárás mellett, a fajta az, amely a legerőteljesebb kockázati tényezőt jelenti, azon eszköz a szakember kezében, a­­melynek révén biztosítani tudja az adott körülmények legtelje­sebb hasznosítását. Nyilván, hogy egy nagyobb termékenysé­­gű fajta — jó körülmények kö­zött — nagyobb, vagy éppen sok­kal nagyobb termést adhat, mint egy mérsékelt biológiai értékű, így aztán nem csoda, hogy a következő évben mindenki, vagy legalábbis nagyon sokan ugyan­azt, (ugyanazokat) a fajtát akar­ta vetni, amelyik az előző év­ben a legnagyobb termést adta, (s erre nem egyszer bátorítás, sőt, nógatás is elhangzott). Csak­hogy mindig megfeledkeztek le­galább két lényeges tényezőről: 1. Valamely fajta viselkedését soha sem egyetlen esztendő ered­ményei alapján lehet, kell, sza­bad megítélni, mert soh­a sincs két egyforma esztendő. 2. Míg az egyik gazdaság körülményei között valamely fajta rekordot hozhat, más körülmények között katasztrofális eredményeket ad­hat, és minél bővebben termő a fajta (annál igényesebb is) a kockázat mértéke, annál na­gyobb. SENKIT SEM LEHET ÉS KELL ELÍTÉLNI azért, mert maximális, kiugró terméshoza­mokra törekszik. Sőt! Kockázat­vállalásra, kockázatvállalókra is mindig szükség van, mert hiá­nyában, nélkülük örökké egy­helyben topogna az élet, a ter­melés. Csakhogy! Mindig és minden körülmények között a kockázatvállalónak is fel kell tennie a kérdést: meddig lehet, meddig szabad kockáztatni? Mi­kor válhat az egészséges ver­senyszellem felelőtlen hazardíro­­zássá? Népies mondással élve, el kell döntenie, mekkorát markol­jon ahhoz, hogy a legtöbbet fog­hassa. Mert azt már a régiek is tudták, hogy aki túl sokat mar­kol, többnyire keveset fog. Nos, ennek a kérdésnek az eldönté­se, a helyes válasz megtalálása — e sorok írójának szerény vé­leménye szerint — legalább o­­lyan fontos szakmai feladat, hoz­­záértési mérce, mint mondjuk a rekordhozamok elérése. S ezt ta­lán az idei „eredmények“ iga­zolják a legerőteljesebben. Józsa Ödön Önnek írjuk, Önnel együtt írjuk a lapot. Közölt­ e már a szabad szó­­ban? Várjuk levelét! Ismeretlen ismerősök Kicsi a világ — szoktuk mon­dani, amikor otthonunktól távol összefutunk egy baráttal, avagy ha beszélgetéseink során véletle­nül kiderül, hogy jó ismerősünk mások előtt sem idegen. Kicsi a világ — állítjuk most mi is, no­ha nem találkoztunk szemtől szembe azokkal, akik az ajtón­kon kopogtattak, mégis közelál­lóknak érezzük őket. Egyik délután, szolgálatidéin, riasztott a telefon: „Százados tölgyet vágtak ki a gyárvárosi Népparkban. Gyönyörű, élő fát! A pusztítás felháborított, meg­kérdeztem az ott dolgozóktól, miért teszik? Azt válaszolták, hogy a bútorgyárnak szüksége van nyersanyagra... Hát erre a sorsra jutott Temesvár egyik legrégibb parkja?!“ Itt elcsuklott a hang. A keserűség és a tehe­tetlenség fojtogatta a panaszos torkát. Segítséget remélt, talán maga sem tudta milyet, hisz a tölgyet már autóra rakták, de osztozni akart a gondban és a félelemben: mi következhet még ezután? Állítása helytálló volt. Azaz, hogy részben helytálló, mert az illető tölgyfa már nem élt, csak haldoklott. Koronája nem tudta kiheverni az emlékezetes vihar pusztítását; erről az illetékesek tájékoztatása, de saját terep­szemlénk is meggyőzött. És félő, hogy nem az említett tölgy volt az utolsó áldozat. Más kérdés, hogy az ott dolgozók miért állí­tottak valótlanságot. Meglehet hogy a hecc kedvéért. Szórakoz­tak az érdeklődő felháborodását látva, holott tisztelniük kellett volna azt. Egy, a város szépsé­géért, jövőjéért aggódó, s talán a saját múltját, emlékeit is féltő ember ragaszkodásának meg­nyilvánulása volt a panaszos jaj, s ez mindenként elismerést ér­demel. Az pedig, hogy a sére­lemmel régi ismerőséhez, az új­sághoz fordult, hogy elsőként neki öntötte ki a szívét — meg­tisztelő bizalom. Nem olyan régen, levelet ho­zott a posta. Eltért a szokásos­tól, mert__hiányzott róla a fel­adó neve,­­ címe: Névtelen le­vél. .. Csalódást okozott. Ám ez egyszer kellemeset. Csak né­hány sor futott a papíron, de te­lek­t­áriusnál is többet mon­dott. A levélíró arról vallott, mi­lyen érdeklődéssel várja vasár­napi lapszámainkat, mit keres elsőként a pillantása, mit érté­kel, minek örül. És csak azért visel „álarcot“, hogy bebizo­nyítsa: elismerő véleményéért nem vár névre szóló köszönetet. Hát így történik, ha az ember tartozik valakihez. Ők és sok társuk a mi isme­retlen ismerőseink. Jóért mun­káló igyekezetük mindenkor ösz­tönző segítség. Sipos Erzsébet A „Sólyom" a Began (Gyurcsik Miklós felvétele) Jogi tanácsadó Bachics Velimir — Temesvár. Levél útján a szerkesztőség nem ad jogi tanácsot Az érdekeltek rendelkezésére állunk e rovat­tal, valamint a szerkesztőségben a csütörtök délutáni jogi tanács­adó fogadóórákon. Azt javaso­lom, keressen fel a szerkesztő­ségben. Fontosnak tartom ismer­tetni, hogy senki sem járhat el önhatalmúan; kilakoltatást csak a néptanács végrehajtó bizottsá­ga vagy a bíróság rendelhet el. Ha valaki a lakó beleegyezése nélkül annak lakásába, udvará­ba, vagy a lakáshoz tartozó mel­lékhelyiségekbe lép, ott tartózko­dik, vagy felszólításra sem haj­landó onnan távozni, ez lakás­­háborításnak minősül és elkö­vetőjét a törvény bünteti. B. József — Temesvár: Az al­bérletből származó bevétel is jövedelem, és mint ilyen, adókö­telezettség alá esik. Ezért kell az albérlővel a bérleti szerződést írásban megkötni és a pénzügyi szerveknek az albérlet létezését bejelenteni. Ha ezeknek a kö­vetelményeknek eleget tesz, a milícia szervei is engedélyezik az ottlakást és az illető személy­azonossági igazolványába be­jegyzik az ideiglenes lakásválto­zást. Ha azonban az illetőnek van temesvári személyazonossági igazolványa, akár véglegesen is oda költözhet, tehát bejegyeztet­heti a címet állandó lakhelyként is. R. Ferenc — Temesvár Az e­lőbbi házasságából született gyer­meket még végrendeletileg sem zárhatja ki az örökségből, ő ép­pen olyan mértékben jog­i az örökségre, mint a jelenlegi há­­zasságából származó fia. De ha vagyona tulajdonjogát még éle­te folyamán más személyre ru­házza át (tehát nem marad örök­ség), úgy függetlenül attól, kik és milyen minőségben tartanak igényt az örökségre, az tárgyta­lan lesz, mivel nem lesz mit ö­­rökölni. T. Erzsébet — Temesvár. A 246­977-es számú Államtanácsi Rendelet 7. szakaszában foglal­tak értelmében ha a munkaszer­ződését az ön hibájából bontot­ták fel, úgy egy új munkaszer­ződés megkötése után csak há­rom hónap múlva lesz jogosult állami gyermeksegélyre (alocaţia de stat pentru copii), a további hat hónapban pedig e segélynek csak az 50 százalékára lesz jo­gosult. Nagy­­ István­­• Temesvár. A 40/1950-as számú Rendelet e­­lőírásai értelmében az örökösö­dési eljárásra a közjegyző köte­les megidézni az összes törvé­nyes örökösöket függetlenül attól, hogy hol laknak Ha ezt elmulasztja, úgy az örökösödési okirat (certificat de moştenitor) bírósági úton megtámadható. A megidézettek megjelenése nem kötelező, de a meg nem jelenés az örökségről való hallgatólagos lemondást jelenti Rovatvezető: Egeressy László ügyes. Szabad SzS Sikeres gyógynövény-­­ begyűjtési akció­ ­ A megye dombvidéki falu ;­­ vainak iskolásai nagyszabású­­ gyógynövény-begyűjtési ak-­­­­­ciót szerveztek. Pietroasa falu / ) iskolásai néhány nap alatt 6- s­­­zer kiló csipke- és kökénybo-­­­i­gyót gyűjtöttek, osztályoztak s і t adtak át a helyi felvásárló- * ) szerveknek, összegyűj­töttek 50 \ і kiló nyírfalevelet, melyet a t I gyógynövényt begyűjtő válla- , i­latnak küldenek el. Az V— і \ VIII. osztályos tanulók, akik l і a kukoricabetakarításból is , ) kivették részüket, tovább­­ \ folytatva mezőgazdasági gya- t і korlátokat, ezekben a napok-­­­­­ban is gyűjtik a csipke- és 1­­ kökénybogyót, hogy vállalá-­o­s­saikhoz híven minél nagyobb í­z­mennyiséget értékesítsenek. ’ „Arany középút” — avagy kritikátlanság Választ kaptunk a Temes me­gyei Posta és Távközlési Igaz­gatóságtól arra az olvasói levél­re, amelyet Lapterjesztési mu­lasztások címmel közöltünk au­gusztus 10-i lapunkban, s amely­nek írója azt panaszolta, hogy a postás rendszertelenül kézbesí­ti a lapokat, egyes példányokat pedig egyáltalán nem visz ki. Nos, a válasz meglehetősen ferde nézetet tükröz, ezért a­­szokásostól eltérő hatást váltott ki. Először­­* „kiugratott“ levél­tárunkból egy régebbi, ugyan­csak furcsa választ, másodszor pedig megkérdőjelezte­m рз­­naszkivizsgálás és -intézés terén tanúsított felelősségérzete* -4 se­gítő készséget. ... Ez év márciusának elején ellátogatott a szerkesztőségbe Tóth János Vöröscsárda kerület­beli előfizetőnk és elpanaszolta, hogy az év eleje óta több lap­számot késve vagy egyszerre kap meg, s mivel négy kiadványra fizet elő, az összegyűlt paksamé­­tát a postás csak gyűrés, szakítás árán gyömöszölheti be postaládi­­kájába. Kérése: szeretne pontos, jó szolgáltatásban részesülni. Jo­gos kívánságát ez év március 12-i lapunkban közöltük. Íme, mit válaszolt többek között a Levélbontáskor megyei postaigazgatóság. „Az ál­talunk ebben a kerületben vég­zett véleménykutatás kimutatta, hogy amióta postahivatallá szer­veztük a volt ügynökséget, érez­hetően javult a postai kiszolgá­lás; ez a hivatal a lapkézbesítés­re nem kapott egyetlen panaszt sem. Ezért a szobán forgó pa­naszt sem tartjuk megalapozott­nak. Kivizsgáló szerveink előtt maga a panasztevő is elismerte: csak egy esetben kapott egyszer­re két Szabad Szó­t, de hogy mikor, arra nem emlékszik, így nem állapíthattuk meg, nem-e akkor, amikor szállítóeszköz­­hiány miatt későn jutottak el a megyei lapok e kerületbe.“ A válasz szerint tehát a pa­nasz, amelynek bejelentéséért a kárvallott személyesen jött el a szerkesztőségbe, alaptalan, a kéz­besítés pedig nem romlott, ha­nem érezhetően javult. Ebből az következik, hogy a panasztevőn kívül senki sem hibás, felelősség­re vonás, szolgáltatást javító in­tézkedés nem szükségeltetik. Ez volt a helyzet márciusban ... Általában érvényes a panasz­intézéseknél, hogy kivizsgálás milyensége szabja meg a foga­natosítandó intézkedések milyen­ségét. A fenti esetben is ez tör­tént. Ha nem történt mulasztás, nem kell intézkedni És bekövet­kezett, ami várható volt: az „é­rezhető javulás“ dacár­a augusz­tus elején újabb panasz érkezett a kerületből. Lapterjesztési mu­lasztások címmel augusztus 10-i lapunkban jelent meg Gál La­jos, Euripide utcai előfizetőnk levele, amely többek között eze­ket tartalmazza: „Az Euripide utcában, ahol én is lakom, im­már két hónapja rendszertelen a lapkézbesítés. Hozzám a postás csak másnaponként hoz újságot, több lapszámot egyáltalán nem kapok meg ... most, amikor kü­lön díjat kap a kikézbesítésért... s a kikézbesítetlen lapszámokért is!“ Erre a Megyei Posta és Táv­közlési Igazgatóság — igazgatói aláírással is ellátva — a követ­kező tartalmú választ küldte: „Kérjük tudomásul venni, hogy miután konzultáltuk az Euripide utcában lakó összes újság- és folyóirat előfizetőket, tudomásul vettük, milyen módon született meg az a cikk. Mivel annak megjelenése napján a hibát elkö­vető dolgozónk már el volt tá­­volítva tevékenységünkből, nem tekinthetjük megalapozottnak a panaszt (!). A vöröscsárdai hon­polgárok elégedetlenségét opera­tív módon szüntettük meg a vét­kes dolgozó azonnali eltávolítá­sával. S noha a szerkesztőség észrevétele kései, mégis köszön­jük a figyelmet, amit tevékeny­ségünknek szentelnek.“ Tótágast álló logika! A posta ezt a panaszt sem tekinti mega­lapozottnak, annak ellenére, hogy az előfizetőknek hónapok óta elégedetlenséget okozó pos­tást meneszteni kellett, amivel viszont az okot „operatív mó­don“ szüntették meg Ha az operatív ügyintézés el­lenére a hiba hónapokig létező hét, mennyi időre állandósulhat, ha lassú az ügyintézés, vagy ha netán elismerik a panasz indo­koltságát és nem­ vonják kétség­be a pártsajtó segítő szándékát? Gere Vilmos

Next