Szabad Szó, 1985. január-március (42. évfolyam, 12378-12453. szám)

1985-01-03 / 12378. szám

2. oldal • ESZTENDŐK VÁLTÁSÁNÁL-A NAGY CSALÁDBA шттшшшшттшттшштштшшштттштшшшшттттттттшшшшштттттшштш Köszöntünk, dolgos Új Év! Megkezdődtek hát 1985. hétköznapjai. Olyan esztendő ez, amely kivételes fontosságú eseményeket, több pirosbetűs ünnepet is hoz magával a párt, az ország, az egész nép számára: magas fórumon tanácskozik szocialista demokráciánk több pillére; megválasztjuk az államhatalom helyi és központi szerveit, s idén ünnepeljük a Román Kommunista Párt IX. kongresszusának 20. évfordulóját , azon kongresszust, amely megnyitotta hazánk fejlődésének leg­gyümölcsözőbb korszakát. Kétségtelenül az esztendő rangját mindig a benne zajló ese­mények adják, de azért számunkra fontosak — legalább annyira fontosak — a hétköznapok is, hiszen ezek folyamata nem más, mint maga a történelem. Az a történelem, amelyet immár több mint negyven esztendeje saját akaratunkból, saját kezünkkel „írunk“. Ezeken a sokszor szürkének emlegetett hétköznapokon kell elvégeznünk mindazt, amit közösségi fórumainkon elhatároz­tunk és elhatározunk, tennünk azért, hogy ünnepeinken, vagy ami­­kor egy-egy mérföldkőnél visszapillantunk a megtett útra, legyen amit számba vennünk. Az idei esztendő a jelenlegi ötéves terv utolsó éve, s amint azt pártunk és államunk vezetője, NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs egész népünkhöz intézett Újévi Üzenetében hangsúlyozta, döntő jelentőségű abból a szempontból, hogy miként válnak valóra a párt ХП. kongresszusán és országos konferenciáján kijelölt felada­tok. Amint arra pártunk és államunk vezetője Újévi üzenetében rámutatott, 1985-ben még határozottabban kell munkálkodnunk a minőség javítására, a munkatermelékenység növelésére, a gazda­­sági hatékonyság növelésére kidolgozott programok célkitűzéseinek valóra váltásán. Mezőgazdaságunknak meg kell szilárdítania a múlt évben elért jó eredményeit, kiszélesítve az élenjáró egységek tapasztalatainak alkalmazását, határozott lépést kell tennie az új­ mezőgazdasági forradalom útján, magas és biztos hozamok eléré­se felé. Átfogó és világos, egyszersmind megvalósítható célokat kitűző programjaink vannak minden tevékenységi területen, a döntő most az, hogy mától, az esztendő első napjától kezdődően, a leghatáro­zottabban rátérjünk azok gyakorlati megvalósítására. Pártunk és államunk legfelsőbb vezetőségének megítélése szerint, adva van­nak a feltételek ahhoz, hogy a múlt évinél jobban szervezett, a rend és a magas fokú felelősségérzet légkörében kibontakoztatott tevékenység révén, a minőség és hatékonyság magasabb szintjére emeljük az 1985-ös egész gazdasági-társadalmi tevékenységet. Nemzetiségre való különbség nélkül, az összes dolgozók, egész népünk alapvető problémái a Román Kommunista Párt stratégiai célkitűzésének, a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom meg­teremtéséről és a kommunizmus felé való határozott haladásról szóló programnak a valóra váltásában állnak. Csakis e célkitűzé­sek elérésével biztosíthatjuk az összes dolgozók, népünk igazi jog­­egyenlőségét, jólétét, szabadságát — állapította meg NICOLAE CEAUŞESCU elvtárs, a Magyar és a Német Nemzetiségű Dolgo­zók Tanácsainak legutóbbi együttes ülésén mondott beszédében. Mi valamennyien, akik a temesi tájakon élünk és dolgozunk, pártunk és államunk vezetőjének cselekvésre serkentő felhívásai­tól lelkesítve, közös akarattal és szoros, testvéri egységben munkál­kodunk az országépítés nagy művéből ránk háruló feladatok va­­lóra váltásán. Sok tennivaló vár ránk 1985-ben, s elhatározásunk becsülettel eleget tenni mindannak, amire vállalkoztunk. Köszönjünk hát 1985., dolgos új esztendő! K­uplék, sanzonok, operett­részletek, tánczeneszá­­mok, villámtréfák, két nagyjelenet és egy nótacsokor, valamint az összekötő szöveget helyettesítő pantomim — ez az Állami Magyar Színház legújabb, valamennyi szórakozni vágyó né­ző ízlésének megfelelő szilveszte­ri műsora A többé-kevésbé sekély vizek­­ben evickélő, s a humor zátonyán „megfeneklő“ Sétahajó „tatarozá­­si“ munkálatainak oroszlánrészét a Színház legifjabb tagjai vállal­­ták magukra. Ez, a műsor tanú­­sága szerint minden „katasztró­fát“ átvészeltetni képes, friss e­­rőtől duzzadó gárda méltán arat sikert a hálás temesvári közönség előtt. Nehéz róluk külön-külön beszélni, hisz Bereczky Péter, Bí­ró József, Nagy István és a töb­biek nagy komolysággal, erőbeve­­téssel és kiváló ritmusérzékkel művelik a „könnyű műfajt“. Pro­dukciójuk, legyen az tánc, ének, hangszeres zene vagy próza, egy­­aránt magávalragadó. Lendületes számaik, a fergeteges ritmusú Tviszt és Sztriptíz-bügi, a rejtői börleszk időnként abszurd párbe­szédei, jól tálalt gegjei bizonyít­ják a korukhoz „illő“ tapasztalat­­lanságtól mentes nagyvonalú pro­fesszionizmusukat. Emellett szól­nunk kell még Bereczky Péter színészi „palettáját“ gazdagító pantomimes tudásáról, kulturált énekléséről, Bíró József sokszínű komikus és táncoskomikusi alka­táról, Nagy István szép orgánu­máról, finom árnyalatokban gazdag humoráról, Barta Eni­kő mozgékonyságáról-hajlékony­­ságáról. Hogy most ők képviselik a lelkesedést, a robbanékonysá­­got, a könnyedséget, a szakma állandó megújulását, az természe­­tes, így annál dicséretesebb, hogy a már többéves „elhasználódásá­nak“ kitett, de még szintén fia­tal kollégák, Dukász Péter, Pusz­tai Edit, Gáspár Imola, Fali Ilo­na és a többiek, lépést tudnak és akarnak tartani velük. Dukász Péter sokoldalúsága és a zenész Elekes Csaba kiváló szakmai tu­dása révén, például remek count­­ry-együttest képeznek Bereczky Péterrel és Nagy Istvánnal. A matróz-romantikával tűz­delt és fedélzeti-fedélközi kalan­dokban­ bővelkedő jelenetek előa­dói, sokféleségükkel nagyszerűen megfeleltek a színes mozaikkoc­kákból összerakott rejtői fél- és alvilági társadalom életrekeltésé­­ben. Dukász Péter bájgúnár Os­­váthja, Kőfalvy István rinocéro­­szi Szávája frigyed Imre rövid­látó optikusa, Sütő András szer­tartásos kapitánya, majd Czegő Teréz viharos múltú színésznője, Bíró József bohém és vagány Ka­marás Kristófia, Bereczky Péter rejtői lakája, Nagy István együ­gyű vőlegénye a karikatúra ere­­jével hatottak. Az eddigi „ki mit tud“-alapon összeállított műsorok gyakorlatán túl, a némi koncepcióval megren­dezett Sétahajó előrelépés a Szín­ház effajta produkciós vonalán. Talán következetesebb lett vol­na a vonalvezetés, ha a rendezői hármas, (Sinka Károly, Klein Magdaléna, Darida István) he­lyett egy erőskezű „karmester“ irányította volna. Ez főleg a szá­mok egymásba simulásának, a műsor gördülékenységének hiá­nyában érezhető. (Kivételt képez Bíró József Kamarásból Tóbiásba észrevétlenül átvedlő figurája). Ellenben örvendetes tény, hogy a rapszódikus tartalmi csapongás mellett sikerült egységes keretbe foglalni a rendelkezésre álló a­­nyagot és sikerrel összpontosíta­ni a társulat könnyű műfajbeli erőtartalékait. Az alapgondolatnak helyesen a­­lárendelt színpadkép is jól ötvöz­te a számok hangulatát a műsor funkciójával és ha a rokokó bú­tor helyett egy, a bár „ambient­­jébe“, a fémes fólianyaláb zuha­­taga alá jobban beilleszkedő gar­nitúra került volna, továbbá, ha néhány jelmez, (például Pusztai Edit jelenetbeli Olga-kosztüm­je) nem törte volna meg helyenként a karikírozás vonalát, a műsort az utóbbi évek egyik legsikerül­tebbjének minősíthetnénk. A lé­nyeg viszont így is az, hogy a né­zőközönség a kellemesen eltöltött két és fél óra élményével távo­zik az előadásról. — *gg — Szabad Óévbúcsúztató a diákok Megszokott immár, hogy a téli vakáció kezdetével jórészt elnép­telenedik a temesvári diákváros. A főiskolások nagy hányada az ország többi részén, a szülők, ro­konok társaságában, ifjúsági tá­­borokban tölti az óév utolsó nap­jait, köszönti az Új Esztendőt. A herkulesfürdői, mamaiai, Piriul Rece-i táborokban például közel 500 temesvári diák pihen, szóra­kozik ezekben a napokban, eköz­ben az is természetes, hogy az E­­gyetemi Központban vakációzó hallgatók Szilveszter éjszakáján egybegyűlnek, s közös mulatsá­­gon ápolják e szép hagyományt. Az eseményt idén is a KDESZ e­­gyetemi központi tanácsa szervez­te meg. Mint Liviu Anton tanár­segéd, az ifjúsági irányító szerv elnöke elmondotta, a szervezők­nél több mint négyszázötvenen iratkoztak fel. A Politechnikai In­tézet 1-es számú étkezdéjében je­lentős számú külföldi diákot is felköszönthettek hazai társaik, az egyetemi szenátusok, a kommu­nista diákegyesületek képviselői. Szép, hangulatos, vidám volt a diákok összejövetele. Már a kora­esti óráktól kezdve megjelentek a színen a bánáti népszokások képviselői, a kolindások, tánco­sok, énekesek. Ez alkalommal csapatostól jöttek­ a diákművelő­dési ház képviseletében a hírne­ves Doina Timişului együttes tag­­jai, akik több órán át annyi ér­tékes és ritkán hallott mondókát, kolindát, népdal és táncjelenetet mutattak be a feldíszített télifa alatt, hogy máskor akár több elő­adásra is futotta volna, ötletes társasjátékok, vetélkedők jó mi­nőségű diszkó- és népitáncmuzsi­­ka egészítette ki a Szilveszter éj­­szaka műsorát. Ünnepi rendezvényük kereté­ben a diákok felidézték az el­múlt esztendő kimagasló politi­kai eseményeit. Köszöntőjében Liviu Anton emlékeztette az egy­begyűlteket NICOLAE CEAUŞESCU elvtársnak, az RKP főtitkárának, szocialista államunk elnökének a Temesvári Egyetemi Központban tett feled­­hetetlen látogatásaira, az 1984— 1985-ös tanévre­'14 szédére, mely táj és terme" hangolásánál lemü alkotó mélyítésene" szentelt pá. szeretett V kongresszus évben a ran. magasabb jer­lentés és az mi fontosságú , telmében egyete összes diákjai, ta. jelentős erőfeszíté: a rájuk háruló met­datok valóra váltásáé tál, nevelés további 1. séért, a végzősök minél fizikai, szakmai, társ, kulturális beilleszkedését A Temesváron szilvett, diákok éjfélkor nagy figyelem­, és lelkesedéssel tekintették, ha­gatták meg NICOLA CEAUŞESCU elvtársnak a rádióban, televízióban mondo Újévi Üdvözletét, év.) . Több mint tíz éve, amióta felépült a Temesvári Ifjúsági Ház, következetesen otthont ad a Fiatalj.. Szilveszterének, amelyre idén is a megye KISZ-szervezeteinek képviselőit, a legjobb KISZ-ta­gokat hívták meg a szervezők A tágas hallban és az első emeleti előcsarnokban több mint 950 vendéget­­ szolgáltak ki a temesvári vendéglátóipar fiatal dolgozói. A szervezők mindvégig kitűnő m­űsort, s sok szép humoros jelenetet, vetélkedőt, hangulatos élő­, illetve gépi muzsikát biztosítottak­­ egy- s begyültek örömére,­ elégtételére. ( A feledhetetlen szilveszteri éjszakán a fiatalok lelkes hangulatban hallgatták végig NICOLAE­­ CEAUŞESCU elvtárs, az RKP főtitkára, Románia Szocialista Köztársaság elnöke hagyom­­ányos UI- i évi Üdvözletét. Nemcsak Temesváron, hanem az ország és világ igen sok más városában is hagyományossá vált az Újév előestéjén a Denevér előadása operaszínpadon. Most nem csodálkozunk ezen, de a ke­ringőkirály életében rendkívüli eseményszámba ment, hogy 1894- ben a bécsi Hofoper (Udvari opera) bemutatta a Denevért. Az if­jabb Johann Strauss (1825—1899) volt az egyetlen operettszerző, aki előtt megnyílt a halhatatlan mesterek dalműveinek otthont adó fellegvár. Bécs példáját követve valamennyi európai és amerikai világváros operaháza felvette állandó repertoárjába a Denevért, közte a hírneves Met­­Metropolitan Opera New­ Yorki. Sikerekben gazdag pályafutása alatt Johann Strauss szinte járatlan népszerűségre tett szert. Népszerűsége a mai napig sem halványult el, sőt a korszerű technika, lemezek, rádió, film,a tele­vízió révén mind szélesebb tömegek élvezhetik muzsikájának lele­ményes dallambőségét, szellemes fordulatait, temperamentumos pezsgését, sajátos népi színezetét, hangulatait. Olyan zenei kiváló­ságok, mint Gustav Mahler, (aki a Hofoper igazgatójaként a De­nevér bemutatását kezdeményezte), meg Wagner és Brahms is elismerték Johann Strauss képességeit. Kedves anekdota emléke­zik meg Johannes Brahms és kortársa Johann Strauss találkozásá­ról. A magyar fővárosban találkoztak, ahol mindig meleg ünnep­léssel fogadták szerzeményeiket. A Kék Duna keringő például vi­haros sikert aratott. Brahms második, B-dúr zongoraversenye és bemutatóként hangzott el 1881-ben, a magánszólamot a szerző ját­szotta. Természetesen kivételes hangszertudása és maga a remei alkotás erőteljes visszhangot váltott ki. Mindkét komponista elő­kelő bálra volt hivatalos. Akkoriban gáláns férfiak a hölgyek le­gyezőjére bókokat, verssorokat, egész verseket írogattak. Brahms elkérte Johann Strauss feleségének legyezőjét, ráírta a Kék Duna keringő kezdő taktusait, alája pedig egyetlen elmés mondatot: „...leider nicht von Johann Brahms“, vagyis magyarul: sajnos nem az aláírott komponálta. Visszatérve a közkedvelt Denevérhez — amely 1984. végén sem hiányzott a Temesvári Román Opera műsorából — cselekmé­nye éppen Szilveszterkor játszódik, ezért adják elő minden esz­tendőben a jókedvnek szánt estén. Aki Temesváron megnézte Jo­hann Strauss örökéletű operettjét, először vagy ki tudja hányad­szor, bizonyosan jól szórakozott a mulatságos helyzeteken, miköz­ben örömmel hallgatta az üdítő muzsikát. Erdély Izolda ®‘^"^'^V""V'"'""^'^"""""""""’v"^""Y'YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY\YYYYYYYY\YYYYYYYYYYYY\YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYW • B.Ú.É.K. 1985 • B.Ú.É.K. 1985 • B.Ú.É.K. 1985 • B.Ú.É.K. 1985 • emTOYYYYYYWYYYYYYWYYYYYYYYYYTOYYYYYYYYYYYYYlYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYTOYYYYYmYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYmYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYOTraYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYWWYYYYWYVniYYYYYYYYYYYn

Next