Századvég, 2023. június (3. évfolyam, 2. szám)
ROMSICS GERGELY A külpolitikai realizmus és a liberális nacionalizmus összefonódó hagyományai a késő dualizmus Magyarországán
A külpolitikai realizmus és a liberális nacionalizmus összefonódó hagyományai 107 a közös külügyminiszter Andrássy egyformán őrizte ezt a hagyományt, s ennyiben híveik, követőik maguk is a reformkori örökség talapzatára helyezkedtek. Elvi vita a magyar reformkor örökösei között arról alakult ki, hogy milyen mértékben szükséges „hagyományos” módon, nagyhatalmi befolyás révén kialakítani az együttműködést a balkáni nemzetekkel, vagy ellenkezőleg, az egyenlők összefogásának lényegét tekintve birodalomellenes, konföderatív programjával fellépni a térségben. Utóbbi opció, amelyet legismertebben Kossuth tervei fejtettek ki, mindvégig kisebbségben - sokszor törpe kisebbségben - volt a dualizmus évtizedei során, ám a mindenkori politikai balszélen a korszak egésze során fennmaradt. A századforduló utáni külpolitikai realizmus vonásai Magyarországon A 19. és 20. század fordulóján a dualizmus politikai elitjében a status quo-párti, azaz a dinasztiával való együttműködés révén megszerezhető nemzetközi befolyás maximalizálására törekvő különböző rokon irányzatok domináltak. A kossuthi alternatíva egyre inkább megfakult, amelyet szimbolikusan a boszniai válság idején a függetlenségi képviselők a delegációk vitájában kifejtett annexiópárti pálfordulása pecsételt meg: a Kossuth Ferenc, Kossuth Lajos fia által vezetett függetlenségi képviselők többségükben a dinasztia birodalmi keretein belüli érdekérvényesítés mellett álltak ki 1907-1908-ban, a balkáni nemzetek szabad fejlődéshez való jogának látványos megtagadása árán.14 Ez a kendőzetlenebbül megmutatkozó imperializmus, a nemzet érdekeinek hatalmi eszközökkel más nemzetek rovására történő képviseletének elve a korszakban jelentkező újabb, jobboldali és radikális nacionalista eszmék révén nyert további igazolást, amelyek a Cél folyóiratban vegytisztán, a Budapesti Hírlap és az Alkotmány, majd az Új Nemzedék hasábjain más nézetekkel vegyesen egyre nagyobb nyilvánosságot kaptak az új évszázadban. Az elsősorban német gyökerű nacionalista hagyomány a régi realista logika mentén értelmezte a nemzetközi politikát, azonban az államok helyére a nemzeteket állította, s ezeknek esszenciális, a történelmen kívülről származó célokat tulajdonított. Ez azért volt kopernikuszi fordulat 14 Diószegi 1984a, leül. 240-246.