Szabadság, 1901. február (28. évfolyam, 28-50. szám)
1901-02-01 / 28. szám
Nagyvárad, péntek, 1901. február 1. XXVIII. évfolya Egyes számára 10 fillér.SZABADSÁG POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. Előfizetési feltételek: Süétküldásneí Helyben : Korona Negyedévre 6. — Félévre 12.— Egész évre 24.— Vidékre postával : Korona Nevedévre 7.— Félévre 14.— Egész évre 28.— Kiadóhivatal: Kossuth Lajos-utca, (Biharmegyei takarékpénztári épület), hova a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. 28-ik szám. Hirdetések dija : 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 Allér. Nyilttér 3 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér vastag betükkel — — — 8 filér Reclam soronként — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos utcza (Biharmegyei takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza ne küldetnek. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN Iparpolitika, Budapest, január 31. A legutóbbi évek alatt sűrűbben hangoztatott jelszót alig hallattunk annál, mint hogy: pártoljuk a hazai ipart. Ezt a jelszót felkapta nagy örömmel a hazai sajtó, a politikai és társadalmi közélet számos előkelő tagja és élő szóval meg írásban egész szóáradat indult meg az egész vonalon. A nagy mozgalmat mindenki látta, mindenki hallotta, de tenni, valljuk meg őszintén igen kevesen tettek valamit arra, hogy a jelszó valósággá váljék. A társadalom, amelynek megnyerésére indult meg a mindenképen hazafias akció, félig-meddig vállvonogatva bújt ki a reá vonatkozó kötelességek és feladatok alól. Szinte önként értetődik ebből az, hogy amikor nagy eredmény, fényes siker nem látható, akkor a kormányt támadják meg, így történt itt is. Mert nálunk mindent az államtól, mindent a kormánytól várnak. A kormány teremtse meg az ipart és az állam támogassa. Körülbelül ezek a kívánságai mindazoknak, akik e nagy fontosságú, nagy horderejű és súlyos kérdéssel komolyan, behatóan nem foglalkoznak, hanem mindent csak felületesen látnak és bírálnak meg. Ezalatt pedig kiderült, hogy a hazai ipar támogatására, megteremtésére kiadott, jelszót igazán komolyan egy ember vette. Egy ember, aki fáradt, s dolgozott, utazott tárgyalt, tanított, oktatott és buzdított és ez az ember : Hegedűs Sándor, kereskedelmi miniszter. Az ő tegnapi nagyszabású beszédéből fényesen domborodik ki az ő czéltudatos, jól átgondolt, minden részében kidolgozott iparpolitikája. Azokkal a szerény eszközökkel, amikkel mi rendelkezünk, fájdalom, mindent el nem érhetünk s amit elérünk, azt is csak lassan, kitartó munkával, ernyedetlen szorgalommal érhetjük el. A hazai ipar megteremtése és felvirágzása két tényezőtől függ .• egy hatalmas gyáripartól és a kisiparosok megélhetésétől, boldogulásától. Az elsőre nézve elmondotta a miniszter, hogy a legutóbbi évek alatt 60 gyár létesült. Hogy ebben az arányban gyarapodjanak gyáraink, az a mi tőkeszegény országunkban attól függ, mennyire emelkedik különösen a külföldi tőkének bizalma a magyarországi befektetések és vállalatok iránt. E téren a miniszter s a kormány minden lehetőt megtesz a törvény keretén belül. A másik kérdés a kisiparosok boldogulása. Erre nézve szinte a legcsekélyebb részletekig elmondta a miniszter, minő nehézségekkel jár a kisiparosok sorsának a javítása, de ténykedése e téren annyi jóakaratot, annyi ügyszeretet, oly nagy ambíciót tüntet fel, hogy mindenkinek be kell látnia, aki csak a lehetőségekkel számol, hogy a kisipar fellendítése a jövőben valóban csupán a társadalom jóindulatától, hazafiságától és elszánt akaratától függ. A kormány gondoskodik arról, hogy a kisiparosok szakképzettséget sajátítsanak el, hogy gépekkel, anyaggal lássa el magát- A vevőkről nem gondoskodhatik. Ez a nagyközönség dolga, feladata. Ettől függ, hogy Hegedűs miniszter nagyszabású iparpolitikája meg is valósuljon. Saturnus, Országgyűlés. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk táviita. — Budapest, január 31. A kereskedelmi költségvetés tárgyalását befejezték s ebből az alkalomból Hegedűs Sándor minisztert az egész ház szinte tüntetőleg ünnepelte s oly zajosan megéljenezte, hogy a miniszter valósággal meg volt hatva. Vita ma már csupán a vasutak tételénél volt, de itt aztán beszéltek sorra Molnár Jenő, a legnagyobb csodálkozás közepette Molnár Antal jegyző, Endrey Gyula, Radocza János, Major Ferencz, Szalay Károly és Kubik Béla. Hegedűs miniszter válaszában a legjelentősebb a székely vasutakról tett kijelentése és a vidéki malmok védelme. Teljes elismeréssel beszélt különösen az aradi, debreczeni és szatmári malmokról. A szünet után már Papp Géza ült az előadói emelvényen és a földmivelési költségvetést ismertette. * Részletes tudósításunk itt következik . % Legjobb minőségű czipők 1Z *' beszerzésére ajánljuk Stekfiard árufilm czeget KTA. G ~TVAFLIXI), Olaszt, jFő-utcza. TARCZA. Emlékeznünk régiekről. A vármegye leveles ládájából : Chriszto Miklós. n. Cselédbérek. A XIH. század elején nem ismertek cselédmizériákat Abban az időben nem egy pár hétig, még hónapig szolgált a cseléd. Nem változtatta gazdáját, — mint fehér ruháját, rövid időközökben. A legrövidebb szolgálati idő egy év volt. Beszegődés alkalmával nem kérdezte a nőcseléd : hány szoba van, hány benne a vixos, hány a gyerek, — mert azokat nem szereti, lesz-e kimenő hetenként és hányszor ? Rómeójának lesz-e szabad bejárása, kéztől ad-e ki a nagysága, — vagy ő kezeli a kulcsokat? stb. stb. A cselédek legnagyobb része potomárért addig szolgálta gazdáját, míg meg nem kérték vagy házasodni nem akart. Csaknem családtagokká váltak. A férfi cselédet a gazda látta el szükségesekkel, ha nősült, a leányt pedig, ha férjhez ment a „nagyasszony“ vagy „nemzetes asszony“ jóféle saját kezűleg font, szőtt és fehérített fehérneművel és ami elmaradhatlan volt a kerekes rokkával. Ráadásul a lakzit is kitartották, így becsülték meg akkor a hű cselédet; — nem volt szükség Darányi-féle jutalmakra. A nőcseléd nem volt pilzos. Ezer ránczos szoknyáját nem keményítette zörgősre, nem pazarolta a fát, szenet vasalásra. Nem hordott lakkos vagy evelostin nyikorgós fólezipőt tarka harisnyával. Érdes kezeit nem szorította glace keztyűbe, derekát miederbe, arczát nem kendőzte, hanem járt gondosan kimosott és mángorolt jóféle honi kék szoknyában, karton kendőben. Erős, egyenes dereka nem szorult fűzőre, formás volt az anélkül is és hajlott ide-oda, mint a nádszál. Piros vagy cordovám csizmát viselt, azt is csak sátoros ünnepeken. Nem vágott frou-front, nem sütötte azt, mint a nagysága, hanem simára fésülve egy fonatokban hordta, mibe széles selyem szallagot font. Ez volt minden fényűzése. Arczára nem kellett pirosító, majd kicsattant az az egészségtől úgy is Abban az időben a cselédek bérét is kiutalta a vármegye. A kocsisoknak uj esztendő napján kezdődik esztendejek. Nagy urnái liberiás kocsisnak mente, köpenyeg, és őv két esztendőre, süveg, ha nem kalpag, úgy dolmány, nadrág és csizma egy esztendőre, azonkívül készpénz 8 rf (Rénes írta 80 fillér Ch. M.) 30 kr. Más kocsis ruha nélkül „döbröczöni“ mód szerint, a ki kaszál és 6 lóval jár 25. Alábbvaló kocsisnak, a ki t. i. négy ló mellett szolgál készpénz adassák 21 rf. Ha pedig egész ruhát ád a gazda, u. m. dolmányt, nadrágot, abából (durva poszvó) szűrt, süveget, salasárit, két pár uj csizmát, pár fejelést, fehér ruhát, erről gazdával számot vetvén a szolga, ami említett készpénzből fenmarad, a szolga részére maradjon. A béreseknek 6 esztendő napja esztendejek. Az öreg faragó béres döbröczöni módra, mint kocsis lószen 20 Rf. Egy kőből buza ve-