Szabadság, 1946. július-szeptember (2. évfolyam, 145-220. szám)

1946-07-17 / 158. szám

SZERDA, 1946 JÚLIUS 17 Augusztus 1-én bevezetik a tüzelőijegyek A főváros közigazgatási bizott­sága hétfőn tartotta k1103 havi ülését Szakosíts Árpád elnökleté­vel. Kővágó József polgármester beszámolójában megállapította, hogy az infláció miatt az ille­­­mények kifizetése akadozik, a szociális és egészségügyi intéz­mények pénzellátása rendkívül szűkös. Az újjáépítés munkája ki­lencven százalékban meg­állt. A vásárcsarnoki felhozatal az utóbbi napokban javult. Pénz­ügyi segítséget kér a kormány­tól, hogy augusztus elseje után elegendő áru legyen a budapesti piacokon. A létszámcsökkentés végrehajtásának folyományaként a közigazgatásban átcsoportosí­tásra lesz szükség. Misok Sándor az élelmezési nehézségeket tette szóvá és kér­­te, hogy már most érdeklődje­nek külföldi pénzcsoportoknak megfelelő kölcsönök iránt. Bog­nár József után Földes Mihály méltatta a százéves vasút jelen­tőségét, majd a stabilizációval foglalkozott. Kérte a polgármes­tert, tegyen meg minden szük­séges intézkedést a jó pénz meg­teremtése és megerősítése érde­kében. Felsorolta a Kommunista Párt különböző irodáiban felvett panaszokat, amelyek különösen a lakáshivatalra, a gyógyszer­­h­ányra, a romeltakarításra, or­vosi rendeletek átalakítására,­­a a vásártelepre, a fürdőkre, a te­tők javítására, napközi otthonok felállítására és egyéb közleke­dési kérdésekre vonatkoznak. Bechtler Péter alpolgármester közölte, hogy az árak körül tapasztalható visszásságok kiküszöbölése érdekében megkeresték a Gazdasági Főtanácsot. Tüzelőtartalékot nem sikerült gyűjteni, ezért augusztus elsején bevezetik az ellenőrzési jegyeken A közigazgatási bizottság a pol­gármesteri jelentést elfogadta. Földes Mihály nagy elismeréssel emlékezett meg a tanerők mun­kásságáról, majd megállapította, hogy a rendőrség hivatása ma­gaslatán áll. A valutások, sike­­rek és fek­etézők elleni eljárást a munkások erőteljesen sürgetik Intézkedést kért a gyógyszerellá­tás megjavítása érdekében. Új csatát nyertek a hídépítők! Helyszíni riport a Szabadság-híd középrészének beemeléséről A magyar hídépítő munkások új­ból beírták nevüket a munka aranykönyvébe. A hídépítés törté­­netében páratlanul álló munka­módszerrel úszódaruk segítségével helyére emelték a Szabadság-híd 312 tonna súlyú, negyvenhét méter hosszú középrészét és ezz­el egy­oldali, szilárd összeköttetést te­remtettek a épülő híd két szárnya között. A bonyolult, minden mozzzana­­tában tervszerűen előkészített munkát hétfőn hajnalban kellett volna elkezdeni. A Duna szokatla­nul magas víz­állása azonban újabb előkészületeket és próbákat tett szükségessé. Kétséges volt, hogy az erős áradás mellett egy­általán hozzáfoghatnak-e a beeme­­lési munkálatokhoz? Ezért újabb főpróbát tar­tottak, a darukkal és vontatókkal „üresen“ lejátszották az egész manővert és csak annak sikere után kezdődött meg az igazi munka. Százszázalékos biztonság Hétfőn délelőtt az e célra hatal­mas ácsozattal szilárdan egymás­­hoz szerelt József Attila és Ady Endre úszódaruk a parthoz simul­­­­nak. A­­ vasba irányuló óriási emelőkarok alatt megkezdik a par­ton már teljesen elkészített vas­­íveknek acélsodronnyal való meg­kötését. A nagy gonddal végzett munka órákig tart. — Csak a legnagyobb körültekin­téssel lehet­­ dolgozni — mondja Herczeg Ferenc, a MÁVAG üzemi bizottsági elnöke. — Ilyen nagy súlynál ezért alkalmaztuk a horgos felfüggesztés helyett különleges, e célra készített acéldarukat a ma­gasba emeléshez. Százszázalékos üzembiztonsággal lehet így a mun­kát elvégezni. A négy méter magas, közel ötven méter hosszú, vörösre miniumozott vasszerelvényen tucatnyi derékig meztelen ember dolgozik. Köteleket erősítenek, merevítőt húznak, csa­varokat rögzítenek. A tűző napsü­tésben barna bőrükön fényesít csil­­log a verejték, amint erős áramban dolgoznak. Munkájukat a magas rakpartról, a híd pesti oldaláról és a budai rakpartról is az emberek százai figyelik. Az izgalom benne úszik a levegőben: várjon sikerül-e a hatalmas vastömeget a levegőbe emelni és a hídon a helyére illesz­teni? Első eset Európában... — Európában ez az első eset, hogy minden cölöpözés nélkül, csu­kás, fogókkal húzzák meg a csava­­méretű és súlyos hídrészt a helyé­re emeljünk, — mondja Sáros mű­szaki tanácsos. — A munkára még a szakemberek is érdeklődve tekin­tenek. Féltizenkettőkor rövid időre Gerő Ernő közlekedési miniszter is meg­jelenik a munka helyszínén. Később Trainin szovjet ellentengernagy tölt hosszú időt a hídon és nagy érdek­lődéssel hallgatja Széchy Károly­­hídépítési osztályvezetőnek a mun­kára vonatkozó magyarázatát. Kö­kény Mihály és Karczag Imre mi­niszteri osztálytanácsosok is ott vannak az érdeklődők között, vala­mint Rimóczy és Hajnóczy igazga­tók, a MÁVAG-ból. A munkát lent a parton Ziményi MÁVAG műszaki tanácsos irányít­ja. A kitűnő MÁVAG munkások pontosan, szinte ösztönösen tudják, mit kell csinálniok. Nagy kulcsok­kal, fokokkal húzzák meg a csava­rokat és merevítő köteleket. Egy fehérnapik­ás fiatal hídépítő a bizto­sítékokat nézi: Móricz Jenő, aki pár héttel ezelőtt a leszakadt főtar­tóval együtt a Dunába zuhant. •— Ez nem fog leszakadni mondja és magabiztos mosollyal a daruról lenyúló acélsodronyokra tekint. — Minden rendben van... Kezdődik az emelés! Egy óra öt perckor éles füttyszó hangzik: kezdődik az emelés. Min­den szem a darukra tapad. A József Attila és Ady Endre villanymotor­jai tompa búgással működni kez­denek és a két hatalmas acélkor lassan megemeli a közel százhúsz tonnás vasalkatrészt. A külön-külön irányított két daru pontosan egy­szerre működik és a nehéz hídszer­kezetet rövid percek alatt emeli a kívánt magasságba. A hatalmas felfüggesztett vastömeg méltóság­­teljes nyugalommal áll a levegőben, csak a víz hullámzására billen meg néha gyengéden. —• A munka első­ része sikerült.. — mondja az egyik föszerelő. — Most a hajósok következnek . . . Megkezdődik a manőver, a két összeszere­k beúsztatása a Duna köz Ezt a nehéz mun­kát óraműpontossággal Jankovich MFTR kapitány irányítja, az Ady Endre parancsnoka. Fokozatosan megengedik a tartókö­eleket és az északnak álló Ady Endre lassan kifordul a vízre. A József Attila a parthoz simul. A zöldes ár fod­rásan örvénylik a daruk oldalánál. A lejjebb horgonyzó Béke vontató­­gőze­ is elindul a híd közepe felé, de a daru egyelőre még kis MFTR motorosok segítségével tartanak befelé a Dunán. Csak negyedhá­romkor veszi vontatókötélre a Béke a félelmetesen nagy kulcstartó da­rukat. A karaván most már pon­tosan a Duna közepén áll, szem­ben a víz erős sodrával. A teher­­gőzös gépei dohogva, teljes erőre kapcsolnak, megfeszülnek a von­tatókötelek és a Szabadságit ad­mí­­niumvörösre festett hatalmas kö­zéprésze beúszik a pesti és budai oldal között még nyitva álló híd­ résbe. Pontosan három órakor Az úszódaruk és a Béke körül motoros mentőcsónakok cirkálnak minden eshetőségre számítva, de nincs semmi baj, ,,a lepúsztatás" simán történik és pontosan három órakor a magasan lebegő 1,ö­ mé­teres középrész rendeltetési helyére érkezik. Háromnegyed négykor már megkezdődik a tdőrészek össze­­kapcsolása és ezzel megteremtődött az újjáépülő Szabadság had északi oldalának szilárd összeköttetése. — A magyar hídépítők ezzel a munkateljesítménnyel újabb csatát nyertek — mondja a Kossuth-híd építkezésénél ismertté vált fiatal Papp főmérnök.­­ Ezek után biz­tosra vehető, hogy a Szabadság híd, amelyen először jár majd Pest és Buda között villamos, augusztus 20-ra elkészül. Ilyen munkásokkal, mint akik a mai beemelésben reg­geltől estig, ebéd nélkül, egyfoly­­tában dolgoztak, nem lehet híd­­csatát veszteni. A hídon egyébként már kétszázötven munkás dolgozik, miután megkezdődtek a burkoló munkálatok is. — Milyen ellátásban részesülnek a munkások? — Igyekszünk mindent megsze­rezni, amit csak­­lehet. De társa­dalmi segítség is érkezik. Ma Fá­bián György autójavító vállalata háromszázmillió adópengőt, a Rész­­vény és Polgári­ Sörgyár pedig ösz­­szesen nyolc hektó sört adományo­zott a beemelés sikerére. Az Éva étterem naponta negyven ebédet juttat a hídon dolgozó munkások­nak ... Papp főmérnök szavait a szege­cselő kalapácsok éles ropogása váltja fel: a magyar dolgozók élni­­akarásának muzsikája. A Szabadsághíd északi középré­szének beemelési munkálatait hét­főn a késő délutáni órákban meg­tekintette Nagy Ferenc miniszter­­elnök és Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter. A déli középrész beeme­lése ugyancsak az úszódaruk se­gítségével kedden a kora reggeli órákban megkezdődött és előrelát­hatólag délutánra ez a hatalmas munka is befejezést nyer. Vaád Ferenc f­f­i-zav­at a homályos helyzetben is tisztán lát: HAFA szemüveggel! Recepteket azonnal készítünk el. Divatos napszemüvegek nagy választékban. MISCH és FARKAS fcÖ««1» Sia&ad toui Gábor Andor: Bojta Béla NOT-elnök ügyévé válik Zadravecz István tábori püspök ügye, mint azt a Sza­badság“ tegnapi Bojta-nyilatkoza­tából látom, mely ezen a­ címen jelent meg:­­..Miért kellett Zadraveczet szabadlábra helyezni ?“ Hát nem kellett és nem is lett volna szabad megtenni, de Bojta Béla megtette és, mert okos ember, a megokolást is mellékelte hozzá. A megokolás szerint a v vi­­lágon, aki a demokráciát nem átmeneti állapotnak tekinti, amely után megint alibikre lesz szükség, senkit a világon meg nem győzhetett. Legföl­jebb arról, hogy a NOT, a Népbíróságok Országos Tanácsa, mint fellebbvi­­teli fórum, fölösleges intézmény, mert hiszen, mint Bojta mondja: „a NOT kizárólag az előtte fekvő adatok alapján dönthet, magánnyomozást nem folytathat, a vád keretét nem terjesztheti ki“ — vagyis nem mondhatja ki, hogy Zadravecz a Horthy-rezsim legvéresebb, legszörnyűbb gonosz­tevője s nem tehet vele semmi egyebet, csak és kizárólag szabadlábra helyezheti. Itt most már az az érzésem, hogy pontot kell tenni, esetleg furkós­­bottal is, mert ez így egész biztosan nem mehet tovább, ha nem óhajt­juk az országot oda visszajuttatni, ahol már volt s ahol nagyon, de nagyon nehéz volt a tudóstól megmenteni. Itt véletlenül még senkit sem akasz­tottak fel vélt­lenül s az igazságszolgáltatás összes ballépései egyelőre kivétel nélkül jobbfelé csúztak s ezekhez sorakozik most Zadravecz s­za­­badlábra helyezése, amelyet egy olyan enyhe ,,ítélet“ (öt és félévi bör­tön) előzött meg, ami ellen minden felkötözött keretlegény joggal tilta­­kozhatik, hiszen ha ők, akik csak egy huszon­öt esztendős praxis után csinálták ezt, amit csináltak, kötélre­ valók, hová való az, aki annak a praxisnak a dicsőítését huszonöt évvel ezelőtt megkezdte é­s esztendőkön át úgy folytatta, hogy végül a rablógyilkosság csakugyan babérkoszmán foglalkozássá magasodott ? De minderről a NOTI­em vehet tudomást, az ő iratai közt csak olyan „szószéki beszédek“ szerepelhettek, „amelyekből az tűnt kl, hogy Zad­ravecz az üldözöttek érdekében és az atrocitások ellen beszélt.“ Vagyis: ha a NOT írásai közé valaki eljuttatott volna egy angyalsági bizonyít­­vényt, akkor az is érvényes lett volna s a NOT nemcsak szabadlábbal, hanem szárnyakkal is megayámdékozta volna Zadraveczet, akinek a Horthiy-rezsim alatti sátánsága a nem semmiféle kuglizói alapszabályok értelmében nem juthatott el a NOT nagyothalló balfüléhez, amely már annyiszor nem hallotta meg a baloldalról jövő vádakat, mert a jobbjaié a jobbról jövő enyhítő körülményekkel volt tele. Senki se mondja erre, hogy az intézménnyel van baj, mert az nem igaz. Az emberekkel van baj, például Bojta Bélával. A NOT megmutatta már, hogy tud ítélni úgy, ahogy kell s megmutatta azt is, hogy, ha :­em akar, akkor nem tud, akkor elbotlik a saját jobblábába­n (és sohasem a balban). Még élénken emlékszünk a Szombathelyi-ítéletre,­­ melynek megokolá­sában és azt is követő hírlapi nyilatkozatában Bojtn­ Béla meg­mondta, hogy azt a tömeggyilkost azért nem ítélte halálra a NOT, hogy bebizonyítsa függetlenségét a közvéleménytől, amely halálos ítéletet várt. Az ítélet elképesztő volt, a megokolás még elkérgesztőbb és a NOT további merész kisiklásaira készített elő. Most itt van a legszebb közülük: Zadravecz szabadlába. A NOT már ilyenekre is elérkezettnek tartja az időt, úgy véli olyan messze előre vagyunk a hátramenésben, hogy ezt is meg lehet kockáztatni. De itt még talán igazán nem tartunk. A Szombathelyi-Ügyet meg lehetett volna tenni határkőnek. Ha nem történt meg, most szólni, kiáltani vagy sikottani kell valamit, mert különben olyan messze '•■ísszaránqa*narz bennünket a demokrácia alibi-gyűjtő hívei, hogy csakugyan nem tudunk újra előbbrejutni. ­ Tildy elnök a dolgozók érdemeit méltatta a százéves vasút záróünnepén Hétfőn, a magyar vasút fennál­lásának jubileumi ünnepségeinek harmadik napján, a MÁV külön­­szerelvényt indított a Budapest— Vác útvonalon. Ezt az utat tette meg az első szerelvény 1846-ban. A különvonat az Istvántelki Főmű­hely telepén állt meg, ahol Varga László, a MÁV elnöke ünnepélyes keretek között adta át Tildy Zol­tán köztársasági elnöknek az erre az alkalomra különmunkával hely­re­állított termeskocsit. Az át­adás ünnepségén részt vett Nagy Ferenc miniszterelnök, Szakosíts Árpád, Gerő Ernő, Rónai Sándor, Balla Antal miniszterek, Orlov szovjet alezredes, valamint a román és ju­goszláv vasutak képviselői. Az ün­nepségen Tildy Zoltán köztársasági elnök rövid beszédet mondott:­­— A magyar vasút jubiláris ün­nepségén elhangzott beszámolók önkéntelenül azt juttatták eszembe, hogy amit a múltban a magyar milliók áldozatából és verejtékéből munkáskezek ebben az országban építettek, azt legnagyobb részben ki­váltságos uralkodó réteg hasz­nálta csupán és kizárta az élet szépségeinek eredményeiből azokat, akik mindezt megte­remtették. Bizonyos értelemben a vasútnál is így volt ez a múltban. Amikor fel­s­szabadult, a magyar nép, átvehette az országot, romokat és pusztulást vett át, de nekilátott a munkának, önmaga számlára. — Zeng és zúg a munka üteme — folytatta a köztársasági elnök. —­ S bárki jár­jon hazáinkban olyan, aki más háborúsújtotta országot is látott, arról beszél, hogy ennyi életakaratot, ennyi mun­kára való elszántságot egyik nép között sem talált, mint itt, Magyarországon. Ez pedig elsősorban a magyar dol­gozók érdeme., És én úgy veszem át tőletek, magyar dolgozóktól, a ron­csokból újjáépített kocsit, mint tün­tetést a demokratikus Magyaror­szág mellett. Ezt a kocsit egy olyan ember fogja használni négy évig, aki e kocsi falai között is mindig rátok fog gondolni, a dolgozó ma­gyar milliókra. A köztársasági elnök szavai utáni Gerő Ernő közlekedésügyi miniszter a termeskocsi újjáépítésén dolgozó tizenöt munkásnak emléklapot és ajándékot osztott ki. Tildy Zoltán köztársasági eltök és kíséretének különvonata ezután Vácra indult, ahol leleplezték az első magyar vasútvonal végállomá­sán elhelyezett emléktáblát. NYIT A MÁRKUS PARKSZINHÁZ PREMIER PÉNTEKEN! A —Eindm­ann na­gys­ikerű vidám ape-ettje TU­RAY IDA — HLATKY EDIT — HÁMORI ETA — DAJBUKAT — SOLTHY NAGYAJTAY — TOMPA FIJFI — BÁRSONY — BIHARI NÁNDOR 3

Next