Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle, 2011 (46. évfolyam, 1. szám)
2011 / 1. szám
a legfiatalabb, Bertalan kapta „Bátor mezővárosában az atyai házat. Tamásnak a majtényi kúria jutott, míg István (a későbbi országbíró) az általa Fábiánházán más néven Bohol birtokon újonnan épített kúriát tarthatta meg, de kölcsönösen mindegyikük kapott részeket Bátorban és Majtényban is.” A különbség kiegyenlítésére István megkapta a teljes Fábiánházát, Ecseden és Szentmiklóson pedig Tamás részét. Ecsed vára osztatlan, közös birtok maradt. Az így fennmaradó Szatmár megyei Bátor mezővárost, Vasvári, Encsencs, Lugos, Szaniszló (Sanislau), Terem, Vállaj, Kálmánd (Camin), Mérk, Ecsed, Majtény (Moftinu Mare), Szentmiklós (Sînmicloue), Gilvács (Ghilvaci), Terebes (Terebeşti), Dob (Doba), Zsadány (Sátmárel), Ombod (Ambud), Amac (Amati), a három, román lakosságú megye (Chegea), Gyarmat, Kis- és Nagyar, Csaholc, Matolcs, Oroszi, Namény, és Tarpa birtokaikat részletezés nélkül három egyenlő részre osztották. Ez a 30 település semmivel sem maradt el a Meggyesiek birtoktömbjétől, amely ugyan számban több volt, de jó néhány, még éppen csak alakulófélben faluval rendelkezett. Egy 1520 körül készült feljegyzés szerint a Bátoriak ecsedi ágának birtokállománya az idők folyamán tovább gyarapodott, s ezért négy uradalomba szervezték őket. Bátor és tartozékai közé sorolták a Bihar és Szabolcs megyei falvak mellett a Szatmár megyei Vasvárit és Lugost. Az ecsedi vár tartozékai voltak: Fábiánháza, Szentmárton (elpusztult falu), Mérk, Terem, Vállaj, az időközben megszerzett Börvely (Berveni), Kálmánd, Szaniszló és a Szabolcs megyei Lórándháza. Majtény tartozékai Szentmiklós, az új szerzemény Dománhida (Domanești), Tagy (elpusztult falu), Gilvács, Terebes, Dob, Zsadány, Ombod és Amac birtokok voltak. Végül Gyarmathoz tartoztak: Matolcs, Nábrád, Géberjén, Ökörító, Porcsalma, Penyige (ez az öt falu új szerzemény), Nagyar, Kisar, Tarpa, Oroszi, Csaholc és Namény. E birtokok közül az ekkor már Szabolcs megyébe átkerült Bátort nem számítva - Gyarmat a megye 8-10., Majtény pedig áll. (számított lakossága 200-248 fő) jelentősebb települése, mindkettő mezőváros a 15. század végén. A Bátoriak már Károly Róbert alatt magas tisztségek betöltői: János bihari (1318), szilágyi (1329-1332), majd szatmári ispán (1333-1346), a királyi aula tagja (1345). András váradi püspök (1329-1345). László - aki a Somlyói (Kraszna m.) uradalmat felesége, Meggyesi Anna révén örökölte - szabolcsi ispán (1352-1361), udvari lovag (1355). A bárók közé mégis csak a 15. században került a család, amikor Bátori István előbb asztalnokmester (1417-1431), később országbíró lett (1435-1440). Csak a század végét tekintve: Bátori István, az erdélyi vajda egyúttal országbíró is ( 1493), András szatmári (1469-1494), szabolcsi (1491-1494) és zarándi ispán (1491-1496) volt. Bátori György 1499-1505 között viselte a szatmári ispáni tisztet, 1503 és 1505 között testvéreivel, Istvánnal és Andrással együtt, de a Dunántúlra költözve lovászmester és egyúttal Somogy megye ispánja (1505). Itt maradt öccsei, István és András 1505 és 1510 között viszik tovább a szatmári ispánságot, majd az utóbbi 1511-től haláláig, 1532-ig volt a megye vezetője, miközben betöltötte a zarándi (1506-1511), a somogyi (1506) és a zalai (1503-1530) hasonló királyi megbízásokat is. A Béltekiek és a Drágfiak összes birtokairól egy 1424. évi birtokosztás során tudunk, amikor is Bélteki Balk vajda fia: Sandrin (Sándor) fiai: János és László, valamint Bélteki Drág vajda fiai: György és Sandrin birtokaikon megosztoztak. A leleszi konvent által végrehajtott osztály és iktatás a birtokok egy részét a felek között két részre osztotta, ezek voltak: Béltek (Beltiug), Szakasz (Rotesti) román falu, Gyűrűs (Gerauia), Erdőd (Ardud), Kiserdőd (elpusztult falu), Óvári (Oar), Becs.