Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)
1838-02-23 / 16. szám
mielőtt erre csak egy darab honi vas használható volna. Illy módon sok év' jövedelme már előre elpazaroltatik, habár ezáltal a' tőkebirtok nagyot szenved, vagy épen idegen kezekbe folyandis; csakhogy mindenhez jussunk, a’ mivel mások bírnak, sőt még szebbekhez mint ők. Hogyan ne higyjék illymódon mindenütt, hogy gazdagok vagyunk, úszunk a’ pénzben és javakban, mig adóságaink naponkint szaporodnak, és minden órában látjuk, mint foly pénzünk külföldre, birtokunk pedig nyereségleső pénzhajhászok’ kezeibe, nekünk semmi nem maradván hátra mint fájdalommal elmondani: ,,a’ magyarok gazdagok voltak ; de gazdagságukat sem használni sem megtartani nem tudák , szerzésről pedig és gyarapításról épen sehol sem volt szó.“ Eszközök a’ gazdagodásra bőven áldott országunkban mégis csak termesztés , ipar és kereskedés volnának. Tekintsük most, mint használjuk e’ forrásokat, mit merítünk belőlök? „Mindent“ — fognak sokan felkiáltani — „mert nincsenek e finom juhaink, váltógazdaságunk, eleségtermesztésünk, telivér ménünk, lóverseny és rókavadászat, egyesületeink, gőzhajónk, czukorgyáraink ’stb. ’stb. A’ Duna már megnyittatott, a’ kereskedés következend.“ — Mindez részint igaz. De ne kíméljük a’ fáradságot, a’ dolgot egy kissé figyelmesebben megtekinteni és előítélet nélkül megvizsgálni. A’ művelés — a’ földéről beszélek, mert a’ lélekéről, mellynek mindent meg kell előznie, itt szólni sem akarok — legfőkép abban áll, hogy a’ rétek’ és földek’ czélszerű "használása és eloszlása által a' mezei gazdaságból lehető legnagyobb hasznot húzzunk, ’s a’ szántás-vetés, marhatenyésztés, erdőművelés közt a’ helybeli körülményekhez szabott aránytartás mellett a’ termesztésben, a’föld’ czélszerű művelése, mocsárszáritás, a’ vizeknek árthatlan határok közzé igazítása, külföldi növények’ tenyésztése stb. által, a’ szükségre, kényelemre és kedvtöltésre megkívántabb czikkek’ mennyiségi és minőségi kitelhető maximuma állíttassék elő. Csak egy pillantatot hazánkra, ’s könnyen átmérhetjük annak termesztési művelését. Hogyan is viruljon a’ szorgalom a’ földműveléssel és marhatenyésztéssel foglalkozó olly népnél, hol az adók nem a’ föld’ terjedtségéhez és minőségéhez, hanem egyedül a’ marhák’ számához mérvék, következőleg az iparkodó mindig nyomatik a’ tunya’ hasznára. — A’ csekély árok továbbá nem világos tanúságai e a’ szorgalom’ hiányának? Hogyan haladjon így a’ művelés előre? —Földművelés és népesedés minden ország’ legfőbb gyámolai; minden használatlan darab föld egy minus a’ lakók’ számára nézve*). Ha tehát most Magyarország’ népességét tekintjük 's annak legszámosabb osztályát vesszük vizsgálat alá, látjuk, hogy a’ magyar földműves majd mindenütt először a’ szükségesről gondoskodik, legfelebb annyit termeszt, mennyi családja’ tartására és adóinak lerovására megkivántató. Eltikkad, ’s ennek következése a’ restség ! — A’ köz ember rend szerint kenyérért dolgozik. Ha egy nap annyit érdemel, hogy többeken által élhet, akkor nyugnapokat enged magának, mellyeket különben is nagyon szeret; ’s ez a’ munkás’ átmenetele a’ koldusbotra. — A’ vagyonosb és magasabb osztályok közt több birtokos emelkedett ugyan jószágaiban a’ szorgalmasabb gazdaságvitelre, ’s közülök sokan a’ külföld’ legjelesebb mezei gazdáival mérkőzhetnének, de hova forduljanak termesztményeikkel, ha a’ kereskedés és közlekedés hiányzik, főképen pedig a szorgalom? Mert mi egyéb a’ szorgalom ez értelemben, mint a nyers termesztmények’ mesterséges nemesítése és kidolgozása? Felosztatik ez mezőgazdasági szorgalomra, műiparra s végre kereskedésre. Mind ehhez azonban technikai tudomány, tanultság, ipar és közlekedés szükséges; egyedárusságok pedig a’legbiztosabb eszközök minden szorgalom j elölésére; ezek mellett a’ rész rendőrség, lassú igazságszolgáltatás, akadályozó kiváltságok ’stb. Mert mire használna a’ szerzett birtok, ha a’ szerzemény nincs biztosítva az ellen, hogy haszonvételében nem akadályoztatunk, vagy ha igazságos követeléseinket adósainkon kellő időre meg nem kaphatjuk? Az első a’ rendőrség’kötelessége, második a’ gyors igazságszolgáltatásé. — Hogy gyárakat állítsunk fel, minden előtt Deucalion’ mesterségével kellene bírnunk, mert népességhiány miatt sehol sem lehet illő bérért kapni munkásokat; ezen felül különösen olly helyet kellene választani, hol mind az élelem- mind a’ tűzszereket olcsón kaphatnók, mert — még népes vidékeken is — csak ezek által eszközölhetni olcsó munkabért. — Virágzó kereskedéshez, mint a’ gazdagság’ legdúsabb forrásához 's a’ művelés’ és szorgalom’ rugójához, minden előtt nyers anyagok’ termesztői kivántatnak; azután azok’ kidolgozói: kézművesek,gyárosok, művészek; továbbá kereskedők és kalmárok; végre emésztők. Ezen osztályok’ egymáshoz’ helyes irányából alakúl a’ belső és külső kereskedés ’s ez által az ország’ jóléte. Ha a’ termesztők annyit képesek előállítni, hogy minden polgárrend’ táplálása mellett még fenmarad annyi, hogy a’ kézművesek kidolgozásra eleget találnak, ha e’ mellet még emberek vannak, kiknek elég pénzök, hitelök és bátorságuk van, mind a’’nyers termesztméyekkel mind a’ gyárművekkel a’ bélés külföldet ellátni, ennek nem csak jólét, hanem gazdagság lesz szükségkép természetes következése. Olly országban azonban, hol a’ termesztők’ száma és termesztményeik’ menynyisége igen nagy, a’ kidolgozók’száma pedig olly csekély, hogy a’ nyers termesztmény’ feleslegének legnagyobb részét ki kell vinni, melly mint drága gyármű fog visszahozatni, ott ugyan gazdagságról nem lehet szó. Hol végre a’ nyers termesztmények is csak olcsóságuk és nem a’ külföld’ rászorulása miatt vitetnek ki, a’ mellett pedig a’ kereskedőnek nyereségre kevés módja és kilátása van, hogy a’ kivitelt magára vállalja, míg a’ behozatal nem csak a’ kényelem’ és fényűzés’ czikkelyeire, hanem a’ legmindennapibb szükségekre is kiterjeszkedik, ott csak szegénységet várhatni gazdagság helyett. ’S valóban honunk e’ helyzetben van. A’ belkereskedés, mellynek a’ külsőt meg kellene előznie, csekély, mert igen kevés népes városaink vannak *) 's még ezek közt is csak rész utak által tartatik fel a’ közlekedés. — A’ csekély szállító-kereskedés Moldva és Oláhországból ’s a’ többi török tartományokból rósz közlekedés által tetemesen nehezítve van; a’ külföldi kerekedés pedig majd kizárólag csak nyers termékekre és néhány gazdag egyedárus kezeire’ szorítva, szüntelen ugyanazon akadályokkal kénytelen .) Ezen állítás illy föltétlenül el nem fogadható, minthogy a’ túlnépesedésnek igen gyakran mutatkoznak részeredményei. Még a’ szorgalom’ feleslegessége is lehet ártalmas valamelly országnak, mint ezt a’ szűk élet sok gyárvárosokban bizonyítja. Igy Anglia is veszélyben van, hogy a’ műszereknek a’ szárazföldön leendő nagyobb elterjedése által igen elágazott kézműködésének áldozatává lesz. ..’ szerk.) Népes városok és helységek nem hiányzanak ugyan nálunk, sőt ebben több virágzó külországgal mérkőzhetünk. Budapest testvérvárosunk nagyobb népszámmal bír, mint Bécsen és Berlinen kívül .Bármelly német főváros, Debreczen népesebb Stuttgardnál, sőt Pozsony, Szeged, Szabadka és még Kecskemét is több lakót számlál, mint Vüürtemberg’ fővárosa; Csaba falunknak épen annyi lakója van mint Manheimnak, ’s olly helységünk, melly Carlsruhnál több népességgel bír, húsznál több van; a’ kisebb német fővárosokat pedig mezővárosaink és faluink közül százak meghaladják. Ellenben a’ legkisebb —500*000 lakót számláló — német város több műiparral, kereskedéssel és szorgalommal bir, mint— fővárosunkat és legfelebb két három más városunkat kivevén — Magyarország’ bármelly néptömött helysége. Nálunk kevés az emésztő, ’s ettől függ minden, ha élénk belkereskedést óhajtunk. A szerk.