Szabadság, 1900. április (27. évfolyam, 76-99. szám)

1900-04-01 / 76. szám

e­ gye ügyében. Egyik alapítója volt e megye gazdasági egyesületének. Wenkheim Béla báró belügyminisztersége alatt Sopron vármegye főispánjává, majd pe­dig Beust külügyminiszter korában udvari tanácsossá nevezték ki a külügyminisztérium­ban. Végül József fő­he­rczeg honvédfőparancs­­nokká történt kineveztetésével hozzá került mint főudvarmester. Uradalma egyik mintagazdasága a megyé­jének ; vadasa hires, fáczánvadászatai neveze­tesek. Nyáron át Reichenauban tartózkodik A főrendiháznak zászlósúri minőségén kívül a czenzus alapján is tagja s mint ilyent a pén­­ügyi bizottságba beválasztottak. 1857-ben ka­­marási, 1868 ban valóságos belső titkosi taná­csosi méltóságot nyert. Az első osztályú vas­­korona-rend és több idegen rendjel tulajdonosa. A Magyar Agrár-Banknak megalapítása óta elnöke. Mindig erős magyar érzelmű, szilárd liberális elvű volt a politikában, törhetetlen követője Deák Ferencz hagyományainak. A kötelező polgári házasság főrendiházi tárgya­lása alkalmával nemcsak a javaslat mellett szavazott, de egyik legerősebb oszlopa volt a főrendiház liberális táborának. Eszterházy herczeg: — államtitkár: Említettük, hogy tervbe van a király személye körüli minisztérium államtitkári állásának betöl­tése is, amely állás gróf Széchenyi Manónak mi­niszterré történt kinevezése óta üresedésben van. A jelöltekre vonatkozó számos kombiná­­czió közül legvalószínűbbnek tartják azt, hogy Eszterházy Miklós herczeg lesz az uj államtitkár. A herczeg nemrég vette át családjának nagy uradalmait atyja, Eszterházy Pál herczeg halála után. Nemrég házasodott meg s most 80 éves. Budapesti levél. Irta: Gróf Vay Sándor. Böjt vagyon és eshetik némely szó a pa­pokról. Egyik legnevezetesebb nagybőjti szónok volt Ábrahám a Santa Clara. Ez a badeni nagy­­herczegségben született barát nemcsak kiváló szónok, de igazi humorista is volt a szószéken. Egy alkalommal beleszőtte prédikácziójába, mi­ért van olyan kevés spanyol szent. „Régebben — úgymond Abraham a santa Clara — még csak fölkerült a menyországba néhány spanyol, azonban ezek annyi cigaritás­t szittak, hogy a többi szentek folyton prüszköltek és köhögtek. Szent Péter törte is a fejét, hogy szabadulhatna meg a spanyoloktól, míg végre jó gondolata tá­madt. Mesélni kezdte, hogy a menyország ka­puja előtt pompás bikaviadal lesz, mire a spa­nyol szent kiszaladt a menyországból. Szent Péter többé be nem eresztette őket s igy mene­kültek meg az égiek a dohányfüsttől. Ilyenfor­mán prédikálta ki Bécsben a fertelm­es kivágott derekakat viselő asszonyokat is, akik imigy zsib­vásárra bocsátották kecseiket. Sokban hasonlított a dörgedelmes szavú baráthoz Blaskovich András, az erki pap, aki­nek ismeretes az a prédikációja, a­melyben a kathedráról Sághy Jánost szidta össze, valamint a részegségről elmondott klasszikus fülminetári­­uma is. Mostanában nem tudom miről prédikálnak a nagybőjti szónokok, de úgy vélem, nagyon helyesen tennék, ha egyszer kiprédikálnák a rossz cselédeket. Nem valami férfi emberekhez illő the mna velük foglalkozni, de hát nem is egy vagy két cselédről van itt már szó, de a rossz cselédről, mint a társadalmi epidemia, mint a társadalmi fekélyről. Vagy nem borzalmas-e a fegyverneki leánynak, Kotesz Zsófiának az esete a­ki meggyilkolta czudarul, orvul alvó asszonyát, mert megbosszankodott rá. Maholnap rettegni fog a cselédtartó asszony a legcsekélyebb rendre­utasítástól is, mert nem tudja hol várja a balta, meg a czukorspárga. És lesznek lámpaüvegek még piszkosabbak, gyarapodni fog a szakácsnő úrasszonyok piaczpénzből elspórolt tőkéje, meg valóságos sourokat fognak rendezni az uraság távollétében. Sokkal szomorúbb eset ez, és sokkal veszedelmesebb tünet a cselédek rossza­sága, semhogy humorizálni lehetne fölötte. De kérdem, mire valók hát akkor azok az egye­sü­letek, a­melyek a cselédek erkölcsi képzését tűzték ki feladatul? Vagy már olyan rosszak, olyan demorizáltak a cselédek, hogy semmi sem segít a szegény cselédtartó gazdákon. Örök di­csőség annak a mechanikusnak, a­ki feltalálója lesz az első Automata-szakácsnénak Nagyobb jót fog tenni az emberiséggel, mint eddig vala­mennyi feltaláló. Kote z Zsófia gyilkossága egyike a legrémesebb cselédgyilkosságnak. Maj­­láth országbírót inasa Spanga, Márto­nfalvy ügyvédet szintén az inasa ölte meg. Magyaror­szágon nem is jut hirtelen eszembe olyan nő­­cseléd, a­ki így végzett volna úrnőjével. Annál nagyobb szenzácziót keltett a hatvanas években Bécsben Petersilka Katalin esete, aki úrnőjét Kolb Erzsébetet, baltával verte agyon. Saját­ságos lélektani oka volt ennek a gyilkosságnak. Petersilka Katalin és egy iparos-segéd évek óta szerették egymást, de nem volt annyija egyik­nek sem, hogy önállósíthassák magukat. Peter­silka Katatalin végre a rémitő gyilkosságra határozta el magát s elrabolta asszonyának egy betét-könyvecskéjét. A bíró előtt nem tagadott, s nyíltan kimondta, hogy azért követte el a bűntettet, mert családi tűzhelyet akart alapítani. A hetvenes évek derekán még élt Petersilka Katalin s az osztrák birodalom egyik női fegy­­intézetében volt bezárva Ebergényi Júliával az ősnemesi családból származó boldogtalan leán­­nyal, a­ki Chorinsky grófnét mérgezte meg. A sok csúf társadalmi baj, zűrzavar csak undort kelt lelkünkben és szeretnénk messze, erdőkön, hegyeken túl repülni egy szebb or­szágba, a­hol legalább a természet mosolyog. Különben talán még ez is megváltozik már és írják Abbáziából, Nizzából és Cannes-ból, hogy borult az ég, zuhog az eső. A legszebb kerti mu­­­­latságokat tönkre teszi ott most a rideg tavasz. Garelen-partik helyett a szalonokban b­eáznak az uj­ságok, drága pénzen fizetve azt, a miért mi itthon ingyen bosszankodunk. Cannesnak van különösen sok előkelő vendége s temérdek az orosz four, nagyherczegek is a Riviera e bájos pontján. Erősen tartja magát a hir, hogy Lónyay Elemér gróf és neje is szándékoznak odamenni, Monte-Carlo-ban töltenek néhány hetet. Erről a szerelmi házasságról az egész kontinensen foly­ton beszélnek még. Egyre több és több ilyen régi szerelmi házasság emléke merül fel, a­me­lyek most mind nagyon érdekesek. Ilyenek pél­dául : I. Ferencz császár leánya, I. Napóleon neje, Mária­ Lujza főherczegnő Neiperg Ádám grófhoz ment feleségül. A jelenleg uralkodó német császár egyik nagynénje, Henriette Erzsé­bet, Schlosswigholstein herczegnő, Ermarsch orvoshoz ment nőül, a­ki csak 1887-ben kapott nemességet, noha kezdettől fogva jól volt a császári családdal. Erzsébet bajor herczegnő, a mi királyunk unokája Seefried Otto báró had­nagy neje lön. Ösmeretes az 1809-ki magyar nemesi fölkelésben szerepel János főherczeg öz­­vegye regéje Plocol Annával, az aussei posta­mester leányával, akinek utódai Merán gróf név alatt ma is élnek. Henrik főherczeg Hoffman Leopoldina énekesnőt vette el, Salvator János (Orth János) főherczeg pedig Stubel Miczit, a pesti gyapju-utczai német színházból jól ismert Stubel Lóri nővérét. A hatalmas II. Sándor orosz c­ár özvegye Dolgorusky herczegnő ma is él, s csak nem régen halt meg Viktor Ema­nuel özvegye Vervellone Roriza, a későbbi Mirafiri grófné. Szóval Amor pajkos fiú, a­ki nem sokat törődik a szigorú udvari etiketttel s nagyon sze­reti néha megtréfálni az unalmas hopmestereket. megalakításába befolytak, mint azok, kik annak azóta hű tagjai lettek és váltak: a hazafiúi kötelesség teljesítésének nyugodt érzetével tekint­hetnek az elmúlt harmadfél évtizedre Hogy mit hoz a jövendő ? Annak találgatásába nem bocsátkozom, de meggyőződésem, hogy mind­addig, míg ez a párt az eddig követett irányban halad, annak tömör együtt maradása a magyar állam érdeké­ben van, s ha valaki annak megbontását akár csupán nemes béke­szeretésből elnézni, vagy pe­dig — habár öntudatlanul vagy a legjobb szán­déktól vezettetve is— meglazítására törekednék , nagy hibát követne el. Pedig egy régi paradox kifejezés szerint a politikában többet árt a hiba, mint a bűn ! »SZABADSÁG« 1900. április 1. A szerzők védelme. A szerzői jogok kölcsönös védelméről szóló Németországgal kö­tött egyezményről az utóbbi napokban ellenzéki körökben sok szó esett. Beszélték, hogy az egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényja­vaslat parlamenti tárgyalásánál nagy vitát in­­dítanak a baloldalról. Tegnap délben a képvi­selőház igazságügyi bizottsága tárgyalta a ja­vaslatot. A két ellenzéki tag, G­y­ő­r­y és Pó­ló­n­y­i, elő is adták, hogy az egyezmény köz­­jogilag sérelmes. A legfőbb kifogás az volt, hogy Ausztriával együtt a magyar állam külön A csillagkereszt. írta­ Söpfóczy György. A püspöki árva- és szegényházban éppen meg akarták kezdeni a ruhakiosztási ünnepet. Mindig ilyenkor, Szent Erzsébet táján szokták azt megtartani, mikor már beáll a fagy és a ruhátalanoknak sürgősen kell a czipő, a kalap, a meleg kabát, vagy szoknya. Mindazt jó előre összeírják a tisztelendő kedves testvérek, aztán a felét megveszi a püspök, felét meg a sze­­génysegítő nőegyesület. Első­sorban a gyerekek kapnak ruhát, már a felnőtteknek, az úgyne­vezett, szemérmes koldusoknak inkább hazakül­­dik, mert azok szégyenlik az ilyen nyilvánságos alamizsnát. Három óra felé járt az idő délután Az összegyűlt vendégek kivonultak az ebédlőterem felé, a főnöknő szobájából. Elől ment főtiszte­­lndő Juhász Taddaeus, a kis szeminárium igaz­gatója a főnöknővel, kedves testvér Adolesz czen­­oziával. Azután a járási főszolgabíró, Rép­­ffy Zoltán, kedves testvér Agatával, a­kinek csinos, üde arczocskája még a formátlan apácza-főkötő alól is kimosolygott. Kedves testvér Ágota le­sütötte a fejét s a két kis kezét összedugta, ta­lán azért, hogy azt se lássák. Háta mögött mindjárt a ferenczrendiek házfőnöke, főtiszte­­lendő Hámor Péter, a­ki egyúttal felsővárosi plébános is, Czupok Józseffel, a polgármesterrel, a­ki nagyon jókedvében volt. Tréfásan fenye­gette meg a főszolgabírót. — Hej, Zoltán ! Zoltán ! Még itt is a leg­­csinosabbat válogatja ki! A­mire a főszolgabíró, persze, szemérmesen tiltakozott. — Ugyan, ugyan, polgármester úr! Igazán mondhatom, egészen véletlen! — Tudjuk, tudjuk ! — integettek rá ha­­miskásan. Erre aztán kedves testvér Agata előre sie­tett a főbíró mellől, hogy ne is hallja ezt az istentelen beszédet. Titokban keresztet is vetett. Apage satanas. Az ebédlőterem ajtajánál megállották. A főispán aranyzsinóros huszárja várakozott le­vett sapkával, katonásan, 3 lépés távolságban. Csókolom kezét, a tisztelendő kedves testvér főnöknő! A méltóságos asszony kéreti, hogy tessék egy kicsit várni az ünnep meg­kezdésével, mert ő is el fog jönni. Igenis, csókolom kezeit, mindjárt, talán egy fertály óra múlva. A főnöknő meglepődve mosolygott. — Hát hazajött a méltóságos asszony ? — Igenis, csókolom kézit, a déli vonattal. Egyenesen Fiuméból. — És mindjárt idejön, a mi szegény ünne­pünkre ! Milyen kegyes a méltóságos asszony ! Igenis, megvárjuk, hogyne ! Nagy örömmel vár­juk ő méltóságát ! Egyszerre végigfutott a hír az egész tár­saságon. Lázasan, izgatottan adták száj­ról-szájra. — A főispánná is eljön ! A csillagkeresztes hölgy ! A szegénysegitő nőegyesület elnöke ! Olyan csöndesség lett mihamar, mintha máris itt volna a méltóságos asszony, a csillag­keresztes hölgy, a nőegyesület elnöke. A pol­gárias tréfálkozást ünnepes, arisztokratikus han­gulat váltotta föl. A főnöknőnek hirtelen eszébe jutott valami. Aggodalmas, csaknem ijedt arcz­­czal fordult kedves testvér Agatához. Hanem, igaz, kedves testvér. Már most mi lesz a verssel? Azt nem mondhatják el, a­mit Szabó Krisztina tanult? Agata testvér mosolyogva nyugtatta meg. . — Legyen nyugodt, kedves testvér főnöknő. Én gondoltam erre az eshetőségre. Azért Tar­­bai Mari is tanult verset, olyat, a­mi a méltó­ságos asszonynak szól. Nagyon szép vers. Majd azt mondhatják el.

Next