Szabadság, 1946. január-március (2. évfolyam, 1-74. szám)

1946-01-22 / 18. szám

»CBrm­­M« JÄNTTAB TI Städte#’ Elsőnek az olaszországi békeszerződést tárgyalják le Londoni jelentés szerint legelőször az olasz békeszerződés előkészítésére kerül sor. Jugo­szlávia terül­eti követeléseiről szövetséges bizottság helyi tanulmányok alapján dönt, az olasz gyarmatok jövője pedig szorosan összefügg az Egyesült Nemzetek gyámsági bizottságának tervei­vel. A többi békeszerződés előkészítésének sorrendje még bizonytalan. A finn békeszerződést csu­pán Nagybritannia és a Szovjetunió képviselői szerkesztik meg, míg a Bulgáriával, Magyaror­szággal és Romániával kötendő szerződéseket a három nagyhatalom együttesen dolgozza ki. A bolgár békeszerződés előkészítését késlelteti az a körülmény, hogy a kormányt eddig még nem sikerült a moszkvai határozatoknak megfelelően átalakítani. Mind az öt békeszerződéstervezetet kiegészítés céljából a huszonegy nemzet képviselőiből álló békeér­tekezlet elé terjesztik, amely má­jus elsején ül össze Parisban. Nincs jogosultsága a humánumnak, ha a nemzet létérdekét veszélyezteti Az­ ellenállási mozgalom tizen­kilenc résztvevője az alábbi levelet intézte Nagy Ferenchez, a nemzet­gyűlés elnökéhez a svábság haza­­telepítésével kapcsolatban: Mélységes megdöbbenéssel olvas­tuk íróink és művészeink egy cg­o­portjának állásfoglalását a sváb kitelepítés kérdésében. Alulírottak mint az Ellenállási Mozgalom résztvevői, úgy érezzük ebben a kérdésben írjfunk, de köte­lességünk is hallatni szavunkat. Minden tiszteletünk és elismeré­sünk mellett is a sváb kitelepítéssel szemben állást foglaló íróinkkal és művészeinkkel ellentétben, hangot kívánunk adni annak a meggyőző­désünknek, hogy a svábság hazate­lepítése nem sérti a humánum leg­mélyebb értelmezését sem. Akkor azonban, amikor a kiadott rendelet valójában csak azok haza­telepítését rendeli el, akik kifeje­zésre juttatták azt a gondolatot, hogy ebből a szerencsétlen ország­ból német Gau legyen és megtagad­ták a magyarságot, akkor legfel­jebb az jutott osztályrészükül, amit akartak, azzal a különbséggel, hogy nem Magyarország lett német ál­lam, hanem ők telepíttettnek a né­met államba. Rövidlátó és szerencsétlen az a politika, amely nem ragadja meg a történelemben egyszer adódó azt a lehetőséget, hogy megszabadítsa ha­zánkat azoktól, akik letelepedésük óta mindig a német érdekek elő­harcosai voltak. Nincs létjogosultsága a humá­numnak, ha megnyilatkozásában a nemzet létérdekét és jövőjét veszé­lyezteti. Mi, akik üldöztetésünkkel, bebör­­tönöztetésünkkel éreztük legközvet­lenebbül azt, hogy mit jelent a né­met három, a megnyilatkozó álhu­mánummal szemben a magyar sors szerencsés és útmutató fordulatát látjuk a Szövetségesek ezirányban is megnyilvánuló segítségében. Bajcsy-Zsilinszky Endrénné, Bokody Zol­tan, dr. Dávid Antal, Pencenyi Miklós, Erdődy Imre, dr. Frankovics Ferenc, dr. Fráter Iván, dr. Istók János, dr. Keme­­nes L­ajos, Kiss­­Sándor, dr. Kovássznay László, Knichina Viktor, Makay Miklós, Peterdi Andor, M­­atthy Pál, dr. Szekeres János, dr. Tartsay Vilmosné, Várnai Zseni, dr. Vészi Mátyás. Rákosi Mátyás a népi demokráciáról A Kommunista Párt Akadémiájának megnyitója Szombaton nyílt meg a Magyar Kommunista Párt Akadémiája, amelyet a nagyközönség számára rendeznek. A megnyitó előadást R­ák­o­s­i Mátyás miniszterelnök­helyettes tartotta. — Mi kommunisták, — kezdte előadását Rákosi, ■ A demokrácia alatt azt értjük, ha egy ország ve­zetésére és ügyeinek irányítására a munkások, parasztok és a haladó értelmiség képviselői gyakorolnak döntő befolyást. Most meglehetősen demokratikus berendezések mellett, a rendkívül súlyos gazdasági hely­zet megnehezíti ezeknek a jogok­nak gyakorlását. Nemcsak nálunk van ez így, hanem az egész vilá­gon. A jogot gazdaságilag is alá kell támasztani. Hiába adunk a földteleneknek jogot, ha nem adunk hozzá megfelelő gazdasági alapot. Rákosi Mátyás a továbbiakban a­iatai magyar demokrácia súlyos politikai örökségéről beszélt s azok­ról a Veszélyes illúziókról, amelyek­kel szakítani kell, hogy ráléphes­sünk a valóság kemény talajára. — Jóhiszemű demokraták is azt mondják — folytatta beszédét Rá­kosi Mátyás —, hogy a reakció nö­vekedésének egyik oka az a féle­lem, hogy a Magyar Kommunista Párt Magyarországból szovjet tag­államot akar csinálni. Ez azonban csak ürügy lehet, hiszen pártunk már a legkülönbözőbb formákban leszögezte, hogy eszünk ágában sincs ilyesmi. Egész működésünk arra irányult hogy MagVaX°­rszág erős, d­emok­ratku­s és független ország legyen. Rámutatott Rákosi arra is, hogy a forradalom kérdésében szintén fogalomzavar uralkodik: " Lépten nyomon azt­­halljuk, hogy ami 1945-ben történt, az tulajdonképpen forradalom volt. Kétségtelen, hogy nagy változások történtek, de azokat nem forrada­lom, hanem a Vörös Hadsereg tette lehetővé. Ez pedig óriási kü­lönbség. Ha magunk szabadítottuk volna fel hazánkat, abból a ma­gyar demokráciának hatalma­s erőtartaléka lenne, minthogy azon­ban nem így történt, hiába lenne az elmúlt esztendő évszázadokra szóló változásait forradalmi vívmá­nyoknak tekintetni. — Hasonló tévedése sok demo­kratának ■— mondta Rákosi —, hogy összetéveszti a németellenes­­ségg­et és a zsidóbujtat­ást a demo­­kra­tas­ággal, s emiatt védi a reak­ciósokat, a demokrácia ellenségeit. A demokrácia érdekében sürgősen el kell oszlatni ezeket a tévedése­­ket. Beszéde további során Rákosi Mátyás részletesen­­ foglalkozott az ország gazdasági helyzetével a de­mokrácia kifejlődésének szempont­jából és a reakció elleni küzde­lem fokozásának szükségességéről. A nagy tetszéssel fogadott elő­adást vita­ követte, amelyben első­nek Kéthly Anna, a nemzetgyűlés alelnöke, a Szociáldemokrata Párt vezetőségének tagja szólalt fel. — A koalíció pártjainak —e­xporulni­­ , úgyszólván a semmiből kell felépíteniök a magyar demo­kráciát. Fogalmilag és gyakorlati­lag két veszedelemmel kell meg­­küzdenünk. Az első a demokrácia értelmezése körüli ellentét, a másik a demokratikus élmények hiánya. Meg kell erősödnie mindenkiben annak a tudatnak, hogy a demo­krácia bajait csak a de­mok­rác­i eszközeivel tudjuk megoldani. Le­­hetetlenség egy év alatt olyan de­mokráciát teremteni, amely a fin­­­nyáskodók igényeit is kielégíthesse. Vállalnunk kell a könnyet, vért és verejtéket, m­ert bizonyos, hogy vé­gül a győzelem vár ránk. A vita következő résztvevője Nagy Ferenc, a nemzetgyűlés el­nöke, a Kisgazdapárt országos el­nöke volt ,aki hangsúlyozta a poli­­tikai nevelőmunka nagy fontossá­­gát, mert a magyar közönség nagy része rászorul arra, hogy megma­gyarázzák neki a kor jelenségeit. A Magyarországon egy politikai párt, vagy társadalmi réteg sem tudna egyedül megküzdeni a nehéz­ségekkel mondta Nagy Ferenc,­­ hanem pártoknak, tá­rsadalmi ré­­tegeknek össze kell fogniok, együtt kell vállalniok az országépítés ne­­hé­z feladatát és kialakítani a de­­mok­ráciát. Rámutatott Nagy Ferenc arra, hogy hazánkban a demokráciát leg­könnyebben a két nagy fizikai dol­gozó réteg fogadta el: a munkásság és a parasztság. Nehezebben ment és megy ma is a demokrácia meg­értése a harmadik rétegnél, a pol­gárságnál, amelynek életmódja, életfelfogása — még ellenzéki ma­gatartása­­ ellenére is —, sokkal közelebb állt a múltban hatalmon lévőkéhez, mint a munkásságéhoz, vagy a parasztságéhoz Ezért a polgárság nagy része egyik lábával még a múltban áll és Csak a má­sik lábával lépett már a demokrá­cia talajára. Most jelent meg­­ Somerset Maugham új háborús regénye A legsötétebb óra - BÁRD-KIADÁS ELISABETH BERGNER Mától Fat amount film « fél 3» fél 5, fél 7 LLOYD SZERELEM TOLVAJA Keresem férjemet, Philip Rezsőt. akit BOR hói az első lép­ésével Németországba vittek, l­ tereó bír novemberéből, amikor Oran­ienburgból állítólag Flossenburgba hurcolták. Szíves értesítést kér felesége és mi­nden költséget köszönettel megtérít. PHILIP REZSŐN fi­a Rákóczi-út 19 . Szöcsfszlet. • Tel.: 225-473. / J­ókaiba itta­rtis Eredeti alkatrészraktár V­evő szolgálat Frunsviga számológépére BRUNSVIGA SZÁMOLÓGÉPEK MAGYARORSZÁGI SERVICE­­­ni­ver*»! Irodagép Vállalni. ^ « Mária T­alpFis-Tilon JO. Telefon 1 180—28S Gergely Sándor: A VÖRÖS-TÉREN Amikor Lenint, temették, der­mesztő hideg volt. A moszkvai utcákon, tereken órák hosszat állt és várt a nép, hogy elvonulhasson a ravatal előtt. Az utcákon, tere­ken máglyát gyújtottak a di­dergő emberek, de nem ment haza senki, mielőtt meg nem adta volna a nagy halottnak az utolsó tisztes­séget. A Vörös-téren, a Kreml tövében áll a Lenind mauzoleum, nagy, kor­­kaalakú vörösmárvány építkezés. A tetején, nagy ünnepségek idején, a szovjet nép vezetői állnak s köszön­tik a felvonuló népet, hadsereget. Lenn, a mauzóleum bejáratánál is, kijáratánál is, teljes katonai dísz­ben, őrszem áll. A halott örök ál­mát őrzik. Párnán, fejét kissé oldalra bil­lentve, üveg alatt átúszik Lenin. Vörhenyes bajsza tövén ott bujkál enyhén­ gúnyos mosolya. Hatalmas tar koponyája úgy leköti a láb­­ujjhegyen vonulók figyelmét, egyre csak egyre ezt a merész, gyönyörű domborulatot nézi, nézi. . . — Tovább, elvtársak, továbbra nem megállni — suttog halkan a szolgálattevő őrszem. Nemcsak én megyek vissza a látogatósor végére. Átlag minden harmadik ember újra beél a topog­va haladó emberláncba. Torony­­süveges türkben parasztok, fekete­­csíkos, zöldkaftános üzbégek, halm­­nacsizrítás szibériai prémvadászok, moszkvai munkások, leningrádi egyetemi hallgatók, mikszki színé­­szék, volgamenti parasztasszonyok, feketetengeri halászok állnak a senyvesztő napsütésben ... Rettenetes Iván templománál kezdjük újra a sorállást. Elballa­­gunk a vérpad alatt. Nem beszé­lünk. Maga elé néz mindenki Néha nagyot lélekzik valaki. Valaki le­­törli verejtékét... Valaki sóhajt. A hőség kínozza . Senki sem kér­­dezi. Senki sem fordul feléje. Ha­ sóhajt, fut sir, itt, Lenin elé ké­szülve, ez olyan természetes, itt­­, Vörös-téren, ahol télen-nyáron, ősz­­szel, tavasszal kora reggeltől késő estig nem­ fogy el a látogatók sora... Nyolcezer kilométernyire Moszk­vától, az A1 tájban, amikor felül a vonatra a férfi, az asszony meglöki emberét, gyengéden, a­ könyökével és fátyolos hangon azt mondja: — Bátyuska, el ne felejtsd meg­látogatni Leninünket ■ ■. •— No te,... — dürmyeg sértő­­döt­ten az ember. — Hát mi vagyok én ! Észak-Kaukázu­sban, drdzsono­­kidze pályaudvarán történt. Ahogy a dagesztáni hegyilakó beszélt a vonatról, a családja elébe jött a he­gyekből s legény fia, tizenkét-tizen­­nyolc eszt­end­ős férfiszépség, ráve­tette ragyogó szemét apjára s mély tornkhangon, badaréin kérdezett valamit. Csak két szót értettem: a maridat két szavát: Lenin m dic­sősé­g . .. Lenin-mauzóleum . .. Az öreg a szivére tette jobbkezét, meghajolt, megnézte, előbb a fiát, aztán a lányát, utána a feleségét­— Och — mondta s a szeme ra­gyogott. — Och, Lenin ... Újra lábujjhegyen jár mindenki. Lassan húz el a­ nagy üveg szekf­­rényben aluvó nagy halott előtt a csoszogó láb, lenyűgözött rezem. Va­laki hangosan elsírja magát, valaki halkan mondja: dá,volgot vás ... A kijárat márvány falain napsu­gár csillog. A mauzóleum mögött a, Kreml falában apró fekete, táblák sorakoznak. A táblák kis üre­ge­ket takarnak. Az üregekben egy-egy urna, mindegyik a szovjet nép egy­­egy nagy fiának a­­­mát őrzi, fi fenn, felettük, a komor, meredek fal lövésekkel csipkézett tetején, madarak dalolnak, fi még följebb, a tornyokon, a tornyok csúcsán, sugárkévéket fint a­z óriás, vérvörös­ben csillogó, rubiniba ágyazott őss­ágú arany­csillag. Tildy Zoltán miniszterelnök levi­ratal Sztálinhoz, Trumanhoz, Ilitbeehez és Vorosilov maisadhoz Tildy Zoltán miniszterelnök j­anuár 29-én a líb­ .­.kvában aláírt fegyverszünet első évfordulóján táviratban fejezte ki Magyarország felszabadításáért és megsegítéséért érzett hálánkat Sztálinnak, a Szovjetunió generalisszimuszának, Trumannak, az Éészakamerikai­ Egyesült Államok elnökének és Attleenek, Anglia miniszterelnöké­nek, továbbá Vorosilov marsallnak, a magyarországi Szövetséges El­­lenőrző Bizottság elnökének. A fegyverszüneti egyezmény megkötésének évfordulója alkal­mából Gyöngyösi János külügyminiszter Molotovnak, a Szovjetunió külügyi népbiztosának, Byrnes amerikai és Bevin angol külügymi­niszternek küldött üdvözlő táviratot. Lengyelek Pannonhalmán A lengyel magyar ker­eskedelmi egyezmény aláírása céljából Buda­pesten tartózkodó lengyel külke­reskedelmi bizottság tagjai szom­bat délután Ziegmund Wyrozembski lengyel külkereskedelmi miniszter­­helyettes vezetésével Pannonhalmá­ra utaztak, h­gy megtekintsék a Szent István által alapított ősi apátságot. Magyar részről Gyön­gyösi János külügyminiszter, vala­mint az iparügyi és a kereskedelmi minisztérium több vezető tisztvi­selője kísérte őket. Kelemen Kri­­zosztom főapát fogadta és kalau­zolta a vendégeket. Jámbor Mike alperjel üdvözlő szavaira Wyro­­zembski miniszterhelyettes a len­gyel magyar barátságot, éltette. Buda legforgalmasabb helyén jól bevezetett, töb­ áirai, modern üzlet, berendezéssel, esetleg áruval azonnnal eladó „Divatáru én ékszerü­zlet“ jel. New-York hird., Erzsébet körút 9 Leslie Howard HOLNAP PREMIER ! C O R S O Deák - Sarló - film PYCMAI 3

Next