Századunk, 1838. január-december (1. évfolyam, 1-104. szám)

1838-01-19 / 6. szám

(5. szíím. Egy két szó a' Buda s Pest közt felállítandó hidról. Buda ’s Pest közt a’ Dunán egy állandó hid’ terve vétetett szemügyre a’ messzebblátó hazafiaktól, ’s ezen terv’ kivitelének módja fárasztja talán épen most a’ müvelt világ’ két legnevezetesebb mérnökét, Clarke és Rennie urakat, ’s még másokat is, nem csak tiszta hazafiúságból, hanem a’ biztosan remélhető nyereség’ leséséből is, azért most van ideje kinek kinek, véleményét e’ tárgyról nyíltan kimondani. Hogy a’ Duna litere léésül a’ kereskedési életnek honunkban, mihelyt termesztményeink a’ világ’ távol részeiben megkedveltetvén, itthon megkerestetnek, vagy általunk a’ fő rakodóhelyekre kivitetvén, jó pénzen megvásároltatnak, kétségbehozni nem lehet. De miért az eddig is nem volt, más oka lehet mint e’ királyi folyamon nem létező állandó hidak’ hiánya. Ks ez okot nyomozni szereti, olvassa a’ hon’ hőkeblű fiának, a’ jeles iró Széchenyi István grófnak „Hitel“ czímű munkáját, ’s jegyezze meg jól, hogy mi bő termesztményeinket kezelni, ’s igy a’ külfölddel megkedveltetni, egyszóval eladásra készíteni nem tudjuk. E’ bajon majd talán az egyesületek, mellyek’ alapítására számos hazafiak lelkesültek, segíteni fognak ! Ha tehát nem az állandó hidak’ hiánya, hanem más valami oka tespedésünknek, mégis egy állandó hídnak Buda ’s Pest közt leendő felállításáért miért támadjuk meg törvényes kiváltságainkat , miért alkotunk kisajátító törvényt, mellynek erejével még a’ dicső elődök’ vérivel ’s érdemeivel szerzett ősi lakásainktól ’s vallásunk’ szent helyeitől is, egy nyerekedő gazdagnak kívánságára megúsztathatunk; miért alkotunk törvényt, mellynek erejével a’ vámok’ bérlőinek’ vaspálczája alá vettetünk! ‘s Korántsem az egész hazára áradandó igen nagy haszonért, hanem két városnak’ ’s ezen városok’ ’s környékök’ lakosinak nagyobb kényelméért, egykét dúsgazdag’ biztos’ számolásiért. Valljon megérdemli e ez ősi szerződésünkön, sarkalatos szabadságunkon (melly a’ vérrel szerzett birtoknak szabad leírását biztosítja) történt változást *), megérdemli e az egész törvényhozó testnek olly nagy kedvezését, azt megbírálni bízzuk azokra, kik majd ismét uj törvények’ alkotására, vagy az’ elavultak’ módosítására országgyűlésen összejövendenek.**) Midőn Sina György báró’ ajánlásáról hirt vevék, azonnal a’ tárgynak komolyabb fontolgatására fordítám figyelmemet, ’s épen akkor egy vetélkedőtárs, Wodianer és társ. nagykereskedők’ személyében, tűnék fel a’ figyelmezőnek, okosan számitgatván ezek is a’ lehető nyereséget. Wodianer és t. még kedvezőbb feltételek mellett ajánlkoznak ezen nagyszerű vállalatnak kivitelére. Hogy hazafiúság lelkesitné a’ két ajánlkozót, azt magok sem mondják, ’s mi sem kívánhatjuk tőlök, kereskedőktől, tehát csak a’ nagy nyereségnek biztos reménysége nyújtott ingert ajánlkozásuknak, ’s ha e’ nagy nyereség több, mint gyanítható , vallyon miért kellene azt a’ nyerekedőknek átengedni, ’s miért nem a’ nemzetnek megtartani, melly ezen vállalatát még hazafiúsággal is párosíthatná? mint a’ kis miscuit utile dulci.“ Úgy mert a’ nemzetnek nincs pénze, szegény, ’s illy vállalatokban elegendő ügyességgel nem bir; ’s talán pénzszűkében, még hitele sincsen! Valóban szegény ország az, mellynek sem pénze, sem hitele, ’s hogy illyen legyen Magyarország, minden elfogultság nélkül sem akarom hinni. Én az ország’ gazdagságát a’ lakosoknak vagyonosságától meg tudom különböztetni. Az ország’ gazdagsága alatt értem annak termesztményi bőségét, ’s hogy egy nemzetnek ne csak szükségeit, hanem kényelmeit is kielégíteni ’s ezeken kívül sok fölöslegest is előmutatni képes legyen. A’ lakosoknak vagyonosságát az ipar máshonnét is megszerezheti, nem csak tulajdon hazájuk’ kebeléből; ’s igy a’ nemzet gazdag lehet, ha országa kopár sivatag is; ’s itt akármellyik értelemben vegyék olvasóim hazámat, valamint egykor a’ nagy ’s dicső tettekben, úgy most a’ gazdagodásra megkívánható természeti anyagban igen gazdagnak mondom. Talán mi csak használni nem tudjuk, a’ miből mások io’en is meggazdagodnának. Példa erre a’ régi hires Fugger nemzetség, melly takács - vetélőit herczegi díszjelekkel cserélé fel a’ magyarhoni bányákban. Az újabb idők szinte mutathatnak megmagyarosodott gazdag Fuggereket! Első esztendei folyamat, 1838. *) Noha a’ dolog,’ velejére — hogy t. i. a’ kérdéses álló—hiti sem nem elkerülhetiténül szükséges, sem olly általányosan hasznos, mint azt némellyek állítják, ’s hogy országunkban még igen sok hasznos!) és sürgetösb volna létre hozandó — tökéletesen egyet értünk a’ beküldő orral, nem osztozhatunk mégis általános nézeteiben a’ kisajátitó törvény" iránt, melly, ítéletünk szerint, minden tekintetben újabb törvényhozásunk’ legnagyobb áldásai közzé tartozik. Mert közhasznú, a’ törvényhozó test által kijelölt vállalatokra, teljes kármentés mellett, csakugyan oda engedheti némelly birtokos földjének csekély részét, kivált olly országban, hol a’ nemesség’ negyedrésze sem bírja már dicső erdédei’ vérével é s érdemeivel szerzett ősi lakásait; hol, minden tiltó törvényeink’ daczára, egy pazarló e’ szent örökséget egy éjjel elkártyázhatja ’s fájdalom, mindennapi példák szerint a’ leggyalázatosabban el is fecsérli, a’ nélkül hogy neki vagy maradékinak legkisebb kárpótlás, a’ hazának csak parányi haszon is jutna. Itt pedig annál könnyebben történhetnék illyforma — annyiaktól óhajtott __ változás, minthogy Wodianer ’s társai azon nemes ajánlást tették: „sem kedvezést, sem elsőbbséget nem követelünk. — Ha más valaki az építést felvállalandja, pénzünket ez által vissza - téríttetni ’s az actiáknak '14 részét nekünk általadatni kívánjuk, ’s ez volna a’ mi fáradságunknak egyedüli, de méltó, jutalma.“— Eszerint tehát az ország a’ hídépítést, még az élőmunkák’ elvégeztével is, általvehetné. A. #5.