Szabolcsi Húsipar, 1988 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

V. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 2,50 FT tto /d Ujilcn mikkendes ai '3-ra: 'Dámái üjjzzQ.at<% foldog, eredményekben gazdag új esztendőt kívánok lapunk minden kedves olvasójának, munkatársaimnak! Köszöntőm írásának elején eltöprengtem, jogos-e optimista jókívánságom akkor, amikor 1988-ban nem valami rózsás kilátások várhatók. Legalábbis ezt hallhatjuk a rádióban, tv-ben, ezt olvashatjuk az újságokban ... Ha nem vagyunk derűlátóak, milyen perspektívát választhatunk? A sopánkodást? A mellveregető meakulpázást? Ez jelentené a „komoly áldozatvállalást"? Az optimista ember — a nehézségek közepette — nem eléggé komoly? Úgy kell döntenünk, vállaljuk a derűlátó magatartást, nem feledve komoly kötelességeinket. Nem alaptalanul bízhatunk jövőnkben! Ezerkilencszáznyolcvanhét sem volt a gondtalan nászutazás esztendeje, kollektívánk mégis tiszteletreméltóan teljesítette feladatait. Vállalati önállóságunk első évében gyakran járatlan utakon kellett haladnunk. Tapasztalatlanságunkat lelkiismeretességgel, óvatos kockázatvállalással pótoltuk. Mit értünk el? Ha nem is volt problémamentes, mégis megtörtént új húsüzemünk beüzemelése. Feszített exportfeladatainkat minden relációban teljesítettük, méghozzá tisztes jövedelmet biztosítva. Belföldi ellátásunkban mennyiségi ugrás következett be, megyénk határain túl is elismerték tevékenységünket kereskedelmi partnereink. Termékeink minőségének stabilizálásában nagyot léptünk előre: elnyert Vásári Nagydíjunk jó hírnevünket öregbítette. Kormányzatunk bizalmával nem éltünk vissza, a kapott anyagi segítséggel jól sáfárkodtunk, eddigi legmagasabb jövedelmezőségre számíthatunk. Mi várható 1988-ban? Az biztos, hogy az új jövedelemszabályozásra más magatartással kell reagálnunk, de ez nem azt jelenti, hogy fejére kell állítani a világot, vagy a kilátástalanság miatt kétségbe kell esnünk. Jobban meg kell becsülnünk tevékenységünk alapanyagát, a vágóállatot. A vágóállatban rejlő használati értéket meg kell őriznünk, nagy technológiai fegyelmezettséggel növelnünk kell azt. Export és belföldi értékesítési kötelezettségünknek még hatékonyabban eleget kell tennünk. A gazdaságos termékszerkezet biztosítása nem egy esztendőre szóló jelszó kell legyen, hanem napról-napra elemzést kívánó tudatos tevékenység. Beruházásunkat folytatni kell. Még jobban odafigyelni a kivitelezés minőségére, még szigorúbb igényességet tanúsítanunk. A végére hagytam a legfontosabbat, a termelés személyi feltételét, az EMBERT. Vezetőnek és beosztottnak, végrehajtónak és irányítónak egy percre sem szabad elfelejteni, hogy több mint ezeregyszáz ember, család, férfiak, nők és gyerekek megélhetéséről van szó! Ne feledjük: lehet, amikor én a legnyugodtabb vagyok, munkatársamat személyes vagy családi problémái emésztik! Ugyanígy lehetünk az örömmel, bánattal, boldogsággal, keserűséggel ... Legyünk egymással segítőkészek, megértők. A haszontalankodóknak, fegyelmezetlenkedőknek közösen, időben fogjuk meg a kezét: ezt ne tedd, ezen javíts, stb. ... Következetes fegyelemre, humánus szigorra van szükség. gyet tartsunk mindig szemünk előtt, boldogulásunk kovácsai elsősorban mi vagyunk, létünk alapja a jól végzett munka! Munkásgyűlés január 4-én Hagyomány már, hogy a dolgozókat muinkásgyűlésen köszönti a vállalat vezetése az új év első munkanapján. Január 4-én reggel 6 óraikor több, mint 200-an hallgatták meg Tamás Imre igazgató tájékoztatóját, aki többek között elmondta, hogy 1988. még az elmúlt évekhez viszonyítva is nehezebb feladatokat tartogat. Az elért eredmények, a dolgozók munkában való eddigi helytállása azonban jogos derűlátásra ad lehetőséget az új évre is. Kifejtette: a dolgozók jövedelme nem fog csökkenni és nem terveznek létszámcsökkentést sem. Felhívta a figyelmet egymás testi és erkölcsi épségének, a vállalat értékeinek még jobb megőrzésére, megbecsülésére és felelősséggel végzett jó munkát kívánt az idei esztendőre. 1988. JANUÁR Ao 4H I Mlcyr,, Minden kedves OlvasóHkftak eredményekben gazdagg 1 békés, boldog új esztendőt kívánunk a szerkesztő bizottság ERIKA NYERT Disznótor Nyékládházán A történet kezdete még áprilisra nyúlik vissza, amikor is egy szombat estén Budapesten, a Népszava Kiadó ünnepélyes rendezvényén egy levelezőlapokkal teli kosárból kihúztam egy nevet: Kovács Erika, Nyékládháza, Kodály Zoltán út 21. A következő héten felkerestük a nyertest, aki az országos „Óriás keresztrejtvény” pályázaton vállalatunk díját, egy hamisítatlan szabolcsi disznótort nyert. Nem kis meglepetés volt találkozni vele, az akkor másfél éves boldog „sertés tulajdonossal”. Ezek voltak tehát az előzmények és a folytatás december első szombatján következett, mikor kicsi, de lelkes csapatunk egy jól meghízott sertés „társaságában” nekivágott az útnak. A nevezett négylábú jelentősen előrehaladott feldolgozottsági fokának köszönhetően rendkívül nyugodtan viselte a szállítást. Izgatott fogadóbizottság várt bennünket, mert mint kiderült, a család életében ez volt az első házi disznótor. A kölcsönös üdvözlések és a felvonulási terület szemrevételezése után mesterünk Orosz Péter rögtön munkához is látott, melynek eredményességét a nemsokára begyűrűző csodás illatok kellően alátámasztották. A gőzölgő toroskáposzta osztatlan lelkesedést váltott ki az időközben egyre népesebb társaságból. A terített asztal melletti oldottabb hangulat hamarosan meghozta a beszélő kedvet is. Kiderült, hogy Erika édesanyja még nem is olyan régen a Nyíregyházi Tanárképző Főiskolának a padjait koptatta. Ő szabolcsi élményeiről mesélt, a többiek pedig munkájukról, életükről. Jócskán beesteledett már, amikor minden elkészült és az összegyűlt rokonság megcsodálhatta mesterünk remekművét. A kicsit hosszúba nyúlt nap után azzal a jóleső érzéssel búcsúztunk, hogy szándékainknak megfelelően talán sikerült egy kellemes hétvégét szereznünk ennek a kedves nyékládházi családnak. Mártonffy Pál marketing osztályvezető Kovács Erika, a nyertes Orosz Péter a böllér a nyereménnyel, a nyertesekkel és Jónis Csaba főosztályvezető. Rúdra került a finom kolbász (Csutkás Csaba felvételei)