Szabadság, 1901. augusztus (28. évfolyam, 175-199. szám)
1901-08-01 / 175. szám
XXVIII. évfolyam. Nagyvárad, csütörtök, 1901. augusztus 1. Előfizetési feltételek: Szétküldéssel Helyben : Korona Negyedévre 6. - Félévre 12.Egéss évre 24.— Vidékre postával : Korona Ne*ged évre 7.— Félévre 14.— Egész, évre 28.— Kiadó-hivatal: Kossuth Lajos-utcza, (Biharineged takarékpénztári épület), hogy a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. Egyes számára 10 fillér POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜPÁRT KÖZLÖNYE. 176- ik szám. Hirdetések dija:* hasáb is pénzsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 3 hasábos pattisorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó 4 fillér, vastagbelükkel — — — 8 fillér. Beclan* son nként — — — 2 kor. Szerkesztési iroda: Kossuth Lajos utcza (Biharmegyei takarékpénztári épület.) Kéziratok vissza nem küldetnek. Főszerkesztő : SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő : HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos : LASZKY ÁRMIN. Szilágyi Dezső. Budapest, júl. 31. Szilágyi Dezső múlt éjjel szívszélhüdés következtében meghalt. Megdöbbentőbb, nagyobb politikai szenzációt nem hozhatott volna a táviró drótja, mint halála hitét Magyarország nagy politikusának , Szilágyi Dezsőnek, akinek gyászos végzete kétszeresen éri a mi városunkat, Nagyváradot, amely egyik legnagyobb fiát, büszkeségét veszítette benne. Mintha megszakadt volna valami a folytonosságban, az első pillanatban, csak az a hatalmas erőtől duzzadó nagy test áll előttünk, amit egyelen leheljetével összeroppantott, földre terített az elmúlás szellője. A nemzetet ölelő szellem fáklyájának végső robbanásán a keserű köny nem hoz gondolatot, csak nagy, végnélküli panaszt, kishitű jajszót, láttára az erő romlásának, a mely forrása, táplálója s élesztője volt az oltóágnak. A mig élt, szolgáltatott, tudásban, hitben és fékezhetett alkotásvágyában olyan hóditó fogalommá tette egyszerű nevét, hogy ellenfél és barát szédelegve áll meg az előtt a szédületes ür előtt, amit itt hagyott maga után. Egy emberöltő óta gigásza ő az ország politikájának, aki emberfeletti erejével hordozta vállain a politika törékeny glóbuszát s tett, munkált, dolgozott talán a legjobban akkor, mikor a körülmények leszorították a cselekvés teréről s a csak szemével, arcának egy rándulásával tiltott, buzdított s csinált olyan politikát, a melybe hogy belé nem rendült az ország, az ő vaskoponyájára, vezetésére, tanácsára és fékezhetetlennek látszó akaratának lenyűgözésére volt szüksége. Pályája, a melyhez hasonlóan fényeset csak hozzá mérhető lángelmék futottak, csodás sorakozása a fénynek, ragyogásnak és elismerésnek, amit még ragyogóbbá, tündöklőbbé tesz az a nemes, soha nem ernyedő munka, amivel rendre egyengette és hódította meg magának a cselekvés legelkelőbb, legekszponáltabb pontjait. Alakja, egyénisége, vezető szerepre predisztinálta őt, minthogy egész élete folyásán soha kicsinyes, kishitű, és csüggedő nem volt. Korlátot, akadályt ismerni soha nem tanult s vasmarkába mindig úgy bogozta össze az események szálait, hogy előtte tanult meghajolni minden, még a legnagyobb kényszerűség is. S míg így vállaira szedve a terhek sokaságát, akaratereje lenyűgözött mindent, soha egyetlen pillanatra, sem hiúságból, sem hatalomvágyból el nem hagyta a legtisztább, legideálisabb szabadelvűség eszméjét. Egy emberöltő óta a szabadelvűség, az alkotmány oszlopát látta benne az ország, amely előtt neve, tudása mindennél nyomosabb tekintéllyé lett. Az ő alakja végig kiséri egész alkotmányos életünket.. A kiegyezés megalkotása után ott látjuk boldog emlékezetű miniszterünk Horváth Boldizsár oldalán az igazságügyminisztériumban. Ettől kezdve neve mindég ott áll azoké között, akik korukat meghaladó tudással öntudatos, nehéz munkával vették ki részüket az ország újra életrehívásában. De az ő ereje nem nyerhetett kielégítést a hivataloskodásban. Harminc esztendővel ezelőtt már ott látjuk Deák Ferenc oldalán soha nem hallott parlamenti sikert aratni első beszédével a képviselőházban. Alig tízesztendő múlva már igazságügyminisztere a Tisza Kálmán kabinetjének s megteremtője a független magyar bíróság szervezetének. Ettől kezdve élete a munka szakadatlan láncolata a parlamentben épp úgy, mint egyháza vezetésében. Üres titulust nem ismerve, szinte ráveti magát mindenre, eszével tudásával belevájja magát dolgaiba úgy, hogy egye dek munkája lesz kiépíteni alkotásokkal a'c yX^agyszabásu keretet, a melynek mertegész halom javaslat és perfektuált . jelezték miniszteri székének odahagyá ’• üt lae, hogy ez az ember, istenáldotta képességeinek, erejének teljes tudatában, mikor az egyházpolitika korszakos alkotásaiból kifolyólag, megrendülni érzi maga alatt annak a hatalomnak a polcát, amit a soha egyébnek, mint műhelynek, — de olyan műhelynek, amelyből a teremtő ész termékenyítő hatása kelhet útjára — nem tekintett, egy másik zseniális emberrel karöltve emberfeletti harcba kezd, néma hatalomért, de egy elvért, amellyel halálra akarja sebezni azt a sötét kísértetet, amely minden katolikus állam politikájának örök kerítője. Az a küzdelem, verejtékes, hatalmat ölő munka, amellyel az egyház politikai törvényeit diadalra segítette, az ő pályájának, alkotásainak legszebb, legragyogóbb gyöngye. A tiszta szabadelvűség olyan dicső koronázása volt az, amelyért az egész ország nevében zokogta el egykori nagy fegyvertársa, Wekerle Sándor, a nagy halott felett elsőnek könyeit. Ennek a dicsőséges küzdelemnek az elismerése ragyogta körül az ő alakját, mikor tétlenségre kárhoztatva, odaült elsőnek a Házban az elsők közé. A cselekvés, a munka megedzett embere nemcsak diszt, de el nem múló tekintélyt adott új polcának. Mikor a fékevesztett szenvedelmek villámai cikáztak a magas pulpitus felett, olyan vehemensen, olyan vadul, hogy összeroppantani látszottak mindent, de legelső sorban azt a polcot ott: az ő egyénisége, vasmarka vezette le a villámokat és volt ütköző pontja a szenvedelmeknek. • Azt a mérhetetlen szolgálatot, amit ezen a helyen tett a magyar alkotmánynak és népképviselet megingott tekintélyének, csak • öregbítette az a cselekedete — a melyért később sokan támadták — hogy leköszönvén tisztéről, szinte testét vetette oda egy olyan romboló processzus megállításáért, aminek lefolyása és hatása örökké kiszámíthatatlan marad. A szennyes áradat megakadt folyásában tettén s aztán lefolyt azon a csatornán, amit az ő keze vájt az iszapos talajban, de szilárddá, biztossá mások tették. Azóta várta ö, várta az ország, hogy munkába szállítsák. Ravatalon fekszik. Ország nagyjai állják körül a gyászos koporsót, társai és utódai a harcban, munkában. S nincs szem, amely kény nélkül maradna az ő teteme láttára. Csak siratni tudjuk őt, a veszteség nagyságát megmérni nem lehet. Szilágyi Dezső élete. A krónikák száraz szavai így számolnak be csodálatos életéről, ragyogó pályafutásáról : Szilágyi Dezső, államférfi, a képviselőház volt elnöke, szül. Nagyváradon 1840 április 1 én, hol atyja tekintélyes ügyvéd volt. A bécsi és pesti egyetemeken végezte jogi tanulmányait s az utóbbi helyen is már mint kitűnő szónok és erős vitázó volt ismeretes. Tekintélye oly nagy volt, hogy az akkor alakult jogász-segélyző egyesület egyhangúlag őt választotta első elnökévé. A 60 as éveknek már első felében ügyvédi gyakorlatot folytatott s a fővárosi társaságokban szivesen látták a rendkívül szellemes, nagy olvasottságú fiatal ügyvédet, ki már akkor mint publicista is jó hangzású nevet szerzett magának, úgy hogy midőn 1867 ben a magyar minisztérium megalakult, Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter őt hivta titkárul maga mellé a minisztériumba, hol csakhamar osztálytanácsos lett s mint ilyen Angliába is kiküldetett a jogi s különösen a büntetőjogi intézmények, úgyszintén a parlamenti állapotok tanulmányozása véget. 1871-ben a miniszterelnök mellett szervezett kodifikáló bizottságnak lett tagja miniszteri tanácsosi ranggal. Szilágyi e bizottságnak 1874 ig legtevékenyebb tagja volt , 1871 óta egyúttal országgyűlési képviselő, hova Gyula-Fehérvár választotta meg. A parlamentbe lépését is megelőzte szónoki tehetségénak hire, mely rendkivül felcsigázta iránta a várakozást. De bármilyen nagy is volt a várakozás, első fellépésének sikere messze fölülmúlta azt s első nagy beszéde a legszebb parlamenti diadaloknak egyike volt. A törvényelőkészítő bizottság 1874-ben feloszolván, Szilágyi a budapesti egyetemen lett a politikai tudományok, s a büntetőjog tanára s mint ilyen is megfelelt hírnevének. Mint tanár nem ez elméletből igyekezett igazolni a gyakorlatot, hanem megfordítva, a gyakorlat tapasztalatainak összevetéséből állapítani meg a legjobb elméletet ; viszont mint jogásznak fő törekvése volt európai színvonalra emelni igazságszolgáltatásunkat, de nem a formák egyszerű átvitelével, hanem a jogélet vívmányainak az életbe való átültetésével, hogy azok itt gyökeret verhessenek s a nemzet szellemében, gondolkodásában, jogérzetében, szóval a nemzeti géniuszban megtalálhassák gondos ápolásukat Mint prot. ember ő is részt vett az egyházi igazgatásban s 1876-ban a dunamelléki ev. ref. egyházkerületnek világi főjegyzője lett. 1885-ben a felsőbaranyai egyházmegye választotta gondnokává s ő ezen bizalmi állást nem tekintette puszta cimnek, hanem oly tevékenységi körnek, melyet úgy közigazgatási, mint egyháztörvénykezési téren az 1882 iki zsi-