Szabolcs-Szatmári Szemle, 1977 (12. évfolyam, 1-4. szám)

1977 / 2. szám

Az „örök” kérdés mégis az, ha majdnem minden színházi előadást bérletesként játszanak, miért kénytelenek a színészek, nem ritkán fél, vagy negyed ház előtt be­mutatni produkciójukat. A válasz is eléggé ismert: a bérletek majdnem 100%-át kulturális és egyéb alapokból vásárolják az üzemek, vállalatok, tsz-ek, intézmények. Hiába a színház vezetőinek, bérletszervezőinek kérése, hogy azok kapják a bérlete­ket, akik eljönnek az előadásokra. Jócskán akadnak üres sorok, fél sorok, mert a munkahelyeken meglehetősen gépies, felületes módon adnak túl a bérleteken. Ezekben a hetekben a színház vezetői újra felkeresik a munkahelyeket. Vannak olyan üzemek, vállalatok, ahol azt kérik — bármilyen furcsa is ez —, hogy kevesebb bérletet vásároljanak az új évadra. Kevesebbet, de találják meg a bérletek jobb gazdáit. A probléma másik kulcsa az, hogy a jelenleginél több egyéni bérlőt kellene szervezni, akik saját zsebből fizetik a színházjegy árát, s biztosan el is mennek az előadásokra. Az alig 300—350 egyéni bérlettulajdonos a 10 700-ból elenyésző tábor. Jó lenne a színházat erkölcsileg és anyagilag érdekeltté tenni, a társadalmi szerveze­teket is segítségül hívni, hogy gyarapodjék a magánbérletezők száma. Érthető törekvése a színháznak, hogy állandóan erősítse a közönségkapcsolatokat. Ennek számos formáját honosították meg az évek során. Egy-egy színházi évadban 20—24 ankétot, művész-közönség találkozót rendeznek. A színházi ankétokat, az elő­ző évek gyakorlata szerint, a két főiskolán, középiskolákban, szakmunkásképző inté­zetekben, ifjúsági és üzemi klubokban tartják. Ez év márciusában a nyíregyházi mű­vészeti és pedagógiai hetek keretében megtartott „Testvérek” című előadás után a színház nézőterén tartottak ankétot, melyet Petrik József rendező vezetett. Jól segítik a közönség informálását, a társművészetekkel való aktív kapcsolatot az emeleti társalgóban rendezett tárlatok is. A közelmúltban a következő kiállítások­ra került sor: „Nagy tettek” címmel politikai, „25 éves a Déryné Színház” címen színháztörténeti, rajz szakos főiskolai hallgatók képzőművészeti tárlatát láthatták a nézők a szünetben. Ugyancsak a kisgaléria adott helyet a nyírbátori művelődési ház gyermekrajzstúdiójának és Soltész Albert nyíregyházi festőművész önálló kiállításá­nak. A közeljövőben a nyírmihálydi pedagógus alkotótelep, egy színháztörténeti, egy szobor- és egy helyi művész tematikus kiállítására készülnek. A sokak által kis ékszerdoboznak nevezett színház külsőleg is igyekszik megújul­ni. Ehhez a fenntartó szervek ebben az évben 400 ezer forintos felújítási összeget biz­tosítottak. A sürgősség sorrendjében elvégzik a szabadtéri színpad vezetékhálózatá­nak cseréjét, kicserélik a színpad padlózatát, újra kárpitozzák a nézőtéri székeket, kicserélik a kiöregedett függönyöket, felújítják a kazánházat. (Írásunk leadásának időpontjában kaptuk a hírt, hogy a Kulturális Minisztérium és a megyei, városi tanácsi szervek megállapodása alapján 1978 szeptemberétől ál­landó, hivatásos színtársulat létesítését határozták el.) 14

Next