Szabolcsi Vízmű, 1988 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Pályakezdők, pályakezdők, pályakezdők Találkozás a valós E régi, de rendszertelenül jelentkező sorozatunk célja, hogy olyan fiatalokat mutassunk be, akik nemrég hagyták ott az iskola padjait. Éppen ezért a kérdések sem a magánéletükre vonatkoznak, inkább a munkával, a munkakezdésükkel kapcsolatosak. Csempész Gábor 1966-ban született. 1987-ben a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola gépészeti szakán végzett, üzemmérnök. Ifj. Zagyva Gyula 1969-ben született. 1987-ben a Bánki Donát Ipari Szakközépiskola gépjármű-villamossági szakán fejezte be tanulmányait. — Mióta, és melyik gazdasági egységnél dolgoztok a vállalatnál, milyen munkakörben? Csempész Gábor: — 1987 szeptemberétől dolgozom a vállalatnál, a gépészeti osztályhoz tartozó fenntartási üzemnél, mint művezető. A gépszerelők tartoznak hozzám. Zagyva Gyula: — Autóvillamossági szerelő vagyok, szintén a gépészeti osztályhoz tartozó autószerelő műhelyben. A vállalatnál pedig 1987. augusztusa óta dolgozom. — Hogy éreztétek magatokat az első munkanapok után, volt-e valami, amit nehezen szoktatok meg? Csempész Gábor: — Nagyon jól, mert már akkor is tetszett, és változatosnak tartottam, tartom a mai napi is munkámat. Lényegesen több odafigyelést igényel, mint előző munkahelyemen. Érdekes gépészeti munkákkal foglalkozunk, ezért nem válnak egyhangúvá a napok. Amit nehezen szoktam meg, hogy a munkaszervezésen kívül még anyagbeszerzéssel is foglalkoznom kell. Zagyva Gyula: — Úgy érzem, mint minden pályakezdő fiatalnak, a munkahelyi kollektíva légkörébe való beilleszkedés adhatja a legtöbb problémát az első munkanapok folyamán. Ezek az első napok döntően befolyásolják és meghatározzák a további munkahelyi kapcsolatok lehetőségét, a fiatal hangulatát, a munkához való további viszonyát. Számomra a munkakezdés könnyebben indult és az első munkanapok is „lazábban” teltek el. Ennek oka, hogy előző nyáron a nyári gyakorlatomat itt töltöttem, bár az akkori munkakapcsolat természetesen más jellegű volt, de arra mindenképpen alkalmat adott, hogy leendő munkatársaimat, főnökömet és munkával kapcsolatos sajátosságokat megismerjem. Ezért olyan dolog, melyet nehezebben szoktam volna meg, nem volt. — Eddigi munkátok alapján hogyan ítélitek meg, van-e lényeges különbség az iskolában tanultak és a napi gyakorlati élet között? Csempész Gábor: — Lényeges különbséget tapasztalok, hisz a főiskolán komolyabb tudnivalókat, és azok alkalmazásait tanultuk. Úgy érzem, a gyakorlat a tanulóktól minimum öt évvel le van maradva, ezért gyakran „őskori” módszerekkel vagyunk kénytelenek minőséget produkálni. Foglalkozunk beruházási munkákkal is, és ez megint más, mint ahogy az iskolában tanultuk. Zagyva Gyula: — Véleményem szerint az iskolai oktatás igyekszik a kor szakmai követelményeinek megfelelni. Korszerű diagnosztikai berendezéseken gyakoroltunk, az autóvillamosság elektronikai fejlődésével szinte párhuzamosan ismerkedtünk meg az új alkatrészekkel. Amiben lényeges különbséget látok, hogy az iskolai képzés nem számol azzal, hogy nem minden vállalat rendelkezik azokkal a berendezésekkel, amit megismertünk és az elméleti képzés folyamán kevés típusismeretet ad. Ezért állhatott elő az a dolog, hogy a vállalatunknál lévő diagnosztikai berende- életjel zésekről könnyebben leolvastam a hibát, mint például egy pótkocsi vontatásához szükséges dugaljzatot bekötöttem volna. — Milyen tervekkel, elképzelésekkel álltatok munkába? Csempész Gábor: — Magát a gépészetet, mint foglalkozást nem lehet igazán az iskola padjai között megtanulni, így arra törekszem, hogy a gyakorlatban ismerjem meg. További célom még, hogy a szakmai rész mellett minél több, nem a könyvekből tanult vezetési és üzemszervezési ismeretre is szert tegyek. Zagyva Gyula: — Megfelelő, korrekt munkatársi kapcsolat kialakítása. A vállalat üzemelésében lévő gépjárművekről pedig minél hamarabb típusismeretet szerezni. Az idősebb dolgozóktól olyan munkafogásokat „ellesni”, mely megkönnyíti a gyakorlati munkavégzést és a hibafeltárást — További terveitek? Csempész Gábor: — Úgy gondolom, hogy diplomával az ember ne maradjon meg a művezetői szinten. Terveim között szerepel az okleveles gépészmérnöki diploma megszerzése. Zagyva Gyula: — Egyelőre a katonaságig különösebb céljaim nincsenek. Későbbi továbbtanulási szándékom esetén mérlegelnem kell, hogy érdemes-e szakmai területen tovább haladani, mert ez a vállalat profiljába nem illik bele. — Féléves munkaviszonyotok alapján milyennek ítélitek meg a vállalatot? Csempész Gábor: — Köztudott, hogy a megyében az egyik legjobban fizető cég, de ahhoz, hogy jó hírünket megtartsuk, tovább kell lépni minőségi és szolgáltatási színvonal területén. Szélesíteni kell a piaci partnerek számát, a „több lábon” állás elvét kell megvalósítani. Erre a mostani vezetés szerintem alkalmas. Zagyva Gyula: — Egy jól működő vállalatnak, ahol szerintem számítanak a fiatalokra. Bizonyítja ezt, hogy sok fiatal dolgozik a vállalatnál. — Köszönöm a beszélgetést. M. J. Műszaki konferencia a vállalatnál 1987. december 27-én műszaki konferencián gyűltek össze vállalatunk üzem- és osztályvezetői, termelésirányítói, műszaki szakemberei. Tóth Tibor műszaki igazgatóhelyettes az 1987. év várható gazdasági eredményeiről számolt be a jelenlevőknek. 1987-ben 15 település lépett be a közműves vízellátásba, s ezzel 175-re növekedett a megyében az ellátott települések száma. A vízértékesítés várhatóan eléri a 28 millió m l-t. Szennyvízelvezetést és tisztítást 19 településen végez vállalatunk. Az elmúlt évben kettővel nőtt tisztítóművek száma, és 15 millió m3 szennyvízelvezetés várható. Az építőipari tevékenység termelési értéke a tervezett 210 millió forinttal járul hozzá az árbevételhez. Vállalatunknál 1987-ben a keresetek 10%-on felüli mértékben nőttek, s a teljesítményarányos díjazást nagyban segítette rendelkezésre álló mozgóbér. A a felsorolt eredményeket 1604 fő dolgozó létszámmal érte el a vállalat. A munkakörülmények javulását jelzi, hogy minden üzemmérnökség rendelkezik megfelelő üzemviteli épülettel, melyek építése szintén 1987-ben fejeződött be. 1988-ban megkezdődik a gépjavító üzem új telephelyének építése is. Az 1988. évre való felkészülést az adó- és árreform követelményeinek figyelembe vételével kell elvégezni. Emelni kell a műszaki színvonalat, javítani a hatékonyságot. A személyi jövedelemadó miatti bérbruttósítás fedezetét, mely 24 millió forint, a vállalatnak kell megtermelni. Erre részben fedezetet nyújt a társadalombiztosítási járulék mértékének csökkenése. Az 1988. évi építőipari kapacitás teljes egészében lekötöttnek tekinthető. A vállalat feladatainak minél jobb ellátása érdekében technológiai osztály és vállalati szintű, központi diszpécser szolgálat alakult. Szolnoki Lászlóné gazdasági igazgatóhelyettes az érvényes szabályozórendszer vállalatra gyakorolt hatását ismertette. A központi bérszabályozást alkalmazó vállalatoknál — így nálunk is — 3,5% lehet 1988- ban a bérfejlesztés mértéke. Kajor Menyhért munkavédelmi vezető az üzemi balesetek megváltozott bejelentési kötelezettségéről beszélt. Nagy Andrásné gépészeti osztályvezető a szerződéskötések során felmerülő, a vállalkozói díj megállapításának nehézségeit elemezte. Az új ár- és adórendszer bevezetésének átmeneti időszakában nagyon sok még a bizonytalan tényező. Erdélyi Tamás műszaki fejlesztési csoportvezető az újítási díjak leértékelődésével kapcsolatos aggodalmait adta elő, amely a személyi jövedelemadó bevezetésével függ össze. A tanácskozást a műszaki igazgatóhelyettes válaszadása zárta be. Szabó Istvánná A kitüntetett Rácz József autószerelő 1987. november 7-e már odébb van. Talán azt is elfelejtették, hogy kik kaptak kitüntetéseket. Mi viszont úgy érezzük, hogy vállalatunk kitüntetett dolgozói mindig és mindenkor megérdemlik, hogy újságunkon keresztül bemutassuk őket. Ezt különösen fontosnak tartjuk akkor, ha az elismerésben részesülő dolgozó fiatal. Olyan fiatal, mint Rácz József, aki 26 éves, és autószerelő a gépjárműjavító műhelyben. Munkahelyén kerestem meg. Egyik munkatársával épp egy UAZ típusú kisteherautó kuplungozásához kezdtek hozzá — sajátságos szaknyelven fogalmazva. A munkát nem tudta otthagyni. Mint mondta, azért, mert a sebességváltó le- és helyére emelése klétemberes munka. Ezt elfogadva nem maradt más választásom, mint a dolgozó embert „zaklatni” kérdéseimmel. — Mióta dolgozol a vállalatnál? — A tanuló évek nélkül kilenc, azzal együtt már tizenkét éve, mivel itt voltam tanuló a vállalatnál. — Családi állapotod? — Nős vagyok és van két fiú gyermekünk. Itt egy kicsit abba kellett hagynom a kérdezősködést, mert a sebességváltó leemelése egy esetleges baleset elkerülése miatt nagy figyelmet és megfelelő munkafogást igényelt. — Nem a legjobb kérdés, de szerinted mivel érdemelted ki a kiváló dolgozói kitüntetést? — Ez valóban nem a legjobb kérdés. Válaszom: talán kérdezd meg inkább a művezetőmet. Hidd el, hogy ilyenkor az ember tényleg nem tud jobbat mondani. Munkám során mindig arra törekedtem és törekszem, hogy a nekem kiadott javítási feladatot a lehető legjobban, legrövidebb idő alatt végezzem el. De ez nem különlegesség, mivel biztos vagyok benne, bármelyik munkatársamat is ugyanezek a célok vezérlik munkavégzés közben. Ezért én már azt is nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy egyáltalán a jelöltek közé felkerültem. — Általában a november 7-i kitüntetéseknél figyelembe veszik a társadalmi munkavégzést is. Van-e valamilyen megbízatásod? — Szakszervezeti bizalmi helyettes vagyok az autószerelő műhelyben. (Szünet következett, mert a sebességváltó helyreillesztéséhez az utolsó összpontosításra volt szükségük, melyhez szóbeli, „kicsit jobbra, kicsit lejjebb” konzultációt is folytatott a szerelő partnerével.) — A fiatalokra jellemző, hogy nem nagyon maradnak meg egy munkahelyen ennyi ideig. Te ezzel a dologgal hogy vagy, mert ha jól tudom, Nagykállóból jársz be dolgozni? — Az itt töltött tanulóéveim meghatározóak voltak. Már akkor is nagyon jó kollektíva dolgozott itt, és éppen ezért egy másik vállalatnál kapott egykét forint nem ér annyit, hogy elhagyjam azt a kollektívát, amelyben a szakmámat és munka megbecsülését megtanulatam ... ★ Több kérdésre már nem volt lehetőségem. A beszélgetést is alig tudtam megköszönni, mert a kész autóval elmentek, hogy kipróbálják. És milyen az élet, — munkatársai csak utána mondták —, akivel együtt dolgozott az autón, az nem volt más, mint akitől tanuló korában a szakmát megtanulta. régi mestert követve Rácz József is mesterszakmunkás vizsgát tett. Marinka János __________________________/