Szabadság, 1900. július (27. évfolyam, 149-174. szám)

1900-07-01 / 149. szám

2­ künk volt: úgy lesz majdan Chotek Zsófia grófnő is a szivek királynéja minálunk. Szebb és dicsőbb név ez, mint a mit a születés és törvény ereje adományozhat. Ilyen reményekből és ilyen érzésekből való az a mirtuskoszoru, a melyet a hit magyar­­ország lelkében a trónörökös kiválasztottjának homlokára fon. SZABADSÁG, 1900. Julius 1. A közjogi válság. (M.d.) Bátran, s minden köntörfalazás nélkül szolgálhatunk ezzel a czimmel, mely in optima forma ajtónkon kopogtat. Mert a mily meglepő, bár előre látható volt az, hogy az osztrák válság ideig-óráig való aether-injekczió­­képen a birodalmi gyűlés elnapolásával orvosol­­tatik, az is bizonyos, hogy a Körber miniszté­rium a hadjáratot a nemzetiségi viszálkodásokkal nem adta föl s megmarad helyén. A 14. §. alapján fogja életbeléptetni mindazon sürgős törvénye­ket, melyekre az államnak szüksége van. De valamennyit nem léptetheti életbe e­z­ alapján mert kölcsönt felvenni a­nélkül, hogy a reichs­­rath megszavazza egyáltalán nem szabad. Ez a körülmény, valamint a Körber beszédében tör­tént fenyegető utalás az „ utolsó órára“ szolgál alapul annak a most már sűrűbben hangoztatott föltevésnek, hogy legalább bizonyos ideig egé­szen parlament nélküli kormányzásra van ki­látás. E felfogás szerint, legalább mint átmeneti kisegítő eszközt, az abszolutizmust, vagyis önkényuralmat hirdetnék ki Ausztriában. Meg­történik e vájjon; azt tudni e pillanatban nem lehet. Valószínűbb, hogy Körber újabb alkudozási kísérleteket kezd, bár ezek nem biztatnak. De hát az abszolutizmus, még mint átme­neti forma is, komoly agályokat ébreszt nem annyira az osztrák népben, mint inkább a leg­magasabb tényezőknél. Az osztrák németek nem félnek az abszolutizmustól, mert ez Ausztriában mindig német és c­entralista volt. A csehek titkon még óhajtják is, mert úgy vélekednek, hogy a mai korban az abszolutizmus már tartós nem lehet, hanem csak átmenet az ő kedvük szerint való föderalisztikus alakuláshoz. Az osztrák pártok a reichsratt hazaküldése után is tanácskoztak még s ismételten és nyo­matékosan kijelentették németek és csehek, hogy ki nem békülhetnek a nyelv­ kérdése miatt. A csehek hosszú fejtegetésben bizonyították Kör­ber miniszterelnök nyelvrendeletéről, hogy az a csehekre nézve nagy sérelem. Viszont a német pártok elnökeinek tanácskozása újból hangoz­tatta azt a meggyőződést, hogy Ausztriában a nyelv­kérdés mindennemű szabályozásának azzal kell kezdődnie, hogy a német nyelvet törvényi­leg közvetítő­ nyelvnek jelentsék ki Ez a nyi­latkozat azért bír jelentőséggel, mert a német baloldal összes pártjai múlhatatlan kívánságul állították föl, hogy a német nyelv hivatalos nyelvül elismertessék. A német pártok most elő­ször foglalnak teljes egyértelműséggel állást a német nyelv kötelezővé tétele mellett, így hát semmi közeledés nincs a pártok közt s a kormánynak nem sikerült még az a kísérlete, hogy biztos többséget szerezzen magá­nak. A pártok egy része a belpolitikai állapo­tok javulását a választóktól várja. És ezért a pártok is behatón tanácskoznak egy új válasz­tás eshetőségeiről. A kormány azonban a reichsrath feloszla­tására nehezen határozza el magát s ki akarja kerülni. A körülmények nagyon intenek bennünket, hogy igyekezzünk megszerezni a közgazdasági önállóság anyagi feltételeit. Németország a saját iparának és kereske­delemének hihetetlen fellendülése folytán másutt jobban tudván gyümölcsöztetni tőkefeleslegeit, Magyarországból kezdi visszavenni itt elhelyezett tőkéit. Austriában pedig többszörös alakban foly ellenünk a közgazdasági harcz. Szenvedélyesen izgattak a magyar kölcsönben való részvétel el­len, valamint hogy folytonosan izgatnak a ma­gyar állatbevitel ellen. Az ily izgatások elvégre is tesznek bizonyos hatást. A magyar kormány köreiben szakadatlan figyelemmel kísérik az Ausztriában történő dol­gokat, de téves hit volt az, mintha akár e te­kintetben a magyar kormány már végleg állást foglalt volna, akár pedig Széll Kálmán minisz­terelnök legutolsó bécsi útjának az lett volna a czélja, hogy az osztrák alkotmány­válságnak a magyar viszonyokra való visszahatásáról tanács­kozzék. Mert arra, hogy egy közjogi, bár küszöbön állása fenyegető válság esetére, s illetőleg arra az esetre a magyar kormánynak állást foglalni, ha Ausztriában az alkotmányosság felmondja a szolgálatot, még most nincs kényszerítő ok. A­ delegácziók a múlt hóban megszavazták az 1901-re szóló közös költségvetést is, tehát delegáczióra a jövő év őszig nincs szükség. A kvóta­ kérdést eldönteni az uralkodó 1901. június végéig, te­hát kvóta-küldöttségre nincs szükség 1901. má­jus vagy június haváig. Így állván a dolog, az osztrák kormánynak van ideje a jövő egész té­len át a reichsratt munkaképessé tételében fára­dozni. Mi várhatunk addig, a mig a sógor dib­­dák parlamentjének az esze megjön. A miénk s a kormányé megvan s helyén van! — Egyről-másra!. (Szeszélyes nyár. — A divat. — Chotek szivek. — Fe­rencz Ferdinánd esküvője. — Savoyai En?en palotája. — Nincs saison morte — Vándor nyomda Nagyváradon. — A nyomdászat fejlődése. — Vizsgálatok.) Egyik nap bepakolnak az emberek — a másikon ismét kicsomagolják az utazókosarat. Ennek az oka az, hogy egyik nap forrón tűz alá a nap, olvad az aszfalt és még a Gerbaud­­ban is lihegnek az emberek. Ilyenkor elhatá­rozzák, hogy utaznak Gmundenba, Ausseeba, Styriába, meg tudom is én hová mindenüvé Magyarországon kívül. . . Másnap azután be­borul, hűvös szél fúj és kipakolják a kosarat. Mert ki az ördög adna ki pénzt Gmundenban, Ausseeban, de még valamelyik Tátra-Füreden is, mikor vaczog a foga — és nem mutogathatja a legújabb nyári divatot. Pedig milyen szépen elvipirozta magát egynémelyik gavallér. Egé­szen a Mangold Béla Kolos rec­eptjének a nyo­mán. Délelőttre Molière-gallér, délutánra „ka­szinó“, meg „parkklub“ és Chefferuél olyan an­gol homespun ruhákat szabatott magára, hogy akár Fenyvessy főispán is fölvehetné. A fehér­fekete vagy fehér kék lawn-tennis ruha már dönt. Most szürke-fehér csikósat viselnek, amely­ben úgy sétál a dandy, mint valamely fürge zebra ... de nem ám a Szabados Béla operett­jének förtelmes anyós-typusa, a­mit oly feno­menálisan játszott meg annak idején a nagy Zsófi Szürke, halvány zöld-koczkás szürke ala­pon több színü csikós és nagyon sikk és a­ki teheti, hogy tengeri fürdőbe vagy legalább is Siófokra megy, az viselhet teljesen fehér flanelt ruhát, még a czipö is fehér, a­mi most, hölgyek­nél igaz, még a városban is divatos viselet, a nők legújabb divata a pastell-kók. Legújabban talán lesz már valalami chotek-szin is, meg fej­­diszek és napernyők a la Chotek. Mert immár megmásíthatatlan tény, hogy Ferencz Ferdinand főherczeg oltárhoz vezeti szive választottját,,Chotek Zsófiát. A mi jó kirá­lyunk, akit annyi csapás ért mint uralkodót és annyi mint magán embert, beleegyezett e frigybe, ájdalmukat! Te fény és melegség nélkül kell, hogy élj !“ Meleg könycsepp folyt csöndesen alá a Szenvedés lábainál levő pézsmára, a melyből édes illat szállt fel, hálát zusogva a harmatért. A nyugalmat nem ismerő leány tovább ha­ladt, míg egy nagy, csöndes tengerhez ért. Szenvedés gyöngéd kezeit a tengerbe már­totta, s homlokát érinté vele. Este a­mint mel­lette elhaladt, susogta: „Jó éjt! Aludj álmok nélkül, feledd a fájdalmakat !“ Szenvedés hosszan tekintett utána és halkan sóhajtott fel: „Egyszer találtam csupán az er­dőben nyugalmat, egyszer feledtem el a napsu­gárral szivemben bánatomat — s az is elmúlt!“ Álmodozva tekintett a tengerbe Szenvedés, hideg szellős ködben hableányok lebegtek tova. Ekkor pirosló fényt látott a tengerbe hul­lani, nagyobbat és fénylőbbet a csillagoknál, mely az éjben tündöklött. A­mint szemeit felemelte, észrevette, hogy a világosság egy házból — mely sűrűn volt repkénnyel befutva — a nyitva álló góth ive­­zatú ablakból hullott a tengerbe. „Csodálatos!“ — gondolta szenvedés — „Itt még sok’ sem jártam, s pedig valaki vi­­raszt oda benn!“ Az ablakhoz lopódzott. Egy csodaszép nő, hófehér hajjal, hosszú, puha öltönyben, egy fi­nom kendővel fején ült ott. Szorgalmatosan, biztos kézzel irt egy nagy könyvbe és komoran, szigorúan vésődött egy mély redő szemöldei közt. De finom orra és ajkai körül a leggyön­­gédebb nőiesség, s a legnemesebb szivjóság fe­küdt Szenvedés elmerülve nézte, a midőn két csodálatos szürke szem nyugodtan, mélységgel tekintett reá s egy zengzetes hang így szólt : „Jöjj csak, gyermekem , régen várlak !“ Elbámulva lépett be Szenvedés — ezt még sohasem hallotta. S íme, puha karok ölelték át, ölbe vonták, s csókokat érzett, mialatt a csodá­latos asszony szólt: , — Kedves Szenvedés ! Te meg kellett, hogy engem találj, de nekem nem volt szabad téged keresnem, mert én sohasem jövök hivatlanul Én a Türelem vagyok, s itt ülve figyelek és­ őr­ködöm ! A tenger elhozza nekem mindazol hangjait, kik engem hívnak ! Gyakran, igen gyakran jártam lépted nyomán, de fájdalom, még sem mindig!“ A homlok redője mélyebb lett. Szenvedés az anyai kebelre rejtette fejét. „Oh, jöjj mindig mindig, velem!“ — kérte halkan. »Nem gyermek ! Midőn szólítasz, jövök és ha fáradt vagy, térj be hozzám! Nekem az „élet könyvé“-t kell írnom, ezzel sok dolgom van!“ A szegény kis Szenvedés egész éjjelen a bölcs anyánál maradt s reggel ujult erővel ván­dorolt tovább. Odakünn zöldült és virágzott az egész természet; épen aratás ideje volt. Szenve­dés a mák és búzavirágot látva, gondola: „Ti szegények! Most oly vidáman, napsugaraktól megaranyozva virágoztok, és még ma le fognak titeket tarolni!“ És íme egy gyönyörű leány egyedül állt a mezőn, s mint három férfi, oly gyorsan aratott. „Jó reggelt, fehér Lizinka!“ — kiáltott tréfásan — „jöjj és segíts !” E szavakkal hozzá ugrott, mialatt fürtéi repültek s két nagy szeme, mint a kedves nap­sugarak, nevetett. „Ki vagy te?“ — kérdé elcsodálkozva. Legújabb kivitelű női ing brouxok elegáns Legújabb divatú mosó kelmék, szövetek, grenodínek. Elismert 3 színekben, feltűnő csinos kötésű nyakkendők, legjobb minőségű férfi és női kész fehérneműek, elegáns kész fehér- " «3» derék-övek, kitűnő szabású női fűzök neműek nagy választékban, igen jutányos árakban kaphatók divatkerRIS raktárában NAGYVÁRAD,Szt.­LáSZlÓ-téf

Next