Szabadság, 1987. november (97. évfolyam, 45-48. szám)
1987-11-06 / 45. szám
2. OLDAL ^SZHBnDSHG AH AMf RICÁN NCWtRAPCR IN THC HUNGÁRIÁN LÁNCÚ ACE THE OLIfrST ESTABLISNtO HUNGÁRIÁN NEWSRARER IN AMERICA RURLUNIO ÉVÉRT FRIOAY 1 Published every Frlday By LIBERTY MEDIA, INC. (Mn.) C. PAKSI Edited and Published at Szerkesztőség és kiadóhivatal Liberty Media, Inc. 5842 MAYFIELD ROAD, CLEVELAND OHIO 44124 Telephoné: (216) 449-0800 Circulation Előfizetés P.O. Box 72073-U, CLEVELAND OfflO 44192 First issue: November 12, 1889 (USPS 531740) POSTMASTER: Send address changes to LIBERTY MEDIA, INC. 5842 Mayfield Road, Cleveland, Ohio 44124 Előfizetési árak—Subscription rates United States of America and Canada US $ Egy évre (one year): 25.00 US $ Fél évre (hali year): 15.00 US $ Más országokba (other countries) egy évre (one year): $30.00 fél évre (half year): $18.00 SECOND CLASS POSTAGE PAID AT CLEVELAND, OHIO A lapunkban megjelent írások egy része a Szabad Európa vagy egyéb rádióadások keretében elhangzott vagy nyomtatásban megjelent. íróink saját nézeteiket fejezik ki, azok nem minden esetben tükrözik szerkesztőségünk vagy hirdetőink véleményét. Közlésre nem alkalmas kéziratokat nem őrzőnk meg és nem küldünk vissza. A HÍREK MÖGÖTT! A Lhassa-i lázongásra Amikor 1959 márciusában kínai csapatok fegyveres erővel vonultak be Tibetbe, hogy megszüntessék az ország önállóságát, a politikai vezetők valószínűleg fel sem tudták mérni mekkora kockázatot vállalnak. Mint az újságbeszámolókból kiderül, közel 30 évvel ezután az esemény után nemcsak hogy megoldani nem lehetett a „tibeti problémát”, de az ország lakosságának ellenállása évről évre növekedik. A helyzet reménytelenségét főleg az okozza, hogy a tibetiek öszszefogása olyan erőn alapul, aminek természetét a mai kínai vezetők még megérteni sem képesek. A különböző kommunista hatalmak és némileg eltérő ideológiák egy dologban tökéletesen egyetértenek. A vallásellenességük a marxi idézet alapján, mely szerint a vallás ópium a népnek, abba a tévhitbe torkol, hogy előbb utóbb mindenki örül annak, ha az ópiumtól megszabadítják. A tibetieknek azonban — ugyanúgy, mint a nyugaton elterjedt vallásoknak — Istenük léte és imádása (ők Chen-Rezinek nevezik) létük egyik alapjaként szolgál. Ráadásul még a Dalai Láma, vallásuk főpapja, az Isten megtestesítője, akinek tisztelete az Istenhittel egyenrangú. Ily módon könnyen megérthető, miért kellett csődöt mondani annak a kínai bekebelezési politikának, amely ideológiájával a vallás ellen irányult és amelynek első látványos cselekménye a Dalai Láma székhelyéről való elűzése volt. E meggondolatlan lépést a mai kínai vezetők már számtalanszor megbánták és azt próbálják hangoztatni, hogy mindez a kulturális forradalom időszakának túlzása volt és e politikáért a kulturális forradalom apostolai felelősek, élü-KUVAIT - Egy héten belül háromszor intézett Irán támadást Kuvait fő olajkikötője ellen. Az összes támadást az Iraktól elfoglalt Fao-félszigetről kilőtt kínai gyártmányú Silkworm (Selyemhernyó) rakétával követték el. A Sea Island-i kikötőbe vezet a legtöbb olajvezeték, onnan indulnak az exportált olajat szállító hajók. A támadás következtében több létesítmény kigyulladt. A Reagan-adminisztráció bejelentette, hogy válaszul a kínai rakétáknak a Perzsákon Mao özvegyével, akik ma hasonló bűncselekményekért börtönbüntetésüket töltik. Ez azonban nem igaz. Tibet megszállása majdnem egy évtizeddel előzte meg a kulturális forradalmat. A két ország 1951-ben kötött egy megállapodást, amelyben a két ország gazdasági együttműködését határozták el, de ez a szerződés világosan kimondta, hogy a kínai kormánynak semmilyen beleszólása nem lehet a tibeti életvitel formájába, és különösen kihangsúlyozta a vallásszabadságot. Az 1959-es megszállás és a bassai nyári palota — a Dalai Láma lakóhelye — ágyúzása egy alig nyolc éves szerződést sértett meg. Azóta többször próbálták az Indiába menekült lámát hazacsalogatni ,,az ősi földre”. A főpap ezeket az ajánlatokat eddig mindig azzal utasította el, hogy őt nem Tibetbe hívják vissza, hanem Pekingbe, hogy ott elvállaljon valamilyen fontos politikai beosztást. Erről szó sem lehet, ha visszamegy, úgy Lhassába megy és elsősorban az ősi vallást kívánja helyreállítani, mert neki Kína nem szülőhazája. Valóban a hatalmas birodalmat és a szomszédos kis országot a történelem folyamán ellenségeskedésen kívül semmi más nem kötötte össze. Különböző a nyelvük, az írásmódjuk, a kultúrájuk, vallási szokásaik, termelési stílusuk. Mindig harcban álltak és a tibeti őslakók, akik közül azon a bizonyos márciuson 20 ezren haltak meg, csak azért, hogy megakadályozzák a láma foglyul ejtőöbölben való bevetésére, korlátozni fogja modern műszaki cikkek exportját Kínába. Az elmúlt hetekben az Egyesült Államok többször kérte Kínát, hogy hagyja abba a Silkworm Iránba való szállítását. Kína következetesen tagadja, hogy fegyvert árulna Iránnak, annak ellenére, hogy az amerikai külügyminiszter légi felvételeken mutatta, amint a Silkwormot szállító hajók elhagynak egy kínai kikötőt és megérkeznek Iránba. Ez az első eset, hogy Amerika korlátozza exportját Kína felé, amióta a két ország kapsét, úgy érzik, történelmi létük legmélyebb fokára süllyedtek. A tibeti krónikák nem jegyeztek fel soha egyetlen éhínséget sem, kivéve 1960-ban, amikor a kínai megszállók anynyira akartak segíteni a lakosságon, hogy megtiltották a hagyományos köles termelést és helyette bevezették a téli rizs termelést. A rendkívüli magasság ritka levegőjét azonban a rizs nem bírta el. Azóta a tibetiek nemcsak büszkeségükben vannak megbántva, de az is meggyőződésük (és az lehet igaz, lehet nem), hogy a kínaiak őket fizikai létükben akarják elpusztítani. A nemzeti büszkeség ezek szerint nagyobb szerepet játszik az ellenállásban, mint maga a szegénység. Megoldásra semmilyen remény nincs. Amikor a Dalai Láma húga 3 évvel ezelőtt látogatást tett az országban, egész népvándorlás indult el hozzá és a palotának nemcsak a fogadószobáit, de még a fürdőszobákat és illemhelyeket is telehordták vagyont érő ékszerekkel és dísztárgyakkal. Tibet kínai főhelytartója ennek láttán bosszankodva jegyezte meg: íme így úszik a semmibe napok alatt két évtized politikai nevelése. Amely megjegyzés további bizonyítéka annak, hogy a kínai kommunisták képtelenek felmérni a lázongást kirobbantó erőket és ezért felkészülhetünk arra, hogy Tibet fővárosából továbbra is állandó összecsapásokat jelent majd a világsajtó. Egri György KÍNAI RAKÉTÁKKAL Irán kuvaiti kikötőt támad SZABADSÁG 1987. november 6., péntek TARTALOMJEGYZÉK Emberek.........................3. old. Névnapok......................17. old. Regény..........................18. old. Események....................19. old. Óhaza............................21. old. Egészség........................22. old. Konyha..........................22. old. Sport..............................23. old. Keresztrejtvény.............24. old. Kérdezz-feletek.............25. old. Csillagok........................26. old. Eseménynaptár.............27. old. Apróhirdetések 27. , 28. old. csolata a Nixon-adminisztráció alatt javulásnak indult. Ugyanakkor a Reagan-adminisztráció teljes tilalmat állított fel az Iránnal folytatott kereskedelemre is. Még júliusban Irán volt Amerika fő olajszállítója. A szakértők a tilalmat szimbolikusnak nevezik: nem hiszik, hogy befolyással lenne az iráni gazdaságra vagy háborús erőfeszítéseikre. Amerikai műhold szovjet rakétával? WASHINGTON - Két amerikai nagyvállalat, a General Motors és a General Electric sürgeti a kormányt, hogy szüntesse be az amerikai műholdaknak szovjet rakétával való kilövése elleni tilalmát. Az amerikai űrprogramnak jelenleg nincsenek olyan rakétái, melyekkel a magánkereskedelmi célokat szolgáló távközlési objektumokat föld körüli útjukra engednék. A Szovjetunió pedig amerikai stílusú reklámhadjáratot indított Proton rakétáinak eladására. Az adminisztráció azonban állja a sarat és kijelentette: üzleti érdekek nem játszhatnak döntő szerepet, amikor külpolitikai és nemzetbiztonsági kérdések forognak kockán. A Challenger űrrepülő szerencsétlensége után Reagan elnök betiltotta az újrafelhasználható űrrepülők használatát a műholdak felbocsátására. A múlt évben két más típusú amerikai rakéta is fellövés után felrobbant. Ezzel egy időre teljesen leállt a nem katonai célokat szolgáló objektumok űrbe bocsátása. Szakértők szerint még évek kellenek ahhoz, hogy a magán rakétaipar ki tudja elégíteni a keresletet. A Glavkosmos szovjet űrügynökség hét különböző típusú rakétát bocsátott forgalomba a nyugati ár feléért.