Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
SZATMÁR MEGYEI KÖZLÖNY ban már abból is látható, hogy szenvedélyes, nagy viták fognak támadni akkor, midőn benyújtják a közigazgatás reformjáról szóló törvényt, a tusa végeredményére nézve azonban nincsen semmi kétség. A reform meglesz és diadallal járja majd be az országot. Hogy ebben az alkotmányos tusában vármegyei közönség kinek a pártjára fog állani, a arra nézve nem lehet eltérő a vélemény. Mi itt a vidéken párt és rangkülönbség nélkül óhajtjuk, hogy a megyei szervezeti autonómia gyökeres változáson menjen át. De óhajtják a megyei tisztviselők is az államosíttatásokat már biztos egzisztencziájuk szempontjából is. Mert az ilyen restaurácziókon soha sem lehet biztos az ember, hogy nem bukik e ki. Ez a bizonytalanság nem volt kínos hajdanra, mikor a vagyonos nemesség noblesse oblige-je volt a megyei szolgálatba lépni, de most túlnyomóan lateinerek ülnek a hivatalokban, s ez súlyos kenyérkérdés rájuk nézve. S mindezeknél fogva helyesen tennék törvényhatóságok, ha az alkotmányban gyökeredző joguknál fogva ők is hozzászólnának e nagy fontosságú kérdéshez s feliratilag igyekeznének véleményüket érvényre juttatni. Ennek véleménynek súlya lenne annál is inkább, mert a legközvetlenebbül érdekelt fél véleménye, amely elől majd sem a kormány, sem a törvényhozó testület, sem a közvélemény nem zárkózhatik el.____________________________ — Rendkívüli közgyűlést tartott vármegyénk közönsége decz. 30-án Nagy László alispán elnöklete alatt. A házipénztárnak a gyámpénztárral szemben fenálló követelése megtérítése tárgyában azt határozta a közgyűlés, hogy azok a kiadások, amelyek eddig jóváhagyott hozzájárulások voltak, minden további eljárás nélkül megtéríttessenek, a többiek pedig az ebadóból fizettessenek ki. — Baudisz Jenő nyugdíjazott árvaszéki h. elnöknek 25 éves szolgálati elismeréséül a gyámpénztári tartalék alapból 1000 korona jutalmat szavaztak meg. — A tisztviselői nyugdíjalapot kezelő választmányba tagokul beválasztották: Nagy Béla, N. Szabó Antal, Róth Károly és dr. Jászi Ferencz bizottsági tagokat. Ezenkívül elintézte a közgyűlés több község költségelőirányzatát is. — dr. Adler Adolf indítványára a közgyűlés szerencse kivánatait tolmácsolta az uj év alkalmából a főispán és alispán urak előtt. Végül azok a tisztviselők, a kik a tisztújító közgyűlésen nem tettek esküt, letették a hivatalos esküt. A gazdasági munkások segélypénztára. — Az első esztendő. — Még csak egy éve annak, hogy az 1900: XVI. t.-cz. alapján életbe lépett az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédpénztár. Mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkásnak — föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az új törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára alkották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosíthatja magát afelől, hogy elöregedésére, munkaképtelensége idejére, nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítőpénztárnak. Kinek-kinek kényére hagyja, hogy beiratkozik-e vagy nem iratkozik be a segítőpénztárba. A törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az uj törvény segíteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem szereti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyítja, hogy szívesen sorakozik az egyedül az ő javára életbeléptetett intézmény védszárnyai alá, mert a saját szemével látja, hogy ez az emberbaráti intézmény az ország legtávolibb vidékein is milyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szorulnak. A segélypénztár egy évi működése világosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmives nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak egy esztendeje, hogy a segély pénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 760 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni. segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalomkenyéren tengődni. A beállott baleset 58 földmivelőt megölt. Mind az 58 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segélypénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek egyes esetben 400—400 koronát kérelmét és minden szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. A beállott baleset a segélypénztár tizenhat tagját, a megejtett orvosi vizsgálat szerint, mindenkorra munkaképtelenné tette. Ezekben az esetekben a központi igazgatóság szintén a legméltányosabban és a legnagyobb gyorsasággal intézkedett és ma már mind a 16 munkaképtelenné vált tag élete fogytáig részesül a törvény által előírt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egytőlegyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segélypénztár rövid fennálása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbeeséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös működése bizonnyal az oka annak, hogy a segélypénztár tagjainak száma olyan gyorsan emelkedik. Mert eltekintve attól, hogy az 1900: XVI. t.-cz. 8 §-a alapján a gazdák által kötelezőleg biztosított cselédek száma mintegy 500,000, a segélypénztárba beiratkozott rendkívüli tagok száma is már elérte a 13,000-et. A segélypénztár igazi emberbaráti működése buzdította bizonnyal arra a királyi herczegeket, főrendeket, a képviselőház tagjait, nagybirtokosokat, a különféle kulturáis pénzintézeteket, a vármegyéket és községeket, hogy olyan nagy számban csoportosuljanak a segélypénztár alapító tagjai sorába. És bizonnyal ez az oka annak is, hogy az év végéig beiratkozott 1000 alapító tag 150,000 koronával gyarapította azt a vagyont, melynek egyedül az a hivatása, hogy a föld népét támogassa, istápolja. HÍREK. — Ujév a vármegyeházán. A vármegyei tisztikar az idén is megtette szokásos újévi tisztelgését az alispánnál s a főispánt és nejét táviratilag gratulálta meg. Az alispánnál a tisztelgők szónoka Ilosvay Aladár főjegyző volt, aki meleg szavakban üdvözölte a köztiszteletben és becsülésben álló hivatal főnökét és boldog új évet kívánt neki és családjának. Az alispán válaszában kijelentette, hogy úgy látszik igaznak kell vennie a ragaszkodás kifejezését, amely oly sokszor megnyilvánult vele szemben. Midőn megköszöni a jókivánságokat, igyekezni fog, hogy a bizalomnak megfeleljen úgy a vármegye közönségével szemben, mint a tisztikarral szemben. Ismételten megköszönve a jó kívánságokat s ragaszkodást, a tisztikarnak is boldog újévet és kitartást kívánt nehéz feladatához. Az alispánt Debreczeni István polgármester is üdvözölte ujévkor a városi tisztikar élén. — Tisztelgés. A vármegye uj tisztikara decz. 30-án tisztelgett Nagy László alispánnál. Ilosvay Aladár főjegyző szobájában gyülekeztek, ahol a népszerű főjegyzőt Ilosvay Ferencz árvaszéki elnök üdvözölte. Az alispánnál Ilosvay Aladár főjegyző volt a tisztikar szószólója, a tisztikar ragaszkodását tolmácsolva a közbecsülésben álló hivatalfőnök iránt. Az alispán mindenek előtt sajnálattal emlékezett meg válaszában azokról a volt tisztviselőkről, akik bár saját hibájukon kivül, a tisztujitáskor kimaradtak. Ezután biztosította a tisztikart jóakaratáról és barátságáról s megköszönte a tisztelgést. — Ebéd. A vármegye uj tisztikara decz. 30-án a presidiumnál történt tisztelgés után közös ebédre gyűlt össze a régi kaszinó nagytermében. Ritkán nyílik alkalma a tisztikarnak ilyen közös összejövetelre, legfeljebb az uj cziklus kezdetén a mely ilyenkor ismerkedési ebédül is szolgál. Az idén kevés uj ember került be a gárdába s igy nem annyira ismerkedés, mint kollegiális összejövetel volt az ebéd. Csakhamar megeredtek a pohárköszöntők is. Kacsó Károly kir. főmérnök, az államépitészeti hivatal főnöke, 6 év előtti szerepéhez híven beállott ezúttal is pohárköszöntődirigensnek s ő szólította fel jobban mondva kényszerítette némelyik tósztázót a felszólalásra. A mivel elérte a jó „Bacsó bácsi“ azt, hogy ahány pohárköszöntő volt, ő ugyan annyit mondott, illetve tartott előtte intivizáló beszédet. Ugyanis alig hogy felköszöntötte Ilosvay Aladár az alispánt és Nagy László alispán alig hogy éltette a tisztikart, Bacsó bácsi megkezdte diktátorságát nagy körültekintés és ravasz erőszakkal s ezen kényszerhelyzet hatása alatt összesen 26 beszéd hangzott el, ugyan annyit mondva Bacsó bácsi is, aki különben úgy került bele a vármegyei gyárhatárig terjedő 131,5 kilométer hosszú úgynevezett Széchenyi-út, melyről alább szólok. Az Al Duna Báziástól Orsováig terjedő szakaszán van a fenséges Kazán-szorost is magában foglaló Klisszura-szoros, s ezen Klisszura-szorosban van az a 8, hajózási akadályokat szolgáltató zuhatag u. m. Stenka, Kozla, Dojke, Izlás, Kis-Tachtalia, Nagy-Tachtalia, Grében és Jácz, melyek szabályozását a magyar kormány a Vaskapucsatorna kiépítésével kapcsolatosan hajtotta végre. Báziás után a Kiszilova sziget alsó végénél fekvő Gradistye hajóállomásnál a szerbiai Pék folyócska torkolik a Dunába. Báziástól 25 kilométernyire fekszik Ó-Moldova község, ahol kezdődnek az aldunai hajózási akadályok. Ó-Moldova alatt ugyanis a Duna 2 ágra oszolva alkotja az 5 kilométer hosszú és 2,5 km széles Moldovai szigetet. Már Moldováról páratelt levegő tűnik szemünkbe, amelynek szülő oka az, hogy a jobb oldali hajózásra nem alkalmas Duna ág egy sziklaháton tör magának utat, s a sekély mélységű Duna e sziklahátba ütközve erősen porzik. A bal oldali Duna ágban van a kisvízállásnál 6 méternyire kiemelkedő Babakáj szikla. Az Al Duna Moldova Tura Szeverin közti 130 kilométer hosszú szakasza sebesség, szélesség és mélység tekintetében igen változó, mert szélessége 170 méter — 2 kilométer közt, mélysége 50 centiméter — 50 méter közt s másodperczenkénti vizsebessége 50 centiméter 5 méter közt váltakozik. A Moldovai sziget alsó végénél van a magyar parton Lászlóvára, a szerb parton pedig Golubácz község a Kolumbácsi legyekről hires Galambócz várával, mely hatalmas romjaival ma is magával ragadja az ember lelkét. Galambócz hazánk történetében fontos szerepet játszik. A törökök európai hódításai kezdetén Szerbia keleti végvára volt, s ezt foglalta el először tőlünk a török, Bajazed szultán 1391-ben bevevén azt. Rövid időn azonban ismét visszavették, de 1417. árulás folytán ismét megint csak török kézre jutott. Zsigmond király 1428. áprilisban maga ment visszahódítására, de Murád szultán visszaverte. Ekkor játszódott le Galambócz alatt az a szép jelenet, midőn a hőslelkü magyar asszonyokban oly gazdag magyar történelem egyik kimagasló alakja Rozgonyi Istvánná szül. Szentgyörgyi Czeczilia Zsigmond királyt megmentette. 1483-ban aztán Kinizsy Pál visszavette, de 1521-ben Nándorfehérvár elestével együtt végképen elvesztettük. Galambóczon alul pár kilométernyire fekszik a Stenka zuhatag, a mely felett Szent Ilona község irányában van az Alibég nevű sziklába elhelyezve a Baross emléktábla, a következő felírással: „Az aldunai Vaskapunál és az ottani zuhatagoknál létező hajózási akadályoknak az 1888. évi XXVI. törvényczikkel elhatározott eltávolítására szolgáló munkálatok megkezdettek I. FERENCZ JÓZSEF uralkodása alatt GRÓF SZAPÁRY GYULA miniszterelnöksége idejében BELLUSI BAROSS GÁBOR m. kir. kereskedelmi miniszter által 1900. évi szeptember hó XV-én. Isten áldása legyen e művön és megalkotóin!“ Báziástól 50 kilométernyire fekszik a Berzászka nagyközséghez tartozó Drenkova telep, ahol kezdődik az Orsováig terjedő 70 km. hosszú Klisszura-szoros, amely magában foglalja a csodaszép Kazán szorost is. A Klisszura-szorost a balpartról a Délmagyarországi Kárpátok Orsova Mehádiai hegysége, a jobb partról pedig a Balkánhoz tartozó Gola Planina és a Mirocs Planina hegységei alkotják, s az egész szorost mindkét parton 400—800 méter magas hegyek kísérik. A Grebenig terjedő részt Felső az azon aluli részt pedig Alsó Klisszura-szorosnak is hívják. A Klisszuraszoros jobbpartján vonul el a Tiberius és Traján által épített s Traján nevéről elnevezett régi római-út, a balpartján pedig a Széchényi-út. Majd következik Drenkova, amely a tulajdonképeni aldunai zuhatagok felső végállomása, a hajóknak átrakodó helye. Itt következnek egymás után a Kozla és Dojke sziklapadok, melyekhez 2 kilométernyire a balparton nyúlik be a Piatra lunga hosszú keskeny szikla, ehez 35 kilométernyire a Jelesava patak torkolatánál a Bivoli sziklapár. Majd jönnek az Izlás és Tachtália zuhatagok , majd pedig a szerb parton a a Greben hegy, szemben vele a magyar parton a Vrany sziklapaddal, ahol kis vízállásnál 220 méterre szorul össze a vízfolyás, hogy mindjárt alul Grebenen 2 kilométernyire szélesedjék ki. A Greben a egyike a legérdekesebb pontoknak az Al Dunán s a Vaskapu után az itteni szabályozási munkálatok jártak a legnagyobb nehézségekkel és költséggel. Grebenhez 7 kilométernyire van Szvinicza község, hazánk legdélibb fekvésű községe. A magyar parton a hegyoldalakon mindenütt phylloxera pusztította szőlők nyomailátszanak, s csakis imitt amott lehet egy-egy felújított szőlőt látni, mivel a szőlők felújítása a vajmi kevés termőtalajjal borított sziklákon óriási nehézséggel jár; pedig e vidék, mely a Versecz—fehértemplomi borvidékhez tartozik, hires és jó bort termelt. Hogy egy kis humorral is fűszerezzem felolvasásomat, elmondom a Szviniczával szomszédos Berzászka községi deputáczió esetét, a kik is 1890-ben küldöttségileg Bécsben járván, egy előkelő vendéglő étlapján nagy örömmel felfedezték, hogy ott valódi szviniczai bor kapható. Nosza rajta, vígan kezdték szürcsölni, mert ők már a phylloxera miatt évek óta színét sem látták. Jól ízlett a hazai termény, édes emlékeket keltett fel bennök s végre megkérdezték a vendéglőst, hogy hol vette, mire az büszke önérzettel vágta ki, hogy az elmúlt évi szüreten saját maga szüretelt ezer hektolitert Szviniczán. Persze e büszke mondásra magyaros kavarodás kerekedett, de bizonyára a vendéglős sem mert többet idegenek előtt dicsekedni, hogy a múlt évben szüretelte a már nem létező szviniczai szőlőhegyen a bort, mert attól tartott, hogy berzászkai magyart fog, ki szedte vette teremtettével fizet majd a csalafintaságért. Szviniczián alul van a magyar parton a Trikule nevű három török őrház romja a XVI-ik századból, majd a szerb parton Milanovácz város következik, ameddig terjed a grebeni szorító gát. Grébentől 1P5 kilométernyire fekszik Magyarország legdélibb fekvésű pontján a Jucz zuhatag. A Jucz zuhatag után a Duna egyenletes folyást kezd venni s a jobbparton Golubinje, a balparton Tiszovicza és Plavisevicza községek feküsznek.pedig