Szabad Szó, 1986. október-december (43. évfolyam, 12918-12996. szám)
1986-10-01 / 12918. szám
2. oldal Megtelnek az éléskamrák? Ankét az üzemi konyhák őszi-téli ellátásáról Frissen végzett mérnökgyakornok újságolja: vállalatának mikrokantinjában tíz lejért kétfogásos menüt eszik naponta uzsonnaszünetben. És mi ebben a rendkívüli? — kérdezheti joggal az olvasó. Csupán annyi, hogy az említett fiatalember, aki házikoszton nevelkedett, és látatlanul is megvolt a véleménye a közös konyhák főztjéről, most elismeri, kellemesen csalódott. Tévedés ne essék, soraink nem vendégtoborzó céllal íródtak, nem kívánunk reklámízű „menüt" tálalni a kantin-éttermektől távolmaradóknak. Ankétünk során éppen az iránt érdeklődtünk, hogyan igyekeznek megtartani bérleteseiket, sikerül-e időben felkészülni az őszre-télre és koratavaszra, megtölteni pincét, kamrát, ellátni a dolgozó személyzet soraiból kikerülő jelentős számú vendéget. Közelkép A megyei Szaktanácsnál kapott tájékoztatás alapján közöljük: Temesvár municípiumban huszonöt kantin-étterem, hatvankilenc mikrokantin, kilencvennégy munkahelyi falatozó működik, és ezek ellátását tizenöt mellékgazdaság, tizenhét vállalati zöldségeskert, két üvegház és egy gombatenyészet segíti. Az őszi beszerzés időhöz kötött. Október 20-ig valamennyi munkahelyen be kell fejezni a raktárak, éléskamrák polcainak feltöltését — szól a feladat. Mennyiben tesznek eleget a kívánalmaknak és elvárásoknak? — kérdeztük a megyei Helységgazdálkodási Vállalatcsoport kantinéttermében Hajnal András felelőstől, az Electromotor Vállalatnál Viorel Roman felelőstől, az Electrobanat Vállalatnál Veronica Bărbulescu felelőstől, az Electrotimis Vállalatnál Aurel Matei felelőstől. Az összkép kedvező: nyolcvan százalékban sikerült tető alá hordani a legszükségesebb élelmiszereket. Júliustól kezdve gyűlnek a ládák, hordók, üvegek a kamrákban és eddig (szeptember 22-27 hetében) többek között, ilyen tételeket jegyeztek be: 15 burgonya, 2 hagyma, 1 t káposzta, 2,5 t savanyúság, 1 t főzőtök, 3 t sütőtök, 2,5 t piroscékla, 1 t reszelt alma, 1200 kg sárgarépa, 500 kg befőzött paradicsom (Helységgazdálkodási Vállalatcsoport), 15 t burgonya — a tervezett 35 tonnából —, 6 t káposzta, 2 t hagyma, ugyanennyi szárazbab, főzőtök, tölteni való paprika, zöldparadicsom, befőzött paradicsom, 3 t ecetes uborka, 5 t gyökérzöldség (Electromotor), 20 t burgonya — a szükséges 30- ból —, 5 t hagyma, 2 t káposzta, 2 t spenót, másfél tonna főzőtök, ennyi zöldparadicsom, gyökérzöldség, 5 t reszelt alma, a Fructus-termékek közül zöldborsót, 7 t babot, 3 t paradicsomlevet vásárolnak (Electrobanat), 2 t burgonya — egy évre 25 t szükséges —, 4 t káposzta, 2 t hagyma, 1600 kg bab, 1800 kg uborka, 140 kg paradicsompaprika, 580 kg kápiapaprika, 3 t sóban tartósított sárgarépa, másfél tonna szilvabefőtt (Electrotimis). A beszerzés folyamatos, nincs kiesett nap, a tervezett árumennyiség határidőre a helyére kerül — ígérik az illetékesek. Saját kezűleg — Raktárból vagy íróasztal mellől nem lehet a beszerzést dirigálni. Sem élhetett kézzel várni a rendelést, hogy hozzanak a szállítók, amit jónak látnak A krumplit mi saját kezűleg szedjük fel, ügyelve arra, hogy ne vágjuk el, ne keverjük az apraját a nagyjával, tehát magunknak dolgozunk — mondja Aurel Matei (Electrotimis), s közben azt is szóvá teszi, hogy nagyon elégedettek a belinci krumplival, a saját kertjük is szépen termett, ám mindez kevésnek bizonyulna, ha a szakács nem tudna mit kezdeni a sok terménnyel. De szerencsére, tudi Kovács László, a főszakács érti a mesterségét. Az Electromotor Vállalat rékási zöldségeskertjéről a legnagyobb elismerés hangján szól Viorel Roman, a kantin-étterem felelőse. Minőségi áru! És ami egyáltalán nem mellékes, hogy a fölöslegből a vállalat dolgozói saját konyhájukra is vásárolhatnak. A raktár képe minden szónál többet mond: tisztaság, rend, a burgonya és hagyma egytől-egyig átválogatva, osztályozva várja a telet. Hajnal András a bencseki mellékgazdaság előnyeit ecseteli; a friss és jó minőségű zöldségféle napi szükséglet, tehát a gondos emberi munka értéke felbecsülhetetlen ott, ahol százaknak főznek naponta — mondja. A számok mögött: emberek kiket ültetnek asztalhoz a kantin-éttermekben? — érdeklődtünk a meglátogatott egységekben. Íme, az összegzés: a fogyasztók zömét a vállalati dolgozó személyzet alkotja, az említett étkezdék több más egységet is kiszolgálnak Az Electromotor kantin-étterme naponta ezerhatszáz, az ELBA ezerkétszáz, az Electrotimis ezerötven, a Helységgazdálkodási Vállalatcsoport kantinétterme (volt néptanácsi kantin — V. Alecsandri utca 7 szám) ötszáz bérletes, illetve alkalmi vendéget szolgál ki, ez utóbbiak zömét nyugdíjasok alkotják. E néhány kép és adat csupán villanás abból a sokrétű tevékenységből, mely városunk kantin-éttermeiben folyik. Az elkövetkező napok-hetek még nagy nekirugaszkodást igényelnek ahhoz, hogy maradéktalanul valóra váljanak a tervek, hogy kiküszöböljék az egyenetlenségeket, üresjáratokat. Ne mondhassa rájuk a vendég: „Nagyobb a füstje, mint a pecsenyéje.. “ A végszóért a későbbiek folyamán még visszatérünk. De azt a fogyasztók mondják ki. Sípos Erzsébet MANDICS GYÖRGY M kmmm saidési \ t§ amksh \ /. cMxipózak mindenütt Egy középkori filozófus írta le az „idő“ fogalmával kapcsolatban a következő meghökkentő állítást: „Én tudom, hogy mi az, amíg senki meg nem kérdez, ám ha kísérletet teszek arra, hogy válaszoljak és megmagyarázzam, zavarba jövök“. A mitológia minden becsületes és elfogulatlan kutatója be kellene ismerje, hogy igencsak hasonlóan járna jómaga is, ha alaposan vizsgálat alá venné az általa használt fogalmakat Mert, mint az életben annyiszor, csak addig egyszerűek és világosak a dolgok, míg egyetlen szerző egyetlen művét olvastuk, megelégszünk ezzel a véleménnyel. Ez esetben épségben maradhat az a naiv hit, hogy a világban igen egyszerűek a dolgok. Sajnos, ha egy kicsit megkapargatjuk a felszínt hamar kiderül, hogy a világ távolról sem olyan egyszerű mint egy tükörablakos mézeskalácsszív — inkább egy ismeretlen célú nagyüzem alagsorára emlékeztet, ahol titokzatos rendeltetésű különféle színű és vastagságú kábelek, csatornák, sínpárok kavarognak, fogaslécek, műszerek, dobogó tartályok és gépóriások zakatolnak -- alapos tudásra van tehát szükségünk ahhoz, hogy el tudjunk igazodni ebben a rengetegben. Gondoljuk csak meg, hogy mivel kapcsolatban is használjuk mi a mítosz kifejezést. Ott vannak például a midenki által jól ismert görög mítoszok. Hogy miről szólnak nagyjából mindenki tudja: istenek emberekhez hasonló kalandjairól, hősök és félistenek csodálatos utazásairól, harcairól szörnyekkel és a balsorssal, más istenek által rájuk rótt büntetésekkel. Aki csak a görög, a latin mitológia irányából tekint a mítoszokra úgy tűnhet, hogy nincs is túlzottan nehéz dolga, hiszen e szemszögből „e fogalom olyan történetet jelent, amelyben az istenségek (a szó legtágabb értelmében) egy vagy több fészeszerepet játszanak" E hit védelmezője a New York-i Columbia University előadótanára, Alexandre H. Krappe, aki világhírű alapkönyvében a Mítoszok eredetében aztán abba a furcsa helyzetbe kerül, hogy igencsak meg kell erőltetnie magát, hogy ebbe a sémába belehelyezze mindazon népek mítoszait, akik nem ismerték még az istenség fogalmát s a szellemekről beszélnek csak. De egyezzünk bele, hogy végül is, minden szellem „tágabb értelemben istennek is tekinthető“. Vajon ez megoldja problémáinkat? Aligha, hiszen rögtön tud mondani mindenki számos ellenpéldát. A Tündér Honáról szóló történetek ez esetben mítoszok vagy mesék? Íme egy újabb kérdés, amin kutatók százai vitatkoznak már évtizedek óta. Hans Baumann, az egyik legnagyobb német afrikanista szerint a mítosz és a mese különböző dolog, mert ősidők óta változatlan irodalmiművészi kifejezésforma, minden vallási tartalom nélkül". Ezt el is fogadhatnánk immár valamiféle jobb megközelítésnek, ha nem lennének olyan makacsok a tények Példánkat a messzi Ausztráliából választjuk. 1929- ben az ausztráliai bennszülöttek egyik legnagyobb angol szakkutatója, Radcliffe Brown New South Wales tartomány északi partjai mellett felfedezett egy mítoszt. Mikor kiadásra előkészítette kiderült, hogy ezt a szöveget ismerik már egy 300 mérföldre a szárzaföld belsejében élő másik törzstől is, s 1896-ban egy Langloh Parker nevű hölgy adta ki A két szöveg lényegileg azonos, mégis a partmenti törzsnél bonyolult szertartásokkal függ össze (tehát szentnek tekintik), míg ugyanazt a szöveget a másik törzs az előző elképzelés szerint meseként kell értelmezze! Ily módon aztán aligha csodálkozhatunk, hogy akadnak kutatók, akik a mesét és mítoszt lényegileg azonos dolognak tartják, szerintük a különbség a hallgatókban van csupán (H. J. Rose), mások az alkotási folyamatban érik tetten a különbséget, mint Láng János, de az árnyalatok száma korlátlanul fokozható. Mi sem jellemzőbb e nézetre, hogy sok tudományos igényű mesegyűjtemény ily alcímekkel jelenik meg „mítoszok, mesék és regék“. Ez a „rege" a mítoszoknak gyakran használt harmadik neve, melyet hol szinonimának, hol valami másnak könyvelnek el a kutatók. A leggyakrabban hangoztatott vélemény szerint a „regék és mondák“ abban különböznek a mítoszoktól, hogy míg a mítosz irreális tájakon játszódik le, irreális szereplőkkel, addig a monda vagy legyenda lényege, hogy reális helyen, többnyire reális személyhez fűződően mond el irreális dolgokat. Ez sok esetben valóban így is van, de nem mindig Számtalan olyan ausztráliai mítosz ismeretes, ahol a helyrajz szinte méterről méterre azonosítható topográfiailag, másfelől a mítoszmagyarázatban egy egész iskola vallja azt a nézetet, hogy a mítoszok végül is mimt reális események eltorzult viszszatükrözései. Az eddigi elképzelések mellett szólnunk kellene még az ismert személyek , írók által alkotott mitológiákról (az irodalomtörténet számos ilyenről beszél) de szólhatnánk a mítosz szó olyan jelentéstartamairól mint „Hollywood mítosza“, a „verhetetlen tizenegy mítosza“, s ekkor még nem szóltunk a tudományos rejtélyek mítoszairól „a havasi embertől“ a „repülő csészealjakig“ Hogy fér meg mindez egy névben? Van-e valamilyen közös mag mindezekben az esetekben, amelyeket az előbb felemlítettünk? Erre keresünk választ a következő sorozatban, mely a születéstől a bukásig kívánja végigkísérni a mitikus gondolatok és szövegek történetét, elemezve a hozzá tapadó hiteket, ezek megjelenését, majd kioltódását a társadalom sokezeréves átalakulási folyamatának sodrában. Mandics György ------------------------------ SZABAD SZÓ Gondolatok virágoskertjére nyíló ablakot Virginia Baz Barou egyik akvarellje címének parafrázisával egyből művészetének lényegére tapintottunk, hisz végtelen gondolatainak és érzelmeinek virágoskertje és művei mindenki számára e kertre nyíló ablakok. Az akvarell biztoskezű mestere ő, aki évek hosszú során csiszolgatta kifejező eszközeit, kidolgozva az egyéni látásmódjának legmegfelelőbb nyelvezetét. Ehhez hűen építgette sziporkázó tündérmeséit, sajátosan dekoratív, romantikusan lobogó alakzatait, álombéli tájait. Ebben a folyamatban érkezett el a jelenlegi tárlatban megtestesülő fordulópontig, az eddigi művészetét tekintve immár „klasszikus“ alkotások és az új, képzeletének utolsó korlátait is elvető szakasz közti „vízválasztóhoz“. Innen tekint újabb csúcsok felé és zúdítja közönségére látomásai lavináit. Nem hűtlenség ez részéről, mert nem pálfordulás. Annyi történt csupán, hogy újabb műveiben inkább szóhoz engedi jutni az esetlegességeket, a papír fehérjét s ezáltal képes hol a tavaszi virágzás üdeségét, hol a csillagos égbolt hideg fényét, hol az északi tájak nyirkos vagy száraz, de mindenképpen hűvös levegőjét árasztják Érzi ezt ő is ezért találunk újabb akvarelljei alatt olyan címeket mint a Fjordok, A víz titkai, Északi fény, Kőfantázia — ez alatt a cseppkövet érti —, stb. Mindezek mellett a simogatóan meleg tónusú, hagyományos műveinek forróbb az izzása, de kevésbé felkavaró a hatása (Május paradicsoma, Őszi hangulat, Homokóra, Bányavidék, Helytörténeti lépcsők, Harmóniák, stb. A két szemlélet határövezetében helyezkednek el az olyan lírai vallomások, mint az Egy gondolat virágoskertjére nyíló ablak, a Függőkertek és a Nyár csodája. Virginia Baz Baroiu jelenlegi, tizennegyedik egyéni tárlata egy a régi, szilárd alapokon történt és tulajdonképpen már esedékes megújulás, mely minden igazi művész pályájának szükségszerű velejárója. Kazinczy Gábor Virginia Baz Baroiu (Gyurcsik Miklós felvétele) JUBILEUMI KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜL A TEMESVÁRI BANATUL ÁLLAMI FILHARMÓNIA A Temesvári Filharmóniai Társaság megalakulásának 115-ik évfordulója alkalmából, a Banatul Állami Filharmónia emlékkiállítást szervez. Annak érdekében, hogy minél gazdagabb anyagot lehessen bemutatni, az intézmény felkéri mindazokat, akik régi plakátokat, műsorfüzeteket, zenekritikákat, autogrammokat, fényképeket és más dokumentumokat őriznek, kölcsönözzék azokat rövid időre a filharmóniának (A kiállításra 1986 október 18—25 között kerül sor a Capitol terem előcsarnokában). Különösen értékesek azok az anyagok, amelyek a nagy román zeneszerző és előadóművész, George Enescu temesvári, valamint bánáti látogatásait és koncertezéseit tanúsítják. Akiknek módjukban áll segítséget nyújtani, 1986. október 1— 5. között jelentsék be ezt a szándékukat a temesvári Banatul Állami Filharmónia székhelyén az alábbi címen: Temesvár, Victoriei út, 2. szám, telefon: 1-25-51.