Századok – 2023
2023 / 6. szám - MECENATÚRA ÉS TÁRSADALMI VÁLLALKOZÁS - Konrád Miklós: Zsidó nagypolgári mecenatúra és műpártolás a dualizmus idején
ZSIDÓ NAGYPOLGÁRI MECENATÚRA ÉS MŰPÁRTOLÁS A DUALIZMUS IDEJÉN test, nevezetesen Lukács József és Ormody Vilmos esetével. Lukács György húga, Lukács Mária/Mici szerint apjuk, az 1899-ben nemesített Lukács József többek közt a „pályája kezdetén” álló, „akkor még teljesen ismeretlen” László Fülöpnek azzal segített, hogy 1897-ben megbízta lánya portréjának megfestésével. „Szüleim úgy gondolták, legalább lesz egy kép a kislányukról.”63 Valójában a festő már 1894-ben megkapta első állami megrendelését Szilágyi Dezső igazságügy-miniszter arcképe elkészítésére, 1897-ben pedig Ferdinánd bolgár trónörökös és neje portréin is túl volt. Ettől függetlenül kétségtelen, hogy a vagyonát különféle igazgatósági tagságok mellett a Magyar Általános Hitelbank ügyvezető igazgatójaként, majd az Angol-Osztrák Bank vezérigazgatójaként megalapozó Lukács József számos írónak és művésznek segített. Köztük fia barátainak, például az írói babérokról még csak álmodó 19 éves Benedek Marcellnek, hogy 1904 nyarán Németországba mehessen nyelvet tanulni,64 vagy 1911-ben a Párizsban pénzszűkében levő Balázs Bélának, akinek 400 koronát küldött „úri és meleg és szép levél kíséretében”, jegyezte fel naplójába Balázs Béla.65 Balázst egyébként Lukács György is támogatta, vagy legalábbis kész volt támogatni, amikor 1910-ben felajánlotta neki, hogy saját költségén kiadja novelláskötetét.66 Ormody Vilmos példája azért érdekes, mert az önzetlen támogatás, amit a magyar színház megújításának törekvésével Benedek Marcell, Lukács György és Bánóczi László által 1904-ben alapított Thália Társulatban színre lépő Lengyel Menyhértnek nyújtott, ellentmond az akadémiai alapítványából kisejlő konzervativizmusának. Lengyel Menyhért az Első Magyar Általános Biztosító Társaság kistisztviselőjeként kereste kenyerét, amikor a Magyar Világ kávéházban megismerkedett Hevesi Sándorral, a Thália Társulat rendezőjével, akinek odaadta első darabját. A nagy fejedelem című dráma tetszett Hevesinek, a Thália felvette műsorába, a premierre 1907 március 3-án került sor. A bemutatóról tárca jelent meg a Pester Lloydján, amit Lengyel osztályfőnöke megmutatott Ormodynak, aki magához hívatta az ifjú szerzőt, és megbízta, hogy foglaljon neki páholyt a következő vasárnapi előadásra. Az előadás beszámolója szerint Chorin „volt lekötelezve, hogy hozzá fordultam”. Fenyő Miksa: Chorin Ferenc emlékezete 1879-1964. New York 1964. 18. 63 Popperné Lukács Mici: Emlékeim Bartókról, Lukács Györgyről és a régi Budapestről. In: Kodály Zoltán emlékére. Szerk. Bónis Ferenc. (Magyar zenetörténeti tanulmányok) Bp. 1977. 383-384. 64 Benedek Marcell: Naplómat olvasom. Bp. 1965. 128. 65 Balázs Béla: Napló 1903-1914. (Tények és tanúk) Bp. 1982. 528. Az első világháború után Bartók Bélát éveken át elszállásoló Lukács Józsefről a legjobb visszaemlékezést Gyergyai Albert írta, aki Lukács Mária fiának tanítójaként 1920-1926 között a Lukács család Gyopár (ma Minerva) utcai házában élt. Gyergyai Albert: Egy barátságos ház története. In: Kodály Zoltán emlékére i. m. 411-425. 66 Lenkei Júlia: Balázs Béla: A csend. Filológiai nyomozás egy nem létező novelláskötet ügyében. Irodalomtörténet 14. (1982) 631-632. Amint Lenkei cikkéből kiderül, annak ellenére, hogy a Balázs Bélával foglalkozó szakirodalom egy része szerint „A csend” című kötet 1911-ben megjelent, a novelláskötet valójában nem látott napvilágot. 1106