Szeged és Vidéke, 1903. május (2. évfolyam,104-130. szám)
1903-05-01 / 104. szám
Ip ■ öt éves, halott kis lányka s ezen ágy felett térdelve egy szegény asszony, mint maga a szegénység, ifjú és igen szép. .. ház urának kezében kalapács volt és szegelt s kezével türelmetlenül hadonászott. Ezen nyitott koporsó s e térdelő aszszony előtt is, ennek az embernek szájában pipa volt és füstölt. Ez a füst nem sokkal volt homályosabb a szobácska levegőjénél, melyet egy fekete palackra helyezett viaszgyertyácska világított meg. Ez a fehér lángocska, mely nem volt oly sárga, mint a viasz, világította meg a kis halottnak valóban viaszszínű arczát. Itt is csend volt, mint a tengerparton. Itt is két igen nagy fényellentét, mert a mikor az udvarkában levő vénasszony felpiszkálta a forgácsot és magas, vörös lángnyelvek kaptak fel, rezes, violaszinü világosságot vetettek a holttest arczára s az anyja ábrázatára. Alfonz itt is megdöbbenve állt, itt is látott, megfigyelt és csodált, bár nagy volt benne a részvét, de nem kevésbbé nagy a művészet szeretete. Ez az ifjú anya a kelet királynőjének látszott, kit a nyomorúság mocskába s a fájdalom kétségbeesésébe hurczoltak. Ruházata félmeztelenvolt, felül egy ing, mely a rémülettől rendetlenül csak félig takarta keblének csodálatos szépségét s fedetlenül hagyta vállainak istennő gömbölyüségét. Alább egy színtelen takaró, mely a rosszul megvilágított föld sötétségében s a szalmazsák árnyékában tűnt el. Karjait átfonva, kötényébe csavarta, majd összekulcsolta merev kezeit. Hátrahanyatlott fejéről bőven omlottak alá vállaira fényes, sötét fürtöi. Arczán a rémület ült, nagy feketei szemei mereven néztek a szegény halottra, hosszú szemöldei, mintegy árnyékot vetettek arczára. Arczére nemes, szabályos, király csókjára méltó szája összeszoritva, elnyomva a fuldokló zokogást, mely már nem tört elő kebléből. És ez isteni arezon a szellő szeszélye szerint játszadozott a gyertya sápadt világa s az öreg boszorkánytól felpiszkált lobogó, kábító láng fénye. E végtelen csendet a házikó urának dörmögése zavarta meg. — No, siess már egy kicsit . . . ! Alfonz ijedten menekült, befejezte hosszú sétáját s visszatért a grófnőhöz. Megtalálta a művészet meghatározását. Mielőtt bizonyos mély ihlettől mérsékelt büszkeséggel elbeszélte volna barátnőjének ezen este szerzett benommásait, elmondta az ő meghatározását. Claudia felemelkedett s .“Mfonzhoz közeledve s egyszersmint kitárva karjait, mondá : —• Hát mégis megtalálta , hol ? és mikor ? — Nem tudom, de ha igaz az, amit ön néhány óra előtt mondott, akkor megtaláltam azt mindenütt, a város sötét árnyékában úgy, mint a tenger partján, egy fájdalmas jelenetben, valamint az ég s a tenger végtelenségében. S a művészet meghatározása a grófnő rózsás ajkaira tévedt. PR és taps lecsöndesedett, siki csöndben állott felszólásra Széll Kálmán miniszterelnök, aki az ellenzéki pártvezér beszéde alatt idegesen szántva a sorokat, gondosan jegyezgetett. Rövid, de sokatmondó beszédét így kezdte: — A perez komolyságát ezen a helyen én is átérzem. És tessék elhinni, hogy sokkal jobban átérzem, mint bárki más itt a képviselőházban. Én számoltam magammal, mérlegeltem az ellentétes felfogások különböző szempontjait, tekintettel voltam azokra, amiket szem elől téveszteni gyakorlati politikusnak sohasem szabad és az álláspontom most is ugyanaz, ami tegnapelőtt elmondott beszédemben elfoglaltam. Akkor elmondtam mindent, amit a helyzet tisztázása czéljából és a kibontakozás módjának keresése közben elmondhattam. A katonai javaslatokat azonban most sem vonom vissza. Nem lehet odáig vinni a kisebbség ellenállási jogát, hogy a többség akarata megnyirbáltassék és a többség akarata a parlamentáris renden belül és az alkotmányosság korlátai közt ne érvényesülhessen. Engem ennek a helynek elhagyására addig kényszeríteni nem lehet, amíg a többség mellettem van. Nem érzem magamat bűnösnek, mert szükségesnek tartom a katonai javaslatoknak törvényerőre való emelését és ezen a helyen továbbra is megmaradok. Ami a holnap bekövetkező állapotot illeti, kijelentem, hogy az államháztartás gépezetét a mostani keretben és formák közt kívánom működtetni a legkisebb zökkenés nélkül. Viharos jelenetek játszódtak le a miniszterelnök beszéde után. A jobboldal éljenzett, a balmezőn gunmsan hódoltak. Ezután Rátkay Lászlónak adta az elnök a szót. A politikai haldoklók iránt szánalommal viseltetem, s ezzel kezdte beszédét. Nem ismerek — folytatta tovább — személyi momentumokat a politikában. Úgy látszik, hogy a kormány Magyarországon a királyi hatalom végrehajtója. Ha a felhatalmazást a kormány nem kapja meg, akkor mondjon le. Holnap már nincs felelős magyar kormány Kubik Béla: Szószegők. Rátkay László : A császárkorbácsot alkotmányos mezben támasztotta fel a kormány. Az elnök a szónokot e kijelentései miatt rendreutasítja. Rátkay László, beszéde végén indítványt nyújt be az iránt, hogy mivel holnap már nem lesz felelős kormány, a képviselőház tárgyalásait addig függeszszék fel, amig az uj felelős kormány megalakul. Ha ez meg nem történnék és tovább üléseznék a Ház, Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke lépjen ki a törvényenkivüli állapotot előidéző és helyeslő szabadelvű párt kötelékéből, hogy politikai elfogultság és pártatlanság nélkül vezethesse súlyos helyzetében a Ház tárgyalásait. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a házelnök emelt szót. Apponyi Albert kijelentette, hogy ő abban a pillanatban kész helyét elhagyni, amelyben az ellenzék, tehát a kisebbség tőle megvonja bizalmát. Nem tagadja, hogy a kormány eztán is felelős tetteiért. Ha minden elvesz is, egynek meg kell maradnia és ez az egy: a népképviselet méltóságának érintetlensége. Nem száraz és kimért volt a Házelnök beszéde, hanem eszmei tartalmat öntött abba Apponyi Albert gróf, akinek beszéde után nemsokára, háromnegyed négy órakor a magyar képviselőháznak egy ideig utolsó alkotmányos tárgyalása véget ért. Részletes tudósításunk egyébként a következő : Elnök Tallián Béla, megnyitja az ülést. Hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét s előterjesztik az irományokat. (Névszerinti szavazás.) Elnök: Fölteszi a kérdést: Elfogadja-e a Ház a kultuszminiszternek, Papp Zoltánnak a Gotterhalte ügyében tett interpellácziójára adott válaszát. (Fölkiáltások: Igen ! Nem !) Elrendelem a névszerinti szavazást. A szavazás a Cz betűnél kezdődik. ’ Nessi Pál: Czudarság ! Elnök : A szavazás előtt az ülést felfüggeszti. (Szünet után.) Elnök: Újból megnyitja az ülést. Ellrendeli a szavazást. (Gabányi Miklós a szavazatát a következőkkel adja le : Magyar vagyok ! Nemmel szavazok !) Elnök: Kérem a képviselőket, hogy szavazatuk indokolásától tartózkodjanak. (//eó/elítés jobbfelől.) A szavazás ezután nyugodtan folyt le s eredménye a következő volt: .a választ 137 szavazattal 59 ellenében elfogadták. (Az indemnity.) Elnök: Berzeviczy' .Albert kivan szóvik Berzeviczy .Albert. (Föláll.) Rátkay László : A házszabályokhoz kér szót. (Zaj a jobboldalon.) Tegnap Darányi Ignácz volt az utolsó szónok, aki a javaslat mellett szólt. Ma tehát a javaslat ellen szóló lehet csak az első szónok. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: .Az a nézete . . . Bakonyi Samu: Ez nem nézet dolga. Ez házszabály. Elnök : Az a nézete, hogy mivel a miniszter bármikor szólhat, ennélfogva utánna nem kell okvetlenül a javaslat ellenzőjének következnie. Erre volt is már precedens a Szilágyi eset .A praxis tehát az, hogy a miniszteri fölszólatás, nem szakítja meg a szónokok sorrendjét. Barta Ödön: Nagyon ritkán történik, hogy az ellenzék érveire, a jobboldalról ellenérvek hallatszanak. Most, hogy egyszer ilyen alkalom akad, kivételes helyzetet akarnak teremteni. Beszéljen először az ellenzéki, aztán a jobboldali szónok. Berzeviczy Albert: Szívesen átengedi a szót az ellenzéki szónoknak. (Helyeslés balfelől.) Beöthy Ákos: Elvi kérdésről van szó . Így Berzeviczy engedékenysége nem dönti el ezt a kérdést. Angliában (Fölkiáltások jobbról ; Oh ! Oh! Anglia !) a sorrendet megtartják. Vészi József: Nem áll! Nincs sor. Beöthy Ákos: A miniszter szólásjoga mindenkor meg van engedve, de mikor a vitában részt vesz, akkor beszéde a vita sorrendjébe tartozik. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A kontroverziónak, miután Berzeviczy átengedte a szólás jogát, nincs aktualitása. Egyébként föntartja elvi álláspontját. (Eötvös Károly.) Eötvös Károly : Darányi beszéde nem a javaslat mellett, hanem ellene szólt s igy tulajdonképpen neki, aki a javaslatot támadja, a sorrend szerint nem volna joga szólni. (Derültség.) Darányi beszéde az ellenzéki álláspontot erősítette. Avval, hogy fölsorolta a költségvetésbe foglalt teendőket, csak egygyel több érvet hozott a katonai javaslatok ellen. Ha az ember háza ég, ne próbálja a zöld zsalugátert megvédeni, hanem a tetőt. (Úgy van! Ugyd a baloldalon.) Két akarat áll itt szemben. .Az egyik a korona akarata, melyet a kormány s a másik a nemzet akarata, melyet az ellenzék képvisel. (Viharos helyeslés balról.) Darányi elfeledett beszélni a nemzettel ellentétes akarat makacsságáról, amely nem enged. Darányi SZEGED KS VIDÉKE. Szeged, 1903. pilntek, május 1.