Szabadság, 1903. május (30. évfolyam, 100-123. szám)
1903-05-03 / 100. szám
XXX. évfolyam.Előfizetési feltételek i Szétküldéssel Helyben: Korona fSleegyd évre 6.— Fél évre 12 — Egész évre 24.— Vidékre pest árai: Korona Negyed évre 7.— Fél évre 14.— Egész évre 28. — Kiadóhivatal: Koeputh Lajos-utcza, (Biharmegyei takarékpénztári épület), hava a hirdetések és az előfizetés-dijak küldendők. Egyes szám ára 10 fillér. Nagyvárad, vasárnap, 1903. május 3. > 9 POLITIKAI NAPILAP. A BIHARMEGYEI ÉS NAGYVÁRADI SZABADELVÜ PÁRT KÖZLÖNYE. 100-ik e»ám. Hirdetések dija : 6 hasábos petitsorért egyszer 12 fillér. Háromszor és többször — — 8 fillér. Nyilttér 8 hasábos petitsorért 40 fillér. Apró hirdetésben minden szó és fillér, vastag betűkkel — — 8 fillér. Reklám soronként — — 2 k»r. Szerkesztőség: Kossuth Lajos-utcza (Biharmegyei takarékpénztári épület) Kéziratk vissza nem hihetnek. Főszerkesztő: SZÚNYOGH SZABOLCS. Felelős szerkesztő: HEGYESI MÁRTON. Laptulajdonos: LASZKY ÁRMIN. Jöjjenek le az urak! — május 2. Az ex-lexről ir szittya hazában minden újság. A kormánypárti, függetlenségi, szocialista orgánumok a törvényen kívüli állapotot tárgyalják, mindegyik a maga szempontjából, de valamennyi találkozik abban a véleményben, hogy a helyzetnek nagy erkölcsi kára súlyosodik az országra. Az erkölcsi kár — egyelőre csak erről van szó — kiszámíthatatlan. A külföld, melynek Hottentottja voltunk idáig, vagy legjobb esetben Bucarest, sajnos tudomást vesz rólünk és mi, ezeréves alkotmányunkra büszke nemzet, szégyenpirban égő arccal olvasunk majd a magyar parlamentről és a magyar parlamentarizmusról. Oh, nem fognak írni Bukarestet. A mi kedves barátaink, odaát túl a Lajtán, szívesen szolgálnak alapos információkkal. És ezek az információk részakaratúak, becsmérlők lesznek és közállapotainkat gyalázatos színben mutatják be a külfölddel való vonatkozásban is. Mi pedig hallgatni fogunk, hallgatnunk kell, mert a törvényen kívüli állapotot le nem tagadhatjuk. Ha szólnánk is és szavunk olyan harsány volna, mint a jerikói harsona, nem cáfolhatnánk meg azt, hogy a magyar parlamentnek egy töredéke feje tetejére állította a magyar parlamentarizmust. S ez a valóság egymagában elég, hogy a külföld levonja belőle a konzekvenciákat. A tények beszélnek. Hiába mondjuk, hogy BERKES BERTALAN a magyar parlament komoly és alkotmányos országhoz méltó testület, hogy a törvényhozás munkáját néhány Bramarbas akasztotta meg, néhány > Zoltánt, aki terrorizálta a parlamenti ellenzék komoly elemeit. Hogy e terror érvényesülhetett, egymagában is elegendő, hogy mosolyogjanak rajtunk. Ez a mosoly az, ami öl, ami tekintélyünket aláássa, értékünket csökkenti politikai és anyagi tekintetekben. A komoly sajtó hangot adott annak a bizonyosságnak, hogy az ex-lexnek a katonai javaslatokhoz semmi köze nincsen. Nem a katonai javaslatokról volt szó most. Az ellenzék az indemnitivel kergette ex-lexbe az országot, bárha a katonai javaslatok ellen küzdhetett volna intra muros, a törvény bástyáin belül is. Az ellenzék ledöntötte a bástyákat, bizonyságot adva róla, hogy az alkotmányt nem veszi komolyan, erkölcstelen buzdítást, hogy másnak sem kell komolyan venni. Az ellenzék, mintha teljesen szövetségesévé szegődött volna osztrák ellenségeinknek. A népképviselet csarnokából otromba módon botrányfészket készül csinálni, hogy parlamentünk méltósága oda sülyedjen, ahová a Reichsrathé. Úgy kezdi, ahogy odaát kezdték. Zajongással, emberietlen orditozással, dühödt tombolással, így akadályozza meg az exlex első napján a miniszterelnök felszólalását. A Bramarbas-ok homokba dugták a fejüket, mint a strucmadár. Tegnap még csak ordítoztak és tomboltak, utána jön a többi, egy közel fekvő sablon után s akadni fog rövidesen Ausztriában is valaki, aki összeállítja a magyar parlament szótárát. Mint ahogyan egy magyar publicista — megengedjük ízléstelenül — a Reichsrath szótárát összeállította. Az osztrák parlament botrányai nem végződtek a becsületsértő kifejezéseknél. Rajta fiatal honatyák ! Önök nyerhetnek az ökölviaskodás terén is prémiumot. Az ellenzék politikailag éretlen tagjainak megdöbbentő vandalizmusa nem ér az exlexnél véget. A Lengyel Zoltánok és cinkosaik felhasználják céljaikra a magyar ifjúságot, az egyetemek fiatal, lobbanékony polgárságát és maszlagolják őket, hiúságuknak hizelegnek : egy üdvözlő szónoklatért, egy fáklyásmenetért, egy tüntető manifesztációért. Hogy az ország is hallja. A fiatalságot könnyű kapacitálni. Az ifjúság szívesen szónokol, az ifjúság szívesen hallgatja a szónoklatot, abcugolja a kétfejű sast, énekli a Kossuth nótát, hajigálja a rendőröket, ha kell, kiállja a kardvágást is, nem hal bele és a Lengyel Zoltánoknak ráadásul fáklyászenét ad. Fáklyászenét ad megrontójának. Tisztelete jelével környékezi azt, aki elvonja a komoly munkától, aki miatt életpályáját kiszámíthatatlan veszedelem fenyegeti, aki bábként rángatja, aki utcára hozza rendőrkardok elé, míg magabiztos távolságból nézi a vérontást. Hajrá ! Ne hagy magad ! Még kiáltoznak is. És nem akad senki, aki azt kiáltaná oda nekik : — Jöjjenek le az urak! Le az erkélyről, „EMKE ” padló és parkett fényező máz gyártása. Fő-üzlet: Nagyvárad, Zöldfa-utcza. Fiók-üzlet: Fő-utcza, Bazár épület. Nagy raktár mindennemű festék-, kenczék-, (lackok) fénymázak-és ecsetekből. A legolcsóbb árak mellett a legpontosabb kiszolgálás biztosítható. Pillék a zivatarban. írta : Szabó Ferenc. Kenesseyné szomorúan hajtotta le szép halvány fejét. Hallgatta a kipirult ifjú lázas beszédét a mely, mint messziről csengő muzsikaszó : elelakadva, elmosódva, édes hullámzással szállt feléje. Homlokán a mártír lelkek glóriája ; vonásain nemes eltökéltség, mely olykor, ha futólag összevonta a szemöldökét, küzdelemre kész férfiasságot kölcsönzött arcának. A beszédből felváltva gyönyör, üdv és kárhozat csengett a fülébe. _ Mari! Kegyed nem ilyen sorsot érdemelt. Leláncolva egy öreg, beteg, morózus emberhez, aki nem látja, nem érzi, hogy minő iszonyúan vét a természet rendelése ellen, a mikor a kegyed ifjú szépségét romokon tengődő virággá változtatja . rettenetes sors ez kegyednek! Épp a kis parkon haladtak keresztül. Kenesseynének beteg anyjához kellett sietnie , hogy hamarább odaérjen, a parkon át vette útját. Itt találkozott az ifjúval. A délután hatalmas zápor szakadt. A távoli égen jobbra balra kergetőztek a fekete felhők, de keleten már vidáman ragyogott A kalapdivat legszebb újdonságai megérkeztek! Az árak mesésen olcsók a napfény, mely játszi csillogással tört meg a lombokon s a fűszálakon rezgő esőcseppekben. A bokrok közül finom meleg pára szállt fel nesztelen röpüléssel vitte magával az ezernyi ezer virág lelkét, a melyből üde, mámort sóvárgást árasztó lett a lombok alja. Ezt az illatot (meg az asszony édes, meleg lehelletét) szívta magába Balogh Imre ; epekedő mámorral azért nézett a halovány asszonyra, ki e pillanatban elfeledte beteg édesanyját s kísérőjével letért a főutról a nagy rondellát szegő útra, amelyet kétoldalt sürü bokrok árnyékoltak. Errefelé sokkal hosszabb volt az ut. Néma édes tanulságban haladtak tovább. — Jóakaróm, megmentőm volt! — mondta az asszony szelíden s mint amikor sürü fellegek közül egyszerre kivillan a sugáros ég, olyan volt az ifjúra eső tekintete : meleg, ragyogó édes — a forró nap perzselése nélkül. A nap a fellegek között bujdosott valahol. — Szegény árva volt, tudom. Hiszen jóformán együtt növekedtünk fel. Ha nem pártfogolja, még az iskoláit sem tudta volna elvégezni. Figyelme a legapróbb dolgokra is kiterjedt; talán cicomázta is, hogy a finnyás leánykák nevethes 1 darab divatos fiú kalap . . . . — frt 50 kr. 1 darab „ férfi puha kalap . 1 frt 20 kr. 1 darab „ férfi kemény kalap 1 frt 80 kr. Ingek, gallérok, kézelők és nyakkendők hasonló olcsó árban kaphatók sok szemére szegénységét. Kegyedet végtelen nagy hálára kötelezte, édes anyjával ... Én azonban azt mondom, hogy alávaló lelkű gonosz ember. — Ne beszéljen igy a férjemről! — kérte az asszony halk könyörgéssel s meleg ragyogása szemében, ahogy rávetette az ifjúra, nem vád: végtelen nagy lemondás sugárzott . . . Kis ázott szárnyú pille vergődött az útra hajló bokorágon s mintha Kenesseyné is ilyen repülni nem tudó pillangó lett volna. — Kijátszotta a természet örök törvényeit . . . Bocsánat, tovább kell mondanom! Megcsalta az egész világot, főleg kegyedet, akit idegen létére azért dédelgetett, hogy öregsége napjaiban a világ legédesebb szive csüngjön rajta aggódó szeretettel. Gyalázatos számítás volt ez, Mari! A bokrok közül arasznyi vaderecske folydogált az utón, összegyűlve a zápor vizéből. De bizony nem ez állította meg Kenesseynét, hanem az ifjú ajkáról elhangzott indulatos beszéd. Balogh Imre sohasem tudta, hogy ilyen lobogó hajnalpír is legyen a földön, amilyen az asszony arcáról sugárzott feléje. — Ne beszéljen így a férjemről! . . . Nem Leitner Lázár üzletében, Nagyváradon, Zöldfa utcaán.