Szabad Vasutas, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004-01-01 / 1/1-2. szám
Coll (Folytatás az 1. oldalról) véli a Pénztár vagyonának befektetéséből származó hozamhányad, mely optimális esetben fedezheti a működési díj ellenértékét is. Eddig a munkáltatói befizetésről beszéltünk, ám a befizetések összességéről elmondható, hogy azt a pénztártörvény miatt kilencven napig nem lehet kivenni. A trükk A kilencven nap eltelte után legcélszerűbbnek látszik a munkáltató által az egyéni számlára utalt pénzt valamilyen jogcímen, például gyermeknevelési segély formájában kivenni. A felvett összeget - vagy annak egy részét - a pénztártag ismét befizetheti egyéni számlájára. A pénz ebben az esetben teljes egészében odaérkezik, működési költséget ezúttal már nem von le a Pénztár. Sőt, a Pénztár korábban részletezett hozamhányadával is kiegészül. Az így megforgatott összegből lehetőség nyílik a harminc százalékos adókedvezmény jóváírására - ennek nyolc év vége közeledtére már a sűrűsödő VÉT-ülések puszta tényéből is lehetett következtetni, az már csak ráadás, hogy a bér és a KSZ aláírását követően is hasonló rendszerességgel folynak a tárgyalások - immár az újévben. Ennek ellenére még mindig az óév végi vélemények köszönnek vissza, a VÉT-ülések a VDSzSz és a MÁV párbeszédének színterévé váltak. A tanácsülésen résztvevő másik három szakszervezet - a VSZ, a MOSZ és a PVDSZ - ugyanis december 31-én már mindent aláírt, amit a munkáltató eléjük rakott. A szilveszteri szeánsz első részében a reprezentatív szakszervezetek és a MÁV Rt. december 31-én a kora délutáni órákban aláírták a bérmegállapodást és a Kollektív Szerződést. A kettő közül a KSZ aláírása volt a sürgetőbb, mivel ennek hiányában a Munka Törvénykönyve lett volna az újév első napjaiban az irányadó. Mivel a vasút nem volt hajlandó eltekinteni a pénztáraknak a kafetériába történő bevitelétől, a tárgyalás végéig úgy tűnt, hogy kollektív szerződés nélkül kezdi meg a részvénytársaság az újévet. Ez a megoldás a munkavállalóknak biztos nem jó, de a munkáltató szempontjából sem egy különösképpen vonzó alternatíva. Ezt támasztja alá, hogy a MÁV a megállapodás érdekében végül kivette a KSZ-ből a kafetéria bevezetését tartalmazó hatodik fejezetet. A tisztánlátást nehezítették a sajtóban megjelent hírek, melyek szerint a Választható Béren Kívüli Javadalmazások rendszerét már január elsejével be kívánja vezetni a vasút. Bár már a Pénztár az étkezési hozzájárulással is eredményesen felveheti majd a versenyt. Segélyek Az alapszabály-tervezetben a segélyek szinte kivétel nélkül megemelkedtek - ám ez a változás a kafetérián belül már nem rendelkezik igazi tartalommal: a segélyek megjelenítése csupán tájékoztató jellegű. A szolidaritási elv megszűnésével ugyanis a befizetett összeg - mind munkáltatói, mind egyéni befizetés esetén - az egyéni számlára érkezik. Ebből kifolyólag a kifizetés is csak innen történhet. Magyarán: csak annyi pénzt lehet felvenni a VÖKKOP-től, amennyire az egyéni számlán megvan a fedezet. Ezt ellensúlyozandó, az alapszabály-tervezet az első adandó alkalommal lehetővé tenné a kafetéria keretösszegének mielőbbi „leszívását”. A tag így kiveheti a számláján lévő teljes összeget, még akkor is, ha az több, mint a felvenni kívánt segély összege. Ennek megfelelően kevesebbet is fel lehet venni a segély meghirdetett összegénél. Ha azonban az igen bértárgyalások végén a MÁV által kiadott hivatalos sajtóközlemény nem tartalmaz erre vonatkozó utalásokat, összességében a tárgyalások során kétértelmű volt a vasút viszonya a kérdéshez. A január 5-i VÉT ülésen ugyanis a vasút vezetése megerősítette: semmilyen intézkedést nem tett a kafetéria bevezetésére. Ennek mondott ellen a január 7-i tanácsülés végén elhangzott ködös kijelentés, melyet leginkább az eddigiek ellentéteként lehetett értelmezni. Az ellentmondó nyilatkozatok ténye azért különösen meglepő, mert a tárgyalások során a MÁV vezetése több alkalommal a jegyzőkönyv számára is egyértelművé tette: megegyezés hiányában a két pénztártagság támogatása a tavalyihoz hasonlóan alakul majd. December utolsó napján úgy tűnt: további tárgyalások kilátásba helyezésével írták alá a felek a kilencvenszázalékos kollektív szerződést. A tárgyalások azonban nem voltak éppen túl hosszúnak tekinthetők. Mintegy két órával a bérmegállapodás és a KSZ aláírását követően a PVDSZ, a MOSZ és a VSZ több érvénytelen megállapodást is kötött a munkáltatóval - mindezt a vezérigazgató jelenlétében. A megállapodások érvénytelenek, mivel azokat a VDSzSz nem írta alá. Rajtunk kívül ugyanis mindenki egyetértett például az újfelvételesek, illetve a munkakörbe újonnan bekerülő munkavállalók részére adható minimális személyi alapbért illetően. A bérfeszültséget előidéző helyzethez a VDSzSz nem kívánt asszisztálni, az így aláírt megállapodások érvénytelenek, de jól mutatják a töbnyelt szolgáltatás az egyéni számlán lévő pénznél magasabb, a tag akkor is csak a rendelkezésre álló pénzből költhet. Az egyéni számlán levő pénz erejéig történő eredményes gazdálkodás alapja, hogy a pénztár alkalmat biztosítson az összeg kivitelére. A VÖKKÖP küldött-közgyűlése ezért várhatóan új segélyek bevezetéséről is dönt. Az eddigi segélyek így további öt elemmel gazdagodhatnak; a jövőben lehetőség nyílik házasságkötés, halálozás, munkanélküliség és felnőttképzés céljából is a VÖKKOP szolgáltatásainak igénybevételére. Megszavazása esetén szintén népszerű segélyforma lehet a lakásfenntartási támogatás. Általánosságban elmondható, hogy a tervezet értelmében a várakozási idők megszűnhetnek a Pénztárnál. Hasonlóképp a segélyek összege is megváltozik, erről újságunk hátoldalán olvashattok bővebben. Ráadásul a VDSzSz tárgyalásokat folytat egy, a tagjait további előnyökhöz juttató konstrukció megalkotásáról. HK bi szakszervezet irányultságát. Szerintük ugyanis mindegy, hogy a betanítást követően az újfelvételes nem egy esetben több bért kaphatna, mint az, aki betanította. Hasonlóképp nem írta alá a VDSzSz a VBKJ bevezetését, valamint az üdülési szolgáltatások igénybevételéről szóló megállapodást sem. Az üdültetési díjakat ugyanis a munkáltató háromszorosára kívánta felemelni az alacsony keresetűek között, ez a törekvés azonban a PVDSZ, a MOSZ és a VSZ számára szintén elfogadható volt. A megállapodás értelmében ugyanis a MÁV hat üdülőjének teljes kapacitását leköti a 2004. évi főidényben a munkavállalók számára. A hat üdülő közül csupán egy, a mezőkövesdi másodosztályú, a többi mind elsőkategóriás. Utóbbiakban egy felnőtt 3500 forintért tölthet el egy napot - ez az ár azonban Áfa nélkül értendő, és mintegy háromszorosa a korábbi 1100 forintos nettó üdülési díjnak. A gyerekek esetében sem volt nagyvonalú a MÁV, ők szüleiket nettó 2500 forint ellenében kísérhetik el az üdülők nagy többségébe. A VDSzSz hangoztatta: eddig az üdülők a MÁV-tól közvetlenül kapták meg a pénzt, a kafetériában ugyanehhez a pénzhez a munkavállalókon keresztül jutnak hozzá. Ezért vált szükségessé az üdülési díjak drasztikus emelése. A kialakított rendszer tehát az alacsony keresetűek kizárását jelenti a vállalati üdültetésből. (Folytatás a 3. oldalon) (lásd 14 ÉVF 1/1-11. 2004 JANUÁR