Századok – 1953
Tanulmányok - Ladányi Andor: A történeti programviták tanulságai 378
A TÖRTÉNETI PROGRAMMVITÁK TANULSÁGAI A közelmúltban készültek el az egyetemi történeti programmok. E munka során eddig 10 programm készült el. Mi a programm ? ?A programm az egyetemi és főiskolai oktatás alapvető okmánya, amely meghatározza az egyes tantárgyak anyagát, terjedelmét, tudományos tartalmát, eszmei irányát, módszerét«. A programmok kidolgozásának egyetemi történelemoktatásunkban nagy jelentősége volt, mert felvetette és részben megoldotta azokat a fő kérdéseket, melyek munkánkban az utóbbi időben felmerültek. A programmok kidolgozásának különleges fontosságát az adta meg, hogy a jelen tanévtől kezdve egyre fokozottabb mértékben kívánjuk emelni egyetemi történelemoktatásunk színvonalát, s ez szükségessé tette a tananyag kidolgozását, a fő elvi kérdések tisztázását. Ugyanakkor a programmok kidolgozása — a problémák felütésével — rendkívül hasznos volt történettudományunk munkája szempontjából is (különösen a tankönyvkészítésnél). Az elkészült programmtervezeteket a nyár folyamán vitatták meg. E vitákban széles történész szakkörök vettek részt, mindenekelőtt a három tudományegyetem történeti tanszékeinek oktatói, de igen komoly, munkát végeztek a programmok megvitatásában a Magyar Munkásmozgalmi Intézet és különösen a Történettudományi Intézet munkatársai. Sajnálatos volt ezzel szemben, hogy a pártfőiskola, a katonai akadémiák és az Apáczai Cseh Pedagógiai Főiskola történeti tanszékei nem vettek részt elég aktívan a programmvitákban. A programmviták nagy segítséget nyújtottak a programmok végső kidolgozásához. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk a programmviták főbb tanulságait. I. A magyar történeti programmviták tanulságai A programmviták közül színvonalban, eredményességben a magyar történeti programmok vitái váltak ki. Ez nem tekinthető véletlennek ; történettudományunk az utóbbi években döntően a magyar történet problémáival foglalkozott, az egyetemi tankönyvek kidolgozása során elért eredmények a programmok készítését és a programmviták színvonalát kedvezően befolyásolták. Nem véletlen ugyanakkor az sem, hogy viszonylag leggyengébben a legújabbkori programm tanszéki vitája sikerült és hogy e programm még mindig átdolgozás alatt van, — kifejezése ez annak a körülménynek, hogy történettudományunk elhanyagolta a legújabbkori kérdések kidolgozását és e programm szerzői a tankönyvmunka részéről lényegesen kevesebb támogatást kaphattak csak, mint az előző korszakok programmjainak szerzői. Komoly szerepet játszottak a programmvnták eredményességében azok az elméleti viták is, amelyek a MDP Központi Előadói Irodájában és a Történettudományi Intézetben folytak le. Különösen nagyjelentőségű volt a programmok készítése szempontjából Sztálin : A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban c. műve megvitatásának. Nagy lendítőerőt jelentettek a programmviták számára a Magyar Történészkongresszus útmutatásai is. Végül meg kell említeni azt is, hogy a programmviták második szakaszában már módunkban volt feldolgozni azokat a problémákat is, amelyeket a Szovjetunió Kommunista Pártja tézisei és a Központi Vezetőség június 28-i ülésének határozatai vetettek fel. A viták színvonala általában magas volt. A kritikai szellem erős volt — az önkritika már lényegesen gyengébb. Ezután rátérünk a fő kérdésekre, amelyek a viták során felvetődtek és amelyek nagy mértékben előrevitték a programmkészítés munkáját. Lederer Emma: Magyar történet 1526-ig, Sinkovics István: Magyar történet 1526—1711, Mérei Gyula: Magyar történet 1711—1849, Hanák Péter—Kató István—Erényi Tibor—Galántai József—Szabad György: Magyar történet 1849—1917, Harmatta János—Borzsák István: Ókori egyetemes történet, Kulcsár Zsuzsanna: Középkori egyetemes történet, D. Fazekas Erzsébet—Hanák Péter—Székely Lajos: Újkori egyetemes történet, Zsigmond László—Szamuely Tibor: Legújabbkori egyetemes történet, László Gyula: Bevezetés a régészetbe és Bodrogi Tibor: Etnográfia, 1953 június 24-i 855—5/8—1953. II/1. sz. O. M. rendelet.