Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-09-17 / 75. szám
95. szám* Harmadik esztendei folyamat 1840. September 19« SZÁZADUNK Szózat Esztergom’ nyilványos élete’ ügyében. Sobrii estate et vigilate, quia adversarius vester diabolus, tamquam leo rugient circuit quaerens, quem devoret, cui resistite fortes in fide. Pet. I. V. 8. (g) Polgári szent kötelessége mindenkinek csekély tehetsége szerint tulajdon megyéje,közügyi méltóságát fentartani, jogszerű intézményeit pártolni, polgártársai felől szállongó közönséges és részletes balítéleteket felvilágosítani, szóval mindazt, mit szabadsággal koszorúzott józan ész megenged, vagy törvényes alkotvány közügyi polgárról le nem tilt, megyéje’ érdekében rendíthetlen kebellel felhozni. Illy kötelességet teljesítek jelenleg, midőn egy esztergomi tudós táblabirónak Századunk’ egyik utóbbi számában kijött értekezésére felelni tollat emelek, következendőkben fejtve ki nézetimet. 1. Az értekező bevezetésére hivatkozva, mindenek előtt azon óhajtásomat fejezem ki, vajha a’ tisztelt táblabiró úr azon igen üdvös feltételét ,,az esztergomi közgyűlésekről nyilványos hírlapokban ezután mit sem közölni “, ez úttal is szigorúan megtartotta volna. Szép ugyan, tagadhatatlan, a’ közügyi élet, még szebb azt másokkal is tudatni, mivel igy nem csak magának, hanem honosinak ’s az egész nemzetnek és illy nehéz vállalatot teljesítő munkás egyén; szükséges azonban valamint szenvedelmeit zabolázni, úgy a’ közügyi eseményeket részrehajlatlanul közölni. De e’ jövendőre vonatkozó hallgatását, úgy látszik, az értekező egyedül a’ közgyűlési történetekre, nem pedig megyénket érdeklő közügyi nézeteire szorítá; mi annyival fájdalmasb , mennyivel kevésbbé veszi figyelembe az értekező, hogy olly megyének szaggatja fel mármár behegedt sebeit, mellyen a’ közügyi viszonyok félhónap óta legnagyobb elkeseredéssel edzék nyomasztó hatalmukat. Egyébiránt tisztelt táblabiró úr, igazság kimondására azon megjegyzést teszem, hogy az gyengéden kezelve hatását soha sem hibázta el, valamint ellenkezőleg vastagon oda vetve, kivált egy erkölcsi testület’ ellenében, mindig visszahatást szült. 2. Első pontban igen helyén lett volna a’ köznemességre nézve indítványozott szavazási javítást jobban megvizsgálni, mi véleményem szerint az értekező által felhozott modorban nem létesíthető, de a’ köznemesség korlátozásáról nem is egy megyei testület, hanem egész ország rendelkezhetik csak foganatosan. Továbbá az ajánlott eszköz is egyoldalú, mert a köznemesség nem jancsársereg, hogy midőn valakinek eszébe jut, azonnal jogától megfosztva a’ teremből kikergettessék. Mi azon állítást illeti, hogy egy jogtudós táblabirónak szavazata többet nyom, mint száz tudatlan, részeg ’s lakomával és pénzzel vesztegetett corteseké, erről a’ tárgy világossága miatt szót szaporítni felesleges lenne , de azt mégis el nem hallgathatom, mikép olly jogtudós táblabiró’ szavazata, ki egész gyűlés alatt hírlapokat olvas, minő Esztergom vármegyében is találkozik, azt sem tudván sokszor miről van szó, nem sokkal nyomhat többet mint egy tudatlan köznemesé. — 3. Második pontban részint úrral foglalkozik a’ tudós értekező, részint a’ megyei különböző pártokkal, mellyeket azonban, mint kedve tartja, hol dicsér, hol ró ’s némelly apróbb ügyeit igazítja el. Idegen ügyekbe avatkozni nem akarván, következőkre szorítom észrevételeimet: a) Nem foghatom meg, mit ért a’ tudós értekező azon kijelentés alatt: „hogy Esztergom megye’ követei nevezetes környülállásokra figyelmezvén, utasításukat félretették ?“ Ezt tisztelt követeink soha nem nyilványították. De nem is nyilványíthatták. Figyelmeztettem táblabiró urat, hogy azon különbség, melly követeink ’s a’ megye közt forgott fen, a’ követ urak’ nyilványos kijelentése szerint félreértésből, de nem azért történt, mivel üdvösbnek vélék utasítások ellen tenni. A’ követet ugyanis honunkban, hol képviselési rendszer divatozik, nem körülmény, hanem a’ megbízó testület’ akaratja, mellyen magát felülemelni nem szabad, vezérli. b) A’nyárelő, úgy nyárhói közgyűlésekre azon rejtélyes megjegyzést teszi az értekező, hogy iliacos intra peccatur muros et extra. Istenem! Istenem! Tantaene molis erat romanam condere gentem? Az értekező urnák azon aggodalmában , vajha a’ pártok ne gátolnák olly sokszor egymást a’ szólásszabadság’ gyakorlatában, én is osztozom, habár a’ köztanácskozásokbani egykedvűséget sem öreg sem fiatal emberben helyeselni nem tudom. c) E’ pontnak általányos szellemére nézve, ugy látszik, a’ tudós értekező Janus római istent akará utánozni. Valamint ez Ovid által évkönyvei’ lapjain (Fassorum liber) felidéztetve, midőn januar név’ eredetét fejtegeti, ’s ön ritka tulajdonit elsorozza, minden istenségen felülemelkedve felkiált: It redit officio Jupiter ipse meo, úgy a’ tudós értekező a’ főispányi helyettestől az utolsó cortesig az egész megye’felett szemlét tart, ’s minden pártot, mint valamelly hős tábornok, maga előtt léptet el. 4. Az értekező táblabiró a’ harmadik pontban !*~* ur a’ mostani magyar, nevezetesen esztergomi köznemességről irt czikkelyét szomorúan igazolván, azon óhajtását fejezi ki, „bár csak a’ közönséges német hírlapokban az érintett köznemességi élénk rajz kinyomatnék, hogy igy a’ közgyűléseket ’s szólásszabadságot nélkülöző német szomszédink lássák, mint gyakoroltatik közgyűléseinkben legszebb jogunk ’s mennyire nem irigyelhető nálunk a’ szólásszabadság’ gyakorlása.“ Bár Jövdur czikkelyében, nem tagadhatni, sok fájdalmas igazság létezik, mindazáltal úgy látszik a’ tudós értekező valamelly mostoha gyermeke lehet kedves megyémnek; mert az édes magzat nem azon dolgoznék, mint tegye nevetségessé külföld előtt édes anyját, melly tulajdon tejével táplálja, hanem inkább sebeire hathatós ízt igyekeznék feltalálni. Akaratlanul eszembe jön itt Napoleon franczia császár’ eszmélkedése Sz. Ilona szigetén, ki midőn meghaltá, hogy egyik tábornoka a’ vezéri pálczát koronával cserélte fel, ’s új érdekénél fogva a’ franczia hon iránti viszonyait is megváltoztatta, keble’ keservében a’ pálmaliget’ has árnya alatt e’ szavakra fakadt: Valljon illik e a’ leánynak anyja’ szivébe tőrt döfni, ’ midőn annak gondjai alól kiszabadulva ön szárnyára kel ? !-;í":ÍS ur, midőn ismeretes czikkét irta, a’ magyar közönség’ balkeze- Tlésü közügyi tanácskozásain akart lényeges javítást eszközölni, a’ közgyűlések’ jelen szenvedélyteljes állását óhajtá csendes tanácskozási modorral felválthatni, ’s honosainak sziveibe csepegtetni, mennyire veszélyes pártokra osztani hazánkat, ’ midőn legszebb intézvényeink parlagon, érintetlenül herveznek; ‘ de hogy czélja lett volna a’ külfölddel e’ czikket tudatni, nem " hiszem. Keveset tudnak úgy is rólunk, ismeretlen föld hazánk• a’ külföldön; ki volna az, ki mind e’ mellett rész oldalról akar- ná szomszédinkkal megismertetni? Ez alacsony irói viszketegség, osztó igazság elleni bűn volna! — Továbbá úgy látszik, az értekező minden közgyűlésekben történni szokott visszaélést •, édes anyanyelvűnkre akar tolni, annak behozatalához származtatván fel a’ köznemességnek nyilványos tanácskozásokban! za