Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-06-11 / 47. szám
47. szám. Első esztendei folyamat 1838. Észrevételek Csaplovics ur’ „dicsvágyára.“ CL. Századunk’ 34. sz. Mint tudva vagyon, az önmozgó teremtmények közül a’ majmok’ néhány faja az, mellynek testalkata — számos eltéréseinek daczára is — az emberéhez leginkább hasonló. Ez és elmélést szinte némelly ügyességek’ észrevétele azon gyöngédségre bírtak irántok némelly régibb természetvizsgálókat, hogy azokat testvéreinknek nevezni nem átalták, állítván ’s reményivén , a’ nevelés által minden köztünk ’s közöttök levő hiány’ kipótolhatását, minden különbség’ elháríthatását. De a’ számos tapasztalások kétségtelenné tették e’ vélemény’ és állítás’ alaptalanságát, annyira, hogy már ma nemcsak a’ műveitek- és bölcsészeknél 1), hanem a’ műveletlenek-tudatlanok, sőt gyengébb korú gyermekeknél is, meggyökerezett előítéletnek 2) mondhatni az ember és többi minden teremtmény közötti lényeges, semmi módok’ ’s eszközök’ segedelmével ki nem egyeníthető különbség felőli meggyőződést és bizonyosságot. Mostan minden földi, önmozgó teremtményt ezen két osztály alá sorozunk: ember, állat, vagy okos és oktalan állat; amannak — állatiságán kívül — közelebbi meghatározásai, szolgálnak ezek: öntudat, értelem, ész, halhatatlan lélek ’stb., vagyis az ember mindez egyben, azaz nemcsak egyén (individuum), hanem alany is (subiectum); imez pedig, t. i. az állat, szűkölködvén az előszámlált tulajdonokban, csupán egyén, az az olly létszeres (organicus) lény, mellynek minden egyed része, vagy inkább tagja, az egésszel, és viszont, nyer vagy szenved. Az előszámláltakon kívül veszünk észre az emberben még úgyneveztetni szokott, alsóbb ismereti tehetségeket is, miilyenek: a’ kívánó, képzelő és emlékező tehetség, ’s ezek bizonyos mértékben az állatoknak is szoktak tulajdoníttatni. Csaplovics úr értekezését azzal kezdi, hogy minden élő teremtménynek — a’ növényeknek is? ezek is élők lévén — öntudatot és ön szeretetet tulajdonít, ’s ez által semmivel sem tesz kevesebbet, mint a’ felebb említett régibb természetvizsgálók, mivel az öntudat valódi fogalma szerint — ’s a' tudományos értekezésekben csak illyenről lehet szó — a’ földi teremtmények közül (földkülieket kétségkívül Csaplovics úr sem értett) kizárólag az embert illeti. Hogy ezen ellenállítás’ igazvolta kitűnjék, szükséges az öntudat’ fogalmát néhány szóval kifejteni. Hogy a’ gyermek születése előtt és után egy ideig öntudat nélkül, a’ természettel nem csak szoros kapcsolatban, hanem egységben és épazonságban (identitás) vagyon, ezt mint bizonyos és kétségen felüli lett dolgot elmellőzhetjük. Születés által a’ gyermeknek növénynemű élete befejeztetvén, kezdődik az állatnemű és pedig legszorosb értelemben, úgy hogy még az oktalan állatok közül is csak néhány nemnek saját, születés után bizonyos napokig tartó vakság, neki is osztály része, bár szemei nyitvák , sőt fülei is csak idővel nyílnak fel, ízlése és szaglása pedig még későbben fejtilt ki. A’ világosságra, szin-, nesz- és izre figyelni kezdéssel a’ gyermek még nem haladta meg az oktalan allaliság’ fokozatját, hanem csak elérte annak tetőpontját, mellynek tökélye e kezdeten túl nem terjed. A gyermeknek nem kevés időre van szüksége, öntudatra’ teljes kifejléséig ; mert már járni kezdvén is, ha valami eszköz, vagy földre esés által magának fájdalmat okoz, megszűnik sírni, ha azok’ megbüntetését színleljük, bizonyosan nem más okból, mint mivel azokat alanyoknak (subiectum), tehát magával épazonosoknak (identicum), nem pedig tárgyaknak, tehát magától különbözőknek, tartja. Eszerint az öntudat’részletei (momentum) : az én, a’ tárgy, 's mindkettő' léte’ ’s különbözőségének tudása 3). Az állat a’ természettel egységben élvén, magát, mint ént, a’ tárgyaktól, 's ezeket magától meg nem különböztethetvén, nem tudja, hogy ő van, mint azt sem, hogy világ van, azaz nincs öntudatja; sőt ha nála némi öntudatot föltennénk is, annak fő bélyege csak egyedség (Einzelnheit) lehetne, midőn az emberéé egyetemiség. Mivel az állat már fogalma szerint csupán egyén (individuum) innen vagyon, hogy az egyed állat csak magát, legfelebb némi tekintetben önnemét, nem pedig ez egész államiságot képviseli (repraesentat); de igenis az egyed ember nem csak az egész emberiség’, hanem az istenségnek is, kinek képére van teremtve, képviselője; innen vagyon továbbá, hogy valódi őrleményben állatok’ története nem lehetséges, mivel a történet nyilatkozása, fejlődése, tökéletes dűlése, sőt egyetemülése a' szellemnek; de mindez tehetségeket, idomokat, lehetőséget vagy kifejletlen létet teszen föl, ’s ez az, mi az állatnak hiányzik; innen vagyon végtére az is, hogy minden egyed által mai napon is ott kezdi ’s végzi élte’ pályáját, hol a paradicsomban tette azt. Hogy mindez az emberrel nem igy vagyon - állatiságot kivev , (MM sírja a’ mesterségek’, művészetek’, tudományok’, országok alapotjának szüntelen tökéletes kulcse. A’ gyermek’ öntudata csupán addig egyed, míg anyjához, va°Y ápolói’ valamelyikéhez szembetűnő vonzódást nem tanús., „/által vonzalma’ tárgyával egylényegüségét vagy épazonságál árulja el, S Snbda.ja - hogy úgy lj..n - «edel, n,..l másságánál fogva bővül, terül, fej« .........................k látsz,k°a' gver,,,ekek' nagy reszt.nek idegenk.de.« t. UM—» .? Ll L'/e„ fejlődé.-tetem» elöhaladjanak le,«önmaga " időn a kisded „enden .lóit. gyakrabban megfirdeldkaf “ Sikeresen előmozdítunk. na nn,adatnak ex«» egyete "'-TU.Í ha a gyermeknek - idősebb komban - alk....... van aTőTétől különbéxé nyelvű, „«„..éti, larlomanvu