Szabolcsi Vízmű, 1989 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Jeszenszki István: — Milyen nagyságrendű létszámcsökkentést tervez a vállatvezetés 1989-re? — A vállalatvezetés 1989-re körülbelül 50—80 fő létszámcsökkentést tervez. Ez csak tervezett szám, mivel még nincs végleges, teljesen kialakult terv ezzel kapcsolatban. Azt fontos hangsúlyoznom, hogy ezt a létszámcsökkentést elsősorban belső átszervezésekkel akarjuk megoldani úgy, hogy a kilépettek, a nyugdíjba vonulók helyére nem veszünk fel új dolgozókat és a szerződéses munkaviszonyban lévők egy részének a szerződését nem hosszabbítjuk meg. Ebben az ügyben az elbocsátások lehetősége csak a legvégső döntés lehet. — Hol tart a szovjet-magyar vegyesválalat ügye, s mikortól működne? Ki lesz annak a magyar vezetője vállalatunktól? — Ebben az ügyben a múlt héten (december 21-e előtt) voltunk Budapesten egyeztető tárgyaláson az illetékes minisztériumokkal, gazdasági és pénzügyi szervezetekkel. A közös vegyesvállalat ungvári székhellyel létesülne, és a vállalatunk 10 millió forint tőkével társulna be a közös vállalkozásba. Ezért a pénzért a részvények 35%-a lenne a mienk. Már a tervezett közös vállalat épületét is megnéztük Ungváron, a faipari üzem pedig Munkácson létesülne, hisz a fizetségünket parkettában kapnánk meg, melyeket itthon értékesíthetnénk majd. Természetesen más termékek is szolgálnak majd fizetőeszközként — a végzett munkától függően —, amit mi ott megveszünk és itthon szintén eladjuk. Elképzelésünk a szovjet partnerrel az, hogy 1989. július 1-től működne a vállalat KAVA BILD néven és a faipari üzemet leszámítva elsősorban vízművek, szennyvízcsatorna és vízhálózat építésével foglalkozna. Mi a 10 millió forint tőkerészesedésünket egyrészt asztalosipari gépekben, számítástechnikai berendezésekben és egyéb gépi berendezésekben, gépjárművekben vinnénk át. A Szavicsav részéről Tóth András lenne az általános igazgatóhelyettes, az AKVA BILO közös vegyesvállalatnál. Az igazgató a szovjet fél részéről lenne, a részvények aránya miatt. — Igaz-e, hogy tervezi a tanács a vállalat kettéosztását, megyei és városi vállalatokra? — A minisztériumnak 1988. december 31-ig kell elkészítenie a vízügyi vállalatok működéséről, átszervezéséről a terveket. Valószínű, hogy ebben az ügyben halasztó döntés lesz, mert magát a minisztériumot is most szervezték át. Én úgy tudom, hogy inkább összevonásokat terveztek, tehát még a TRVV-ket is össze akarják vonni a megyei vízmű vállalatokkal. Végleges, kialakult álláspont még nincs, de szétválasztásokról nem hallottam. — Milyen mértékben fog változni a vállalat szervezeti felépítése? — 1989. január 1-től különösebb, vagy nagyobb változásra nem kell számítani a szervezeti felépítés területén. Viszont társulati osztály az anyagkönyveléssel együtt fokozatosan megszűnik. Természetesen, ha lesz értelme, vagy ha a gazdasági mutatóink indokolnák, megtennénk a szükséges lépéseket. — Várható-e, hogy a munkásszállító járatok számát csökkentik 1989-ben? — Igen, hogy pontosan melyiket, mikortól és hogyan, annak a vizsgálata még jelenleg folyik. Ez csak arra a két járat valamelyikére fog vonatkozni, melyek reggel hozzák, este viszik haza a dolgozóikat. A vállalatnak ez két millió forintjába Vállalatunk történetében először, 1988. december 21 -én vállalalati fórum megszervezésére került sor. Ezt indokolttá tette az tény, hogy az ezt megelőző időkben sok mendemonda kapott szárnyra. A jó munkahelyi légkör és a jó munkatársi viszonyokat szem előtt tartva a vállalat gazdasági és társadalmi vezetőinek kezdeményezésére lehetőség lett biztosítva mindenki számára, hogy az őt foglalkoztató vállalati kérdésekre a legilletékesebbtől, a helyszínen kapjon választ. A kérdezőknek még az is megadatott, hogy kérdéseiket akár névtelenül, egy papírlapon feltehessék. Ezt a lehetőséget kihasználva a szerkesztőbizottság úgy döntött, hogy az érdekesebb kérdésekről és az arra kapott válaszokról összeállítást Természetesen ez a közöljön közlés még a válaszadások esetében sem teljes értékű, mert a lap terjedelme ezt nem teszi lehetővé. A kérdésekre Jeszenszki István igazgató, Kovács Antal a vállalati szakszervezeti bizottság titkára és Orosz Béla a vállalati pártbizottság titkára válaszolt. kerül évente, így indokoltnak látszik lépésünk ez irányba. — Milyen nagyságú béremelés várható 1989-ben, és mikortól? — Amit most mondok, azt nem szabad 100 százalékra venni, mert ez csak a mi előzetes, szerény számolgatásaink szerinti terv, ami 8 százalékos béremelést tartalmazna 1989. április 1-től. Egyelőre nem látjuk még biztosan most sem a bérszabályozást. Két részből próbálnánk megoldani ennek a lehetőségét. Egyik része, 5 százalék nyereségből, másik része, 3 százalék pedig a létszámmegtakarításból lenne. — Fogunk-e szivattyúalkatrészeket gyártani? — Úgy néz ki, hogy nem fogunk,mert mint kiderült, ez körülbelül 10—15 millió forintos beruházást igényelne. Ez pedig a mai körülmények között igen soká térülne meg, és üzleti értelemben sem biztos, hogy jó lenne. — Igaz-e, hogy megszűnik a vállalatnál a lakásépítési alap? — Erről sokat még nem tudunk. Előzetesen arról van szó, hogy a nyereségünk körülbelül 6 százalékát egy központi vállalati alapba kell majd befizetnünk, és onnan lehetne majd visszaigényelni — ami még nem biztos. — Van-e lehetőség arra, hogy egyes önellátó egységet leányvállalati formában működtessen a vállalat? — Jelenleg nincs lehetőség mert a minisztérium nem járul hozzá. Ennek magyarázata az, hogy a leányvállalatnak nem lehet utasítást adni. Ez pedig sok esetben bizonytalanná tenné alaptevékenységünk maradéktalan és biztos ellátását. — Van-e lehetőség az ifjúsági alap megemelésére, reálértékének megőrzése érdekében? — Van, de ennek előzetesen a lehetőségét meg kell vizsgálnunk. Kovács Antal: — Alakul-e új szakszervezet a vállalatnál? — Erre egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy nem. De ha a kérdező ezzel a kérdésével arra célozna, hogy ez a mostani HVDSZ szakszervezet hogyan fog tovább működni, lesz-e új neve, és majd mi ennek továbbra is tagjai akarunk-e maradni, és hogyan, az már más választ eredményez. Jelenleg tervbe van véve, hogy a közüzemi vízügyi dolgozók egy önálló szakszervezetet hoznának létre, amely csak szövetségi alapon tartozna a még HVDSZ nevet viselő szakszervezethez. Viszont ez a dolog majd csak valamikor február végén fog eldőlni. Egyébként ennek a majd szövetségen belüli önálló szakszervezetnek a célja — a legalapvetőbb — az lenne, hogy a szakmai együvé tartozáson keresztül egy hatásosabb képviselet és érdekvédelem. — Jövőre bővíti-e az SZB a saját üdülési lehetőségeket? — Nem, csak minőségileg kívánjuk javítani az üdülési lehetőségeinket. Azért nem kívánjuk bővíteni, mert az elmúlt öt évben nem volt olyan jogos igény, amit nem tudtunk volna kielégíteni. — Változik-e a szakszervezeti tagdíj rendszere jövőre? — Előzetes értesüléseim szerint elképzelhető, de ennek több összetevője van, mely elsősorban a szakszervezet belső átalakulásával kezdődhetne meg. Orosz Béla: — Megszűnik-e a vállalati pártbizottság? — Előre láthatólag a feladatok jövőre úgy fognak megoszlani a lakóhelyi és a munkahelyi pártszervezetek között, hogy a pártmunka dandárja a lakóterületeken fog jelentkezni. Ennek oka az egyre közelgő új helyi és országos választások időszerűsége. Ez azért lesz fontos — véleményem szerint —, mert itt fog eldőlni, hogy a szocialista pluralizmuson belül az MSZMP megőrzi-e vezető szerepét a hatalom megosztásában, vagy csökkenni fog. Ettől függetlenül nincs arról szó, hogy emiatt a munkahelyeken megszűnnének a különböző pártszervezetek. A feladatunk viszont biztos, hogy változni fog. — Van-e a vállalati pártbizottságnak saját költségvetése, és mennyi az? — Van is, meg nincs is. A régi értelemben vett pártköltségvetést mi nem is igényeltük, de ettől függetlenül minden feltétel adott a jó és még jobb politikai munkához. Hogy miért nem igényeltünk? Nem árulok el titkot, ha megmondom. Lehetett volna képezni a vállalat pénzéből háromezer forintot. De a háromezer forinttal vajon mit tudna kezdeni egy ilyen nagy létszámú pártalapszervezet azon kívül, hogy legfeljebb előfizethető a Kelet-Magyarország. A másik ok, amiért nem igényeltük, hogy itt nincsenek függetlenített politikai munkatársaik, itt minden párt tisztségviselő társadalmi munkában látja el feladatát. — Hogyan viszonyulna a pártbizottság ahhoz, hogyha a vállalatnál alternatív szervezet alakulna? — Én úgy gondolom, hogy minden politikai, vagy nem politikai szervezetnek és mozgalomnak a tettei, cselekedetei azok, amelyek alapján a hozzájuk való viszonyt ki kell alakítani, és ez nem előítélet kérdése kell, hogy legyen. Az összeállítás végén — úgy érzem — fontos hangsúlyozni, hogy a kérdésekre adott válaszok 1988. december 21-én hangzottak el. Ez azt eredményezheti, hogy mire a fórumról készült összeállítás megjelenik, sok minden másképpen alakulhatott, vagy más szabályozók alapján kellett új döntéseket hozni, ami már nem biztos, hogy megegyezik az akkor adott válaszokkal. Tehát ennek a lehetősége fennáll, de ettől függetlenül is fontosabb az a tisztességes szándék, amivel a válaszadók leültek akkor az asztalhoz. M.J. A dolgozók kérdezték Vállalati fórum decemberben Vw Negyven éve elkötelezetten .A felszabadulás eseményeit átélni nagy pillanat volt. Az emberek sokasága érezte, hogy most már más világnak kell jönnie. Sokan pontosan nem tudták, hogy milyenek, de azt igen, hogy csak olyan lehet, melyben szavuk van az embereknek és embernek tekintik őket, ahol végre megszűnik a teljes kiszolgáltatottság, az értelmetlen világ! így én sem tudtam, csak éreztem magamban, hogy tenni kell azért, hogy másként alakuljon, emberibb legyen ez a sokat szenvedett ország. Nekem ez különösen nehéz volt, mert apám kereskedő volt, és az átlaghoz viszonyítva jó módban éltünk, egyedül voltam gyerek is. Ennek ellenére a felszabadulás érzelmi feltöltöttségével találkoztam először a kommunista eszmével, melyről előtte nem sokat, konkrétan pedig semmit nem tudtam. Hogy kerestem-e ezt az eszmét, vagy O .,találta rám, ma már nem tudom, de azt igen, hogy számomra örök marad és mindvégig igaz, még a jelen ellentmondásos körülményei között is. Éppen a szülői háttér, a jómód miatt sokszor a szememre vtették, hogy mit keresek én a kommunista pártban. Ezt különösen akkor mondogatták, mikor mint „A’’-gárda tag részt vettem az akkori választások lebonyolításában, és már szabályosan ,s a kommunista párt tagja lettem. Igen, szabályosan, mert bár előtte is tagja voltam, 1945-től a pártnak, de meghamisított születési dátummal. Ez a születési dátumváltoztatás azért volt fontos, hogy a kis falvakban is minél nagyobb arányban legyünk jelen kommunisták, erősítve befolyásunkat. Divat most a pártot bírálni. Tudom azt is hogy régen rengeteg hibát elkövettünk, melynek ma érezzük nehézségeit, és ma kell nekünk, régi kommunistáknak is szembenézni velük, elviselve a tényszerű vádakat. A múlt hibáiért ma sikk elfelejteni az elért eredményeket — ami viszont már nem korrekt dolog. Éppen ezért tartom nagyra a mostani pártnak az átalakulását, a múlttal való szembenézést, a hibák kijavítását, az 1945 utáni történelem valós feltárását. Ez engem bizakodással tölt el, és ezért elmondhatom, hogy voltak nehezebb évek is a maiaktól, melyeknek soha nem szabad még csak lehetőséget sem adni a visszatérésre. Én tudom, mi volt a Rákosi korszak, és tanúja voltam az 56-os eseményeknek is. Tudom, ma nehezebb kommunistának lenni, de én akkor sem, és ma sem titkolom, hogy annak érzem magam. Mindezeket elmondta Komorai István, a III. sz. pártalapszervezet tagja, aki novemberben kapta meg 40 éves párttagságáért az MSZMP KB díszoklevelét. A negyven éves párttagsághoz hozzátartozik még, amit nem említett, hogy le sem tagadhatta volna kommunista voltát, hisz sokáig a megyei pártbizottság instruktora, tíz évig alapszervezeti titkár, majd nyolc évig titkárhelyettes volt, jelenleg pedig alapszervezeti vezetőségi tag. El kell még mondani, hogy Pista bácsi alapító tagja a vállalatnak, 1954-től dolgozik itt. Mint körzeti szerelő kezdte, majd művezető és gépjavító üzemvezető lett. Jelenleg műszaki ellenőr. Nagyon sok ember ismeri és tiszteli nyíltságáért, őszinteségéért. Gazdasági munkájáért eddig hétszer „Kiváló Dolgozó”, kétszer „OVH Elnöki Dicséret”, egyszer „OHV Kiváló Dolgozó” elismerésben részesült. Lejegyezte: Marinka János _____________________s Kerékcsere — a munkagépen