Szabadság, 1971. szeptember (81. évfolyam, 78-86. szám)
1971-09-03 / 79. szám
6. OLDAL SZABADSÁG A DOLLÁR REGÉNYE IIa: SÁGI PÁL Mit ér a dollár? Mi a jelene? Mi lesz a jövője? A viharba került dollárról ír és beszél mindenki. Elsősorban a politikusok és közgazdászok, akik értenek hozzá vagy legalábbis azt hiszik, hogy értenek hozzá. Aki bevallja, hogy nem ért hozzá, az csak találgat, kétség és remény között ingadozik. Laikus lévén még találgatásokba sem bocsátkozom, a dollár jövője helyett inkább a múltjáról, a regényéről ejtek szót, közgazdasági fejtegetés nélkül. A német taller szóból származó dollár története úgy kezdődött, hogy Amerikában nem volt dollár. Az Új Világban sokáig a spanyol dukát vagyis tallér járta, főként a 8 Realos arany. Ennek olyan nagy foga volt, hogy még fel is aprózták, kétfelé sőt négyfelé vágták. Angol pénz alig forgott. Az új telepesek sem hoztak magukkal valami sokat. Ami kevés angol pénzük akart, abból angliai adósságaikat kellett fizetni. A diákok élelmiszerrel fizették a tandíjat. A Harvard College hallgatói után fejenként egy tehenet vagy ökröt adtak a farmer-szülők az iskolának. Az indiánoknak sem nagyon kellett a pénz. A telepesek cserekereskedelmet folytattak velük. Például Virginiában a dohány, máshol a szövet, a puskapor, a pálinka helyettesítette a pénzt. Az első amerikai dollár-papírpénzt 1690-ben bocsátották ki Massachusetts diákban. Rhode Island, Pennsylvania és még néhány állam követte a példát. Az angoloknak nem tetszett a dolog és pár évtized múlva betiltották. A függetlenségi háború idején a kormányzótestület, a Continental Congress papírpénzt bocsátott ki, hogy fedezze a háború költségeit. De nemcsak a kormány, hanem az egyes államok is kiadtak bankjegyeket. Óriási névértékű bankó került forgalomba. Valóságos értéke azonban egyre kevesebb lett. Végül már majdnem semmit sem ért. Néhol a borbélytanhelyek falát bankóval tapétázták ki. A forradalom után az Egyesült Államok hozzáfogott a pénz stabilizálásához. Arany-ezüst kettős alapra helyezték a dollárt. 1792-ben megalapították a philadelphiai pénzverdét. Egyik nevezetessége az volt, hogy mindenki szabadon vihette oda az aranyát, ezüstjét és csekély kezelési költségért pénzt vertek belőle neki. Az ezüstpénzt egyszerűen dollárnak hívták, az arany tízest Eagle azaz Sas, az arany ötöst Half Eagle vagyis Fél Sas néven becézték, mivel sasmadarat vertek rá. Később a californiai aranyláz idején ömlött az arany Philadelphiába. California államban is pénzverdét nyitottak és huszas aranyat csináltak, ami a Double Eagle vagyis Dupla Sas nevet kapta. Akkor már volt igazi amerikai pénz, de a spanyol, angol és francia ércpénz használatát csak 1859-ben szüntették meg. Nem sokkal ezután kitört a polgárháború. Megismétlődött a függetlenségi háború esete: kétes értékű bankjegyek áradata öntötte el Amerikát. Abban az időben 1500 bank működött. A bankok de még egyes városok is papírpénzt adtak ki. Körülbelül 7000 különféle szükségpénz került forgalomba. Az Északi, szövetségi kormány többszáz millió dollár névértékben bocsátott ki papírpénzt. Ennek az értéke hullámzott: ha az északiak megnyertek egy csatát, akkor emelkedett, ha átmenetileg a déliek kerültek fölénybe, akkor zuhant az árfolyam. A szövetségi dollár a“greenbacks” nevet kapta a nép száján. Észak győzött ugyan, a greenbacks azonban a végén mégis névértékének csak egyharmadát érte, a déliek pénze pedig jóformán értéktelenné vált. A háború a két ellenfélnek 8 billió dollárjába került. Ez akkor mérhetetlenül nagy összegnek számított. Salmon P. Chase pénzügyminiszter ugyancsak törhette a fejét a gondokon. Sok időbe telt amíg Amerika kivergődött a pénzügyi nehézségekből és évtizedes viták, változatok után megteremtette a Federal Reserve System néven ismert mai pénzkibocsátási és dollárfedezeti rendszert. Az Egyesült Államokat 12 bankkerületre osztották fel. Mindegyiknek van egy Federal Reserve Bankja. Aki kiváncsi rá, hogy melyik körzeti banknak a pénze van a zsebében, könnyen megállapíthatja. A 12 kerület egy-egy betűt kapott, a BBC első 12 betűjét osztották ki köztük, A betűtől L betűig. Minden bankjegyen ott a bankkerület betűje. Például Bostoné A, New Yorké B, San Franciscoé L. Gondolom, akad akit a betűnél jobban érdekel a számjegy. Annak is mondhatok valamit, ha véletlenül nem tudná: 5 és 10 ezer dolláros bankó is van, de lassan kikerült a közforgalomból és újabbat már nem is nyomnak belőle. Az ötezrest Madison, a tízezrest Chase arcképe díszíti. Sőt még drágább portré is van, Wilson elnöké, ez 100 ezer dollárt ér. A 100 ezer dolláros bankót azonban csak a Federal Reserve System és a pénzügyminisztérium közötti tranzakciókban használják, közönséges halandó nem juthat hozzá. Pedig jó lenne belőle mutatóba legalább egy, még akkor is, ha külföldön csökkent a dollár árfolyama . . . de itt sürgősen abbahagyom, nehogy közgazdasági fejtegetésekbe keveredjek. SÁGI PÁL LABOR DAY Az Egyesült Államokban, 1882 óta, minden szeptember első hétfőjén ünnepük a Munka Napját. Az ország hatalmának, gazdagságának és nemzetközi befolyásának alapja a munka. Nem kétséges, hogy ezt az országot polgárainak munkája tette virágzóvá. Az amerikai dolgozók olyan kedvező helyzetben vannak, amilyenre az egész világon nincs példa. A szakszervezetek politikai és gazdasági befolyása óriási, a szakszervezeten kívüli dolgozókat föderális és állami munkatörvények védik. Amerikában mindig is ezért lehetett elkerülni a munkás zendülést. Még ma is, az infláció és a gazdasági pangás együttes idején, az amerikai dolgozók életszínvonala olyan magas, amilyenre az egész világon sehol máshol nincs példa. A világon egyetlen olyan más ország sincs, ahol olyan teljességgel és maradéktalanul azt lehetne mondani, hogy a gazdasági és politikai befolyás alapja valóban a polgárok munkája. Amikor szeptember első hétfőjén Labor Dayt ünnepeljük, voltaképpen az amerikai dolgozókat magukat ünnepeljük. G O-N-D-O LATOK Gondolataink felét elrejtjük bensőnkben és csak a maradékot közöljük, ami általában fogyasztásra alkalmas. (Mark Twain) Ha szeretteinkkel együtt vagyunk, állandóan a jó tulajdonságainkra gondolunk, hogy elviseljük őket. Ha viszont távol vannak, állandóan a hibákra gondolunk, hogy vigasztaljuk magunkat a távollétük miatt. (G. B. Shaw) GARÁI GÁBOR: MAGYARUL Miféle beszéd ez? Idegen meg nem érti. S aki csak ezt beszéli — mindenütt idegen. Vízözön örvényében elárvult égi fészek, hogy tudtál megmaradni, keselyűk őrületében, lombszővegerleszállás, testvériben magányban? Ki hoz neked naponként olajágat? Ki nógat a partra, megtérhetsz szárazon?! Hisz vérhabos sziklák közt értél partot te mindig, s örök forgásban kerülget a téboly, mint pontot a pörgő tér, a bezárult kör közepében . . . Nap. Ég. Hal. Kő. Szél. Viz . . . Szeretsz? . . Szedetlek! Viszlek magammal, anyám sütötte kenyérkét. Megáztatlak idegen tengerekben, s tisztán kiemellek a hullámtörte hínárból. Mint testté lett csoda, — létem a rendjeled: százszor kiirtott néped — ki tudja, hogy? — — • élve maradt! No lám, a boldogabbak bámulva körülállnak — s egy árva szót sem értenek az egészből. De mint élő vizet ízlellek én: hitvallásom vagy, s álorcám, ha kell, lég-gyökerem, megtartom messzi-földön, s haza-vezérlő pásztor-csillagom. SZILÁNKOK Az autósok gondoljanak arra, hogy azért ők is gyalog jöttek a világra. * * * — Csak az nem követ el hibát, aki nem dolgozik. Én rengeteg hibát követek el, ebből is látható, hogy milyen szorgalmasan dolgozom — jelentette ki büszkén Béla barátom. * * * Árpád váratlanul hazaérkezett, és a feleségét teljesen egyedül találta odahaza. Éktelen haragra gerjedt, hogy megint nem sikerült válóokot találnia. * * * — barátom, nagy karriert futott be, de a siker nem változtatta meg. Ma is olyan, mint iskolás, korában: gőgös, nagyképű, felvágós alak. * * * — Mancika, ha beteg leszek, remélhetem, hogy egy vizes borogatást tesz a fejemre? — Azt nem. De ígérem hogy a pénzét segítek elkölteni. * * * — Nekem ne dirigáljon egy karmester! — mondta gőgösen a neves dirigens felesége. * * * —Nem tud ajánlani egy jó orvost? — Beteg?— Nem. Férjhez, szeretnék menni hozzá ‘ . • Galambos Sz