Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-03-23 / 24. szám
4. szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. Martius 23. SZÁZADUNK. Észrevételek A jégverés ellen kölcsönösen biztositó magyar egyesület alapszabályaira. E szabályok legelőször is a P. Hírlap 222-dik sz. Értekezőjében, utóbb pedig „Századunk“ 18-dik számában jelentek meg. Mindkét lap örvendve s meleg részvéttel üdvözölvén az egyesület keletkeztét, buzdítólag szólták föl a közönséget, hogy saját hasznát szem előtt tartva, annak jótékonyságával élni siessen. Nem különben a „Világ“ 14-dik számában a „hírlapi kalászok“ írója így nyilatkozik e szabályokról. .. mellyeknek minél terjedelmesb megismertetése végett — mi a társulatnak erkölcsi és anyagi érdekével jár — szükségesnek hisszük azoknak minden lapbani közöltetését, melly végre nemcsak e lapok szerkesztőségét — hanem minden lap kezelőit — bátor e sorok irója még azon esetre is megkérni , bár ha ez velök hivatalos utón nem fogna is közöltetni stb.“ Illy tekintélyek s még inkább a 18 nevezetes tagból alakult egyesületi kormány ellenében vajmi bajos akár a szabályok foglalatját megtámadni, akár ennek következtében az egyesület hasznosságát kétségbe vonni. Mi azonban annyira meg vagyunk győződve nemcsak a szabályok számos hiányairól, hanem arról is, hogy e hiányok miatt az egyesület a közönségre üdvösen nem is hathat, miszerint kötelességünknek tartjuk a t. közönséget mindkettőre (most először azonban csak a szabályok hiányaira figyelmeztetni s őszintén kinyilatkoztatni , hogy az egyesület, ha életbe lépend is, sem közönséges nem lehet, sem tartós életre nem számolhat. 1} A szabályok közt nem találhatni föl, mit tevő legyen a kárvallott, ha azon jószág, melly már egyszer — például fölényire — elvezetett s a fölöttes intézkedések, egyezkedések, becsükt befejeztettek , utóbb tökéletes érettséges betakarítása előtt még egyszer legalább egy harmadrészben, vagy mi többb, végképen elvezetik? Megtérüti-e a társaság ez esetben a harmadik, vagy mi több, a negyedik részt is ? Szükséges-e ekkor ismét a nagy költséggel járó s a károsultat terhelő új becsű stb ? 2 A szabályok nem mondják: valljon fel, egy, két, három holdnyi jószágot szintúgy biztosíthatni-e, mint száz és több holdnyit? pedig ezt annyival szükségesebb tudni, minél bizonyosabb, hogy a kis birtokúak száma nagyobb mint a nagy uraké. Hisszük, hogy a társaságnak távolról sincs szándéka a kis birtokúakat köréből kirekeszteni, de egyszersmind gondoljuk, hogy azok saját káruk nélkül holmijöket nem is biztosíthatják, így az egyesület közönséges nem lehet, s azokra, kiknek szerencsétlenségükben segítségre legnagyobb szükségük szokott lenni, jótékonyan nem is hathat. 3) A szabályok közt sajában keressük azt, melly a minimumot, min alól a társaság senkit sem kártalaníthat, határozottan kimondaná, azaz meghatározná: a kárnak mekkorának kell lennie, hogy a kárvallott kárpótlás végett saját újabb kára nélkül ügynökéhez bizton lépéseket tehessen? És ezen kérdés, az előbbivel összevéve, véleményünk szerint olly fontos, hogy a kisbirtoknak mit sem biztosíthatnak, hacsak az részekre kedvezőleg meg nem oldatik. — Legyen szabad a dolgot egy pár példával föl világositanunk. Nekem csak két hold földem van, mellynek egyikét egyik, másikát másik évben vetem, s igy évenkint lefölebb tiz kereszt búzát termesztek, melly közönségesen 12 p. mérőt szokott adni; e termésemet 25 pontra becsülvén, a tőlem két mérföldnyi távolságban lakó ügynöknél azon 30 e. kr., mellyek e szabályok értelmében ennyi értéktől fizetendők, lefizetem, oda s visszamenet pedig még 30 kr. költők — tehát egy forinttal bizonyosan kevesebb pénzem lesz. Jön végre nagy záporesővel egy kis jégvihar, melly véleményem szerint búzámban 6 forintnyi kárt okoz. Káromat bejelentendő, elmegyek az ügynökhöz, és költők ismét 30 kr. A becsüs három nap alatt kilő s a megvizsgálás után mondja, hogy a kárt most megbecsülni nem lehet, hanem kilenczedik napon ismét kijövend s megbecsülendi. Eljön s a kárt 4 p. ftra becsüli; de én e becsüvel meg nem elégedvén, uj becsüt kívánok, melly azonban káromat ismét csak 4 ftra határozza. Már most meg kell elégednem s kérdem a becsüst, mi a becsüköltség? feleli: 5 ezüst ft.! Miután e költséget nekem kell viselnem, vallján leszek-e kártalanítva, ha most kárpótlás fejében mit sem kapok, és káromon fölül még 1 ftot a becsüsnek fizetek is? Nem lesz-e így 7 ft, tiszta károm , a két három napi vesztességet nem is említvén ? Hát ha még azon meggyőződésben is maradok, hogy búzámban nem 4, hanem valójában 6 ft. kár vagyon: valljon lehet-e kedvem búzámat továbbra is biztosíttatni? — A társaságnak tehát, ha a kis birtokunknak még nagyobb kárt nem akar okozni, okvetlen ki kell mondania: mint például 10 p. ft. — alól nem fog senkit kártalanítani; ki kell mondania: ha a kár 10 ftnál nagyobb, megtéríti-e a tiz forintnyi kárt is, vagy csak azt, mi tiz fton fölül van? Ha az illyesek szorosan meg nem határoztatnak — miután a kis károk gyakoriabbak a nagyoknál — az egyesület örök czivakodásra, nem pedig kártalanításra nyujtana alkalmat. Ebből véleményünk szerint látható, hogy a társaság kis károkat meg nem téríthet, s igy a kis birtokúak mit sem biztosíthatnak. — De vegyünk most egy száz parasztgazdás falut. Ezekből nyolczvanon, azaz: tiz egy, tiz két, tiz három, tiz négy, tiz öt, tiz hat, tiz hét, tiz nyolczsrtályosak, minden termésüket biztosítják s fizetnek biztosítási díj fejében telkükhöz aránylag 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 frt, és a jégvihar épen ezen arányban 2,4,6, 8, 10, 12, 14, 16 forintnyi kárt okoz egynek egynek: valljon mi történik ezekkel? Csak azok kapnak kárpótlást, kiknek káruk 10 ftnál nagyobb, vagy azok is, kiké kisebb? De hát a fenebbi példában miért nem kapott a 4 ftig károsult kárpótlást? Ha pedig ezek sem kapnak , vallján van-e akkor a kártalanításban igazság, miután az, ki szegényebb s jobban rászorult, mit sem kap, a vagyonosabb pedig, ki kárát könnyebben tűrhetné, kártalanittatik ? így a 40 szegényebb jobbágyok összesen 200 ft. kárt vallanának, és még 100 p. ft. biztosítási dijt is hasztalan fizetnének. 4 A 7-dik szabály mondja: a biztosittatók biztosítás fejében bizonyos dijt fizetnek — a termések osztályzata szerint, például minden gabnanemektől 2 percentet — mellyel az egyesületi kormány fog évenkint meghatározni. Ugyan kérdem, mire való itt a díj évenkinti meghatározása? Nem maradhatna-e meg legalább öt évig ugyanazon egy díj? E szabályt még akkor sem helyeselhetnék, ha az ok is, miért történendik, megemlittetnék, mert a dij nem múlt, hanem mindig csak jövő évre szolgálhat finormértékül, már pedig a jövő év bő vagy rész termését s igy a gabna el