Századunk, 1839. január-december (2. évfolyam, 1-104. szám)
1839-09-12 / 73. szám
Alföldi levelek, vill. Augustus 1. 13.9. Érdemteljes szerkesztő ur! Csak kevéssel azután, hogy VII-ik levelemet postára tevém, kaptam meg a’ „Figyelmező’44 31. 32. számait, mellyekben Vásárhelyi Pál bírálja Beszédes legújabb iratát a „Gretztől Kolosvárig hajózható országos nagy csatorna’44 tárgyában. Magát a’ inunkat, egy jó barátomtól küldve, nemkülönben a' 66-ik számú ,.Századunkéban álló azon „Figyelmeztetést is olvastam, mellyben Beszédes jelenti, hogy Vásárhelyi számolásai hiteles mérésekből meg fognak czáfoltatni, „mihelyt azt az alakulandó végrehajtó részvényes társaság’ alapitói szükségesnek találandják.44 Ezen záradéknak nem vagyok barátja, mert miért nem elébb ? A tárgy felette érdekes, és szükséges iránta a’ közvéleményt felvilágosítani. Csató Pál’ szemléje azt mondja ugyan, „szak’ embereit (talán annyit tesz: Männer vom Fach) illeti az e’ dologhoz szólás44, de ez csak annyit tehet: szak’embereit illeti a’ mérések’ és tervek’ kidolgozása, elkészítése, — mert a’ dologhoz szólás másokat is illet, és annak megértése általánosan kívánatos, előre látható lévén, hogy elébb utóbb azon kérdést: a’ tervezett csatornákat kell e ásni vagy nem? eldönteni nem csupán szak’ emberei fogják. Az „alakulandó végrehajtó részvény-társaság“ sem tehet korszerűbbet, ha érdekét felfogta.—Mi magamat illet, mind a’ munka mind a’ bírálat engem múlt levelemben kifejtett véleményimben megerősítettek. Mind Beszédes mind Vásárhelyi nagy fontosságot tulajdonítanak a’ vízi közlekedések’ javításának. Vásárhelyi bírálatának főleg azon czélt tűzte ki, megmutatni, mikint Beszédes’ eszméi részint természeti akadályok miatt, részint részvénytársaságok által ki nem vihetők, mert a* költség’ támérdeksége a’ várandó jövedelemmel arányban nincs, és ezen véleményét számolásokkal gyámolítja. Beszédes sok plum desiderium közben terveket ad elő inkább, hogysem számításokat, és úgy látszik az elsőket nagy baj nélkül és rövid idő alatt kivihetőknek tekinti. Kérdést nem szenved, hogy Beszédesnek kimerítőbbnek és koszasabbnak lennie, e’ felett és kivált 14-ik lapján említett készen álló terveit és előszámolatjait közzé tennie kellett volna, ha a’ közönséget meggyőzni akarja. Itt ugyanis közérdekről lévén szó, nem titkolódzás, de lehető legnagyobb nyilvánosság szükséges, mert előbb utóbb csak ezen úton és kellő megvitatás mellett jöhet tisztába , „ezen eredeti tervü csatornának a’ maga tulajdon költségin törvényes feltalálója’“ eszméi kivihetők, helyesek e vagy nem? De különben is itten kizáró szabadítékról (exclusivum privilégium) szó nem igen lehet, mert okom van gyanítani, hogy a’ közönségnek ezen kifejezés: „ezen csatornának törvényes feltalálója“ különösnek és egy kissé regényesnek fog tetszeni. Reám ugyan az vidám benyomást okozott, mert gyermekkoromat ’s azon professort varázsoló vissza némileg elmémbe, ki a’ hegyekről értekezvén, nagy gravitással igy szólott tanítványihoz: mons Himmalaya, quem nuperrime detexi etc. Vásárhelyi köszönetet érdemel, hogy rögtön elegürdító nehézségeit. Azonban akár állanak azok akár nem , azon fontos kérdésre, melly most az országgyűlés előtt fekszik és nyilvános mérnöki ex professo vitatatást kívánna, mellyek t. i. azon folyóink, mellyek hajózhatási és áradás-gátlási tekintetben szabályozhatók, ezen szabályozásoknak mi sorban, melly rendszer szerint kell történni, és arra milly pénz és munkabeli eszközök kiválhatnak meg? ezen kérdésre mondom, még mindezek elegendő világot nem derítenek. Pedig csakugyan igaz, hogy akármelly a sok szerencsés tapasztalás által okos, merész lelkűvé edzett vízmérnök“ ennél korszerűbbet jelenleg nem tehetne, és ezt tenni bizonyosan egyedül szak’ embereinek hivatása. Ezen kérdések’ meghányása közben elő fognak fordúlni azon továbbiak is: folyóvizeinket egymással körítő csatornák által hol lehet és szükséges most mindjárt vagy később összekapcsolni ? de „az összefüggő és általános vizszabályozás’“ kérdését ezek nem mellőztethetik el. Mert azt kérdem: ha létesülne is a’ Grétztől Kolosvárig hajózható országos nagy csatorna, ezzel már minden meg volna e téve, mit folyóvizeink körül múlhatatlanul tenni kell? Bizonyosan nem, sőt azt tartom, országgyűlés és kormány is csak úgy engedhetnék meg az „országos nagy csatornát44 , ha bebizonyíttatnék, hogy ez az „általános és összefüggő folyóvízi szabályozásnak44 útjában nem áll, azt nem gátolja, de inkább elősegíti. Nem lehet tehát és nem kellene a’ vezérkérdés’ megvitatását és eldöntését elkerülni. — Vizi közlekedések körül más tekintetekre is kell figyelmezni, mint vas- vagy kőpályáknál. Vaspálya p. o. élénkítheti két pont között a’ közlekedést, és a’ körülményekhez képest jól vagy részúl jövedelmezhet; de egyik a’ másiknak technicai lehetőségét, czélszerűségét nem föltételezi. Ha Debreczen és Pest között vaspálya helyes műelvek szerint épült, ez legkisebbé sem akadályozza azt, hogy Pest és Vácz között hasonló elvek szerint vaspálya építtethessék. Vizszabályozásoknál a’ dolog máskép áll. Vizeink nagyobbára Duna és Tiszába, ezek pedig egymásba folyván, itt minden egybefügg. Az egy helyen történt hiba, elkövetett balfogás visszahathat az egészre. Az egy helyen becsúszott rész a’ más helyen szükséges jót lehetetlenné teheti. Ha valahol, ezek körül szükséges egység a’ felfogásban, és tökéletes bizonyosság, hogy a* kellő sorban történendő foganatba-vételt is ez fogja bélyegezni. És ezek azok főleg, érdemes szerkesztő úr, miket részvénytársaságokkal elérni nem tudom mikép lehet, és a’ mellyek viszszatérítnek engem múlt levelemben előadott azon véleményemhez, hogy folyóvizeink’ szabályozása országos működés’ tárgya, és nem részvény-társaságok’ feladatja. Ebben nem tántorít meg Britannia’példája, hol ezt részvény-társulatok vitték végbe. Ismertem Mac-Culloch, Kleinschrod, List és mások után, a’ brit csatornaépítő társulatok’ részvényeit és jövedelmeit ábrázoló tabbellákat. De ezekben igazolva látom ugyan Smith Ádám’ azon mondását: „hajózható csatornák az országok’ legnagyobb gazdagságai közé tartoznak 44, de más részről megtetszik azokból, mikint nagy része a’ részvényeseknek ezen vállalatok mellett tetemes pénzt veszített. Még nincs eldöntve, valljon az angol törvényhozás, ha előrelátja azon vagyoni bukásokat és abból keletkező zavarokat, mellyeket a’ csatorna-részvényekkeli nyerészkedések okoztak, nem távozik el az egyesületi rendszertől. Annyi bizonyos, hogy ez meggondoltabbá tette a’ törvényhozást, ’s néhány évvel ezelőtt, és most legközelebbről, számos külszinleg czélszerűen tervezett