Századok – 1977
Vita - Csorba Csaba: Válasz Spira Györgynek a történeti forráspublikálás védelmében 597/III
Csorba Csaba: VÁLASZ SPIRA GYÖRGYNEK: A Τΐ^ΤΕΝΕΉ FORRÁSPUBLIKÁLÁS VÉDELMÉBEN A történettudomány haladásának alapvető feltétele új és új források felkutatása, közreadása. Aligha állíthatjuk, hogy a forráspublikálás üteme és volumene elérné a kívánatos, mértéket, mert nem könnyű a fontos dokumentumok közreadására kiadót találni. A helytörténet fő anyagi támogatói, a tanácsi szervek elsősorban feldolgozások megjelentetését szorgalmazzák. Éppen ezért nem becsülhetjük eléggé Hajdúdorog nagyközség tanácsának áldozatkészségét, hogy a település terjedelmes helytörténeti monográfiája után (Hajdúdorog története. Szerkesztő Komoróczy György. Debrecen, 1971) egy újabb kiadvány — Mészáros Károly, a község szülöttjének önéletírása — megjelentetésére vállalkozott. Sőt mi több, ünnepi keretek között, az 1974. évi hajdú-bihari múzeumiműemléki hónap során, emlékülésen mutatták be a kötetet a történetkedvelő közönségnek. Az önéletírást jelen sorok írója rendezte sajtó alá és látta el rövid bevezető tanulmánnyal, valamint jegyzetekkel. A helytörténeti kutatás körülményeit talán nem mérlegelte eléggé a vitacikk írója, Spira György, amikor olyan sértő hangnemben bírálta az általam közzétett Mészáros Károly-kötetet, amelyhez még hasonlótól is tartózkodom válaszomban. Való igaz, hogy „Magyarországon tömegével akadnak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy történeti problémákról kellő hozzáértés nélkül is teljes nyugalommal és határozottsággal nyilatkozhatnak." Spira György engem is közéjük sorol s elsöprőnek látszó érvek sora után megadja a „kegyelemdöfést": elnézést kér az olvasótól, hogy ágyúval lövöldözött verébre. Spira Györggyel együtt én is vallom, engem is arra nevelt az egyetem, hogy „a történeti valóság éppúgy csak tudományos módszerekkel deríthető fel, akár a valóság bármely más eleme is." Spira György e sorok íróját óva intette az elhamarkodott kijelentésektől, noha ezúttal az ő tollát is jórészt a szubjektív szenvedély vezette. A Debreceni Déri Múzeum egyetemről alig kikerült középkoros régész-történész múzeológusa voltam, amikor 1971 elején a kezembe került a Szovjetunióban megjelenő Kárpáti Kalendárium, s abban örömmel fedeztem fel egy Hajdú-Bihar megyei vonatkozású cikket, Volodimir Fedinisinec megemlékezését a hajdúdorogi születésű Mészáros Károly születésének másfél százados évfordulójáról. Mészáros Károly neve már korábban is ismert volt előttem, nemzetiségtörténeti kutatásaimnak köszönhetően, de munkásságának sokrétűségéről vajmi keveset tudtam. A Mészáros Károly-jubileumról — néhány adatot összeszedve az addigi irodalomból — megemlékeztem a Hajdú-bihari Napló 1971. július 20-i számában. Középkor-kutató lévén, a téma kissé távol állt tőlem, mégis felkeltette érdeklődésemet. Hosszas nyomozás után sikerült a kalendáriumi cikkben említett — Szinnyei 11 Századok 1977/3