Szabadság, 1945. július-szeptember (1. évfolyam, 134-208. szám)

1945-07-01 / 134. szám

VA­ MBNAP, 1945 -T­TT PS I. — Szaiadseuk­i rő Ernő és Kossa István felszólalása a Magyar Kommunista Párt szolnoki nagygyűlésén Péter és Pál napján zuhogó eső­ben folyt le a Magyar Kommunista Párt nagygyűlése a szolnoki vá­­osháza előtti téren. A többezer­­ényi tömeg előtt elsőnek Gerő Ernő kereskedelemügyi miniszter imertette a vasút és posta újjá­építésében eddig elért eredménye­ket. — Meg kell mondani — mon­dotta Gerö miniszter —, hogy az­lső hónapban, júniusban, a vasúti műhelyek az előre meghatározott mozdony- és vagonépítési tervet nemcsak keresztülvitték, hanem a­egtöbb esetben még túl is halad­ók.­­ Sajnos, a magánipar ezen a éven messze elmaradt a vasúti műhelyek mögött. Azt hiszem,­emcsak azért maradtak el, mert ezeknek az üzemeknek nincs meg­­ kellő gyakorlatuk a munkában, hanem bizonyára azért is, mert gyes vállalkozók és igazgató urak nem lelkesednek különösképpen az­rszág újjáépítéséért. Ezen a hely­zeten változtatni kell és változ­atni is fogunk. Ha szükség lesz rá, a vállalkozók és igazgató urak ere fölött a magánipar munká­­­ihoz fordulunk, az üzemi bizott­ságokhoz és feltárjuk előttük a­­helyzetet. Semmi ok nem lehet arra, hogy ezek az üzemek a helyreállítási munkában elmarad­a­­nak a vasúti műhelyek mögött. Gerő Ernő ezután a posta kér­déséről, majd a földreformról be­szélt. A földreform még nincs be­fejezve — mondotta —„ meg kell szabadítani a parasztot a hírhedt Ifurosek-terv béklyóitól. Felléptünk minden olyan kí­­sérlet ellen, hogy ez a terv megfejelt formában életbe lép­jen és elvegye a paraszttól, amit termelt. Mezőgazdasági gépekkel is el kell látni az új birtokosokat. Meg kell indítani az építőipart, hogy őszre mindenki biztos fedél alatt le­gyen. A MÉP újjáépítési program, jó visszhangra talált az egész országban. Nincs senki, aki nyíltan szembehelyezkednék vele. Nem mindenki ért azonban ezzel egyet. A háború bűnösei számítanak arra, hogy nem tudunk megbirkózni az újjáépítés feladataival és várják a pillanatot, hogy ismét rátegyék a jármot a dolgozó nép nyakára. — Nem arról van szó — hang­súlyozta Gerő Ernő —, hogy apró, kisembereket fogjunk össze, mint a bajok okozóit és a nagyokat futni engedjük. Bűnhődjenek azok, akik az ország szerencsétlenséget okozták, az értelmi szerzők, akik belevitték az országot ebbe a bű­nös állapotba, s akik éveken ke­resztül benne tartották és akik, mikor már a vak is látta, hogy el­veszett a háború, még tovább foly­tatták. Állítsák végre Népbíróság elé az igazi bűnösöket* — Az újjáépítésnek azonban más előfeltételei is vannak. A dolgozók­tól több munkát, nagyobb munka­­fegyelmet kérünk, de ugyanakkor követeljük, hogy azok, akiknek döntő szerepük van az újjáépítés­­ben, megfelelő ellátásban részesül­jenek. Felszólítottuk az összes pártokat, hogy közösen dolgozza­nak az újjáépítésért. Még szoro­sabbra kell kovácsolni a két mun­káspárt harci egységét, mert e nélkül nincs nemzeti függetlenségi front és újjáépítés. Megingat­hatatlanná kell tenni a munkásosztály szövetségét a fraszt­sággal, erősíteni kell a demokratikus erők szoros összefüggését, mert a reakció mozog, arcátlankodik. Vannak, akiknek nincs más dol­guk, mint a rendőrséget támadni. A rendőrségnek meg vannak a maga hibái, de azok az urak, akik­nek egy szavuk sincs a Dunántúl egyes helyein feltűnő csendőrök ellen, csak ,a rendőrséget kritizál­ják. Ezt pedig csak becsületes de­mokratáknak szabad és nem a népellenségeknek. Végezni kell a dunántúli reakcióval, a MKP kész arra, hogy leszámoljon vele. Nem azért szenvedett a nép éveken ke­resztül, nem azért hozta meg a szabadságot a Vörös Hadsereg, hogy most a hátsó ajtón besur­rani engedjük a reakciót. Gerő Ernő kereskedelmi minisz­ter zúgó tapssal fogadott beszéde után Kossa István, a Szakszerve­zeti Tanács főtitkára beszélt a szakszervezetek szerepéről és arról a munkáról, amelyet a szakszer­ve­­zetek a felszabadulás óta folytat­tak. Ezután az üzemi bizottságok feladatairól szólott. Az üzemi bizottságoknak nem feladata elvenni a tőké­sektől az üzemet. A bizott­ságokba bekerült alkalmatlan elemeket ki kell cserélni. A közönség lelkes tüntetése kö­zepette jelentette be Kossa, hogy rövidesen életbe lép a szakszerve­zetek kötelező munkaközvetítésé­ről'' szóló rendelet. A nagygyűlés után a vasutasok a szolnoki szín­házba vonultak, ahol ismét felszó­lalt a kereskedelemügyi miniszter. A vasútnak az újjáépítésben elfog­lalt különleges szerepéről és a vasutasok feladatiról beszélt. Szociális szempontok érvényesülnek az üzlethelyiségek bérbeadásánál A székesfőváros polgármestere a maga számára biztosította az üz­lethelyiségek bérbeadásának a jo­gát s úgy intézkedett, hogy első­­sorban azok tarthatnak számot őrlőül való kijelölésre, akik jelen­ős tatarozási költséget vállalnak magukra, vagy akik megfelelő összegű megváltási díj fizetésére kötelezik magukat a székesfővá­rosi házak újjáépítési céljaira. A kiadott rendelet nem köti a pol­gármestert az anyagilag legelő­nyösebb ajánlat elfogadásához, ha­nem lehetővé teszi a bérlők kije­lölésénél valamennyi közérdekű szempont figyelembevételét. Ennek megfelelően a bérlők ki­választásánál elsősorban a szo­ciális szempontok érvényesülnek, az ugyancsak közérdekű — újjá­építési — célokra történő megvál­tási díj pedig csak ott jön figye­lembe, ahol szociális szempontok nem­­játszanak szerepet. Miért lassú az újjáépítés? Fischer József, a Közmunka­­F­i­nális elnöke a napokban rádió­­előadást tartott az új Budapestről. Szép álmokat szövögetett s el­­m­­ondta, milyennek kell lenni főváro­sunknak 20—30 év múlva. Az elő­adásnak sajtóvisszhangja is lett s­gy gondoltuk, az ügy érdekét szol­­dtjuk, ha az egyik legilletékesebb ■ érvét, a MÉMOSz vezetőségét fel­keressük s ott érdeklődünk az újjá­­építés jelenlegi állása felől. Az irodában Bérczy Márton, a központi vezetőség tagja fogad ben­­nünket. — Miért lassú az újjáépítés me­nete? — tesszük fel az első kér­dést. — Sokat, beszélünk, keveset cse­­­­kszünk — mondja rövid gondol­kodás után. — Ez az általános «■. megállapítás nagyban vonatkozik az újjáépítési és helyreállítási mun. ;;ák végrehajtására is. Nagyon sokan vannak, akik nagy lendület­­tel, de kevés hozzáértéssel iramod­­nak neki az újjápítés fontos és n­agy körültekintést igénylő munká­jának, így munkájuk természetesen nem jár kellő eredménnyel. — Miben látja a legfőbb hibát? — A legfőbb hibát abban látom, hogy nincs munkatervünk. Nem állapították meg az elvégzendő fontos munkák sorrendjét sem. Eddig még nem hoztak megfelelő rendelkezést arra vonatkozólag­­sem, hogy a meglévő összes építő­pari anyag, a szükséges szállító­­eszköz és munkaerő elsősorban a legfontosabb közérdekű munká­la­­tokhoz legyen felhasználható. Ha ezek a megfelelő intézkedések idejekorán napvilágot látnak, ak­kor nem fordulhatott volna elő, hogy a szórakozóhelyek és magán­­villák egész sora előbb kerüljön használható állapotba, mint a köz­egészségügyi intézmények, a hidak, vasutak, az állami közigazgatási épületek és egyéb igen nagy fon­tossággal bíró közérdekű mun­kák. — Az előbb említett hiba meg­szüntetésére volna valami indít­ványa ?­­— Igen — mondja s a határozott válaszon érezhető, hogy nem egy­szer foglalkozott már ezzel a gon­dolattal. — Mégpedig? Munkater­vet­ .— Először is nem 20—30 éves munkatervet kell összeállítani, hanem sokkal rövidebbet. Aki sokat markol, keveset fog, tartja a régi közmondás. Hogy mi lesz 30 év múlva? Arról még lesz időnk tanakodni. De hogy mit kell cse­lekednünk holnap, arról már hol­napután hiába tárgyalunk. Tehát sürgősen fel kell állítani az újjá­építés fontos menetrendjét a leg­közelebbi időszakra beállítható összes erőnk és az akadályok figye­lembevételével. Az újjáépítés ér­deke az állami gépezet zavartalan menetének biztosítása, a közegész­ségügy és általában a fontos köz­érdek felette áll minden egyébnek, í­gy gondolom, ha a különböző anyagokkal és felszerelésekkel ren­delkező magánszemélyek és válla­latok nem a köz érdekének meg­felelően használják fel azokat, ak­kor az állam vegye igénybe. Azok az anyag­os felszerelések, melyek a háborús pusztítások után bárki­nek birtokában maradtak, vélemé­nyem szerint nemzeti vagyont ké­peznek. Jogában áll tehát a nem­zetnek ezeket az anyagokat ott fel­használni, ahol az éppen nemzeti érdekből a legfontosabb. — Van egyéb baj is? — Igen. A másik nagy baj ugyanis az, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonítunk az el­avult reakciós jogszabályok betar­tásának. Sok egészséges kezdemé­nyezés hiúsul meg azon, hogy a régi jogszabályok alkalmazását és végrehajtását az illetékesek fonto­sabbnak tartják, mint az újjáépítés előbbrevitelét. Sok esetben előfor­dul, hogy elhagyott, gazdátlan üze­meket a szakmunkásság a felsze­relések rendbehozatala után műkö­désbe akar helyezni és az újjáépítés szolgálatába állítani. De nem teheti, mert a jogszabályok úgy rendelkez­nek, hogy ipargyakorlást csak megfelelő iparjoggal rendelkező egyének folytathatnak. Nem az a fontos tehát, hogy ki mit tud, mi­lyen értékes munkateljesíménnyel járul hozzá az újjáépítéshez, hanem az, hogy van-e arra a régi törvé­nyek szerint joga, hogy ténylege­sen dolgozhasson. A régi jogszabályok elzárják az utat Miközben beszél, lassan, egészen előregörnyed a széken. Hangja is mindinkább Indulatos lesz. Megért­jük, most már nem általánosságban beszél, hanem közvetlenül a saját problémáikat tárja fel.­­ A MÉMOSz például épíőipari munkás-átképző tanfolyamokat ál­lít fel. A tetőfedők átképzése már meg is kezdődött. De amikor a tanulókat az alapismeretek elsajá­títása után, gyakorlati továbbkép­­zésben akartuk részesíteni, — ezál­tal már részben produktív munkát is végeztek volna — akkor elénk meredt a jogszabály. A tetőfedés végzése iparjogosítványhoz kötött ipar. Azt pedig csak iparos végez­heti. A MÉMOSz tanfolyama, mint olyan, nem fedheti be a tetőt, még tanulás formájában sem. László Gyula Szent­­a Iván park 10. 2­01­11. július 1-én újjáalakítva 111 6 11­­ 1111% Luganú Kávéh­áz Kárpát­i Endre, suzy Marian Zongoránál: énekel Kitűnő konyha, vacsorák, italok. —­ ­o Hogyan igazolják a magánalkalmazottakat? Néhány napon belül rendelet jelenik meg a magánalkalmazot­tak igazolásáról. A rendelet ér­telmében, amelyet a miniszter­tanács már letárgyalt és elfoga­dott, igazoló­ eljárás alá tartoz­nak azok a magánalkalmazottak, kiket a munkaadó tisztviselői munkakörben foglalkoztat. Az igazoló­ eljárásra — bizo­nyos eltérésekkel — a köz­­alkalmazottak igazolására vonatkozó rendelet szabályai az irányadók. Magánalkalmazottak nyugdí­jazását igazolási eljárás során csak akkor lehet elrendelni, ha a vállalatnak elismert vállalati nyugdíjpénztára van. A rendelet arról is intézkedik, hogy akit állásvesztésre ítéltek, az közhivatalba, vagy a magán­alkalmazás körében ugyanannál a vállalatnál nem alkalmazható, más vállalatnál nem kaphat ve­zető állást és nem kaphat köz­­megbizatást sem. Szabályozza a rendelet a már lefolytatott magánalkalma­zotti igazolóeljárások kérdé­sét is. A fellebbezési okokat a rende­let hatálybalépésétől számított 15 nap alatt akkor is lehet érvé­nyesíteni, ha korábban az alkal­mazot nem élt fellebbezéssel. Érdekes intézkedése a rendelet­nek, hogy az, aki valamely vál­lalat alkalmazottjának igazolá­sakor a határozathozatalban —­ akár az igazolóbizottság, akár a Népbíróság tagjaként — részt­­vett, ugyanahhoz a vállalatihoz abban az évben és a következő két évben alkalmazottként fel nem vehető, kivéve, ha az őt ki­küldő párt, illetőleg a Szakszer­vezeti Tanács ehhez közérdekből hozzájárul. Kriptalaktó banditák ker­ültek rendőrkézre Az utóbbi hetekben egyre több panasz érkezett a kerületi kapi­tányságokra, amelyek utcai táma­dásokról, fosztogatásokról számol­tak be. A külső városnegyedekben valóságos útonálló bandák veszé­lyeztették a közbiztonságot, ami annál könnyebben sikerül, mert a közvilágítás a főváros területén még igen hiányos. Bizalmas beje­lentések érkeztek a főkapitány­­ságra, amelyek beszámoltak arról, hogy­­ a Kerepesi-temető az alvilág búvóhelye lett az utóbi he­­tekben. A temető kriptáiba vették be ma­gukat a band­ták és az elhagyott temetőben valóságos bandita ka­szárnyákat rendeztek be a békés halottak társaságában. A nagy mauzóleumok, a régi családi krip­ták márvány üregeiben rejtőzköd­tek el a külvárosok lézengői. Any­­nyira elfajult a helyzet, hogy a Kerepesi-temetőbe és környékére már a kora délutáni órákban sem, merészkedtek a járókelők. A Fiumei­ út környékén arról beszél­tek, ho­gy a kriptalakó banditák, útonállók még fegyverrel is ren­delkeznek és a temető sírjait emiatt alig merte már felkeresni a k­özönség. A főkapitányságra konkrét adatok futottak be a sír­boltokban rejtőzködő alvilágról. A péntekre virradó éjszaka a buda­pesti rendőrség főparancsnoksága a hajnali órákban hatalmas ké­szültséggel indult neki a temető átfésü­lésére. Többszáz rendőr fogta körül a Kerepesi-tem­etőt és előre megállapított „haditerv“ sze­­rint kutatták át a kriptákat. A gyűrűből senki sem menekül­hetett. A razziának meg is volt az eredménye, ha nem is kerültek elő a kriptákból a mende-mondák sze­­rint feltételezett, állig felfegyver­zett betörő­ hadseregek és útonálló különítmények. Az információ azonban mégis igaznak bizonyult és ötvennkét embert fogtak el, akik valóban az elhagyott sir. boltokban rendezkedtek be. Az elfogottak nagy része azzal vé­dekezett, hogy kibombázott, haj­léktalan és azért húzódtak meg a kriptákban A kriptákból azon­ban sok minden más is előkerült,­­mint a kriptalakáshoz szükséges kellékek. A néhány fazékon, rongymatracon kívül nyilván lo­­pásokból eszármazó, értékes hol­mikat is találtak a temetőben. Az elfogott temető­ lakók védekezését a rendőrség nem fogadta el. Vala­mennyit bekísérték és ügyükben folyik most a vizsgálat. Valószínű­leg jól szervezett alvilági banditáig kerültek hurokra és a razzia most helyreállítja a Fiumei-út környé­kének közbiztonságát. Szombaton zárva maradt a pénzügyminisztérium, mert a tisztviselők vasutat építettek A vasútépítés nagy munkájába mind többen akarnak önként résztvenni. Gerő Ernő kereske­delem- és közlekedésügyi minisz­ter felhívása örvendetesen nagy visszhangot keltett, a testi és a szellemi munkások tömegei for­dulnak arccal a vasút felé. A minisztériumok alkalmazottai, akik az országos ügyvezetés munkáját végzik, szintén nem akarnak ki­maradni a közös fizikai erőfeszí­tésből. A Közalkalmazottak Sza­bad Szakszervezete megkezdte az egyes minisztériumok rohammun­kájának megszervezését. A pénz­ügyi alcsoport tagjai bizonyultak legfürgébbeknek: a pénzügymi­nisztérium és az egyéb fővárosi pénzügyi hivatalok 1300 alkalma­zottja — miután a pénteki ünnep­napon már előre pótolta a szom­bati hivatali munkát — szombaton reggel kivonult a ferencvárosi rendezőpályaudvarra, hogy egy na­pig a vasút újjáépítésének szen­telje erejét. A lelkes rohammunkások való­sággal ellepték a ferencvárosi sze­mélypályaudvart, a sűtőházat és a nagy gurító dombot. A nők a rommá bombázott épületek tégláit tisztították és hordták szabályos lakásokba. A férfiak síneket cse­réltek, szenet és salakot lapátol­­tak, pályarészeket tisztítottak. Egy csoport még a kőbányai alsópálya­udvarra is kivonult az egyik hasz­nálhatatlan pályaszakasz kijavítá­sára. Miniszteri osztályfőnökök­ dolgoztak együtt a többiekkel, sőt államtitkárral is találkoztunk a színlapátolók között. Érdemes kü­lön feljegyezni, hogy ebben az ön­kéntes rohammunkában­ részt vet­­tek azok is, akik egyébként a köz­munka alól mentesítve vannak. Ezen a napon nem használták ki a felmentésüket. A pénzügyi közalkalmazottak után, értesülésünk szerint, az ipar­ügyi minisztérium vállalkozik ön­kéntes rohammunkára. De akad munka bőven a többiek számára is, éppen ezért a szakszervezet rend­szeresíteni kívánja ezt az önkén­tes munkavállalást, természetesen oly módon, hogy ez semmiféle fenn­akadást ne okozzon a miniszté­riumok rendes munkájában. A közalkalmazottak ettől függetlenül megfizetik a közmunkaváltságot­ a KEK DUNA GRILL hütött helyiségében, Vill., józsef-körút 3T—39., július hlSl DfllMI! BLANCHE előadómüvésznő CfifÜS OflCI Mezei Jutks, Katona Brigitta, Meggyes Magda, Kisfalvi and HIS MELODIANS Délután TAHC Este

Next