Szabad Szó, 1986. október-december (43. évfolyam, 12918-12996. szám)

1986-10-01 / 12918. szám

2. oldal Megtelnek az éléskamrák? Ankét az üzemi konyhák őszi-téli ellátásáról Frissen végzett mérnökgya­kornok újságolja: vállalatának mikrokantinjában tíz lejért kétfogásos menüt eszik napon­ta uzsonnaszünetben. És mi ebben a rendkívüli? — kérdez­heti joggal az olvasó. Csupán annyi, hogy az említett fiatal­ember, aki házikoszton nevel­kedett, és látatlanul is megvolt a véleménye a közös konyhák főztjéről, most elismeri, kelle­mesen csalódott. Tévedés ne essék, soraink nem vendégto­­borzó céllal íródtak, nem kívá­nunk reklámízű „menüt" tálal­ni a kantin-éttermektől távol­maradóknak. Ankétünk során éppen az iránt érdeklődtünk, hogyan igyekeznek megtartani bérleteseiket, sikerül-e idő­ben felkészülni az őszre-télre és koratavaszra, megtölteni pin­cét, kamrát, ellátni a dolgozó személyzet soraiból kikerülő jelentős számú vendéget. Közelkép A megyei Szaktanácsnál ka­pott tájékoztatás alapján kö­zöljük: Temesvár municípium­­ban huszonöt kantin-étterem, hatvankilenc mikrokantin, ki­lencvennégy munkahelyi fala­tozó működik, és ezek ellátását tizenöt mellékgazdaság, tizen­hét vállalati zöldségeskert, két üvegház és egy gombatenyészet segíti. Az őszi beszerzés időhöz kö­tött. Október 20-ig valamennyi munkahelyen be kell fejezni a raktárak, éléskamrák polcai­nak feltöltését — szól a fel­adat. Mennyiben tesznek eleget a kívánalmaknak és elvárások­nak? — kérdeztük a megyei Hely­séggazdálkodási Vállalatcsoport kantinéttermében Hajnal András felelőstől, az Electromotor Vál­lalatnál Viorel Roman felelős­től, az Electrobanat Vállalat­nál Veronica Bărbulescu fele­lőstől, az Electrotimis Vállalat­nál Aurel Matei felelőstől. Az összkép kedvező: nyolcvan szá­zalékban sikerült tető alá hor­dani a legszükségesebb élelmi­szereket. Júliustól kezdve gyűl­nek a ládák, hordók, üvegek a kamrákban és eddig (szeptem­ber 22-27 hetében) többek kö­zött, ilyen tételeket jegyeztek be: 15­­ burgonya, 2­­ hagyma, 1 t káposzta, 2,5 t savanyúság, 1 t főzőtök, 3 t sütőtök, 2,5 t piroscékla, 1 t reszelt alma, 1200 kg sárgarépa, 500 kg be­főzött paradicsom (He­lységgaz­­dálkodási Vállalatcsoport), 15 t burgonya — a tervezett 35 ton­nából —, 6 t káposzta, 2 t hagyma, ugyanennyi szárazbab, főzőtök, tölteni való paprika, zöldparadicsom, befőzött para­dicsom, 3 t ecetes uborka, 5 t gyökérzöldség (Electromotor), 20 t burgonya — a szükséges 30- ból —, 5 t hagyma, 2 t káposz­ta, 2 t spenót, másfél tonna fő­zőtök, ennyi zöldparadicsom, gyökérzöldség, 5 t reszelt al­ma, a Fructus-termékek közül zöldborsót, 7 t babot, 3 t para­dicsomlevet vásárolnak (Elec­trobanat), 2 t burgonya — egy évre 25 t szükséges —, 4 t ká­poszta, 2 t hagyma, 1600 kg bab, 1800 kg uborka, 140 kg paradicsompaprika, 580 kg ká­­piapaprika, 3 t sóban tartósí­tott sárgarépa, másfél tonna szilvabefőtt (Electrotimis). A beszerzés folyamatos, nincs kiesett nap, a tervezett áru­­mennyiség határidőre a helyé­re kerül — ígérik az illetéke­sek. Saját kezűleg — Raktárból vagy íróasztal mellől nem lehet a beszerzést dirigálni. Sem élhetett kézzel várni a rendelést, hogy hozza­nak a szállítók, amit jónak lát­nak A krumplit mi saját ke­zűleg szedjük fel, ügyelve arra, hogy ne vágjuk el, ne kever­jük az apraját a nagyjával, te­hát magunknak dolgozunk — mondja Aurel Matei (Electro­timis),­­ s közben azt is szóvá teszi, hogy nagyon elégedettek a belinci krumplival, a saját kertjük is szépen termett, ám mindez kevésnek bizonyulna, ha a szakács nem tudna mit kezdeni a sok terménnyel. De szerencsére, tudi Kovács Lász­ló, a főszakács érti a mestersé­gét. Az Electromotor Vállalat ré­­kási zöldségeskertjéről a legna­gyobb elismerés hangján szól Viorel Roman, a kantin-étte­rem felelőse. Minőségi áru! És ami egyáltalán nem mellékes, hogy a fölöslegből a vállalat dolgozói saját konyhájukra is vásárolhatnak. A raktár képe minden szónál többet mond: tisztaság, rend, a burgonya és hagyma egytől-egyig átválogat­va, osztályozva várja a telet. Hajnal András a bencseki­ mellékgazdaság előnyeit ecse­teli; a friss és jó minőségű zöldségféle napi szükséglet, te­hát a gondos emberi munka ér­téke felbecsülhetetlen ott, ahol százaknak főznek naponta — mondja. A számok mögött: emberek kiket ültetnek asztalhoz a kantin-éttermekben? — érdek­lődtünk a meglátogatott egysé­gekben. Íme, az összegzés: a fo­gyasztók zömét a vállalati dolgo­zó személyzet alkotja, az említett étkezdék több más egységet is kiszolgálnak Az Electromotor kantin-étterme naponta ezerhat­­száz, az ELBA ezerkétszáz, az Electrotimis ezerötven, a Hely­séggazdálkodási Vállalatcso­port kantinétterme (volt népta­nácsi kantin — V. Alecsandri utca 7 szám) ötszáz bérletes, illetve alkalmi vendéget szol­gál ki, ez utóbbiak zömét nyug­díjasok alkotják. E néhány kép és adat csu­pán villanás abból a sokrétű tevékenységből, mely városunk kantin-éttermeiben folyik. Az elkövetkező napok-hetek még nagy nekirugaszkodást igényel­nek ahhoz, hogy maradéktala­nul valóra váljanak a tervek, hogy kiküszöböljék az egyenet­lenségeket, üresjáratokat. Ne mondhassa rájuk a vendég: „Nagyobb a füstje, mint a pe­­csenyéje.. “ A végszóért a későbbiek fo­lyamán még visszatérünk. De azt a fogyasztók mondják ki. Sípos Erzsébet MANDICS GYÖRGY M kmmm saidési \ t§ amksh \ /. cMxipózak mi­ndenü­tt Egy középkori filozófus írta le az „idő“ fogalmával kapcso­latban a következő meghökken­tő állítást: „Én tudom, hogy mi az, amíg senki meg nem kérdez, ám ha kísérletet teszek arra, hogy válaszoljak és megmagya­rázzam, zavarba jövök“. A mi­tológia minden becsületes és el­fogulatlan kutatója be kellene ismerje, hogy igencsak hasonló­an járna jómaga is, ha alaposan vizsgálat alá venné az általa használt fogalmakat Mert, mint az életben annyiszor, csak addig egyszerűek és világosak a dol­gok, míg egyetlen szerző egyet­len művét olvastuk,­­ megelég­szünk ezzel a véleménnyel. Ez esetben épségben maradhat az a naiv hit, hogy a világban igen egyszerűek a dolgok. Sajnos, ha egy kicsit megkapargatjuk a fel­­színt hamar kiderül, hogy a vi­lág távolról sem olyan egyszerű mint egy tükörablakos mézes­kalácsszív — inkább egy isme­retlen célú nagyüzem alagsorára emlékeztet, ahol titokzatos ren­deltetésű különféle színű és vastagságú kábelek, csatornák, sínpárok kavarognak, fogaslécek, műszerek, dobogó tartályok és gépóriások zakatolnak -- alapos tudásra van tehát szükségünk ahhoz, hogy el tudjunk igazodni ebben a rengetegben. Gondoljuk csak meg, hogy mivel kapcsolatban is használ­juk mi a mítosz kifejezést. Ott vannak például a midenki által jól ismert görög mítoszok. Hogy miről szólnak nagyjából min­denki tudja: istenek emberek­hez hasonló kalandjairól, hősök és félistenek csodálatos utazá­sairól, harcairól szörnyekkel és a balsorssal, más istenek által rájuk rótt büntetésekkel. Aki csak a görög, a latin mitológia irányából tekint a mítoszokra úgy tűnhet, hogy nincs is túl­zottan nehéz dolga, hiszen e szemszögből „e fogalom olyan történetet jelent, amelyben az istenségek (a szó legtágabb ér­telmében) egy vagy több fésze­­szerepet játszanak" E hit védel­mezője a New York-i Columbia University előadótanára, Ale­xandre H. Krappe, aki világhírű alapkönyvében a Mítoszok ere­detében aztán abba a furcsa helyzetbe kerül, hogy igencsak meg kell erőltetnie magát, hogy ebbe a sémába belehelyezze mindazon népek mítoszait, akik nem ismerték még az istenség fogalmát s a szellemekről be­szélnek csak. De egyezzünk be­le, hogy végül is, minden szel­lem „tágabb értelemben isten­nek is tekinthető“. Vajon ez megoldja problémáinkat? Alig­ha, hiszen rögtön tud mondani mindenki számos ellenpéldát. A Tündér Honáról szóló történetek ez esetben mítoszok vagy mesék? Íme egy újabb kérdés, amin ku­tatók százai vitatkoznak már évtizedek óta. Hans Baumann, az egyik legnagyobb német afri­­kanista szerint a mítosz és a mese különböző dolog, mert ős­idők óta változatlan irodalmi­művészi kifejezésforma, minden vallási tartalom nélkül". Ezt el is fogadhatnánk immár valami­féle jobb megközelítésnek, ha nem lennének olyan makacsok a tények Példánkat a messzi Ausztráliából választjuk. 1929- ben az ausztráliai bennszülöttek egyik legnagyobb angol szakku­tatója, Radcliffe­ Brown New South Wales tartomány északi partjai mellett felfedezett egy mí­toszt. Mikor kiadásra előkészí­tette kiderült, hogy ezt a szöve­get ismerik már egy 300 mér­földre a szárzaföld belsejében élő másik törzstől is, s 1896-ban egy Langloh Parker nevű hölgy adta ki A két szöveg lényegileg azonos, mégis a partmenti törzs­nél bonyolult szertartásokkal függ össze (tehát szentnek tekin­tik), míg ugyanazt a szöveget a másik törzs az előző elképzelés szerint meseként kell értelmez­ze! Ily módon aztán aligha cso­dálkozhatunk, hogy akadnak kutatók, akik a mesét és mítoszt lényegileg azonos dolognak tart­ják, szerintük a különbség a hallgatókban van csupán (H. J. Rose), mások az alkotási folya­matban érik tetten a különbsé­get, mint Láng János, de az ár­nyalatok száma korlátlanul fo­kozható. Mi sem jellemzőbb e nézetre, hogy sok tudományos igényű mesegyűjtemény ily al­címekkel jelenik meg „mítoszok, mesék és regék“. Ez a „rege" a mítoszoknak gyakran használt harmadik neve, melyet hol szi­nonimának, hol valami másnak könyvelnek el a kutatók. A leg­gyakrabban hangoztatott véle­mény szerint a „regék és mon­dák“ abban különböznek a mí­toszoktól, hogy míg a mítosz ir­reális tájakon játszódik le, ir­reális szereplőkkel, addig a monda vagy legyenda lényege, hogy reális helyen, többnyire reális személyhez fűződően mond el irreális dolgokat. Ez sok eset­ben valóban így is van, de nem mindig Számtalan olyan auszt­ráliai mítosz ismeretes, ahol a helyrajz szinte méterről méterre azonosítható topográfiailag, más­felől a mítoszmagyarázatban egy egész iskola vallja azt a nézetet, hogy a mítoszok végül is m­imt reális események eltorzult­ visz­­szatükrözései. Az eddigi elképzelések mel­lett szólnunk kellene még az is­mert személyek , írók által alkotott mitológiákról (az iro­dalomtörténet számos ilyenről beszél) de szólhatnánk a mítosz szó olyan jelentéstartamairól mint „Hollywood mítosza“, a „verhetetlen tizenegy mítosza“, s ekkor még nem szóltunk a tudományos rejtélyek mítoszai­ról „a havasi embertől“ a „re­pülő csészealjakig“ Hogy fér meg mindez egy név­ben? Van-e valamilyen közös mag mindezekben az esetekben, amelyeket az előbb felemlítet­tünk? Erre keresünk választ a következő sorozatban, mely a születéstől a bukásig kívánja végigkísérni a mitikus gondola­tok és szövegek történetét, ele­mezve a hozzá tapadó hiteket, ezek megjelenését, majd kioltó­­dását a társadalom sokezeréves átalakulási folyamatának sodrá­ban. Mandics György ------------------------------ SZABAD SZÓ Gondolatok virágoskertjére nyíló ablakot Virginia Baz Baro­u egyik ak­­varellje címének parafrázisával egyből művészetének lényegére tapintottunk, hisz végtelen gon­dolatainak és érzelmeinek virá­goskertje és művei mindenki számára e kertre nyíló ablakok. Az akvarell biztoskezű mes­tere ő, aki évek hosszú során csiszolgatta kifejező eszközeit, kidolgozva az egyéni látásmód­jának legmegfelelőbb nyelveze­tét. Ehhez hűen építgette szi­porkázó tündérmeséit, sajátosan dekoratív, romantikusan lobogó alakzatait, álombéli tájait. Eb­ben a folyamatban érkezett el a jelenlegi tárlatban megteste­sülő fordulópontig, az eddigi művészetét tekintve immár „klasszikus“ alkotások és az új, képzeletének utolsó korlátait is elvető szakasz közti „vízválasz­tóhoz“. Innen tekint újabb csú­csok felé és zúdítja közönségé­re látomásai lavináit. Nem hűt­lenség ez részéről, mert nem pálfordulás. Annyi történt csu­pán, hogy újabb műveiben in­kább szóhoz engedi jutni az esetlegességeket, a papír fehér­jét s ezáltal képes hol a tava­szi virágzás üdeségét, hol a csillagos égbolt hideg fényét, hol az északi tájak nyirkos vagy száraz, de mindenképpen hűvös levegőjét árasztják Érzi ezt ő is ezért találunk újabb akva­­relljei alatt olyan címeket mint a Fjordok, A víz titkai, Északi fény, Kőfantázia — ez alatt a cseppkövet érti —, stb. Minde­zek mellett a simogatóan meleg tónusú, hagyományos műveinek forróbb az izzása, de kevésbé felkavaró a hatása (Május para­dicsoma, Őszi hangulat, Homok­óra, Bányavidék, Helytörténeti lépcsők, Harmóniák, stb. A két szemlélet határövezetében he­lyezkednek el az olyan lírai val­lomások, mint az Egy gondolat virágoskertjére nyíló ablak, a Függőkertek és a Nyár csodája. Virginia Baz Baroiu jelenlegi, tizennegyedik egyéni tárlata egy a régi, szilárd alapokon történt és tulajdonképpen már esedékes megújulás, mely minden igazi művész pályájának szükségsze­rű velejárója. Kazinczy Gábor Virginia Baz Baroiu (Gyurcsik Miklós felvétele) JUBILEUMI KIÁLLÍTÁSRA KÉSZÜL A TEMESVÁRI BANATUL ÁLLAMI FILHARMÓNIA A Temesvári Filharmóniai Tár­saság megalakulásának 115-ik év­fordulója alkalmából, a Banatul Állami Filharmónia emlékkiállí­tást szervez. Annak érdekében, hogy minél gazdagabb anyagot lehessen bemutatni, az intézmény felkéri mindazokat, akik régi plakátokat, műsorfüzeteket, ze­nekritikákat, autogrammokat, fényképeket és más dokumentu­mokat őriznek, kölcsönözzék a­­zokat rövid időre a filharmóniá­nak (A kiállításra 1986 októ­ber 18—25 között kerül sor a Capitol terem előcsarnokában). Különösen értékesek azok az a­­nyagok, amelyek a nagy román zeneszerző és előadóművész, George Enescu temesvári, vala­mint bánáti látogatásait és kon­certezéseit tanúsítják. Akiknek módjukban áll segít­séget nyújtani, 1986. október 1— 5. között jelentsék be ezt a szán­dékukat a temesvári Banatul Ál­lami Filharmónia székhelyén az a­lábbi­ címen: Temesvár, Victo­riei út, 2. szám, telefon: 1-25-51.

Next