Szabolcs-Szatmári Gépjavító, 1970 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1970-07-01 / 7. szám

A VSZT. üléséről (Folytatás az 1. oldalról) a társadalmi szervek fokozottabb bevonásával alkalmazzák. Végül a vállalat igazgatója felkérte VSZT-t, hogy támogassa a vál­a­lalatvezetésnek azt az elhatáro­zását, hogy az árvízkárok miatt a termeléskiesés pótlására 1970. évi vállalati eredményt az százalékkal túlteljesítsék. Mi így­­ járulhatunk hozzá a nemzeti jö­vedelem növeléséhez. Pénzügyi helyzetünk A pénzügyi osztály beszámo­lója elsősorban az osztály fela­datával foglalkozott, amelyet az alábbiakban határoznak meg: a pénzügyi osztály biztosítja pénzt a termelés zavartalan vég­­­zéséhez. Ennek érdekében irányú feladatot látnak el. két­A megtermelt termékek és az el­végzett munkát leszámlázzák, gondoskodnak a pénz beszedésé­ről. Gondoskodnak a termelés és egyéb vásárlások költségeinek kifizetéséről. A vállalat pénzügyi egyensúlyához szükséges a vég­zett munka gyors átadása, le­számlázása, s az ellenérték in­­kasszállása. Másrészről fontos, hogy a vállalat felesleges kiadá­sokat ne eszközöljön, csak an­­­nyi és olyan minőségű anyagot vásároljon, amennyi a termelés­hez szükséges. 1970. eddig eltelt időszakában a fenti követelmé­nyeket — kisebb zökkenőktől eltekintve — sikeresen megol­dottuk. (Az első részben partnereink negyedévben fizetőkép­telensége és részben a nagyobb mértékű anyagvásárlások miatt voltak fizetési zavaraink, ezek megszűntek.) Ismeretes, hogy vállalatunk teljes forgóeszköz-készletét saját erőből nem tudja biztosítani. Eh­hez MNB-hitelt vesz igénybe. A hitelállomány a jó eszközgazdál­kodás és folyamatos forgóeszköz­alap feltöltés következtében ál­landóan csökken. Amíg 1968. el­ső fél évében átlagosan 90 mil­lió forint volt a hitelállomány, ugyanakkor 1970. első fél évében már csak 63 millió forint. A hi­telállomány fokozatos csökkenté­se saját érdekünk, hiszen így kevesebb kamatot kell fizetnünk. Részletesen foglalkozott pénzügyi beszámoló a készletgaz­­­dálkodásunkkal, megállapítva azt a sajnálatos tényt, hogy a kész­letgazdálkodás nem a legjobb. Ezért is volt szükség készletnor­ma meghatározására, amelyet ha túllépünk, a túllépés összegét a fejlesztési alapból kell fedezni. Pénzgazdálkodásunk zavaró jelensége, hogy pénzbevételünk rajtunk kívülálló okok, de saját hibánkból is ütemtelen. Az ütem­­telenség oka, hogy a hónap első 10 napjában alig van számlázás, a második dekádban több, s havi termelésnek 30, a havi áf­a bevételnek 60—70 százalékát az utolsó napokban számlázzuk. Ezen sürgősen változtatni kell. A pénzügyi osztály beszámoló­ja a továbbiakban az inkasszó­ról, a peres ügyekről, a késedel­mi kamatokról adott tájékoztatót. 1970-ben eddig 520 peres ügye volt a vállalatnak, amelynek nagy része a kiegyenlítetlen kö­vetelések miatt folyt. A késedel­mesen fizető vevők 1970-ben ed­dig több mint 436 ezer forint késedelmi kamatot fizettek válla­latunknak. (Mi 100 ezer forint ké­sedelmi kamatot fizettünk ki.) Végeredményben a vállala­tunk pénzügyi egyensúlya­­ kielé­gítő, hitelállományunk folyama­tosan csökken, kiegyenlítetlen szállítói számlánk nincs, s ezek összességében jó eredménynek számítanak. Vállalatunk IV. ötéves terve Vállalatunk IV. ötéves tervéről Győri József üzemgazdasági fő­osztályvezető adott tájékoztatót, a VSZT tagjainak. Az ötéves terv termelési része legfontosabb feladatok egyikeként jelöli meg a termelési színvonal volumen­ben és összetételben való fej­lesztését. Ez a már kidolgozott gyármánytfejlesztési célkitűzések konkretizálása lesz. Mint ismere­tes, a gyártmányfejlesztés terén az első lépéseket már megtettük és idén három új géptípus kerül sorozatgyártásra. A negyedik ötéves tervben fokozatosan nö­vekszik majd az új termékek aránya, az 1969 évi 3,4 százalék­ról 1975 végéig 56 százalékra. A termelés lényeges része, hogy fokozzuk az exportarányt, a terv­időszak végére elérjük a 4 szá­zalékot. Az új ötéves terv beruházási terve lehetőségeinkhez mérten megfelelően igazodik a termelé­si célkitűzésekhez. Építési jelle­gű beruházásra 28,9 millió fo­rintot tartalmaz az előirányzat. Ebből üzemi épületeket, utakat, raktárakat, szociális és egyéb lé­tesítményeket építünk majd. A termelő jellegű beruházások ös­­­szege 19,7 millió forint. Ennek egy része a szinttartást szolgálja majd, másrészt a termelékeny­séget növeli. A közel 20 millió­ból 11 millió forint értékű bel­földi, 7 millió forint értékű export és 1,7 millió forint érté­kű egyéb gépet vásárol majd a vállalat. Az új gépek nagy része a forgácsoló, a sajtoló, a lemez és rúdmegmunkáló gépparkot növeli. Fontos a negyedik ötéves terv célkitűzésének munkaügyi része. Az egy főre tervezett átlagbér 1975-re eléri a 24 180 forintot. A részesedéssel növelt átlagos sze­mélyi jövedelem a tervidőszak végén meghaladja a 25 500 fo­rintot. S amilyen mértékben növekszik a vállalat árbevétele, illetve eredménye, olyan mér­tékben növekszik a részesedés. A tervek szerint 1975-re az év közi és év végi részesedés napok­ban eléri a 17,7 napot. A VSZT-SZB titkár beszámolója Marinka Ferenc elvtárs beszá­molójának első részében részle­tesen foglalkozott az árvízkárt szenvezett dolgozóink megsegíté­sével, illetve is mertette a válla­latunkhoz eddig eljuttatott segé­lyek összegeit, kifizetési módját. (A beszámolónak ezt a részét külön cikkben ismertetjük.) AZ IFJÚSÁG HELYZETE: A Központi Bizottság 1970 február hó 18—19-i határozata alaján Marinka Ferenc elvtárs tájékoztatta a VSZT tagjait az ifjúság helyzetéről, kiemelten a vállalatunk ifjúságának helyzeté­ről. Vállalatunk igen sok fiatalt foglalkoztat, s a körükben vég­zett felmérések bizonyítják, hogy döntő többségük egyetért a párt politikájával, tevékenyen vesznek részt a szocializmus építésében. Vállalatunk fiataljai a szocia­lista erkölcsi normáknak megfe­lelően dolgoznak és élnek. Vállalatunknál a fiatalok megtalálják helyüket és számí­tásukat. Az elhelyezkedési lehe­tőség számukra kielégítő, s vállalat megfelelően foglalkozik a a fiatalok nevelésével. A válla­lat vezetősége nem zárkózik az elől, hogy a fiatalok rátermett­es­ségüknek, szakképzetségüknek megfelelő Nagyon sok szinten dolgozzanak, fiatal középvezetői munkakörben dolgozik, s hogy hogyan, azt az eredményeik bi­zonyítják. Vállalatunknál, a gyáregysé­geknél sokrétű és eredményes KISZ-munka folyik. Túlzás nél­kül állíthatjuk, hogy az utóbbi két évben a KISZ-nél és KISZ-tagoknál nemcsak a poli­­­tikai, gazdasági tevékenység ja­vult, de a KISZ-munka során az érdekvédelem is. Ennek ellenére problémák is adódnak. Nem ki­elégítő többek között a KISZ kapcsolata a vidékről bejáró fiatalokkal, a fiatal házasokkal. Amiért viszont nem a KISZ a felelős, az az, hogy a feladatok növekedtek, de a személyi és tárgyi feltételek ezzel nem tar­tottak lépést. Nincs például vállalatunknál olyan klubszoba, a ahol a fiatalok az eddigieknél is eredményesebb munkát végezhet­nének. Beszámolója végén Ma­rkka elvtárs a feladatok közül kiemelten említette, hogy a jö­vőben a szakszervezetnek és a KISZ-szervezetnek gazdasági és politikai területen egyaránt job­ban együtt kell működni. A NŐK HELYZETE: Ugyancsak a Központi Bizott­ság határozata alapján számolt be a VSZT—SZB-titkár a nők helyzetéről. Ismertette, hogy vál­lalatunknál 499 nő dolgozik, eb­ből 218 fizikai állományú. A nők minden területen egyenrangú fél­ként állják meg helyüket a ter­melésben. Ennek ellenére a nők egyenjogúsága még nem teljes­értékű, elsősorban azért, bérezési problémák adódnak mert és a férfiakéval nem azonos a nők erkölcsi megbecsülése. A Köz­ponti Bizottság határozata meg­állapítja, hogy az egyenjogúság további kibontakoztatása csak politikai, gazdasági, jogi eszközök együttes hatásának eredménye lehet. Éppen olyan tervszerű ezért a jövőben intézkedésekre van szükség, hogy a nők egyen­jogúsága mind teljesebben meg­valósuljon. Ha ilyen szellemben dolgozunk, akkor a nők kereső foglalkozása és családanyai hi­vatása egyre kevesebb konflik­tussal jár majd. NAGYCSALÁDOSOK: A megyei tanács május 27-i ülésén tárgyalta a nagycsaládo­sok helyzetét. Vállalatunk dolgo­zói között az átlagosnál is na­gyobb arányú a nagycsaládosok száma. A nagycsaládok tőnek, életkörülményeinek helyze­tára igen fontos feladat, s jarí­ezt kétoldalúan lehet megoldani. Egyrészt állami segítséggel, más vonatkozásban a vállalaton, illetve a szakszervezeten keresz­tül. Marinka elvtárs pontokban ismertette azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek a nagy­­családosok jelenlegi helyzetén javíthatnak. A nagycsaládosok helyzetének javításával kapcsolatban a SZOT elnöksége is állást foglalt. A SZOT elnöksége szükségesnek tartja, hogy az ipari tanulók be­iskolázásánál vegyék figyelembe a nagycsaládosokat. A szocialista brigádok fokozottan segítsék azo­kat a dolgozótársaikat, akik sok gyermek eltartásáról gondoskod­nak. A vállalat szintén hatható­sabb támogatást adjon a nagy­családosoknak, különös tekintet­tel a lakásépítésre, az „R” alap és a fejlesztési alap terhére A VSZT-ülés beszámolóit élénk vita követte, majd a ha­tározatok elfogadására került sor. A titok kulcsa: A dolgozók és a vezetőség jó összhangja Az idei egész évi 71 milliós árbevételi tervből 35,5 millió fo­rint teljesítését irányozták elő az első fél évre a Tiszaszalkai Gépjavító Állomáson. A múlt évi első fél éves terv még 30,5 millió volt. S most, a jelentősen megnövelt tervet 102 százalékra, vagyis 36,3 millióra teljesítette az állomás. Hogyan és milyen módszerekkel? Bunna István Szűcs Géza párttitkár, főkönyvelő, Szalma Sándor szb-titkár és Székely Ba­lázs termelési csoportvezető ad­ták a tájékoztatást. Elsősorban a jól kiépített és széles hálózatú kapcsolatokat említették. A terv jórészét a vasszerkezeti és laka­tosipari termékek adják. Főleg belföldi rendelések. Kooperáció történt még a múlt esztendőben az Országos Bánya­gépgyártó Vállalattal. iker kötélpálya leadó és részére feladó állomás készül Szászhalombattára Oroszlányban. bitumenüzem nehéz vasszerkezeti összeállítását végzi az állomás. Csak e két vasszerkezeti termékek első fél évi gyártási értéke 7 millió fo­rintot képvisel. A lakatosipari termék közül jelentős a Csepeli Erőmű és Szolgáltató Üzemek részére ké­szülő, különböző típusú villamos kapcsolószekrények­ 1,5 milliót hoztak. A Budapesti TRANSZ­­VILL rendelése, melyek pormen­tes kapcsolószekrények szállítá­sára vonatkoztak, ugyancsak a másik másfél milliót jelentette az­ állomásnak az első fél évben. A Kohászati Gépgyártó Vállalat részére. Győri Vagon- és Gép­gyárnál beépítendő füst-, gázel­szívó légtechnikai berendezés, valamint különböző tartószerke­zetek készültek el 3,5 m­illió fo­rint értékben A tervnek ugyancsak jelentős része közvetett vagy közvetlen exportból származik. Többek között, a már említett Csepeli Szerszámgép Gyár útján a vi­lág számos országába jut el a tiszaszalkai állomás dolgozóinak munkája. Értékes export szer­számgépek alkatrészeit készítik el, s az ilyen gépek a Szovjet­unióba, az NDK-ba kerülnek, sőt még Ciprusra is eljutnak. Ehhez a „közös üzlethez” az állomáson hűtőházi légcsatornákat, homok­­fúvó berendezéseket, bányagép­alkatrészeket készítenek. Az állomás összes dolgozóinak száma (ipari tanulók nélkül): 510. S ez átlaglétszám is. Négy szakmában 90 fiatal tanul. Köz­vetlen a termelésben — átlag­szinten — 420—430-an vesznek részt. Nem új felfedezése másnak, hogy a tervek, a az álló­szá­mok önmagukban mit sem érnek. Nélkülözhetetlenül fontos, hogy ismerjék azokat a dolgozók, le­gyen állandó és eleven a veze­tőkkel való kapcsolatuk. Rendszeresen havonta üzemré­szenként tájékoztatják dolgozó­társaikat a szakszervezeti bizal­miak. Szoros, őszinte kapcsolat hangján beszélik meg a tervek állását (amit az állomás bár­mely rendes dolgozójának szé­gyen nem ismerni), feltárják egy­mással szemben a fogyaté­kosságokat. Negyedévenként pe­dig összevont termelési tanácsko­zást tartanak, s ezeken rendsze­rint igazgatói tájékoztatás hang­zik el. Itt már több szó esik a soron lévő feladatokról is. Ez év áprilisától tértek át az állomáson a teljesítménybérezés­re. Az eltelt rövid idő is kedve­ző tapasztalatot mutat: a terme­lékenységátlag 10, a dolgozók át­lagkeresete 4 százalékkal növe­kedett. (Nem kell közgazdásznak lenni ahhoz, hogy a kedvező arányt bárki megértse.) Ezek ismeretében látható, hogy mind a szervezési és mun­kamorál, mind az elért teljesít­mény jól kiegyenlítik egymást. Nem véletlen dolog, hogy az ál­lomás minden üzemrésze tőle telhetően veszi ki részét a ter­vek teljesítéséből. Az eddigi eredmények alapján is 44 dolgo­zó kapott legutóbb „Kiváló dol­gozó” kitüntetést; múlt évben 6 brigád (90 fővel) nyerte el megtisztelő szocialista brigád cí­­­met. Jelenleg 12 brigád 168 tag­ja dolgozik a megtisztelő címért. Mindezek ellenére sem lehet szó nélkül hagyni egy bizonyos „hiánylistát”. Hiányoznak még az üzemekből a korszerű gyártó- é­s alakító eszközök: lemezdaraboló, élhajlító, présgép, hegesztő dina­mó, stb. Hiányuk kedvezőtlenül hat a termelékenységre, s egy esetben nagyban növeli nem az önköltséget. Ha ez a hiánylista nincs — mondták —, a fél éves tervet nem 102, de legalább 120 száza­lékra teljesítették volna. Főleg az eredményterv vonatkozásában. De remélik, a sikerek, a jó mun­ka előbb-utóbb eredményesen fogja csökkenti a hiánylista so­rát is. — A. B. — „Szívesen kooperálnak" A féléves terv és ami mögötte van Az egyik budapesti nagyválla­lat megbízottja az elmúlt na­pokban vállalatunk több állomá­sát meglátogatta, ugyanis koope­rációs viszonyban állnak válla­latunkkal. A Gépjavító Állomás Baktalórántházi előtt elha­ladva megjegyezte, hogy milyen szép, milyen rendezett ez az ál­lomás. Megjegyzése alapján meg­invitáltuk az állomás megláto­gatására. A műhelyek megte­kintése után nagyon jó véle­­­ménny­­l távozott, elragadtatás­sal beszélt az adottságokról, va­lamint a munka szervezettségé­ről és megjegyezte, hogy ilyen gépjavító állomással szívesen kooperálna. De nézzük meg, hogy az első fél éves terv tel­jesítése tükrében mi az igazság Baktalórántházán. A gépjavító állomás 1970. évi terve 26 millió forint, amely már teljes egészében le van köt­ve munkával, sőt az 1971-es évre is tárgyalások folynak. Az 1970. I. fél évre eső 13 millió fo­rintos tervet 13,5 millió forintra­­ teljesítették. Az árbevételi terv ilyen arányú teljesítése mellett minden valószínűség szerint a tervezett 2,5 millió forintos gyáregységi eredmény is teljesít­ve lesz, aminek összegszerű le­zárása jelenleg folyamatban van. Az elmúlt 6 hónap alatt az állomás az alábbi nagyvállalatok­nak gyártott különböző al­katrészeket, illetve gyártmányo­kat. Legnagyobb megrendelője a Vörös Csillag Traktorgyár, amelynek éves szinten csaknem 12 millió forint értékben szállí­tanak dömperalkatrészeket. Másik nagy megrendelő a Haj­dúsági Iparművek, amely 80 lite­res bojlerek gyártására kötött szerződést az állomással. Ebből az első fél évben mintegy 13 000 darabot szállítottak 4 millió fo­rint értékben a megrendelő tel­jes megelégedésére. A szerződés szerinti mennyiség nincs teljes egészében leszállítva, ugyanis a megrendelő a gyártáshoz szüksé­ges összes anyagot nem tudta kellő időben beszerezni. Ugyancsak exportkötelezettség teljesítéséhez segít be a gépja­vító állomás az Ikarusnak gyár­tott, világszerte szűk alkatrészeivel. ismert autóba­A szállítás a megrendelő teljes megelégedé­sére történik. A fenti nagyvállalatokkal tör­tént kooperációs szerződés ki­elégítése mellett a gépjavító ál­lomás komoly erőfeszítéseket tesz a vállalat saját gyártmányainak fejlesztésére és népszerűsítése érdekében. Megkezdték az állo­más által végzett istállógépesítés fejlesztéseként a takarmány- és trágyaszállító csillekocsik gyártá­sát, melyeket a technológiai sze­relés átadásával egyidejűleg ad­nak át a termelőszövetkezetek­nek. Tovább folytatják a már népszerűvé vált „Szabolcs” típu­sú kispermetezők gyártását. Az erdőgazdaságok igényeinek kielé­gítése céljából folyamatosan gyártják a rönkközelítő kerék­párokat. Soron kívül kielégítik tsz-ek gépjavítási és egyéb szol­­­gáltatási igényeit. A fentiek alapján biztosított­nak látszik a gépjavító állomás 1970 évi tervének sikeres telje­sítése. Szerénytelenség nélkül megállapíthatjuk, hogy nem volt véletlen a budapesti nagyválla­lat megbízottjának cikkünk ele­jén közölt óhaja. Az állomás kol­lektívájának eddigi erőfeszítése, valamint további tennialkorása alapján nyugodtan mondhatjuk, hogy a Baktalórántházi Gépjaví­tó Állomás jövője megalapozott.

Next