Szabad Vasutas, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004-01-01 / 1/1-2. szám

Coll (Folytatás az 1. oldalról) véli a Pénztár vagyonának befektetéséből származó hozamhányad, mely optimális eset­ben fedezheti a működési díj ellenértékét is. Eddig a munkáltatói befizetésről beszél­tünk, ám a befizetések összességéről elmond­ható, hogy azt a pénztártörvény miatt kilenc­ven napig nem lehet kivenni. A trükk A kilencven nap eltelte után legcélszerűbb­nek látszik a munkáltató által az egyéni számlára utalt pénzt valamilyen jogcímen, például gyermeknevelési segély formájában kivenni. A felvett összeget - vagy annak egy részét - a pénztártag ismét befizetheti egyéni számlájára. A pénz ebben az esetben teljes egészében odaérkezik, működési költséget ezúttal már nem von le a Pénztár. Sőt, a Pénztár korábban részletezett hozamhánya­dával is kiegészül. Az így megforgatott összegből lehetőség nyílik a harminc százalé­kos adókedvezmény jóváírására - ennek nyo­lc év vége közeledtére már a sűrűsödő VÉT-ülések puszta tényéből is lehetett követ­keztetni, az már csak ráadás, hogy a bér és a KSZ aláírását követően is hasonló rendsze­rességgel folynak a tárgyalások - immár az újévben. Ennek ellenére még mindig az óév végi vé­lemények köszönnek vissza, a VÉT-ülések a VDSzSz és a MÁV párbeszédének színterévé váltak. A tanácsülésen résztvevő másik há­rom szakszervezet - a VSZ, a MOSZ és a PVDSZ - ugyanis december 31-én már min­dent aláírt, amit a munkáltató eléjük rakott. A szilveszteri szeánsz első részében a rep­rezentatív szakszervezetek és a MÁV Rt. de­cember 31-én a kora délutáni órákban aláír­ták a bérmegállapodást és a Kollektív Szerző­dést. A kettő közül a KSZ aláírása volt a sür­getőbb, mivel ennek hiányában a Munka Tör­vénykönyve lett volna az újév első napjaiban az irányadó. Mivel a vasút nem volt hajlandó eltekinteni a pénztáraknak a kafetériába törté­nő bevitelétől, a tárgyalás végéig úgy tűnt, hogy kollektív szerződés nélkül kezdi meg a részvénytársaság az újévet. Ez a megoldás a munkavállalóknak biztos nem jó, de a mun­káltató szempontjából sem egy különöskép­pen vonzó alternatíva. Ezt támasztja alá, hogy a MÁV a megállapodás érdekében végül kivette a KSZ-ből a kafetéria bevezetését tar­talmazó hatodik fejezetet. A tisztánlátást nehezítették a sajtóban meg­jelent hírek, melyek szerint a Választható Bé­ren Kívüli Javadalmazások rendszerét már ja­nuár elsejével be kívánja vezetni a vasút. Bár már a Pénztár az étkezési hozzájárulással is eredményesen felveheti majd a versenyt. S­egélyek Az alapszabály-tervezetben a segélyek szinte kivétel nélkül megemelkedtek - ám ez a változás a kafetérián belül már nem rendel­kezik igazi tartalommal: a segélyek megjele­nítése csupán tájékoztató jellegű. A szolidaritási elv megszűnésével ugyanis a befizetett összeg - mind munkáltatói, mind egyéni befizetés esetén - az egyéni számlára érkezik. Ebből kifolyólag a kifizetés is csak innen történhet. Magyarán: csak annyi pénzt lehet felvenni a VÖKKOP-től, amennyire az egyéni számlán megvan a fedezet. Ezt ellensúlyozandó, az alapszabály-terve­zet az első adandó alkalommal lehetővé ten­né a kafetéria keretösszegének mielőbbi „le­szívását”. A tag így kiveheti a számláján lévő teljes összeget, még akkor is, ha az több, mint a felvenni kívánt segély összege. Ennek meg­felelően kevesebbet is fel lehet venni a segély meghirdetett összegénél. Ha azonban az ige­n bértárgyalások végén a MÁV által kiadott hivatalos sajtóközlemény nem tartalmaz erre vonatkozó utalásokat, összességében a tár­gyalások során kétértelmű volt a vasút viszo­nya a kérdéshez. A január 5-i VÉT ülésen ugyanis a vasút vezetése megerősítette: sem­milyen intézkedést nem tett a kafetéria beve­zetésére. Ennek mondott ellen a január 7-i ta­nácsülés végén elhangzott ködös kijelentés, melyet leginkább az eddigiek ellentéteként lehetett értelmezni. Az ellentmondó nyilatkozatok ténye azért különösen meglepő, mert a tárgyalások során a MÁV vezetése több alkalommal a jegyző­könyv számára is egyértelművé tette: meg­egyezés hiányában a két pénztártagság támo­gatása a tavalyihoz hasonlóan alakul majd. December utolsó napján úgy tűnt: további tárgyalások kilátásba helyezésével írták alá a felek a kilencvenszázalékos kollektív szerző­dést. A tárgyalások azonban nem voltak ép­pen túl hosszúnak tekinthetők. Mintegy két órával a bérmegállapodás és a KSZ aláírását követően a PVDSZ, a MOSZ és a VSZ több érvénytelen megállapodást is kötött a mun­káltatóval - mindezt a vezérigazgató jelenlét­ében. A megállapodások érvénytelenek, mi­vel azokat a VDSzSz nem írta alá. Rajtunk kívül ugyanis mindenki egyetértett például az újfelvételesek, illetve a munkakörbe újonnan bekerülő munkavállalók részére adható mini­mális személyi alapbért illetően. A bérfe­szültséget előidéző helyzethez a VDSzSz nem kívánt asszisztálni, az így aláírt megálla­podások érvénytelenek, de jól mutatják a töb­nyelt szolgáltatás az egyéni számlán lévő pénznél magasabb, a tag akkor is csak a ren­delkezésre álló pénzből költhet. Az egyéni számlán levő pénz erejéig törté­nő eredményes gazdálkodás alapja, hogy a pénztár alkalmat biztosítson az összeg kivite­lére. A VÖKKÖP küldött-közgyűlése ezért várhatóan új segélyek bevezetéséről is dönt. Az eddigi segélyek így további öt elemmel gazdagodhatnak; a jövőben lehetőség nyílik házasságkötés, halálozás, munkanélküliség és felnőttképzés céljából is a VÖKKOP szol­gáltatásainak igénybevételére. Megszavazása esetén szintén népszerű segélyforma lehet a lakásfenntartási támogatás. Általánosságban elmondható, hogy a ter­vezet értelmében a várakozási idők megszűn­hetnek a Pénztárnál. Hasonlóképp a segélyek összege is megváltozik, erről újságunk hátol­dalán olvashattok bővebben. Ráadásul a VDSzSz tárgyalásokat folytat egy, a tagjait további előnyökhöz juttató konstrukció meg­alkotásáról. HK bi szakszervezet irányultságát. Szerintük ugyanis mindegy, hogy a betanítást követően az újfelvételes nem egy esetben több bért kaphatna, mint az, aki betanította. Hasonlóképp nem írta alá a VDSzSz a VBKJ bevezetését, valamint az üdülési szol­gáltatások igénybevételéről szóló megállapo­dást sem. Az üdültetési díjakat ugyanis a munkáltató háromszorosára kívánta felemel­ni az alacsony keresetűek között, ez a törek­vés azonban a PVDSZ, a MOSZ és a VSZ számára szintén elfogadható volt. A megálla­podás értelmében ugyanis a MÁV hat üdülő­jének teljes kapacitását leköti a 2004. évi fő­idényben a munkavállalók számára. A hat üdülő közül csupán egy, a mezőkövesdi má­sodosztályú, a többi mind elsőkategóriás. Utóbbiakban egy felnőtt 3500 forintért tölt­het el egy napot - ez az ár azonban Áfa nél­kül értendő, és mintegy háromszorosa a ko­rábbi 1100 forintos nettó üdülési díjnak. A gyerekek esetében sem volt nagyvonalú a MÁV, ők szüleiket nettó 2500 forint ellenében kísérhetik el az üdülők nagy többségébe. A VDSzSz hangoztatta: eddig az üdülők a MÁV-tól közvetlenül kapták meg a pénzt, a kafetériában ugyanehhez a pénzhez a munka­­vállalókon keresztül jutnak hozzá. Ezért vált szükségessé az üdülési díjak drasztikus eme­lése. A kialakított rendszer tehát az alacsony keresetűek kizárását jelenti a vállalati üdülte­tésből. (Folytatás a 3. oldalon) (lásd 14 ÉVF 1/1-11.­­ 2004 JANUÁR

Next