Szabad Szó, 1988. július-szeptember (45. évfolyam, 13461-13538. szám)

1988-07-01 / 13461. szám

2. oldal / NICOLAE CEAUŞESCU ELVTÁRS BESZÉDE a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülésén (Folytatás az első Mairól) ez év júniusában az árindex 90 százalé­kos volt. Ez erőteljesen bizonyítja, hogy helyes politikát folytat pártünk, amikor fejleszti a mezőgazdaságot, az élelmisze­rek és a fogyasztási javak termelését, a­­mikor biztosítja az árak stabilitását és kézben tartja azok alakulását. Ez egyéb­ként az egyetlen útja annak, hogy a ja­vadalmazás és a nyugdíj emelése megfe­lelően tükröződjék a dolgozók jövedel­meiben, a vásárlóerő gyarapodásában, az egész nemzet jólétének növekedésében. (Hatalmas, hosszas taps.) Mindez annak folytán vált lehetővé, hogy a jelenlegi ötéves tervidőszak első felében jelentős eredményeket értünk el — amint azt előbbi expozéimban megje­gyeztem — hazánk gazdasági-társadalmi fejlesztésében. De még hátra van egy fél ötéves terv­időszak — két és fél esztendő a 8. ötéves tervből — és határozott intézkedéseket kell tennünk minden tevékenységi terü­leten az idei terv, az ötéves terv jó kö­rülmények közötti teljesítéséért, ama stratégiai célkitűzések megvalósításáért, hogy hazánk újabb fejlődési stádiumra térjen rá, sikeresen teljesítsük a sokol­dalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséről és a kommunizmus felé haladásról szóló pártprogramot. (Hatal­mas, hosszas taps.) Tisztelt elvtársak! Országszerte széles körű vita folyik a pártban és az egész néppel a Politikai Végrehajtó Bizottság április 29-i tételei­ről, amelyek a párt Központi Bizottsága külön plenáris ülésének tárgyát fogják képezni. A plenáris ülésig pedig minden szek­torban munkálkodnunk kell a Politikai Végrehajtó Bizottságban azzal kapcsola­tosan megszabott intézkedések végrehaj­tásáért, hogy valóra váltsuk a legfonto­sabb előirányzatokat a gazdasági-társadal­mi tevékenység korszerűsítése és tökélete­sítése, a párt vezető szerepének az összes tevékenységi területeken történő növelése ügyében. A plenáris ülésen pedig ne azt vitassuk, hogy mit kell tennünk, ha­nem vegyük számba az egész tevékenysé­günk tökéletesítésére és korszerűsítésére vonatkozó előirányzatok valóra váltását és hagyjunk jóvá újabb intézkedéseket az egész ötéves terv viszonylatában az egész gazdasági-társadalmi tevékenység intenzív és magasabb műszaki és tudo­mányos szinten történő fejlesztése, Romá­nia további fellendítése, a haladás és a civilizáció újabb csúcsainak meghódítása ügyében. (Hatalmas, hosszas taps.) Tisztelt elvtársak! Tudomást szereztek a Román Kommu­nista Párt Központi Bizottsága és a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága közötti levélváltásról. Mint megjegyezték, pártunk Központi Bizottsá­ga szükségesnek tartotta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottságá­hoz fordulni és felhívni a figyelmét a pártjaink és országaink közötti kapcso­latok romlására, bizonyos megnyilvánulá­sokra, sajtócikkekre, sőt hivatalos szemé­lyek nyilatkozataira, amelyek ellensége­sek Romániával és hazánk szocialista é­­pítőmunkájával szemben és megengedhe­tetlen beavatkozást képeznek belügyeink­­be, ellentétben állnak a barátsági szer­ződéssel, a két ország más egyezményei­vel és megállapodásaival, súlyosan káro­sítják a két szomszéd nép kapcsolatait és érdekeit, ellentétben állnak az államközi kapcsolatok, a békepolitika általános el­veivel. Javasoljuk — mint megjegyezték — a két párt központi bizottsága küldöttségei­nek találkozóját e helyzet megvitatására és annak érdekében, hogy intézkedések történjenek a negatív állapotok felszá­molására, továbbá a pártjaink és népe­ink közötti együttműködés és kapcsolatok fejlesztési útjainak a kijelölésére. Másfél hónap múlva megkaptuk a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának válaszlevelét levelünkre. Hallották, mit tartalmaz a levél; egyes felszólaló elvtársak jellemezték is. Nem kívánok kitérni e levélre. A Politikai Végrehajtó Bizottságban megjegyeztük viszont azt a tényt, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Közpon­ti Bizottsága végül is kijelenti, hogy megérti és úgy véli, hogy a romániai problémákat csak a Román Kommunista Pártnak kell megoldania. Elvártuk vol­na, hogy szűrjék le a következtetéseket ebből a kijelentésből. Úgyszintén megjegyeztük azt a tényt, hogy a magyar elvtársak egyetértenek bizonyos találkozók összehívásával, több szakaszban, a két párt és ország közötti problémák megvitatása érdekében. De sajnos nem sok idő telt el a levél kéz­hezvétele óta és újabb sovén, nacionalis­ta, románellenes és antiszocialista jelle­gű megnyilatkozásokra került sor, a teg­napi nap folyamán pedig újabb tüntetést rendeztek magyarországi hivatalos párt- és állami szervek hozzájárulásával — sőt, egyes magyarországi információk szerint — ezek védnöksége alatt. Indokolt az arra vonatkozóan is felme­rült kérdés, megvannak-e a szükséges fel­tételek a budapesti román nagykövetség jó működéséhez. Elemezni fogjuk a java­soltakat, attól függően is, hogy a továb­biakban milyen álláspontra helyezkedik a Magyar Népköztársaság párt- és állam­vezetősége. Mint köztudomású, a Román Kommu­nista Párt, Románia Szocialista Köztársa­ság mindig is munkálkodott a pártjaink és szomszédos népeink közötti széles kö­rű együttműködés kiépítésén. Abból in­dultunk ki, hogy a problémákat, amelyek egyoldalúan, a két párt­ és ország közötti egyezmények és megállapodások megsze­gése nyomán jelentkeztek, csakis megbe­szélések útján, az egyenlőség, a tisztelet és az egyik vagy másik ország belügyei­­be való be nem avatkozás szellemében kell megoldani. Kétségtelen, hogy sok probléma vár megoldásra mind Romániában, mind pe­dig Magyarországon. Különbözhetnek a vélemények és véleménykülönbségek áll­nak fenn a szocialista építés fejlesztési útjai tekintetében. De mi mindig abból indultunk ki, hogy minden pártnak, min­den népnek önállóan és szabadon kell megválasztania a szocialista építés útját. Az egyedüli legfőbb elbírálója ennek az illető ország népe, a valóság, az élet, a­­me­ly a legjobban bizonyítja, hogy egyik vagy másik út megfelelt-e vagy megfelel­­ő az adott nép érdekeinek, az általános törvényszerűségeknek, a tudományos szo­cializmus elveinek. Jól megértjük a szomszédos országban felmerült sok súlyos problémát. Megért­jük a magyarországi dolgozók törekvése­it, de semmiképpen sem érthetjük meg egyes sovén, nacionalista körök törek­véseit, amely körök, hogy eltereljék a fi­gyelmet a realitásokról, és a megoldandó problémákról, a régi praktikákhoz folya­modnak, túlmenve azon — teljes felelős­séggel állítom —, amit még a horthysták sem merészeltek megtenni! A román, a magyar dolgozók sok-sok évszázada szomszédként éltek, együtt él­tek és dolgoztak, sokszor együtt küzdöt­tek az elnyomás ellen, sis szintén az élet, a valóság bizonyította be, hogy amikor nem értették meg, hogy nem szabad a sovinizmus útjára sodródniuk, az 1848-as forradalmak kudarcba fulladtak. Nem itt a helye annak, hogy a történelemmel foglalkozzunk. Csupán hangsúlyozni kívá­nom, hogy a román nép hagyományos jó­szomszédsági, barátsági politikája szelle­mében a barátság érzéseivel viseltetik a szomszédos magyar nép iránt, s kifejez­zük reményünket, hogy a felmerült prob­lémák megoldást nyernek és biztosítva lesz a fejlődés a szocialista úton, a jólét gyarapodásának útján. A román és a magyar nép, amely — történelmi fejlődés eredményeként — két szomszédos nép, továbbra is szomszéd­ságban fog élni és kötelessége minél szo­rosabban együttmunkálkodni gazdasági és társadalmi haladása, a szocialista és független fejlődés érdekében, a két párt, a két párt- és államvezetőség pedig fele­lősséggel tartozik népe előtt, a történe­lem előtt, az emberiség előtt, hogy han­got adjon a népeink közötti együttműkö­dési, jószomszédsági törekvéseknek. (É­­lénk, hatalmas taps.) A magunk részéről biztosítani kívánom a Központi Bizottság plenáris ülését, e­­gész népünket, hogy mindent megteszünk a két párt, a Románia Szocialista Köztár­saság és a Magyar Népköztársaság közöt­ti kapcsolatok fejlesztéséért a két nép ér­dekében, a szocializmus és a béke ügye érdekében, de a leghatározottabban elu­tasítjuk a belügyeinkbe való beavatkozás bármilyen próbálkozását. A szocialista é­­pítés problémáit, Románia problémáit mi oldjuk meg, az egész néppel és a népért, a forradalmi munkásdemokrácia szellemé­ben és senkinek sem engedjük meg, sem­milyen formában, hogy beavatkozzék bel­ügyeinkbe ! (Hatalmas, hosszas taps.) Tisztelt elvtársak! Igen röviden szólni kívánok néhány nemzetközi kérdésről, tekintettel arra, hogy a világhelyzet továbbra is súlyos. Még csak kis lépések történtek az enyhü­lés irányában. A Szovjetunió és az Egye­sült Államok közötti szerződés a közép­hatótávolságú rakéták ügyében szintén csak egy lépés. Továbbra is óriási meny­­nyiségek maradtak nukleáris fegyverből, újabb ilyen fegyvereket gyártanak, foly­tatódnak a nukleáris kísérletek. A nukle­áris háború veszélye tehát továbbra is fennáll. Fennáll az emberiség, sőt a földi élet elpusztításának veszélye. Mindent meg kell tennünk, hogy véget vessünk en­nek a helyzetnek, mindent meg kell ten­nünk a leszerelésért, elsősorban a nukle­áris fegyverek teljes felszámolásáért, a vi­lág összes nemzetei közötti béke és e­­gyenlő együttműködés politikájáért. (Hosz­­szas taps.) Minthogy sok államot, mondhatni az összes népeket egyre inkább foglalkoztat­ja a jelenlegi nemzetközi helyzet, lehető­ség mutatkozik az események veszélyes alakulása súlyosbodásának a meggátolá­sára, irányának megváltoztatására egy új, demokratikus nemzetközi politika felé. Ehhez azonban új gondolkodásmód, új nemzetközi politika szükséges, olyan, a­­mely végérvényesen szakít az erőszak és a diktátum, a más államok belügyeibe való beavatkozás politikájával. Ugyanak­kor hangsúlyoznunk kell, hogy a kortárs világ bonyolult problémáit nem oldhatja meg csupán néhány ország, bármilyen nagy is legyen. Ahhoz, hogy eljussunk a leszereléshez, a békéhez, új, demokra­tikus kapcsolatokhoz, az összes államok­nak és népeknek a leghatározottabban be kell kapcsolódniuk az új nemzetközi po­litikáért a béke és az együttműködés po­litikájáért folytatott nagyszabású küzde­lembe. Pár nappal ezelőtt véget ért az Egye­sült Nemzetek Szervezetének leszerelési különülésszaka. Az összes államok kép­viselői néhány héten át számos javaslatot terjesztettek elő, szorgalmazták leszerelé­si határozatok elfogadását. Ennek ellené­re, úgy hiszem, tudják, az ülésszak anél­kül ért véget, hogy határozatot hozott vol­na erre vonatkozóan, figyelmen kívül hagyva a világ népei nagy többségének akaratát. Ez pedig néhány országnak és elsősorban az Amerikai Egyesült Álla­moknak tulajdonítható, amelyek ellenez­ték a határozathozatalt ebben a kérdés­ben. Ám az ülésszak külön határozat nél­kül is erőteljesen tanúsította, hogy a vi­lág államai és népei, beleértve az ameri­kai népet is, véget akarnak vetni a jelen­legi fegyverkezési politikának — amely elkerülhetetlenül újabb világháborúhoz, nukleáris katasztrófához vezethet —, te­vékenykedni akarnak a világ összes nem­zetei közötti béke, együttműködés politi­kájáért. Messzemenően nagyra becsüljük a föld­kerekség országai nagy többségének e konferencián kifejtett álláspontját és re­méljük, hogy — a további nemzetközi te­vékenység során — számolnak az Egye­sült Nemzetek Szervezete különülésszakán lezajlott átfogó vitával. Úgyszintén messzemenően foglalkoztat bennünket a tovább rosszabbodó világ­­gazdasági helyzet, a fejlődő országok hely­zetének súlyosbodása. Ezen országok kül­­adósságai meghaladják az ezermilliárd dollárt. A­z iparosított ország torontói találko­zója — mint úgyszintén ismeretes — kü­lönösebb­­ határozatok nélkül ért véget. Különben, a világgazdasági problémákat nem oldhatja meg néhány ország, bármi­­­lyen fejlett is legyen. A világgazdasági válság leküzdéséhez, a gazdasági tevékenység általános újra­­felvételéhez és a kortárs világ bonyolult gazdasági-pénzügyi és szociális problé­máinak megoldásához nemzetközi konfe­renciára van szükség a világgazdasági, s különösképpen a gyengén fejlettségi kér­désekről, egy új gazdasági világrend megteremtéséről. Romániának szilárd elhatározása az összes fejlődő országokkal, a világ más államaival együtt aktívan hozzájárulni mindezeknek a problémáknak a megol­dásához, úgy vélekedve, hogy a leszere­léssel és a békével egyetemben mindez döntő tényező új nemzetközi kapcsolatok kiépítése, valamennyi nemzet haladása, egy jobb és igazabb világ megteremtése szempontjából. (Hatalmas, hosszas taps.) Bár a világhelyzet összességében eléggé bonyolult és súlyos, meggyőződésünk, hogy a népek, a haladó politikai erők képesek megváltoztatni az esemény ,, alakulásának irányát, biztosítani és harcolni a leszerelést, a békét, egy új gazdasági világrendet. E népek között mindig az első sorokban fogunk küzdeni a békéért, a földkerekség összes nemze­tei közötti egyenlő együttműködésért! (Hatalmas, szűnni nem akaró taps; hosz­szasan visszhangzik: „Ceauşescu—RKP!“, „Ceauşescu — béke!“) Tisztelt elvtársak! Az összes pártszerveknek és -szerveze­teknek, Központi Bizottságunknak, a for­radalmi munkásdemokrácia valamennyi szervének, az állami szerveknek, az egész népnek még határozottabban és teljes egységben kell munkálkodnia az idei terv összes mutatói töretlen teljesítéséért — az iparban, az építkezésben —, megkü­lönböztetett figyelmet kell szentelni a termelés és az export legjobb körülmé­nyek közötti megvalósításának. A mezőgazdaságban tevékenykedjünk a nyári termés késedelem nélküli­­ veszteségmentes begyűjtéséért, a termés­ átadásáért és megfelelő tárolásáért, a növényápolási munkálatok végrehajtásá­ért, az őszi termésért. Hassunk oda, hogy az idén a mezőgazdaságban is ér­jünk el magasabb terméshozamot, mint az előbbi két esztendőben, legyen jobb termésünk — a feltételek pedig szavatolják, hogy ha jól dolgozunk, ilyen termésünk lesz! (Hatalmas, hosszas taps.) Dolgozzunk úgy, hogy a Központi Bi­zottság következő plenáris ülésén — a­­melyet valószínűleg ősszel fogunk meg­tartani — egyre jobb eredményekkel je­lentkezzünk. Addig tevékenykedjünk úgy, ahogy előbb mondottam, a Politikai Végrehajtó Bizottság áprilisi téziseiben megszabottak valóra váltásáért. Jelent­kezzünk a plenáris ülésen jó eredmé­nyekkel minden területen, hogy újabb perspektíva nyíljék meg hazánk előme­netele előtt a jólét és a boldogság útján, országunk függetlenségének és szuvereni­tásának erősítése, a kommunista építés útján Romániában! (Hatalmas éljenzés és taps; hosszasan visszhangzik: „Ceauşescu — RKPI", „Ceauşescu és a népi") Ezzel bezárom a plenáris ülés munká­latait és sikert kívánok mindenkinek e­­gész tevékenységéhez! (Hatalmas, szűnni nem akaró taps és éljenzés; hosszasan visszhangzik­: „Ceauşescu — RKP!“, „Ceauşescu és a nép!“, „Tiszteletünk, büsz­keségünk: Ceauşescu — Románia!“ Az összes jelenlevők, helyükről felállva, hosz­­szasan éltetik a Román Kommunista Pártot, a párt főtitkárát, Nicolae Ceauşescu elvtársat.) SZABAD SZÓ

Next