Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-08-02 / 61. szám

úgy más részről bizonyos az is, hogy a kir. kincstár jogot a bánya­városi erdők használatához csak azon idő óta tart, mióta a bánya­polgárok sorába beállott, és azon jogot valóban csak mint illyen gyakorolhatja törvényszerűen, de a bányavárosok azon legrégibb magán törvényei is, mellyekre az 1723. 108. t.czikkben történik hivatkozás, világosan bizonyítják, miképen a városi erdők régen­­ten az illető városok által kezeltettek, miglen a bányapolgárrá lett kir. kincstár apródonkint e hatalmat is szokás és törvények és ki­váltságok ellenére magához ragadván, ez által nemcsak az önkény­nek mezejére tért ki, hanem az épen nem költséges kezelést olly czélszerütlenül gyakorolta, melly magára a kincstárra nézve hasz­nos volt ugyan, de a bányavárosokra kétségen kivil kárhozatosan hatott, mellyek az idézett 1747-ki kir. leiratot mindig úgy tekin­tették, mint a melly az 1741: 40. t.cz. czéljának nemcsak meg nem felelt, sőt az ebben panasztott sérelmek halmaza által még sokat biztatott. Midőn tehát a 90-ik §-ban ki van mondva az, hogy a bányavárosok a határaikban levő minden bányászati vállalatra továbbá is ingyenfát adni tartoznak, a királyi kincstár ez­­által megerősittetett azon gyakorlatban, mellyet törvényszerűen kö­vetelhet, ellenben ha a 87. és 88. §-ok kimaradnak, a bányavá­rosok tulajdoni joga sértetvén meg, törvényesittetnék azon szomo­rú, s törvény s alkotmányellenes állapot, melly a kir. kincstár által hosszú időn keresztül gyakorlott visszaéléseknek eredménye. A 89. §-beli módosításhoz a Kir. és RR. szinte nem járul­hatnak, mert nemcsak igazságosnak vélik, hogy miként a bányavá­rosok, úgy a koronás, s kir. kincstári uradalmak is a bányamive­­lésre fát ingyen szolgáltassanak, s annyival inkább mivel a bánya­vám, egyenesen a kir. kincstár jövedelme, hanem azt olly törvé­nyes gyakorlatnak is hiszik, mellynek további fentartása a bányák érdekében igen kívánatos. A 91. és 92. §-ok pedig a felebbiek szerint egészen meg­­hagyandók lennének. A 94. §-hoz a KK. és RR. azért ragaszkodnak, mert azonkí­vül, hogy tudomásuk szerint higany Magyarországban is készíttetik, ez olly kedvezmény volt a kir. kincstár részéről, melly a bánya­­mivelőktől hosszú ideig soha nem tagadtatott meg. Mi a m. Fő-RR. azon állítását illeti, hogy a bányászathoz szükséges anyagok vámmentességéről sehol sem volna e törvény­könyvi javaslatban rendelkezés, a KK. és RR. a 628. §-ra hivat­koznak, hol az világosan kifejezve találtatik. A 104. §. szerkezetét a KK és RR. azért kívánják megtar­tani, mert e törvényben kell néhol olly kifejezéssel élni, melly alatt a bányászattal gyakorlatilag foglalkozó minden személy érte­tik, ha pedig a m. Fő­ Rt. módosítása elfogadtatnék, a szerint az egy nevezetbeni egyesítés nem éretvén el, az egész 104. §. fölös­leges lenne, mint a mellyben csak ismételtetnék különböző neve­zete azon két osztálynak, melly a 102. és 103 §-okban körül­­i­atott. Mi a Fő-RR. a 105. és 109. §-okra tett észrevételeit illeti, ezeknek ellenében a KR. és RR. az eddigi gyakorlatnak kimondá­sához azért ragaszkodnak, mivel czélszerűnek tartják bevárni mun­kálatát azon országos választmánynak, melly az adó tárgyainak s kulcsának megállapításán jelenleg dolgozik; akkor azonban, midőn azon munkálat folytán az adó tárgyai egész terjedelmükben, s tel­jes összeségekben vétettek a KK. és Rt. által tanácskozás alá, ké­szek lesznek határozataik nyomán a gyakorlatot világos és szabatos rendelkezéssel felváltani. A 106. §-ra tett módosításhoz a KK. és KR. hozzájárulnak azon különbséggel, hogy az előbbiek szerint a „szokott“ kifejezés­benhagyását szükségesnek ítélik. A 110. §. iránti ajánlott szócserében a KK. és RR. meg­egyeznek. A 112. §-ra nézve épen a rend, és gyors s pontos igazság­szolgáltatás tekintetéből nem lehet az „illető elöljáróik“ helyett az „illető bányabiró“ kifejezést elfogadni; a bányabiróban a KK. és RR. új törvényhatóságot nem akarnak felállítani, a bányászat érde­ke pedig nem kíván egyebet, minthogy a munkások az illető tisz­teknek tudása nélkül el nem vitethetvén, ezáltal alkalom nyújtas­­sék a munka folyamának megháborításából származható károk meg­­gátlására. Egyébiránt a m. Fő-Rt. többi észrevételeire illetőleg azt jegyzik meg a KK. és RR., hogy az ország minden lakosai egyenlő személy s vagyonbiztosságot joggal igényelhetvén, a bá­nyászokra nézve a KK. és RR. e §§-ban semmi nagyobb s újabb biztosítékot nem akarnak kifejezni annál, mi által a köztörvények szerint minden más polgár födöztetik, s e szerint, ha mint itten fölöslegesnek kihagyásában a m. Fe-RR. meg nem egyeznek, a KK. és RR. viszont azon biztosíték közelebbi meghatározásának szükségét nem látják. A 117. §-ra javaslati módosításban a KK. és RR. meg­egyeznek. A m. FRRnek a 130-ik §. iránt tett észrevételéhez a KK. és RR. nem járulhatnak, mert midőn egy részről az ingyen mun­­kávali visszaélésnek határ van szabva az által, hogy kétszeri bün­tetés után a hibázás­aik esetében az elöljáró utasitványa mellett a munkást „elbocsátani köteles“, melly értelmet a KK. és RR. e §. utolsó sorában e szavakkal kívánnak kifejeztetni, úgy más részről a börtönözést, a szabadságtóli megfosztást a KK. és RR. már elvé­ben olly fontos büntetésnek tartják, mellyel az állodalmon kívül senkit nem lehet, s az egyes iparvállalatok tulajdonosait legke­­vésbbé lehetne felruházni. A 134. §-ban tett módosítást a KK. és RR. elfogadják. A 136. §. pedig a tölebbiek szerint, meglevén tartandó . A­mi a 137. §t illeti, erre nézve szigorúbb büntetést ren­delni azért szükségtelen, mert úgy a bányatisztek, mint a mun­kások érdeke és haszna és életbiztossága a vas ártűk nemhasz­nálata iránt sokkal inkább összepontosul, sem hogy őket szorítani kellene olly szabály megtartására, mellynek mellőzése épen rá­­jok fogna lenni a legveszedelmesebb. A 145. §. a tölebbiek nyomán megtartandó egészen. A 147. §. iránt tett valamennyi észrevételekben megegyez­nek a t. KK. és RR. De a 148 §-ban s mindenütt az egész munkálatban a romlott istályi szó helyett az alag eredeti magyar kifejezést kívánják meg­tartani, mert azon kívül az istály szó az 1827—ki választmány munkálatában, melly latinul van írva, nem alkalmaztatható, s a KK. és RR. nemzeti nyelvünk iránti kötelességből nem akarnak törvényesíteni olly kifejezéseket, mellyek idegen nyelvből eredvén, a köznép szájában elkorcsosodva maradhat fenn. A 154. §. javaslati módosítását a KK. és RR. elfogadják A 165. §-nak ajánlott módosítását a KK. és Rt. azért nem fogadhatják el, mert azon kívül, hogy a bányaszéknek tisztán bí­rói kört kívánnak kijelölni, hogy a társláda bár törvény által meg­határozott czélra egyenesen a bányatársulatoknak s munkásaiknak magánintézete, elegendő ellenőrséget látnak abban, hogy ez mind kezelése mind igazgatása, mind számadásainak vitele iránt a kerületi egyesületeknek közvetlen felügyelése s őrködése alá helyeztetett. Mi a 181. §-ra tett javaslatot illeti, az alap szóra tett ész­revételen kívül a KK. és RR. ezt is elfogadják.

Next