Századunk, 1840. január-december (3. évfolyam, 1-104. szám)
1840-11-19 / 93. szám
Világosan kimondára : ha Acsy csakugyan tag. — Ha az vo’na, ’s ezt nyiványosan eltagadná, akkor D. Zs. ur maga is a,t mondaná róla, hogy szemtelen rril hazudik. — De miután nem tag, tehát sem szemtelen , sem hazug, így megy az minden feltételes állításokkal: a1 .,si lacuisses“tól kezdve egész „Ácsy, ha igaz“-ig. És igy nem dorongoltam le senkit; kivált miután Ácsy csak álorcza, tehát nem személy. Mit akar hát D. Zs. ur? 4. §. De én bátor vagyok D. Zs. urat valaminek bebizonyítására felszólítni, mellyel nekem köteles. Ő azt monda, hogy én az academiának sem tisztelője sem barátja nem vagyok. — Itt már teljes joggal áll: asserenti incumbit próba, ’s ha azt nekem be nem bizonyitandja, akkor itt a’ Századunkban ,,e’ sorokkal“ kinyilatkoztatom, hogy ő egy — Ne ijedjen meg, drága D. Zs. ura nem akarok nemes nyelvének hangjába esni; sőt inkább úgy meg akarom dicsérni, hogy e’ feletti örömében önmaga fog maga felett nevetni. — Én önt, mint mondom, egy egészen rendkívüli, szerencsés és éleseszű világosan látónak (clairvoyant) nyilatkoztatom, kinek mindenből mit olvas és lát, az ellenkezője tűnik fel. 5. §. Közönséges emberek’ számára elég világosan kiírtam a’ Századunk’ 80ik számában: ,,Az academia olly fontos és becses hazai intézet, hogy iránta minden hazafinak a’ legnagyobb érdekkel viseltetni ’s az intézet’ legszebb virágzását kell óhajtania.“ A’ Soik számban kinyilatkoztatom: „hogy én minden illy intézet, ’s annál inkább a’ miénk iránt legnagyobb tisztelettel viseltetem, — és hogy valamint nagyrabecsült academiánk általában , úgy annak tagjai különösen (keveset kivéve) folyvást tárgyai legmélyebb tiszteletemnek.“ A’ 20ik számban az olly sok oldalról megtámadott Zsebszótárt is igazságosan védelmeztem. Mindezt azonban D. Zs. ur egészen máskép, t. i. épen egyenesen ellenkezőleg látja; mintha t. i. academiánknak sem baratja sem tisztelve nem volnék. A’ kofákkal senki sem szokott tanácskozni az academiák felöl. D. Zs. urnak azonban ez szokás szerintinek tetszik. Ő tehát a’ kofákat igen tudós asszonyoknak tartja, így tehát itt is egészen az ellenkezőt. 6. §. Azon tehetség, mindenben ellenkezőt látni, az életben sok mulatságot szerezhet neki. Ha tüzet lát, azt hiszi hogy git ’s megfordítva. Ezért kell most CZf/r.-nak a’ Duna felett vasból épitnie a’ hidat, hogy igy a’ tűzfolyamtól el ne égjen, na D. Zs. vallásos könyvet olvas, Voltairet véli olvasni, ’s Voltaire’ munkáit vasárnapi predikátzióknak tartja. Ila Társalkodó van a’ kezében, a’ Századunkat véli látni; ezért bombája az elsőbbikben. Azt hitte, hogy a’ Századunkból lőtte ki. A’ nap rá nézve éj, az éj az ő napja. Reggel korán lefekszik, estig alszik ’s ekkor reggeliz ’stb. 7. §. Illy ellenkező látásunknak egészen máskép kell írni. Tehát: halljuk! 33Gyűlölöm az academiákat s ölelem azon academicusokat, kik engem többször megbántottak, mindenteológusokkal egyetemben !“— Ez D. Zs. urnák. — Végre most már — módja szerint — csakugyan el fogja érteni mit mondani akarok.— De tán mondok ollyasmit az academia ellen , mi a’ fenebbi nyilatkozással ellenkezésbe jó. — Hadd lássuk! Elsőbben az academiáról tiz éven át egy betűt sem írtam ’s most sem írtam volna, ha erre némely academicusok nem kényszerítenek, mikint ezt már elbeszélem. — Innen ered az egy kissebb élesebb nyelvem, mint minővel szokásom élni. De azon csekély túlzásoknak jó iránya is nem sokára ki fog világolni. Sokat írtam már német nyelven , mindig kimélőleg ’s illedelmesen. Alig kezdtem azonban magyar lapokba írni, azonnal több akadémikus által keményen megtámadtatára. A’ Figyelmező ’s egyéb lapok az elleneim kitörések’ valóságos raktárai. Eleinte mérsékelve válaszoltam , de még, ha csak azt nyilatkoztatom is: „irántam udvaritlanok,“ — fennen kiálták, hogy nyelvem durva. Ha tehát bunkóval támadtatom meg, legyőzővel védelmezzem magam ? — Ennek következtében kényszerülve érzem magam más hang’felvételére. De mostantól fogvást oda engedem nekik velők született udvariasságukat, ’s előbbi írásmódomra térek vissza, mellynek bizonyságául szolgálnak a’jelen sorok. Másodszor: Két akadályt valók merész kimutatni ’s helyettük indítványokat javasolni, mellyek az academiának — az én belátásom szerint — javára szolgáltak volna. Ha ezek mitsem érnek, legalább akaratom volt jó. 9. §. Még egy, ’s tán a’ legfontosabb akadály csak később jutott eszembe, hogy t. i. academiánk pénzben igen szegény. Mert alig van évenkint rendelkezése alatt 20,000 ifja, midőn már csak minden rendes tag’ fizetése 21,000 ftot kíván. E’ miatt, mint hallom, csak igen kevés tagok vannak fizetésben , ’s ezekre a’ titoknokkal ’s többi személyzettel együtt alig 10,000 ft. adatik ki. Igen természetes tehát, hogy a’ hátralevő többség kevésbbé munkás, mintha illendő fizetést hozna. Mert a’ tudományokra ’s művészetekre leginkább szegénysorsnak adják magokat, kiknek szükségeikről gondoskodniok kell. — Tehát deficiente pecu — deficit omnenia. Kicsi vízből igen kicsi halakat lehet kapni. Másutt egészen másképen áll a’dolog! A’ franczia academicusok’ fizetése évenkint 129,600 pjra rúg. Az orosz academia a’ statuspénztárból 241,800 rubelt húz. Ezenkívül a’ birodalombani minden kalendariomok’ szabadalmával bir ’s a’ pétervári újsággal is, mellynek évi jövedelme 150,000 rubel; összesen 391,300 rubel. Egy rubel 46 krt. tevén, pénzünkben 300,380 ft. pp. E’ fölött az academia egészen postabér- sőt censura-mentes, saját könyvsajtóval, betűöntő-intézettel bir. — Minden rendes tag 5000 rubelt — 4833 ft. ezüst p. húz évenkint; minden segéd 2500 rubelt 1916 frtot; a’ titoknak 2000 rub. , 1533 frt pp. Ez már aztán fizetés! (Recueil des actes de l’academie de St. Petersbourg 1837.) Ha most már academiánkat a’ fenebbi kettőhöz hasonlítjuk, akkor a’ miénk’ állapotja nagyon nyomomnak fog látszani. Kívánatos volna tehát, hogy az ország’ rendet az academiáról is gazdagabban gondoskodjanak. Valameddig ebben kedvező változtatás nem történik, addig minden rendszabások erőtlenek, bár hogyan intézkedjenek is irántuk. Egyébkint minden kezdet nehéz. A fenebbi ’s egyéb academiák sem mivettek alakulásuknál csodákat. A’ miénk is idővel a’ többiek’ példáját követendi, ha ahhoz neki a’szükséges eszközöket szolgáltatják. 10. §. Ezekből mindenki átláthatja, hogy academiánk iránt a’ legnagyobb tisztelettel ’s részvéttel viseltetem. Nem úgy a’ neologusok iránt, kikről gróf Teleky József ur ő exczellentiája is, az academia’ valódilag tudós és érdem.