Századvég, 2023. június (3. évfolyam, 2. szám)

MŰHELY AZAR GAT Háború, nacionalizmus, a békés 19. század és az első világháború okai

Háború, nacionalizmus, a békés 19. század és az első világháború okai 137 Ily módon, ahogyan a 17. század végétől fogva az oszmán fenyegetés csökkent, és a Magyar Királyság területeit felszabadították, a magyarok elégedetlensége növekedett. Amikor II. Rákóczi Ferenc függetlenségi há­borút vezetett a Habsburgok ellen (1703-11), ő is „minden igaz haza szere­tő Országunk régi dicsőséges szabadságát Óhajtó Egyházi és Világi, Nemes és Nemtelen, Fegyver Viselő és Othon lakos, egy szóval minden rendű igaz Magyarokat” megszólítva kívánt „Istentől minden jókat”.­ A magyar ne­messég komoly aggályai ellenére felszabadította a felkeléshez csatlakozó jobbágyokat a feudális kötöttségek alól. Ennek eredménye a kora újkor egyik legnagyobb népi gerillaháborúja lett. A felkelés kifejezett nemzeti jellegét fokozta, hogy a Magyar Királyság szerb, horvát, német és román népessége kimaradt belőle.­ A felkelés végül kudarcba fulladt, és Magyarországot a kényszer és koo­peráció kombinációjával sikerült a birodalmon belül tartani. A birodalmon belüli állása folyamatos nyomás alatt fokozatosan egyenlővé vált a német alkotóelemmel. Az osztrák örökösödési háború (1740-45) során Mária Te­rézia királynő a magyar országgyűléshez fordult, és a magyar nemesség, felkarolva az ügyét, megmentette a koronáját. Attól fogva fokozódott a ma­gyar nemesség bécsi udvarba való integrációja. A zsákmány felosztása ré­vén a német földesurak uralták a cseh és különféle egyéb szláv vidékeket, míg a magyarok Felső-Magyarországot, Erdélyt és Horvátországot. A 19. század a széles körű polgári nacionalizmust, liberalizmust és 1848-49 bukott forradalmát hozta el, amelyet Kossuth Lajos vezetett Met­ternich nacionalizmus- és liberalizmusellenes reakciója ellen. A jobbágy­ságot azonban végleg eltörölték és a magyart a magyar korona minden országának egyedüli hivatalos nyelveként ismerték el. A Habsburg Biroda­lom átszervezése 1867-ben Ausztria-Magyarország duális monarchiájává a végső lépés volt abban a folyamatban, amely jóval az úgynevezett „naci­onalizmusok kora” előtt kezdődött. A dolgok a kora újkorban sem mentek másképpen a másik, nemesek (Herren) vezette országban, Lengyelországban sem. A népi ellenállás a 17. század közepén a svédekkel szemben, majd a korai 18. század során is meg­mutatkozott. Itt is - egy olyan országban, amely a parasztokat minden másiknál durvábban vetette alá - fejtörést okozott a király és a nemesség . Várkonyi 1982, az idézet: 373. [A magyar idézet forrása: Este 1954, 314—315. — a ford.] 7 Várkonyi 1982, 51.

Next