Szabadság, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 145-220. szám)
1946-07-17 / 158. szám
SZERDA, 1946 JÚLIUS 17 Augusztus 1-én bevezetik a tüzelőijegyek A főváros közigazgatási bizottsága hétfőn tartotta k1103 havi ülését Szakosíts Árpád elnökletével. Kővágó József polgármester beszámolójában megállapította, hogy az infláció miatt az illemények kifizetése akadozik, a szociális és egészségügyi intézmények pénzellátása rendkívül szűkös. Az újjáépítés munkája kilencven százalékban megállt. A vásárcsarnoki felhozatal az utóbbi napokban javult. Pénzügyi segítséget kér a kormánytól, hogy augusztus elseje után elegendő áru legyen a budapesti piacokon. A létszámcsökkentés végrehajtásának folyományaként a közigazgatásban átcsoportosításra lesz szükség. Misok Sándor az élelmezési nehézségeket tette szóvá és kérte, hogy már most érdeklődjenek külföldi pénzcsoportoknak megfelelő kölcsönök iránt. Bognár József után Földes Mihály méltatta a százéves vasút jelentőségét, majd a stabilizációval foglalkozott. Kérte a polgármestert, tegyen meg minden szükséges intézkedést a jó pénz megteremtése és megerősítése érdekében. Felsorolta a Kommunista Párt különböző irodáiban felvett panaszokat, amelyek különösen a lakáshivatalra, a gyógyszerhányra, a romeltakarításra, orvosi rendeletek átalakítására,a a vásártelepre, a fürdőkre, a tetők javítására, napközi otthonok felállítására és egyéb közlekedési kérdésekre vonatkoznak. Bechtler Péter alpolgármester közölte, hogy az árak körül tapasztalható visszásságok kiküszöbölése érdekében megkeresték a Gazdasági Főtanácsot. Tüzelőtartalékot nem sikerült gyűjteni, ezért augusztus elsején bevezetik az ellenőrzési jegyeken A közigazgatási bizottság a polgármesteri jelentést elfogadta. Földes Mihály nagy elismeréssel emlékezett meg a tanerők munkásságáról, majd megállapította, hogy a rendőrség hivatása magaslatán áll. A valutások, sikerek és feketézők elleni eljárást a munkások erőteljesen sürgetik Intézkedést kért a gyógyszerellátás megjavítása érdekében. Új csatát nyertek a hídépítők! Helyszíni riport a Szabadság-híd középrészének beemeléséről A magyar hídépítő munkások újból beírták nevüket a munka aranykönyvébe. A hídépítés történetében páratlanul álló munkamódszerrel úszódaruk segítségével helyére emelték a Szabadság-híd 312 tonna súlyú, negyvenhét méter hosszú középrészét és ezzel egyoldali, szilárd összeköttetést teremtettek a épülő híd két szárnya között. A bonyolult, minden mozzzanatában tervszerűen előkészített munkát hétfőn hajnalban kellett volna elkezdeni. A Duna szokatlanul magas vízállása azonban újabb előkészületeket és próbákat tett szükségessé. Kétséges volt, hogy az erős áradás mellett egyáltalán hozzáfoghatnak-e a beemelési munkálatokhoz? Ezért újabb főpróbát tartottak, a darukkal és vontatókkal „üresen“ lejátszották az egész manővert és csak annak sikere után kezdődött meg az igazi munka. Százszázalékos biztonság Hétfőn délelőtt az e célra hatalmas ácsozattal szilárdan egymáshoz szerelt József Attila és Ady Endre úszódaruk a parthoz simulnak. A vasba irányuló óriási emelőkarok alatt megkezdik a parton már teljesen elkészített vasíveknek acélsodronnyal való megkötését. A nagy gonddal végzett munka órákig tart. — Csak a legnagyobb körültekintéssel lehet dolgozni — mondja Herczeg Ferenc, a MÁVAG üzemi bizottsági elnöke. — Ilyen nagy súlynál ezért alkalmaztuk a horgos felfüggesztés helyett különleges, e célra készített acéldarukat a magasba emeléshez. Százszázalékos üzembiztonsággal lehet így a munkát elvégezni. A négy méter magas, közel ötven méter hosszú, vörösre miniumozott vasszerelvényen tucatnyi derékig meztelen ember dolgozik. Köteleket erősítenek, merevítőt húznak, csavarokat rögzítenek. A tűző napsütésben barna bőrükön fényesít csillog a verejték, amint erős áramban dolgoznak. Munkájukat a magas rakpartról, a híd pesti oldaláról és a budai rakpartról is az emberek százai figyelik. Az izgalom benne úszik a levegőben: várjon sikerül-e a hatalmas vastömeget a levegőbe emelni és a hídon a helyére illeszteni? Első eset Európában... — Európában ez az első eset, hogy minden cölöpözés nélkül, csukás, fogókkal húzzák meg a csavaméretű és súlyos hídrészt a helyére emeljünk, — mondja Sáros műszaki tanácsos. — A munkára még a szakemberek is érdeklődve tekintenek. Féltizenkettőkor rövid időre Gerő Ernő közlekedési miniszter is megjelenik a munka helyszínén. Később Trainin szovjet ellentengernagy tölt hosszú időt a hídon és nagy érdeklődéssel hallgatja Széchy Károlyhídépítési osztályvezetőnek a munkára vonatkozó magyarázatát. Kökény Mihály és Karczag Imre miniszteri osztálytanácsosok is ott vannak az érdeklődők között, valamint Rimóczy és Hajnóczy igazgatók, a MÁVAG-ból. A munkát lent a parton Ziményi MÁVAG műszaki tanácsos irányítja. A kitűnő MÁVAG munkások pontosan, szinte ösztönösen tudják, mit kell csinálniok. Nagy kulcsokkal, fokokkal húzzák meg a csavarokat és merevítő köteleket. Egy fehérnapikás fiatal hídépítő a biztosítékokat nézi: Móricz Jenő, aki pár héttel ezelőtt a leszakadt főtartóval együtt a Dunába zuhant. •— Ez nem fog leszakadni mondja és magabiztos mosollyal a daruról lenyúló acélsodronyokra tekint. — Minden rendben van... Kezdődik az emelés! Egy óra öt perckor éles füttyszó hangzik: kezdődik az emelés. Minden szem a darukra tapad. A József Attila és Ady Endre villanymotorjai tompa búgással működni kezdenek és a két hatalmas acélkor lassan megemeli a közel százhúsz tonnás vasalkatrészt. A külön-külön irányított két daru pontosan egyszerre működik és a nehéz hídszerkezetet rövid percek alatt emeli a kívánt magasságba. A hatalmas felfüggesztett vastömeg méltóságteljes nyugalommal áll a levegőben, csak a víz hullámzására billen meg néha gyengéden. —• A munka első része sikerült.. — mondja az egyik föszerelő. — Most a hajósok következnek . . . Megkezdődik a manőver, a két összeszerek beúsztatása a Duna köz Ezt a nehéz munkát óraműpontossággal Jankovich MFTR kapitány irányítja, az Ady Endre parancsnoka. Fokozatosan megengedik a tartóköeleket és az északnak álló Ady Endre lassan kifordul a vízre. A József Attila a parthoz simul. A zöldes ár fodrásan örvénylik a daruk oldalánál. A lejjebb horgonyzó Béke vontatógőze is elindul a híd közepe felé, de a daru egyelőre még kis MFTR motorosok segítségével tartanak befelé a Dunán. Csak negyedháromkor veszi vontatókötélre a Béke a félelmetesen nagy kulcstartó darukat. A karaván most már pontosan a Duna közepén áll, szemben a víz erős sodrával. A tehergőzös gépei dohogva, teljes erőre kapcsolnak, megfeszülnek a vontatókötelek és a Szabadságit admíniumvörösre festett hatalmas középrésze beúszik a pesti és budai oldal között még nyitva álló híd résbe. Pontosan három órakor Az úszódaruk és a Béke körül motoros mentőcsónakok cirkálnak minden eshetőségre számítva, de nincs semmi baj, ,,a lepúsztatás" simán történik és pontosan három órakor a magasan lebegő 1,ö méteres középrész rendeltetési helyére érkezik. Háromnegyed négykor már megkezdődik a tdőrészek összekapcsolása és ezzel megteremtődött az újjáépülő Szabadság had északi oldalának szilárd összeköttetése. — A magyar hídépítők ezzel a munkateljesítménnyel újabb csatát nyertek — mondja a Kossuth-híd építkezésénél ismertté vált fiatal Papp főmérnök. Ezek után biztosra vehető, hogy a Szabadság híd, amelyen először jár majd Pest és Buda között villamos, augusztus 20-ra elkészül. Ilyen munkásokkal, mint akik a mai beemelésben reggeltől estig, ebéd nélkül, egyfolytában dolgoztak, nem lehet hídcsatát veszteni. A hídon egyébként már kétszázötven munkás dolgozik, miután megkezdődtek a burkoló munkálatok is. — Milyen ellátásban részesülnek a munkások? — Igyekszünk mindent megszerezni, amit csaklehet. De társadalmi segítség is érkezik. Ma Fábián György autójavító vállalata háromszázmillió adópengőt, a Részvény és Polgári Sörgyár pedig öszszesen nyolc hektó sört adományozott a beemelés sikerére. Az Éva étterem naponta negyven ebédet juttat a hídon dolgozó munkásoknak ... Papp főmérnök szavait a szegecselő kalapácsok éles ropogása váltja fel: a magyar dolgozók élniakarásának muzsikája. A Szabadsághíd északi középrészének beemelési munkálatait hétfőn a késő délutáni órákban megtekintette Nagy Ferenc miniszterelnök és Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter. A déli középrész beemelése ugyancsak az úszódaruk segítségével kedden a kora reggeli órákban megkezdődött és előreláthatólag délutánra ez a hatalmas munka is befejezést nyer. Vaád Ferenc ffi-zavat a homályos helyzetben is tisztán lát: HAFA szemüveggel! Recepteket azonnal készítünk el. Divatos napszemüvegek nagy választékban. MISCH és FARKAS fcÖ««1» Sia&ad toui Gábor Andor: Bojta Béla NOT-elnök ügyévé válik Zadravecz István tábori püspök ügye, mint azt a Szabadság“ tegnapi Bojta-nyilatkozatából látom, mely ezen a címen jelent meg:..Miért kellett Zadraveczet szabadlábra helyezni ?“ Hát nem kellett és nem is lett volna szabad megtenni, de Bojta Béla megtette és, mert okos ember, a megokolást is mellékelte hozzá. A megokolás szerint a v világon, aki a demokráciát nem átmeneti állapotnak tekinti, amely után megint alibikre lesz szükség, senkit a világon meg nem győzhetett. Legföljebb arról, hogy a NOT, a Népbíróságok Országos Tanácsa, mint fellebbviteli fórum, fölösleges intézmény, mert hiszen, mint Bojta mondja: „a NOT kizárólag az előtte fekvő adatok alapján dönthet, magánnyomozást nem folytathat, a vád keretét nem terjesztheti ki“ — vagyis nem mondhatja ki, hogy Zadravecz a Horthy-rezsim legvéresebb, legszörnyűbb gonosztevője s nem tehet vele semmi egyebet, csak és kizárólag szabadlábra helyezheti. Itt most már az az érzésem, hogy pontot kell tenni, esetleg furkósbottal is, mert ez így egész biztosan nem mehet tovább, ha nem óhajtjuk az országot oda visszajuttatni, ahol már volt s ahol nagyon, de nagyon nehéz volt a tudóstól megmenteni. Itt véletlenül még senkit sem akasztottak fel véltlenül s az igazságszolgáltatás összes ballépései egyelőre kivétel nélkül jobbfelé csúztak s ezekhez sorakozik most Zadravecz szabadlábra helyezése, amelyet egy olyan enyhe ,,ítélet“ (öt és félévi börtön) előzött meg, ami ellen minden felkötözött keretlegény joggal tiltakozhatik, hiszen ha ők, akik csak egy huszonöt esztendős praxis után csinálták ezt, amit csináltak, kötélre valók, hová való az, aki annak a praxisnak a dicsőítését huszonöt évvel ezelőtt megkezdte és esztendőkön át úgy folytatta, hogy végül a rablógyilkosság csakugyan babérkoszmán foglalkozássá magasodott ? De minderről a NOTIem vehet tudomást, az ő iratai közt csak olyan „szószéki beszédek“ szerepelhettek, „amelyekből az tűnt kl, hogy Zadravecz az üldözöttek érdekében és az atrocitások ellen beszélt.“ Vagyis: ha a NOT írásai közé valaki eljuttatott volna egy angyalsági bizonyítvényt, akkor az is érvényes lett volna s a NOT nemcsak szabadlábbal, hanem szárnyakkal is megayámdékozta volna Zadraveczet, akinek a Horthiy-rezsim alatti sátánsága a nem semmiféle kuglizói alapszabályok értelmében nem juthatott el a NOT nagyothalló balfüléhez, amely már annyiszor nem hallotta meg a baloldalról jövő vádakat, mert a jobbjaié a jobbról jövő enyhítő körülményekkel volt tele. Senki se mondja erre, hogy az intézménnyel van baj, mert az nem igaz. Az emberekkel van baj, például Bojta Bélával. A NOT megmutatta már, hogy tud ítélni úgy, ahogy kell s megmutatta azt is, hogy, ha :em akar, akkor nem tud, akkor elbotlik a saját jobblábában (és sohasem a balban). Még élénken emlékszünk a Szombathelyi-ítéletre, melynek megokolásában és azt is követő hírlapi nyilatkozatában Bojtn Béla megmondta, hogy azt a tömeggyilkost azért nem ítélte halálra a NOT, hogy bebizonyítsa függetlenségét a közvéleménytől, amely halálos ítéletet várt. Az ítélet elképesztő volt, a megokolás még elkérgesztőbb és a NOT további merész kisiklásaira készített elő. Most itt van a legszebb közülük: Zadravecz szabadlába. A NOT már ilyenekre is elérkezettnek tartja az időt, úgy véli olyan messze előre vagyunk a hátramenésben, hogy ezt is meg lehet kockáztatni. De itt még talán igazán nem tartunk. A Szombathelyi-Ügyet meg lehetett volna tenni határkőnek. Ha nem történt meg, most szólni, kiáltani vagy sikottani kell valamit, mert különben olyan messze '•■ísszaránqa*narz bennünket a demokrácia alibi-gyűjtő hívei, hogy csakugyan nem tudunk újra előbbrejutni. Tildy elnök a dolgozók érdemeit méltatta a százéves vasút záróünnepén Hétfőn, a magyar vasút fennállásának jubileumi ünnepségeinek harmadik napján, a MÁV különszerelvényt indított a Budapest— Vác útvonalon. Ezt az utat tette meg az első szerelvény 1846-ban. A különvonat az Istvántelki Főműhely telepén állt meg, ahol Varga László, a MÁV elnöke ünnepélyes keretek között adta át Tildy Zoltán köztársasági elnöknek az erre az alkalomra különmunkával helyreállított termeskocsit. Az átadás ünnepségén részt vett Nagy Ferenc miniszterelnök, Szakosíts Árpád, Gerő Ernő, Rónai Sándor, Balla Antal miniszterek, Orlov szovjet alezredes, valamint a román és jugoszláv vasutak képviselői. Az ünnepségen Tildy Zoltán köztársasági elnök rövid beszédet mondott:— A magyar vasút jubiláris ünnepségén elhangzott beszámolók önkéntelenül azt juttatták eszembe, hogy amit a múltban a magyar milliók áldozatából és verejtékéből munkáskezek ebben az országban építettek, azt legnagyobb részben kiváltságos uralkodó réteg használta csupán és kizárta az élet szépségeinek eredményeiből azokat, akik mindezt megteremtették. Bizonyos értelemben a vasútnál is így volt ez a múltban. Amikor felsszabadult, a magyar nép, átvehette az országot, romokat és pusztulást vett át, de nekilátott a munkának, önmaga számlára. — Zeng és zúg a munka üteme — folytatta a köztársasági elnök. — S bárki járjon hazáinkban olyan, aki más háborúsújtotta országot is látott, arról beszél, hogy ennyi életakaratot, ennyi munkára való elszántságot egyik nép között sem talált, mint itt, Magyarországon. Ez pedig elsősorban a magyar dolgozók érdeme., És én úgy veszem át tőletek, magyar dolgozóktól, a roncsokból újjáépített kocsit, mint tüntetést a demokratikus Magyarország mellett. Ezt a kocsit egy olyan ember fogja használni négy évig, aki e kocsi falai között is mindig rátok fog gondolni, a dolgozó magyar milliókra. A köztársasági elnök szavai utáni Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter a termeskocsi újjáépítésén dolgozó tizenöt munkásnak emléklapot és ajándékot osztott ki. Tildy Zoltán köztársasági eltök és kíséretének különvonata ezután Vácra indult, ahol leleplezték az első magyar vasútvonal végállomásán elhelyezett emléktáblát. NYIT A MÁRKUS PARKSZINHÁZ PREMIER PÉNTEKEN! A —Eindmann nagysikerű vidám ape-ettje TURAY IDA — HLATKY EDIT — HÁMORI ETA — DAJBUKAT — SOLTHY NAGYAJTAY — TOMPA FIJFI — BÁRSONY — BIHARI NÁNDOR 3