Szabad Szó, 1929. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1929-07-07 / 27. szám
2 Lúgköves borral pusztították el a vénkisasszonyt Most fedeztek fel egy tavaly elkövetett gyilkosságot A múlt év májusában dunaföldvári házának padlásán felakasztva holtan találták Gallai Mária dúsgazdag öreg kisasszonyt. Annak rendje és módja szerint eltemették. A temetés után felbontották az elhunyt végrendeletét. A vénkisasszony minden ingó és ingatlan vagyonát, 15 hold földjét hűséges gazdaasszonyára, Ágocs Józsefnére hagyta. A szerencsés örökös beleült a vagyonba. Vígan gazdálkodott, egykori szolgálatadója birtokán. A múlt héten névtelen feljelentés érkezett a dunaföldvári csendőrségre. A levélben az állt, hogy Gállai Mária nem követett el öngyilkosságot, hanem gyilkosság áldozata lett és a gyilkos nem más, mint a „hűséges“ gazdaasszony, Ágocs Józsefné. A csendőrség őrizetbe vette a volt gazdaasszonyt, valamint ennek szolgáját, Budahelyi Józsefet. Vallatásuk során beismerték, hogy valóban ők követték el a gyilkosságot. Lúgkövet öntöttek a vénkisasszony borába. hogy megkaparintsák maguk részére Ágocs Mária birtokát. Miután úrnőjük meghalt, felakasztották a padláson, hogy az öngyilkosság látszatát keltsék. A csendőrség mindkettőjüket letartóztatta. Életbe lépett az új amerikai bevándorlási törvény. Az elmúlt években az amerikai Egyesült Államokba évente 473 magyar honos egyénnek adtak beutazási engedélyt. Ezt a számot, vagyis kvótát egy a múlt évben alkotott amerikai törvénnyel felemelték. Most július hó 1-től kezdve évente 865-en vándorolhatnak ki Magyarországból az Egyesült Államokba. Az amerikai rnthénok Nagymagyarországért. Az Amerikában élő ruthénok egyik jó magyar érzelmi görögkatolikus lelkipásztora, Rév. Dolhy Irén, a „Szabadságiban felhívást intézett az óhazai magyarokhoz és a cseh rabiga alatt görnyedő ruthén testvérekhez. Többek között arra buzdítja a cseh járom alatt élő ruthéneket, hogy legyenek türelmesek szenvedéseikben, legyenek erősek a megpróbáltatások óráiban, mert az amerikai ruthénség minden erejével azon küzd, hogy az óhazai hatszázezer ruthén testvér mielőbb széttéphesse a rabigát és Magyarországhoz csatlakozhasson. Adja Isten, hogy a nemes munka mielőbb megteremje méltó gyümölcsét. SZABAD SZÓ 1929 július 7. Azt üzente... Miklós Andor Rothermerenél Rothermere, a magyarok dicsőséges barátja újra üzent London városából. Felkereste őt Miklós Andor, az Est-lapok kitűnő szerkesztője, aki fáradhatatlan munkát teljesít lapjaiban a nagy magyar törekvésnek, a revíziónak érdekében. Most sem sajnálta a nagy fáradságot, pihenő helyett Londonba utazott és ott órákig tárgyalt a nagy magyarbaráttal, Rothermere lorddal. Amiket Rothermere lord mondott, azt közölte újságjaiban, mint a nagy angolnak üzenetét az ő szeretett magyar népéhez. Rothermere üzenete az, hogy a revízió napja az angol karikáskormány győzelmével felkelőben van. Mert MacDonald angol miniszterelnök kormánya már többször szót emelt a trianoni átkos szerződések megváltoztatása érdekében, de eredménnyel csak akkor tud dolgozni az angol kormány, ha Magyarország megszűnik reakciós politikát folytatni. Legelsősorban az általános, egyenlő, titkos szavazati jognak kell Magyarországon életbe lépni, hogy a nép hatalmi erőszaktól függetlenül mondhassa meg véleményét. Csak ha Magyarország belép a haladó államok körébe, akkor számíthat a világ döntő tényezőinek rokonszenvére. Ezt üzeni Rothermere lord. Értsék meg, akiket illet! A bürokrácia sárkánykígyója A vaskerű belügyminiszter felhívása Scitovszky Béla belügyminisztert a múlt héten Budapesten ünnepelték abból az alkalomból, hogy a kormányzó nagy kitüntetésben részesítette. Sztranyavszky Sándor államtitkár üdvözölte a minisztert, aki hosszabb beszédben válaszolt. Beszédéből kikívánkozik az a rész, amelyben a bürokrácia rákfenéjének iszapos posványa kiirtását tüntette fel, mint legelső teendőt. Az egész magyar közigazgatáshoz intézem felhívásomat, — mondotta — hogy tüntessük el a bürokráciát. Ezalatt a belügyminiszter azt érti, hogy az állami minden néven nevezendő hivataloknak az a kötelességük, hogy a polgárok ügyeit lelkiismeretesen, gyorsan és huzavona nélkül intézzék el. Ne küldjék azt a szegény adófizető állampolgárt Poneiustól Pilátusig. Ne kényeskedjenek, hanem szívvel lássanak a teendőknek és mindig arra gondoljanak, hogy annak a polgárnak az a kis ügye fontos ügy és az ideje drága. Mert bizony sok ezen a téren a kívánni való. A szegény emberrel különösen a vidéken nem egy hivatalnok úgy bánik, mintha nem ő lenne az adófizető polgárságért, hanem az adófizető polgárok lennének érte. Jogos a bürokrácia ellen való elkeseredés az országban s ezért jólesik hallanunk, hogy maga a belügyminiszter kikel a bürokrácia átka ellen és felszólítja a közigazgatás tisztviselőit, hogy gyorsan, szeretettel, lelkiismeretesen intézzék el a nép ügyes-bajos dolgait. Szappanos Lajos amerikai állampolgár Budapesten példát mutat, hogy milyen legyen egy jó háziúr! Szappanos Lajos budapesti kocsifényező és festő ezelőtt 21 esztendővel Amerikába vándorolt. Egyetlen kísérője és útravalója a szegénység volt, amely Szappanost az Újvilág felé sodorta. Az új bevándorló szorgalmával és fáradságot nem ismerő munkájával nagy Amerikában is megállta a helyét. Napról-napra gyarapodott. Néhány év múlva kivándorlása után megvett egy nagy chicagói festéküzletet, amelynek ma is tulajdonosa. A világháború után, 1921- ben, Szappanos hazajött látogatóba Budapestre. Megtakarított pénzén egy bérházat vásárolt a fővárosban. Azóta kétévenként hazalátogat. Legutóbb a múlt héten érkezett meg Budapestre. Megnézte a házát. Bizony az idő kikezdte az épületet. Javításra szorult. A lakások belseje is megrongálódott. Szappanos nemes tettre határozta el magát. Bár a háziúrnak nem kötelessége, Szappanos mégis sorra megjavíttatta a lakók vízvezetékét, kitört ablakait, fürdőszobaberendezéseit. Ahol pedig nem volt fürdőszoba, oda kádat szereltetett be. Mert, mint mondotta, a szegény embernek is jussa van hozzá, hogy naponta megfürödhessen. Szappanos budapesti bérháza évente negyvenezer pen get, jövedelmez. A fele elmegy adóba, a másik felét pedig nem teszi zsebre, hanem a ház és annak lakóinak segítésére fordítja ez a nemesszivü, népbarát, amerikai magyar. Méltán áldják is érte házának lakói. Meg is érdemli. Lehetséges ez? A budapesti „Újságában Tóth Pál dr. orvos, országgyűlési "képviselő cikket írt, amelyben felhívja a figyelmet Werenstein József dr. budapesti orvosnak a találmányára. Ez az orvos ugyanis feltalált egy comain nevű gyógyszert, amely a tüdőbajt biztosan meggyógyítja. Azonban ennek a nagyban való gyártásához nagyon sok pénz kell. Ezt a sok pénzt pedig nem akarják Wetenstein József doktornak a rendelkezésére bocsátani. Sem az állam, sem magáncégek, sem a bankok, akiket sorba jártak, erre a célra pénzt adni nem voltak hajlandók. Megdöbbentünk ennek a cikknek az olvasásakor. Lehetséges ez, kérdezzük, hogy amikor ezer és ezer ember pusztul el évenként Magyarországon, a legveszedelmesebb fertőző betegségben, a tuberkulózisban, hogy akkor ne volna pénz egy ilyen csodaszernek a gyártásához! Pedig Tóth Pál dr. adatokkal erősíti, hogy valójában ez a comain nevű szer meggyógyítja a tüdőbetegeket. Ő nagyszámú meggyógyult beteget látott. Betegségük alatt figyelte őket és meggyőződött, hogy ez a comain nem szélhámosság, hanem biztosan gyógyító szer. Mi kötelességünknek tartjuk a nyilvánosság adta befolyásunkat latba vetni és a népjóléti kormányt, a népjóléti minisztert, a nemesszivü Vass József figyelmét felhívni erre a gyógyszerre. Itt cselekedni kell. Ha téved Tóth Pál dr., ám tessék a nyilvánosság előtt leszámolni ezzel a comain nevű szerrel. De ha igaza van, nem lehet semennyi pénz sem sok ahhoz, hogy az emberiséget ostorozó tüdőbajt leközöljük. — Összevarrták a szívét. Érdekes műtétet hajtott végre a múlt héten Újpesten Sándor István főorvos. Rákospalotán késsel szívén szúrta magát Havas Andor főiskolai tanuló. Még volt benne élet, amikor a főorvos elé vitték. Sándor doktor felvágta a fiatalember mellét, kivette az átszűrt szivét és összevarrta, azután a szivet visszatette a helyére. A csudás operáció után a fiatalember jobban lett. Valószínű, hogy életben is marad. Ha a szívét nem varrták volna össze, akkor egy-két órán belül feltétlenül meghalt volna-