Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)

1840-10-22 / 85. szám

elszigetelve a’ többi foglalatosságoktól, mellyek az ember’ éle­tében előfordulnak. Ezen hivatal’ lényétől és szellemétől egé­szen áthatva lenni; azon erőket, mellyeknek benne dolgozniok kell, magában felébreszteni és gyakorolni; emberből a’ kapott szerepbe általlépni: ez az egyes bajnok’ hadi erénye. Bárhogy iparkodunk a’ polgárt a’ bajnokkal együtt ugyanazon egy sze­mélyben kiművelve gondolni ’s a’ háborúkat nemzetesítni, még­sem fog sikerülni a’ hivatal’ különösségét eltörülnünk. Viselői magokat a’ hivatalban mindig bizonyos különös kötelékek ál­tal összefűzve tartandják. Ezen összetartásra nem szabad becsmérelve tekintenünk; mert szellemében a­ hadi erények könnyebben kristályodnak. Sereg, melly a’ legöldöklőbb tüzelés alatt szokott rendjét megtartja; melly az alapos félelemnek is helyt csak araszról araszra enged; melly a’ tönkrejövetel’ pil­lanatában is büszkén győzelmeire, szófogadási erejét, főnökei iránti bizodalmát és tiszteletét el nem veszti; mellynek testi ere­je, mint athleta’ izmai, nélkülözés és megerőltetésbeni gyakor­lat által szilárdíttatott; melly ezen megerőltetést diadalhoz ve­zető eszköznek, nem pedig zászlóin tapadó átoknak tekinti; ’s mellynek egész erkölcsi szabálya abból áll, hogy becsületét el ne vessze, m illy sereg által vagyon hatva a’ hadierénytől. Ezen szellem csak két forrásból eredhet, ’s e’ két forrás is et csak egyetemben teremtheti. Egy a’ háborúk’ és szeren­csés kimenetelek’ sora; másik a’ seregnek gyakran legvégsőbb megerőltetésig űzött munkássága; csak ebben ismeri meg a’ bajnok ön erejét. Minél többet szokott katonáitól a’ vezér kíván­ni, annál bizonyosabb lehet követeléseinek teljesítése felöl. A’ katona szintolly büszke a’ legyőzött fanyarokra, mint kiállt ve­szedelmekre. ’S tehát csak a’ szünetlen munkásság’ és mege­rőltetés’ mezején foglazhatik ezen csira, de csak a’ győzede­­delem’ napfényében is. Csupán háborúban teremhet tehát ezen hadi erény. De mit lehet a’ béke’, az előkészület’idején tennünk, hogy illy kitűnő jelességű embermennyiséget összeállíthassunk? Nem lehetne e a’ népet illy erények’ befogadására, ha nem az, eleve képessé tenni ? Igen is lehet. III. A’parancsnokokról. Mi a’hadi eseményekből napfényre lő, az közönségesen igen együgyű, egymáshoz igen hasonló. Az akadályokat tehát, mellyek azokban legyőzendők, senki sem láthatja át, ki csak a’ történetírásra figyelmez. Csak a’ vezérek’, és meghittjeik’ emlék­irataiban vagy különös történeti búvárkodásban jő egy része azon fonalaknak napvilágra, mellyek az egész szövetet teszik. Leg­főbb meggondolást és észvitát, mellyek minden tetemes kivitelt megelőznek, szántszándékkal szokás elleplezni, mivel politicai érdekekkel érintkezvék, vagy történetesen feledékenységbe me­rülnek , csupán állványoknak tekintetvén, mellyek az építés’ bevégzése után elszedendő. A’ közvélemény a’ legfényesebb tettek’ kivitelére elegendőnek tart egy úgynevezett vitéz sere­get lángeszű főparancsnok’ vezérlése alatt, a’ többi paran­csolok’ észtulajdonait és magát ezen lángeszüség’ lényét ke­vés tekintetbe vévén. De, noha a’ háború’ élén álló tábor­nagy és a’ közvetlen alvezérei­ alatt e’ részből tetemes hiány lehet, mégis , ha ezekre néha független kiviteleket bízni aka­runk— mi elkerülhetlen — nem lehet szerepvivésöktől bizonyos virtuozitást nem kívánni. A’ hadi erényesség, mint mindenik, bizonyos sajátságos ész- és kedélytehetséget kíván, melly ha nagy mértékben ragyog ’s rendkívüli cselekményekben mu­tatkozik, lángész nevet kap. A’ hadi lángész annyiban kü­lönbözik polgári társaiétól, hogy ő nem állhat csupán egy bi­zonyos lelki erőből, p. o. a’ bátorságból, mig az alatt a’ többi erők hiányoznak vagy a’ háborúra nézve haszontalan irányúak s hanem hogy ő az erőknek összehangzó, ’s hadi munkálkodásra hajlamozó egyeteme, mellében egy vagy más kitűnhet ugyan, de nem ellenkezh­etik. Ezen hadi szellem nyers és hadias nemzetekben közönsé­gesebb az egyeseknél, mint a’ pallérozottban. De bárdolatlan nemzetekben soha sem találkozik egy tulajdonképi nagy vezér, ’s ollyan is csak igen ritkán,kit némileg hadilángésznek mondani lehetne , mert ahhoz az ész’ tehetségeinek olly kifejlése kíván­tatik, mellyre ezen nemzet nem képes. A’ románok’, fran­­cziák, ’s minden haditettekben hires nemzetek’ legnagyobb ne­vei magasabb műveltségük’ idejébe esnek. Ebből sejthető már, hogy a’ hadilángésznek nagy részét az észbeli tehetségek te­szik, miről a’ háború’ körülményei’ és viszontagságai’ közelebb megtekintése által meggyőződhetünk. Ha legelőbb a’ földszin’ avatkozását a’ munkálatokba vesszük fontolóra; ha meggondol­juk, minő nagy téren tusakodnak mai időben pallérozott hadaink; ha megengedjük, hogy e’ tér minden hadi erő’ hatását módo­sítja, néha végképen megváltoztatja: nem fogja figyelmünket azon igazság kikerülni, mikint minden parancsolónak ezen tér’ sajátságait használni tudni, erre pedig különös, parancsnoki fokához szabott kiterjedésű értelemmel és ügyességgel felru­házva lenni kell. Mig a’ huszár és vadász egy menet’ (Patrul­­ie) vezetésénél magokat az utakba és ösvényekbe könnyen be­találhatják, ’s e’ végre megismerési jegyekre, felfogásra és képzelő tehetségre csak kevés szükségük van, a’ hadvezérnek egész tartományok’ és országok’ általán­os geographiai tár­gyáig felemelkednie, az utak’, folyók’ és hegyek’ vonalait min­dig szem előtt tartania kell, a’ nélkül, hogy a’ korlátozott helyértéket nélkülözhetné. Ezen tisztán katonai tehetséget te­hát képességnek mondhatnék, minden vidéknek gyors mérnöki képzelésére. Ezen képesség minden kétségen kívül el vagyon azon kedélyi tulajdonoktól szigetelve, mellyeket kiváltképen szoktunk a' bajnokban keresni, ’s csak tudomány és gyakorlás által megszerezhető. A’ phainasia és emlékező tehetség nagy gyámolói ugyan, de nem merném állítani, hogy e’ két istennő különös pompával kívánatos, sőt az elsőbb’ barátsága után ezen eseten kívül a’ hadi lángész nem igen szokott sóvárogni, melly neki inkább káros mint haszonhajtó lehetne. Háború testi meg­erőltetések’ és szenvedések’ mezeje; hogy ezek tönkre ne hoz­zanak, a' test’ és lélek’ bizonyos szilárdságára van szükséged, melly akár született, akár begyakorlott, irántok közöndössé te­gyen. illy tulajdonokkal a’ csupán egészséges ész’ vezérlete alatt is az ember már derék hadakozási eszköz, ’s ezek azon tulajdonok, mellyek durva és félmüvelt nemzeteknél olly álta­­lányosan kiterjedvek. De ha a’ háború’ követeléseiben felebb megyünk, a­ most említett tájismerésen kívül még kitűnő ész­­tehetségekre akadunk. Háború a’ kétség’ mezeje; azon dolgok’ három negyede, mellyekre háborúban a’ cselekvés építtetik, na­gyobb kisebb ködben rejtezik. Itt történik legelőször, hogy éles keresztülható ész kívántatik, melly ítéletének tapintatával az igazat kipuhatolja. Közönséges ész ezen igazat néha esetből eltalálja, rendkívüli bátorság a’ hibát máskor kiegyenlítse bár, de az esetek’ többsége, az általán­os siker mindig az ész rö­vidségét fogja napfényre hozni. Háború a’ véletlenség’mezeje; semmi emberi foglalatosság nem kénytelen ezen idegen vendég­nek annyi hatáskört engedni, mert egy sem jó vele úgy mint a’ háború, minduntalan és minden oldalon érintkezésbe. Ő minden körülmények’ bizonytalanságát nagyobbítja ’s a’ történetek’me­netét háborgatja.

Next