Szabad Szó, 1984. július-szeptember (41. évfolyam, 12222-12299. szám)
1984-07-01 / 12222. szám
2. oldal MŰVELŐDÉS SZABADIDŐ ÉLETMÓD HÉTVÉGE MŰVELŐDÉS SZABADIDŐ ÉLETMÓD ттшшшшшштштшт HAZÁM Hazám: a párnámról fölszálló álmok, az ablakomban kivirágzott muskátli, a 105-ös autóbusz az otthonom s a munkahelyem között, s hogy kenyerem nem száműzött kenyér, még akkor is, ha nem mindig fehér, de benne van az otthon biztonsága, melege, fénye, a biztonságot, fényt teremtő béke. Hazám, gondom, örömöm, felelősségem, a délelőtti vágyak, törekvések, a délutáni öltögetés olykor, a gyermekem első iskolanapja, az unokámnak mondott esti mesém, a családom és körülötte minden, amiben már gyermekkoromtól hittem, hitem, bizalmam, embert formáló sorsom, egész létem. Bokor Katalin Történelmi mondások eredetéről Homérosz „száguldó szavaknak“ nevezte a magvas, időálló mondásokat, az ilyen szavak közül néhányat a mindennapi beszédünkben még ma is használunk. A tejben, vajban fürösztött, elkényeztetett személyre mondják „úgy él, mint Caligula lova". Ez az i. sz. I. századi római császár Incitatus nevű kedvenc lovát, márványból épült istállóban tartotta, az gyöngyházból készült jászolból evett, arany serlegből ivott, s a császár még konzuli tisztséggel is felruházta. Mint sok más diktátor, Caligula is gyakran hangoztatta azt a Lucius Attius római költőtől származó megfogalmazást „Gyűlöljenek, de féljenek tőlem“. A legfinomabb ételkülönlegességekkel való vendéglátásra szokták a lucullusi lakoma kifejezést használni. Lucius Lucinius Lucullus i. e. 109—57 között élt, s az ókori Rómában magas katonai tisztséget töltött be. De fiatalon szakított a katonai pályáival, s helyette lakomák, ünneplések rendezésének szentelte pénzét és idejét. Elve az volt, hogy a csaták múlandó dicsőséget, a vendéglátások pedig halhatatlan dicsőséget szereznek számára. A terveiben csalódott, elkeseredett, kiábrándult személyre mondják „il, mint Hannibál Karthágó romjain“, amely Róma és Karthágó közti pun háborúkra emlékeztet. A punok kiváló hadvezére Hannibál, miután több győzelmet aratott a római seregek felett, 202-ben a Zama melletti ütközetben vereséget szenvedett Publius Cornelius Scipio vezette seregektől. A III. pun háborúban, a rómaiak Scipio Aemilianus vezetésével végképp legyőzték a punokat, s Karthágót római provinciává tették. Az erős elhatározásra, élete kockáztatása árán való „belevágásra“ szokták „átlépte a Rubicont“, kifejezést használni. Ennek eredete is az ókori Róma történelméhez fűződik. Caesar, mint Gallia Cisalpina , Gallia Narbonensis kormányzója, hozzáfogott egész Gallia meghódításához, amiért a szenátus számonkérésre Rómába rendelte. Caesar, a szenátus törvénye ellenére, i. e. 49-ben hadseregével átlépte Gallia és Róma határválasztó folyóját a Rubicont, s ezzel kezdetét vette a hatalomért folyó polgárháború, amelyben Caesar Pharsallus melletti csatában legyőzte Pompeiust. Niccollo Machiavelli, firenzei történész és politikus a Fejedelem című művében használta „a cél szentesíti az eszközt“, kifejezést. Rámutatott, hogy Itália csak egyesítve tudja visszaszerezni a függetlenségét, s szerinte az egység megteremtéséért mindent, szükség esetén még erkölcstelen eszközöket is lehet használni. Schiller „Fiesco összeesküvése“ című drámájában szerepel „a mór megtette a kötelességét, a mór elmehet" kifejezés. Ennek eredete Luigi da Fiesco genovai nemes Doria Andrea doge megbuktatására 1547-bei szervezett öszszeesküvésig nyúlik vissza. A tuniszi Muley Hassan mór, a Doria-pártiak, később pedig Fiesco szolgálatában állt, s miután megbízatásának eleget tett, személye feleslegessé vált. Az állandóan fenyegető veszély jelképeként emlegetik a „Damoklész kardja“ kifejezést. Eredete időszámításunk előtti IV. században élő Dionysios szürakuszai uralkodó gőgös udvarnokához, Damoklészhez fűződik, őt az ura, egy vendégfogadáson a királyi trónszékbe ültette, s feje fölé lószőrrel felfüggesztett karddal szemléltette, azt a veszélyt, amely a zsarnokokra minden pillanatban „leselkedik“. „Átvészelte Szent Bertalan éjszakáját“ mondás eredete Franciaországban a katolikus pártiak és a reformáció hívei, a hugenották közti véres polgárháborúra emlékeztet. E hatalomért folyó harc eseményei közül 1572. augusztus 24-e éjszakai, mészárlás volt a legtragikusabb, amikor Párizsban rengeteg hugenottát elfogtak és meggyilkoltak. Csomós Imre A Szabad Szó „Édes hazánk — a béke földje" című tanulói versenyen dicséretben részesült gyermekrajz (Bartyik Zita, a temesvári 2-es számú Matematika-Fizica Líceum V. osztályos tanulója) SZÁSZ ISTVÁN e • Üres bukszás lapvállalkozás Jellemző írása ez Szász Istvánnak, s bár a kötet (Bika a toronytetőn, Dacia Könyvkiadó, Kolozsvár, 1983.), megjelenését már nem érhette meg, anekdotáiban, történeteiben örökké jelen marad. Lapot csinált, nagyszerű naptárakat szerkesztett, anekdotáiból irodalom- és sajtótörténetet írt. Több mint fél évszázada történt. .. Székelyudvarhelyt abban az időben álmos kisvárosnak tartották, mivel szellemi élete távol esett a „korszellemtől“. Tompa László, a kitűnő költő, „favágómunkát“ végzett az egyik helybeli hetilapnál, Finta Gerő református kollégiumi tanár, a kitűnő műfordító, akinek átültetései révén ismerkedtünk meg Eminescu költészetével, abban az időben távozott el Udvarhelyről. A hét nyelven beszélő dr. Bákóczy Károly állami líceumi tanár, Baudelaire, Verlaine, Valéry, Shelley, Carducci, Goethe számos versének tolmácsolója, a korlátozott publikálási lehetőségek miatt jobbára íróasztala fiókjának dolgozott. Khell István gimnáziumi német szakos tanár, Heine költészetének szerelmese is inkább csak saját szórakoztatására fordítgatott. Jaklovszky Dénes tanár román és orosz írók műveinek átültetésén buzgólkodott, s írásait az irodalmi lapok is közölték. A volt katolikus gimnázium könyvtára megrekedt az első világháború kitörésekor, a húszas években az évi 1200 lejes könyvtári költségvetésből nem tudta a másfél évtizedes elmaradást pótolni. Egyetlen Ady-, Móricz-, Bródi-, Szabó Dezső-, Kosztolányi-, Babits-könyv sem akadt a polcokon, s az akkor virágba szökkent hazai magyar irodalmat is alig egy-két író, nagyobbára a szerző által adományozott könyv képviselte. A Polgári Önképzőkör több ezer kötetnyi könyvtárában sem volt jobb a helyzet. Külön érdekessége volt ennek a könyvtárnak egy Kommunista Kiáltványt tartalmazó brosúra, amit állítólag Schubert János köttetett egybe — Kosáryné Réz Lola egyik szirupos regényével. Ez volt a helyzet Székelyudvarhelyen, amikor az 1926—27-es tanévben Demeter János, a későbbi kolozsvári egyetemi prorektor, akkor nyolcadikos diák lett a katolikus gimnázium önképzőkörének az elnöke. Ekkor tört meg a hagyományos Reviczky-Szabolcska-Mécs László — kultusz, hogy helyet adjon Ady Endre költészetének. Kubán Endre akkori hetedikes tanuló, a későbbi író. Ady-verseket kezdett szavalni, amit olyan önképzőköri viták követtek, amilyeneket a másfél évtizeddel előbbi Szabó Dezső (Udvarhelyen tanárkodott abban az időben) kezdeményezte első udvarhelyi Ady-est kiváltott. A következő tanévben, immár nyolcadikos korunkban, nagy lelkesedéssel készültünk az önképzőköri vezetőség megválasztására. Bíró Lajos, magyar-latin szakos osztályvezető "tanárunk vállalta a kör vezetését; már ki is osztottuk egymás között a különböző önképzőköri tisztségeket, amikor Tamás Albert igazgató megrendült szavakkal közöltevelünk, hogy I C. Anghelescu közoktatásügyi miniszter rendeleti úton betiltotta a kisebbségi iskolákban működő önképzőköröket. Jó öreg igazgatónk egyben azt tanácsolta, hogy önképzésünk és irodalmi szárnypróbálgatásaink biztosítása érdekében kapcsolódjunk be a vallásos alapon működő ifjúsági egyesületekbe. Ilyen irányú kísérleteink azonban kudarcba fulladtak, mert az egyesületek vezetői hallani sem akartak az Ady-kultusz folytatásáról. Így merült fel aztán egy délután az úgynevezett Papkertben megtartott megbeszélésünk során az ötlet: indítsunk havonta megjelenő diáklapot. Öreg igazgatónkat sikerült megpuhítanunk, s hosszas megfontolás után hozzájárulását adta. Frölich Ottó internátusi igazgató pedig egy használaton kívüli mosdószobát bocsátott a rendelkezésünkre. Gyermekfejjel nem számoltunk a lapalapítási nehézségekkel. Nyomtatott újságról álmodoztunk, de amikor felkerestük Soó Gáspárt, a legnagyobb helybeli nyomda igazgatóját, mindjárt nehézségekbe ütköztünk. Soó bácsi elmondotta, hogy lapot csak törvényszéki és kereskedelmi kamarai cég bejegyzéssel és 10 000 lej óvadék letételével lehet kiadni. Ennek meg alapfeltétele, hogy a kiadó vagy felelős szerkesztő nagykorú legyen és büntetlen előéletű. Teljesen letörve álltunk Soó bácsi előtt, aki megértve bennünket, azt tanácsolta, hogy kézírásos lapot adjunk ki, amit levonókocsonyával lehet sokszorosítani. Ehhez nem kell sem engedély, sem cenzúra hivatali jóváhagyás. .. Hosszas viták után nevet is adtunk a lapnak: Udvarhelyi Diákélet — hirdette a rajzos fejléc, majd megalakult a szerkesztőség. Főszerkesztő Kubán Endre lett, és a helyettese, Sigmeth Emil hetedikes diák — a bécsi Arbeiter Zeitung későbbi szerkesztője — szerkesztő, és Vots Endre hatodikos tanuló a lap „művészeti szerkesztője“, rajzolója. A szép iráni diáktársak örömmel vállalták a cikkek lemásolását, míg mások a levonásnál segédkeztek. Volt abban a nyolcadrész nagyságú lapban programot adó vezércikk, karcolat, vers, humoreszk, sporttudósítás (az állami líceummal vívott meccsről, ahol az egyetlen, a győztes gólt egy kapu előtti kavarodásban pont Kubán főszerkesztő szerezte) és még apró hírek. Jómagam egy végzetes humoros írással szerepeltem, egyik fukarságáról hírhedt tanárunkat figuráztam ki — Fukar Benjánnak nevezve meg. Mielőtt továbbmennék visszaemlékezéseimben, hangsúlyozni kívánom, hogy tanáraink nem szóltak bele a lapszerkesztésbe, kéziratainkat még helyesírás szempontjából sem ellenőrizték, ahogy a jó öreg Tamás Albert igazgató mondotta: Lásszuk, mi lesz belőle. (Selypített az öregúr.) A lap minden példánya elfogyott, vagy tízszer kellett utána kocsonyázni és levonni. A tanári kar elhatározta, hogy a szegénysorsú diákok felsegélyezésére diákműkedvelőkkel előadja Farkas Imre Iglói diákok című operettjét. Lóky csak úgy akarta engedélyezni az előadást, ha „tekintettel az érettségire való felkészülésre“, a nyolcadikosokat kizárják a szereplésből. Erre újabb botrány tört ki, s végül Lóky dr. beadta a derekát. Az előadás nagyszerűen sikerült, négyszer kellett megismételnünk! Lókynak aztán a tacskózásért alaposan visszafizettünk! Az érettségi tablón Tamás Albert • leváltott igazgató fényképét tettük középre, s Lóky képe a tanárok között szerepelt! Ráadásu az érettségi bankettre sem hívtuk meg! Az Udvarhelyi Diákélet volt az első újság, melynek munkatársa, szerkesztője voltam — és amelyet betiltottak. Sajnos, öt évtizedes újságírói működésem során nem ez volt az utolsó, ami hasonló sorsra jutott. Szabad Szó Szárnyak " (I.) Dumitru Pălălău Moldoveanu szobra AUTÓTORONY A párizs melleti Jouy-en-Josas sportklub parkolójában szokatlan emlékmű áll: egy 6X6 méter alapterületű és 20 méter magas „torony“, amely 1600 tonna betonba öntött, egymásra rakott különböző típusú Buick, Renault és Citroen személygépkocsi modellből készült. Az autótornyot 60 gépkocsiból állította össze Arman, a nizzai származású, de már évek óta az Egyesült Államokban élő 56 éves szobrász.