Századok – 1988
Tanulmányok - Michalski Jerzy: A szejm hanyatlása és újjászületése a 18. században 852/V–VI
A SZEJM HANYATLÁSA ÉS ÚJJÁSZÜLETÉSE A 18. SZÁZADBAN 863 többnyire eredménytelen tanácskozásokat viszonylag gördülékeny, hatékony jogalkotó tevékenység váltotta fel. Az országgyűlési ülésszakok, amelyeknek III. Ágost idején már semmilyen jelentőséget nem tulajdonítottak, újra fontos tényezővé váltak az állam életében. A gyakorlatilag megtört liberum veto elvesztette a lengyel szabadságot biztosító alapvető jog nimbuszát, és egyre általánosabban a sötét múlt szimbólumát, az állam gyengeségének forrását látták benne. A konföderáció köteléke, majd az 1768-tól érvényben lévő törvény megakadályozta a szejmikek robbantását, így 1764-től a szejm mindig a Köztársaság valamennyi tartományának teljes képviseletét adta. A konföderált szejmeket azonban mindig a felülről jövő reformok jellemezték, amelyeket a nemesi társadalom nagy része, nemegyszer túlnyomó többsége nem akceptált. Az 1767-68-as, 1773-75-ös és bizonyos mértékig az 1776-os szejmek illegális praktikái viszont magát a konföderált szejm eszméjét járatták le. Az 1778-86-os években soron következő, kezdetben a közvélemény által az igazi szerves forrásokhoz való visszatérésként üdvözölt öt „szabad" szejm teljesen meddőnek mutatkozott törvényhozás tekintetében. Az 1788. esztendő radikális változást hozott. Az orosz-török háború és a vele járó közép-kelet-európai válság hatására rendkívül megélénkült a lengyel társadalom. Feléledt a remény, hogy az új helyzetet kihasználva sikerül kijutni az erőtlenség és függőség állapotából. Általánossá vált az alig 18 ezer főt számláló hadsereg létszámának felemelését hirdető jelszó. Ennek módját a konföderált szejmben látták. Ezt akarta Szaniszló Ágost és a királyellenes tábor egyaránt. Katalin arra számított, hogy bizonyos engedményekkel lehiggasztja a lengyeleket, és hozzájárult a szejm konföderálásához és a katonaság létszámának növeléséhez. 1788. október 6-án ült össze az országgyűlés, amely Négyéves Szejm néven vonult be a történelembe. A tanácskozások második napján egyhangúlag konföderációvá alakult, és október 20-án megszavazta a hadsereg állományának 100 ezer főre emelését. Az első hetek a király és az ellenzék közötti éles hatalmi harc jegyében teltek, mivel ez utóbb az állandó Tanács megszüntetésére szóló pétervári jóváhagyás hiányában Poroszországot szemelte ki pártfogóul, és az országban uralkodó hangulatnak megfelelően oroszellenes függetlenségi irányvonalra váltott. Poroszország meg akarta bontani az orosz-osztrák szövetséget, hogy tekintettel a várható törökországi területi szerzeményeikre lengyel földek rovására biztosítsa magának ezek egyenértékét, ezért zsaroló politikába fogott Törökország protektora és a lengyel emancipációs törekvések támogatója szerepében. A berlini udvar nyilatkozatai, amelyek önzetlen barátságot és szövetségkötési hajlandóságot biztosítottak Lengyelország számára a Köztársaságban uralkodó orosz dominanciát véve célba, nagy lelkesedést keltettek a követek között és a széles közvéleményben. A szejm, ahol a király „hazafias párt" néven fellépő ellenzéke volt a hangadó, nem törődve a rendszer orosz garanciáival, megfosztotta az állandó Tanácsot a hadsereg és a külügyek irányításától, végül megszüntette magát a Tanácsot. Megszavazták, hogy permanensen fog ülésezni, „míg a Köztársaság minden rendű érdeke rendben nem találtatik". Ezzel ,,kormányzó" országgyűléssé alakult a szejm, egy kézben egyesítve a törvényhozó és végrehajtó hatalmat. Szaniszló Ágost megtagadta az orosz nagykövettől a szejmből való kiválását híveivel együtt, és igyekezett lojálisan együttműködni azzal. Vé-