Századunk, 1841. január-december (4. évfolyam, 1-104. szám)
1841-04-08 / 28. szám
221 222 után kerülni azon roszat, mellybe ime most mégis kénytelen volt keveredni , ámbár egészen helyén nem lévőnek, de mégis csekélyebb rosznak ’s így tehát respectivus jónak tekintette a’ megáldásnak adatását, nagyobbnak pedig annak megtagadását ’s az ellenfélnek azokból eredhető felzúdulását; azért, választani kénytelen lévén, a’ csekélyebb roszat választó, reményivé, hogy a’ reversalisok napról napra mindinkább divatba jővén, ’s idővel törvényes szokássá válván, észrevehetlenül megfogják szüntetni ezen roszat. Látván azonban most az egyház, hogy csalatkozott, ’s hogy napról napra rutabbul csalatkozik várakozásában ’s reményében; látván, hogy ezen világnak fiai bizony csak eszesebbek az ő nemükben mint a’ világosságnak fiai; hogy nem csak divatba nem jönnek, hanem inkább egészen eltörültetni kezdenek a’ reversalisok; hogy a’ katholika anyák nem csak nem törekednek arra, hogy a’ katholika vallás’ számára megnyerhetnék mind férjeiket, mind pedig gyermekeiket, hanem hogy inkább napról napra jobban meg jobban terjed közöttük a’ vallástalanság és indiferialismus. Látván ennélfogva az egyház, miszerint nem csak enyészetének nem indul, de mindinkább növekedik a’ rész; miszerint engedékenysége által ő maga némiképen elősegíti ’s előmozdítja azt; miszerint következőleg az áldásnak alkalmaztatása , mellyet ő eleintén csekélyebb rosznak tekintett, most már a’ vallástalanságot előmozdító eszközzé ’s igy valódi rosszá kezd válni; látván, mondom, mindezeket az egyház, a’ roszat nem előmozditólag, hanem megakadályoztatni óhajtólag szilárdul lép föl, az áldást megtagadja, ’s ezáltal azokat, kik a’ tőle jóvá nem hagyott módon vegyes házasságra lépnek, ’s kiket 5 kérts katholikusokat) ezért mindeddig csak szerény szóval vétkeseknek nyilatkoztatott, most erősebb ugyan, de hatáskörén belől fekvő ’s igy tehát törvényes módon ’s nyilványosan azoknak nyilatkoztatja. A’ mikra. Elkövetett vétkemet meg nem bánhatni, mert boldognak érzem magamat benne, ez ugyancsak igen furcsa moral, melly annyit jelent mint: Uram! én gyilkoltam ugyan embert ’s kezemhez keritettem annak vagyonát, de én ezen tettemet meg nem bánhatom , mert boldog lettem ’s vagyok általa. Igaz, hogy a’ katholika egyháznak tanítása szerint, ki vétkét meg nem bánja, föloldozást nem nyerhet; de ellenben megnyeri azt, bármilly iszonyú legyen is a’ bűn, ha ezt türedelmes szívvel megbánja, ’s a’ mennyire tőle kitelik (ad impossibilia non datur obligatio), helyre pótolni iparkodik. Azon katholika anyák tehát, kikről itt szó vagyon, ’s kiváltképen azok, kik a’ fönebb említett feltételt nem teljesítették ’s nem teljesítik, bűnösöknek ismerik e magukat vagy nem e? Ha igenis, ’s mind e’ mellett nem bánják meg vétküket, mivel boldogoknak érzik abban magukat, akkor alála föl nem oldoztatnak ’s abban meghalnak igenis; de ennek nem ám az egyház az oka, melly nem teremti hanem nekik csak hirdette ’s hirdeti a’ bűnt; de ha illően megbánják, ’s tehetségük szerint helyre hozni iparkodnak a’ vétket, azaz, ha megteszik a’ teendőt, füloldoztatnak és élnek. Ha pedig bűnöseknek nem ismerik magukat, akkor a’ dolgon nem is aggódnak, az egyház’ tanításának tettleg ellenmondanak, ’s illyképen azon milliók’ sorsában részesülnek, kik ugyanazt, de csak más utakon módokon cselekszik ; ’s erről ismét mit sem tehet a’ katholika egyház. Azt követelni pedig a’ katholika egyháztól, hogy ő mindent megtehessen, csak azt ne, hogy az erkölcsi álomban szunyadozók, mivel épen abban lelik boldogságukat, abból föl ne riasztassanak, annyi, mint gyalázattal illetni ugyanezen katholika egyházat. Felelet A’ 4-dikre. Milly csudalatosan különbözők sokszor az emberek’ ítéletei, abból is világos, hogy azon véleményben látszik a’ nemes megye lenni, miszerint az egyháznak ez annyira roszalt rendeletei által a’ vallástalanság mozdíttatnék elő: az egyház ellenben épen elejét szándékozik annak ugyanezen rendeletek’ alkalmazásával venni. A’ nemes megye kétségkívül a’ felvilágosult világnak azon állítása mellett fogna nyilatkozni, hogy mindegy, akár miilyen vallással bir is valaki, csak becsületes ember legyen az; mert máskép nem olly annyira roszalná a’ katholika egyháznak törekvéseit. De ebből a’ legszorosabb következetességgel nem foly e a’ semmihitűség ? mert az is vallás ám, mikor azt vallom meg, hogy mit sem hiszek. Egyébiránt szeretném tudni, a’ nemes megye mint katholika vagy pedig mint nem katholika testület lép e ezen theologizálásában föl az egyház ellenébe ? Ha mint katholika, akkor az egyháznak fiaiból állanak annak tagjai, tehát anyjuknak engedelmeskedni, attól tanulni kötelesek ők, ha pedig mint nem katholika, úgy már azért sem követelheti az egyháztól okosan, hogy, odahagyván a’ katholicismusnak elveit, vele egyetértsen. Parabola. Volt egy városban valamelly uraságnak egy szép mulató kertje, mellyet a’ mulatni szerető városi közönségnek számára ünnepnapokon megnyittatni nehány esztendei, csupán a’ tulajdonos’ jóakaratos engedményéből eredeti szokás vala már. De észre veszi most a’ tulajdonos, miképen a’ gyülevész nép hol virágokat tipor le, hol gyümölcsöket csipdelget, hol más illetlenségeket követ el; ’s mikép még gyermekei is vegyülnének a’ kicsapongó ficzkók’ csoportjába ; inti a’ csintalanokat, sőt kinyomtatott intéseit fölfüggesztett kertje’ ajtajára, de mind hasztalan. Gyakran egyetmást rajt is ér a’ kártételen , mit azonban bosszúságában elfordulva ’s intéseinek sikerét türelmesen (mert igen szelíd szívű vala) reményelve, többször el is néz ’s nem szól. De ime minél engedékenyebb ő, annál vakmerőbb lesz a’ nép, mig utoljára megharagudván ’s úri jogával élni akarván, bezáratja a’ kertet ’s nem ereszti be a’ méltatlanokat. Hallván ezt a’ városi hatóság, ime ezen ítéletet hozza. A’ kertnek tulajdonosa vagyakkor cselekedett roszul, midőn kertjét megnyittatni engedte, vagy pedig most hibáz, midőn azt bezáratni parancsolja; ’s nehogy valami rövidséget szenvedjen a’ mulatni akaró közönség, kertjének nyitva hagyására lészen kényszerítendő,’s annak a’ kertet netalán bezárni törekedő ’s a’ gyümölcsfákat őrző szolgái befogatandók és szigorúan megbüntetendők. íme ez valódi hasonképe azon ítéletnek, melly a’ katholika egyházat a’ vitás vegyes házasságoknak megáldására és a’ templom’ belsejébeni ünneplésére kényszerítendőnek ’s ennek rendeléseit végrehajtó plébánosokat büntetendőknek mondja. T. szerkesztő úr! Igaz ugyan, hogy az efféle polemizálások, ’s pedig a’ theologiába vágó polemizálások, nem igen tartoznak a’ politikai ’s más nyilványos lapokba; de midőn olly érzékenyül, olly oktatólag sőt feddőleg, ’s pedig nem egyesek, hanem egy egész nagy tekintetű megyei hatóság által támadtatik meg az egész egyházi rend, mellynek igenis van szüksége arra, hogy ne csökkenjék az iránti tisztelet és bizalom a’ népben, akkor maga a’ viszonyos méltányosság megkívánja, hogy magát illendően védőleg ugyanazon lapban léphessen föl az egyházi rend is, minek következtében, e’ sorainak felvételét ismételve ’s még egyszer alázatosan kéri. Egy györmegyeiáldozópap. Az aargaui kolostorok’ felírása. (Vége.) 4) Az alulírottak most már a’ kolostor-felfüggesztés’ határozatának negyedik indítóokára lőnek, ’s a’ status’ állítólagos jogaiba, valamint a’ kolostoroknak a’ statussali meg nem férhetésébe, a’ mellynek minden keresztényi idők’ ’s helyek’ tapasztalása ellenmond, nem bocsátkoznak, de igen azon állításba, miszerint az aargaui kolostorok a’ status ellen „nyilván ’s titkon törtek.“ A’ kolostorok a’ statushozi viszonyaikban a’megtámadottak. Évek óta emeltettek fel a’ kolostoroknak status iránti pénzbeli tartozásai rendkivülileg a’ szövetségi oklevél