Szabadság, 1900. december (27. évfolyam, 276-295. szám)

1900-12-01 / 276. szám

2 »SZABADSÁG« 1900. deczember 1. Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósitónk távirata. — B­u­d­a­p­e­s­t, nov. 30. Az öreg Juriss Mihály búslakodott egy ki­csit a liberalizmus veszélyei felett, aztán bizo­nyos várakozás szállotta meg a völgyet. Asbóth János következett ugyanis s az egész ház azt leste, mit mond, az egykori néppárti elnök a revízióról. Különösen a néppártiak feszengtek, Asbóth aztán mondott olyan bizarr védelmet pártállás­foglalására, a­melyre a ház régi tagjai el vol­tak rá készülve, de nem így a néppárt, a­mely gyakori, ingerült közbeszólásokkal próbálta za­varni a jól elkészült szónokot, de nem tudta kihozni a sodrából. A reviziót keresztülvinni lehetetlen. Ez volt a magja Asbóth beszédének és e­miatt aztán felzúdult még a szélbal is, mert úgy okoskodtak, hogy a­kit a revizió alapján választottak meg, az nem fordulhat a saját pro­­grammja ellen. Asbóthnak aztán Buzáth a patikárius felelt meg a néppárt szájaize szerint. * Részletes tudósításunk itt következik : Elnök : Perczel Dezső. A kormány részéről jelen vannak : Széll Kálmán miniszterelnök, Lukács László, gróf Széchenyi Gyula, Hegedűs Sándor miniszterek. A Vörössmarty-ünnep. Az irományok előterjesztése után az Elnök bejelenti, hogy régebbi határozat ér­telmében a ház részt vesz a vasárnapi székes­­fejérvári Vörösmarty-ünnepélyen. A­­kik részt akarnak venni, azok jelentkezzenek az elnök­­ségnél. (Élénk helyeslés.) A költségvetés. Juriss Mihály : A liberalizmus az ő egyen­­lőségi elvénél fogva minden embert, kis és nagy­­birtokost, magyart, románt, szerbet, németet egyenlően tesz tönkre (Helyeslés a néppárton. Általános derültség.) Ideje volna, hogy a libe­­ralizmussal már szakítsunk és visszatérjünk a a keresztény elvekhez. A költségvetést nem fo­gadja el. (Helyeslés a néppárton.) Asbóth János : Az eddigi szónokokkal fog­lalkozik. Molnár János két órán át azt bizo­nyította, hogy a politikai helyzet Széll Kál­mánnal nem változott, amivel egyben azt is bi­zonyította, hogy hasztalan csinálták az obstruk­­cziót, ami nagy hiba volt a néppárt részéről, mert minden pártnak lehet obstruálni, csak egy konzervatív pártnak nem. Mit tett tehát a nép­párt ? A próbámén szerepet játszotta. (Hosszas nagy derültség) A­mikor az obstrukczió véget ért, egy párt­ban egyesültek azok, a­kik az obstrukczió mel­lett és azok, a­kik ellene harczoltak, skik az egyházpolitika ellen és mellett küzdöttek. Miért ? Mert a pártok vezérei kijelentették, hogy ha a múltra nézve nem értenek is egyet, a jelenben s a jövő munkásságban egyet érthetnek, mert valamennyit egyesítheti Deák Ferencz műve, hagyománya és szelleme. Végig tekint a szabadelvü párt múltján és kijelenti, hogy Wekerléhez annak idején azért csatlakozott, mert programmját mindenben he­ly­eselte. Programmja volt a vallási béke megóvása és biztosítása, a valutareform. . . Ugrón : No ez sikerült ! Asbóth : A közigazgatási reform. Ugrón : Ez is sikerült ! Asbóth : Az adóreform és a közgazdasági vi­szonyok javítása. Ugrón : Mindez sikerült. Asbóth : Ha ezek mind nem valósultak meg, ennek a 10 évig tartó vallásháború volt az oka. E miatt állott be a pangás, a hanyatlás és a visszaesés. A felekezeti harcz megállított minden komoly munkát s ezért bebizonyult, hogy a fe­lekezeti harczczal csak a hazának s az államnak ártunk. A szabadelvü pártban pedig Széll Kálmán programmja alapján egyesülhettek mind ama mér­sékelt elemek osztály és felekezeti különbség nélkül, a­melyek felekezeti harczok nem akar­nak. A néppárt a reviziót akarja? Keresztül­­viheti e ? Justh Gyula : Hentzi ? ! Mezőssy Béla: Hentziről beszéljen. Asbóth: A reviziót még maga a néppárt sem valósíthatná meg, ha esetleg többségre ke­rülne . (Zaj a néppárton.) Justh Gyula: Az a kérdés,milyen program­mal lett megválasztva! ? Asbóth : A revízió alapján végbemenő vá­lasztások olyan erős szenvedélyeket keltenének. Justh Gyula : Ez az immoralitás neto­vábbja ! Asbóth : . . . hogy egy minoritás épen a távoli obstrukczióból okulva, mindenesetre meg­akadályozná a reviziót. (Zaj a néppárton.) Elnök (csenget) Csendet kérek képviselő urak. Majd válaszolhatnak egyenként. Asbóth: Desolált viszonyok állanának be újból, mint távol s ezt komolyan, józanul senki sem akarhatja, mert ez veszélybe dönthetné az alkotmány is. (Zaj balról.) Felekezeti pártot ké­pezni és­ alkotni veszélyes. Hiszen az egyházpolitikai reformok óta be­bizonyult, hogy azok nem a katholikus val­lásnak, hanem a protestánsoknak és a zsidók­nak ártottak leginkább. (Zaj.) Felekezeti vádló kormányzatot akarnak e ? Ez lehetetlen. Jó katholikusnak és jó hazafinak tartja magát és vallása és hazája között ellentéteket felállítani nem akar. Ezért vált meg a néppárttól. Pader: Más oka volt annak. AsbótSl: Igaz ugyan, hogy ő tartotta a nép­pártnak a gyermekpelenkát. (Nagy derültség) de mert felekezeti harczot nem akart, kilépett. És épen azért, mert Széll kormányzása alatt felekezeti harczok nem várhatók, mert a kor­mány politikája iránt bizalommal viseltetik, a költségvetést elfogadja. Buzáth Ferencz: (Halljuk!) Hogy politikai erkölcseink mennyire sülyedtek, semmi sem bizo­­nyitja inkább, mint a most elhangzott beszéd. (Zajos helyeslés a baloldalon) A politikai tisz­tesség azt követelte volna, hogy a ki olyan programm alapján választatott meg mint As­bóth, miután más programaihoz csatlakozott, vagy hallgasson, vagy köszönjön le a mandátu­máról. (Zajos helyeslés a baloldalon.) Ez volna a politikai tisztesség. Különben egy nyugtatja meg, hogy Asbóth csak téli szál­láson van a szabadelvű párton (Élénk derültség.) és most is adatokat gyűjt arra nézve, hogy mivel indokolhassa majd a szabadelvű pártból való kilépését. (Helyeslés és derültség ) Mandllal szemben kijelenti, hogy a­míg be nem bizonyítja, hogy a néppárt a reakczióval és Luegerékkel szövetkezett, addig állításait részakaratú rágalomnak jelenti ki, a­melyet a néppárt nevében megvetéssel utasit vissza. (He­lyeslés a néppárton. (Hazafiságot nem tanulnak Mandltól. A panszlavokról pedig ne beszéljen mert a fel­vi­déki tótok jó hazafiak. A tisztvise­lők helyzetéről és a gazdasági viszonyokról szól ezután s végül kijelenti, hogy a költségvetést nem fogadja el. Csávolszky Lajos a költségvetés irrealitását bizonyítgatja. Bajaink kutforrása, úgymond, a hatvanhetes politikai rendszer, követeli az ön­álló vámterületet és a parlament reformálását. Hegedűs Sándor kereskedelemügyi miniszter szólalt fel ezután, helyesbítve Csávolszky egyik állítását. Perczel Dezső elnök javasolja, hogy a Vö­­rösmarty ünnep miatt ne legyen holnap ülés. A ház elfogadta az elnök javaslatát. Széll Kálmán miniszterelnök a Szlávy József koronaőr elhalálozása folytán koronaőr választó együttes ülés összehívását kéri. Elnök az együttes ülést keddre tűzte ki.­­ Legjobb minőségű czipők­ beszerzésére ajánljuk Stek­üard czéget T­A­R­C­Z­A: Lesz még egyszer ünnep a világon. Néma sírod enyhe sátorában, Mely megnyugtat, mint a ringó bölcső, S­zajgó lelked elcsititja lágyan : Szép-e álmod, megtört szivü költő ? Érzed é, hogy halmain honodnak Most a szivek forróbban dobognak ; S azt susogja hulló lomb az ágon: Lesz még egyszer ünnep a világon. Mi zavarja csöndes siri álmod, Tán kikeletet nyüzsgő ébredése ? Nem : hazád most ünneplő zarándok, Nemzeted hiv ujjá-születésre. Ébredj ! lantod ihletése mellett Hadd tanuljunk égő honszerelmet. S zendüljön át bérczen, rónaságon: Lesz még egyszer ünnep a világon. Honszerelmet, mely tettekre késztet, S kél nyomában diadal, dicsőség ! Hogy ne legyen gyilkos kór ez érzet, Mely emésztő kínnal gyötri hősét. Sírba dönti zordon, rémes éjjel Roncsolt ag­gyal, összedult remén­nyel . . . El a képpel! a szivünk ne fájjon : Lesz még egyszer ünnep a világon ! Hagyd a költő, hagyd a néma hantot, Zengj nekünk dalt régi dicsőségről, Csillogtass a bűvös-bájos lantod, Mint a napfényt fellegek ködéből, Hősi kardját villogtassa Árpád, Győzelemtől riadjon a Kárpát S az örömzaj véges végig szálljon . . . Lesz még egyszer ünnep­ a világon, A mi csak szép : a lant róla zengjen, A mi bánat: húrjain zokogjon , S ha vigasz nincs a sivár jelenben, A nagy múltra minden szív dobogjon. 2STA Gr­YVJlFLJLD, Olc­azi, Fő-utcza. S hogy hazája : — áldja érte sorsát — Nem a tündér , hanem Magyar­ország . Mint a­hogy én istenemet áldom. . . Lesz még egyszer ünnep a világon. Nemzetemnek szózatos költője, Zengd, tanitsd, zúgd, hirdesd : rendületlen! Minden homlok csak ezt tündökölje, Ez legyen vért minden honfi keblen ; Ringó bölcsőnk, majdan sim­ ágyunk Érted éljünk, csak téged imádjunk, Verjen a sors keze, avagy áldjon. Lesz még egyszer ünnep a világon. Csüggedek ti, nézzétek a költőt, Homlokára a jövő babért ad; Átszenvedtünk annyi emberöltőt. Elég volt az átok, börtön, vérpad ! Egy érzésben csak egy gondolatban Minden magyar szive összedobban : Áldás, béke lesz szabad hazánkon. . . Lesz még egyszer ünnep a világon ! Benedek János, Xofin Sámuel Ofj. Nagyváradi (Bémer-tér.) msiveo­ íeszItSkian­d raema mintadarabok (modellek) HIÚIjöli íQö&uiuilUu­uiufV Juli melyeket minden évben újabbakkal cserélek fel, úgyszintén a kaphatók raktári fehtárnemüeket is élesón áruba bocsájtom 1627 2-10

Next