Szatmármegyei Közlöny, 1918 (44. évfolyam, 1-52. szám)

1918-01-06 / 1. szám

SZATMÁRMEGYEI közlöny A kenyérmagvak rekvirálása. Vármegyénk alispánja a kenyérmagvak rekvirálása ügyében rendeletet adott ki, melynek főbb pontjai a következők: A gabona átvétele tárgyában 100000­­ 917. szám alatt kiadott O. K. H. rendelet értel­mében foganatosított eljárás eredménye azon termény­összeget, melyre a hadsereg s az el­látatlan lakosság élelmezése céljából feltétle­nül szükség van, meg sem közelítette, miért is az országos közélelmezési hivatalt vezető miniszter úr az átvételi eljárás­­ beszüntetésével 150000—917. számú rendeletével a búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, tengeri, tatárka, köles, valamint bab, borsó, lencse, lóbab és takar­mány borsó készletekre és mindezek őrlemé­nyeire a rekvirálást elrendelte azon megha­gyással, hogy a törvényhatóság területéről az átvételi eljárás folyamán beadott termények beszámításával összesen 70000 mm. gabonát, illetve hüvelyest kell beszolgáltatni. Az átvételi eljárás 10000 mm-t kitevő ered­ményének levonásával 66000 mm. lesz az az összeg, mit az újabb eljárás folyamán elő kell teremteni. Ezen tekintélyes mennyiség biztosítása céljából szükséges, hogy úgy a termelőknél, mint minden más ellátottnál a meglevő kész­letek újból a legpontosabban felülvizsgál­tassanak s a legszigorúbb takarékosság szem előtt tartásával állapíttassák meg a szükség­let és ennek alapján az átveendő termény­mennyiség. A vármegye területére kivetett contingens biztosítására elrendelem a havonkénti fejada­gok következő leszállítását: I. 15 éven felüli őstermelő férfimunkás­nál 12 kilóra; II. minden más őstermelő és családtag ré­szére 10 kilóra; III. más ellátottaknál 10 kilóra; IV. tengerivel ellátottaknál 16 éven fe­lüli őstermelő férfimunkás 16 kilóra ; V. egyéb őstermelőknél 13 kilóra; VI az Országos Közélelmezési Hivatal elnökének 7100—917. számú rendeletével ipari munkások és családtagjai részére megál­lapított havi tisztadagokat: kilóra.Tárnában dolgozó bányamunkásoknál 1­1 kilóra.Kü­lszinen dolgozó bányamunkásoknál 10 Éjjeli üzemben alkalmazott munkásnál 10 kilóra. Erdőkitermelési üzemben alkalmazott munkásnál 9 kilóra. Minden más nehéz munkásnál 9 kilóra. Könnyű testi munkás és munkás család­tagoknál 74 kilóra Amennyiben tehát az üzemek és vállala­tok munkásaik részére annak idején gabo­nát vásároltak, a fenti megállapítás folytán feleslegként mutatkozó rész átveendő. VH: Az időszaki munkásokra szükséges termény nem holdanként, hanem a tényleges szükséglethez képest a leszállított fejadagok szerint állapít­andó meg. Vili. Állatok takarmányozására, valamint hizlalására visszatartott gabona­neműekből a tényleges készlet 20 százaléka veendő át. Amennyiben az így rendelkezésre álló összeg sem fedezné a hatósága területére kivetett contingenst, indokolt előterjesztésére a fejkvótának további leszállítását fogom el­rendelni. Az Országos Közélelmezési Hivatalt veze­tő minister úr 150000—917. sz. ren­delete ér­telmében a rekvirálás végrehajtása a hatóság feladata lévén , felhívom Cimet, hogy a községi és körjegyzőket mielőbb összehívandó tiszti értekezleten a rekvirálás gyors és szi­gorú keresztülvitelére utasítsa. A nyomtatványok a Róth és Tóth czégtől Nagykároly távirati vagy telefon utján is be­szerezhetők. Végül utasítom Címet a 150000 —917. sz. közélelmezési miniszeri rendelet minden rész­letének szigorú betartására, figyelmeztetem különösen a minden meg­alkuvást kizáró kór­­ielhetlen egyenlő elbánásra, mert csakis az egyenlő elbánás és a talált minden visszaélés és kihágás igazságos, de részrehajlatlan szi­gorral foganatosított megtorlása nyugtathatja meg a közönséget. Meggyőződésem, hogy maga a közönség is segítségére lesz a hatóságoknak, ha meg­érti, hogy a hadsereg ellátása és ezzel egész jövőnk, egész exisztenciánk függ a requilá­­lási eljárás eredményétől, nem lehet senki annyira hitvány, annyira önző, hogy kicsi­nyes önérdekből kockára tegye 4 esztendő ren­geteg áldozatának, tengernyi szenvedéseinek minden eredményét, elvegye kedvező kilátá­sainkat csak azért, mert nem hajlandó meg­vonni magától azt, amit mint nélkü­lözhe­­tőt élelmiszeréből a haza oltárára tehet és éreznie kell mindenkinek, hogy a nélkülö­zés mily, alig érezhető kis részét vállalja a küzdők nélkülözése és szenvedéseivel szemben ,ki pedig érzését leküzdeni a mai hely­zetben sem tudja, azt hadd seperje mielőbb szemétdombra a megérdemelt közmegvetés. — Igyekezzék azért Cim lehetőleg megismer­tetni és kizárni a helyzetet, megértetni, hogy elengedhetetlen, hazafias kötelesség min­den nélkülözhetőt odaadni a kívánt élelmisze­rekből. A cél érdekében meg kell követelnem Címtől a legszigorúbb személyes ellenőrzést s alárendelt hatóságai legszigorúbb utasítását, mert felelősségemből kifolyólag bárhol és bár­mely részről tapasztalt mulasztást vagy hanyagságot megtorlás nélkül nem hagyhatok, előre is jelzem, hogy az eljárás során annak menetét személyesen, vagy kiküldöttem útján szigorú és éber ellenőrzés tárgyává te­gyem. kokból, benne egy ici­pici kis gyerek viaszból — és körülötte három koronás gyerek, tar­kára festve a Kleon unokái és az öreg Bar- Abbas olyan szép históriát mesél hozzá. Pontius: Hát ha olyan szép,­­ jöjjenek be és csinálják itt a komédiát az átriumban, nézzük együtt. Nepos: (elragadtatással) Te is megnézed Jó, futok értük. (Elfut) Gaius : volna kedved végignézni ezt a gyerekes miniszteriumot ? Nepos : És te nem nézted a konyhában? Gaius: Jaj, engem Nepos keményen tar­tott, rám parancsolt és tudod, hogy az egyet­len úr, akit uramul ismerek és aki zsarnokom tud lenni. Pontius : Pedig nem is vagy a nagyapja nem is vagy még gyerek. Már nekem csak a gyerekjáték való . . . Gaius : Hallottál valamit ezek felől ? Úgy látszik keleten megint valami uj felekezet van alakulóban. Pontius: Sohse ráncold a homlokod, vén statikus, nem sok kárt tesz majd a filozófiátok­ban hi z látod, hogy a gyermekeknek mesél Gaius : Meg a rabszolgáknak. (Nepos visongva, tapsolva előrefut, Bar- Abbas és Kleon, két vén rabszolga behozzák a jászolt, cselédség utánuk, apró rabs­szolga­­gyerekek egy egy fehér báránykát piros szal­lagra kötve behoznak. A jászolt felállítják, a gyermekek a báránykákkal köréje telepednek, a cifra koronákkal tarkán keleti királyoknak öltöztetett gyerekek a két öreg rabszolga ve­zetése mellett körüljárják énekelve a jászolt. Pontius: No öreg^ Kleon, magyarázd meg a misztériumodat. Keleten voltam pro­­consul évekig, megismertem minden keleti misztériumot, de ezt nem láttam soha. Kleon :Uram, annyira még nem va­gyok beleavatva, hogy elbeszélhetném, de a vén Bar-Abbas el tudja ám szépen beszélni, — engem is ő térített, meg ezt a fejér­ népet is a megfeszített hitére. Pointus: Beszélj hát, Bar-Abbas. Bar-Abbas: Nem vagyok én arra méltó, nagyuram, van itt most Rómában egy tarsusi férfiú, aki ékesebben el tudja mondani. Az én együgyű szavam csak egyeseknek, meg szol­ganépnek jó, de ha parancsolod, hát elmon­dom. Lásd ez a kis bábu ábrázolja Messiást, Isten fiát, akit elküldött, hogy megváltsa bű­neiktől az embereket. Pontius: Ejha! — Ezt jól tette, aki tette, hogy tette ? Ber-Abbas : Úgy, hogy meghalt érték a keresztfán, vagy ?Gaiu­s: Na Pontius, most már okosabb Pontius: Beszélj csak öreg. Gaius : Jézus volt az ő neve és jászol­ban született, báránykák és napkeleti kirá­lyok jövőnek istállóbeli bölcsőjéhez. Mikor pedig felnőtt, prédikált. Pontius : Ezt beszéld el. Gaius: Beszélt az Atyáról, ki minden embert egyaránt szeret. És beszélt a szeretes­ről, mely nem ismer kü­lömbséget ember és ember közt. Hirdette, hogy boldogok a sze­gények és sújtotta a gazdagokat és hatalma­sokat. Az örök boldogság életét nyitotta meg azoknak, kiknek jó a szivük és szeretettel teli — és az örök kárhozást azoknak, akiknek szive megkövéredett és nem akarnak füleik­kel a szeretet szavára hallgatni. És igy tani­toti: Menj, add el az összes marháidat, arany, ezüst marhádat, földed, házadat a szegé­nyeknek. Mert úgy gon­dold el uram, hogy a szegények, a toprongyos­o­j­, a meggyötörtek, a keserves szivünk, a letip­rottak,­ a koplalók, a megvetettek voltak az ő házanépe. És maga köré gyűjtötte az esett leányt, mert megbo­­csájta minden vétkét, mivelhogy nagyon sze­retett, a bélpoklosokat, mert hogy gyógyítaná őket, a rabszolgákat, mert megmondák hogy őt szeretik, jobbjánál fognak ülni neki, az Úr, az örökkévaló asztalánál. Levette a sza­vával ,a nyomorgók terhét, a verejtékesek szégyenét, az eltaposottak gyűlöletét. Pontius : És mi lett vele ? Bar-Abbas : Bíró elé állították, elítélték, megkínozták és megfeszítették. Gaius : O­stobaság a halálos ítélet, em­berhez méltatlan a kínpad — de végre mit tehettek volna vele? Ezek a tanok az állam rendjének örökös veszedelmei . . . Bar Abbas : De feltámadott a harmadi­k­­ napon, aztán felszállt a menyekbe és mikoron újra betelnek a napok, eljön újra végső íté­letet mondani elevenek és holtak fölött. Aki pedig hiszen benne és a szeretet igéit gya­korolja, az örök üdvösség részesévé legyen. Pontius: És régen történt ez a história ? — Mikor feszítették meg ? Bar-Abbas: A koponyák helyén volt Jeruzsálemben, —■ a kis fiam­ akkora volt mint az unokád, a kezemen vittem oda, — most meg olyan idős lenne, mint Gaius. Pontius: Vagy 25 évvel ezelőtt. Hisz akkor én voltam proconsul Jeruzsálemben. (Elmeláz: A szolgák befejezték a betlehemes játékot, a jászolt, a báránykákat kiviszik, népség kimegy. Nepomus nagyapja mellé a kuporodik.) Nepos: Ugy­e szép volt nagyapó? Pontius (töprengve): Nem jut eszembe az a zsidó. . .Hogy is hívják? Jézusnak mondta . . . Nem emlékszem . . . persze, persze, volt ott kivégzés elég, — nagyon nyugtalan fajta a zsidó ... de erre a Jé­zusra nem tudok visszaemlékezni.­­” A világ legdrágább, de egyszersmind legjobb szivarkahüvely: ^ „MODI­A­N Ö - CLUBS PE­CI A LITE “ Vigyázat: fjüf' Utánzatok vannak forgalomban ! Sodorni való papír ára 30 fillér. _________________________________ Védjegy. artisan

Next