Szeged és Vidéke, 1903. május (2. évfolyam,104-130. szám)

1903-05-01 / 104. szám

Ip­­ ■ öt éves, halott kis lányka s ezen ágy felett térdelve egy szegény asszony, mint maga a szegénység, ifjú és igen szép. ..­ ház urá­nak kezében kalapács volt és szegelt s ke­zével türelmetlenül hadonászott. Ezen nyitott koporsó s e térdelő asz­­szony előtt is, ennek az embernek szájában pipa volt és füstölt. Ez a füst nem sokkal volt homályosabb a szobácska levegőjénél, melyet egy fekete palac­kra helyezett viasz­­gyertyácska világított meg. Ez a fehér lán­gocska, mely nem volt oly sárga, mint a viasz, világította meg a kis halottnak való­ban viasz­színű arczát. Itt is csend volt, mint a tengerparton. Itt is két igen nagy fényellentét, mert a mikor az udvarkában levő vénasszony fel­piszkálta a forgácsot és magas, vörös láng­nyelvek kaptak fel, rezes, violaszinü világos­ságot vetettek a holttest arczára s az anyja ábrázatára. Alfonz itt is megdöbbenve állt, itt is látott, megfigyelt és csodált, bár nagy volt benne a részvét, de nem kevésbbé nagy a művészet szeretete. Ez az ifjú anya a kelet királynőjének látszott, kit a nyomorúság mocskába s a fájdalom kétségbeesésébe hurczoltak. Ruhá­zata félmeztelen­­volt, felül egy ing, mely a rémülettől rendetlenül csak félig takarta keb­lének csodálatos szépségét s fedetlenül hagyta vállainak istennő gömbölyüségét. Alább egy színtelen takaró, mely a rosszul megvilágított föld sötétségében s a szalma­zsák árnyékában tűnt el. Karjait átfonva, kötényébe csavarta, majd összekulcsolta me­rev kezeit. Hátrahanyatlott fejéről bőven omlottak alá vállaira fényes, sötét fürtöi. Arczán a rémület ült, nagy feketei szemei mereven néztek a szegény halottra, hosszú szemöldei, mintegy árnyékot vetettek ar­­czára. Arczére nemes, szabályos, király csókjára méltó szája összeszoritva, elnyomva a fuldokló zokogást, mely már nem tört elő kebléből. És ez isteni arezon a szellő szeszélye szerint játszadozott a gyertya sá­padt világa s az öreg boszorkánytól felpisz­kált lobogó, kábító láng fénye. E végtelen csendet a házikó urának dörmögése zavarta meg. — No, siess már egy kicsit . . . ! Alfonz ijedten menekült, befejezte hosszú sétáját s visszatért a grófnőhöz. Megtalálta a művészet meghatározását. Mielőtt bizonyos mély ihlettől mérsékelt büszkeséggel elbeszélte volna barátnőjének ezen este szerzett benommásait, elmondta az ő meghatározását. Claudia felemelkedett s .“Mfonzhoz kö­zeledve s egyszersmint kitárva karjait, mondá : —• Hát mégis megtalálta , hol ? és mikor ? — Nem tudom, de ha igaz az, amit ön néhány óra előtt mondott, akkor meg­találtam azt mindenütt, a város sötét árnyé­kában úgy, mint a tenger partján, egy fáj­dalmas jelenetben, valamint az ég s a ten­ger végtelenségében. S a művészet meghatározása a grófnő rózsás ajkaira tévedt. PR és taps lecsöndesedett, siki csöndben állott fel­szólásra Széll Kálmán minisz­terelnök, aki az ellenzéki pártvezér be­széde alatt idegesen szántva a soro­kat, gondosan jegyezgetett. Rövid, de sokatmondó beszédét így kezdte: — A perez komolyságát ezen a helyen én is átérzem. És tessék elhinni, hogy sokkal jobban átérzem, mint bárki más itt a képviselőházban. Én számoltam magammal, mérlegeltem az ellentétes felfogások különböző szem­pontjait, tekintettel voltam azokra, ami­ket szem elől téveszteni gyakorlati politikusnak sohasem szabad és az álláspontom most is ugyanaz, ami tegnapelőtt elmondott beszédemben el­foglaltam. Akkor elmondtam mindent, amit a helyzet tisztázása czéljából és a kibontakozás módjának keresése köz­ben elmondhattam. A katonai javaslatokat azonban most sem vonom vissza. Nem lehet odáig vinni a kisebbség ellenállási jogát, hogy a többség akarata meg­­nyirbáltassék és a többség akarata a parlamentáris renden belül és az alkotmányosság korlátai közt ne érvé­nyesülhessen. Engem ennek a helynek elhagyására addig kényszeríteni nem lehet, amíg a többség mellettem van. Nem érzem magamat bűnösnek, mert szükségesnek tartom a katonai javasla­toknak törvényerőre való emelését és ezen a helyen továbbra is megmaradok. Ami a holnap bekövetkező állapotot illeti, kijelentem, hogy az államház­tartás gépezetét a mostani keretben és formák közt kívánom működtetni a legkisebb zökkenés nélkül. Viharos jelenetek játszódtak le a miniszterelnök beszéde után. A jobboldal éljenzett, a balmezőn gu­­n­msan hód­oltak. Ezután Rátkay Lászlónak adta az elnök a szót. A politikai haldoklók iránt szána­lommal viseltetem, s ezzel kezdte beszédét. Nem ismerek — folytatta tovább — személyi momentumokat a politikában. Úgy látszik, hogy a kor­mány Magyarországon a királyi ha­talom végrehajtója. Ha a felhatalma­zást a kormány nem kapja meg, ak­kor mondjon le. Holnap már nincs felelős magyar kormány­ Kubik Béla: Szószegők. Rátkay László : A császárkorbácsot alkotmányos mezben támasztotta fel a kormány. Az elnök a szónokot e kijelentései miatt rendreutasítja. Rátkay László, beszéde végén in­dítványt nyújt be az iránt, hogy mivel holnap már nem lesz felelős kormány, a képviselőház tárgyalásait addig füg­­geszszék fel, amig az uj felelős kor­mány megalakul. Ha ez meg nem történnék és tovább üléseznék a Ház, Apponyi Albert gróf, a képviselőház elnöke lépjen ki a törvényenkivüli állapotot előidéző és helyeslő szabad­­elvű párt kötelékéből, hogy politikai elfogultság és pártatlanság nélkül ve­zethesse súlyos helyzetében a Ház tárgyalásait. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a házelnök emelt szót. Apponyi Albert kijelentette, hogy ő abban a pillanatban kész helyét el­hagyni, amelyben az ellenzék, tehát a kisebbség tőle megvonja bizalmát. Nem tagadja, hogy a kormány eztán is fe­lelős tetteiért. Ha minden elvesz is, egynek meg kell maradnia és ez az egy: a népképviselet méltóságának érintetlensége. Nem száraz és kimért volt a Ház­elnök beszéde, hanem eszmei tartalmat öntött abba Apponyi Albert gróf, aki­nek beszéde után nemsokára, három­negyed négy órakor a magyar kép­viselőháznak egy ideig utolsó alkot­mányos tárgyalása véget ért. Részletes tudósításunk egyébként a következő : Elnök Tallián Béla, megnyitja az ülést. Hitelesítik a múlt ülés jegyzőkönyvét s elő­terjesztik az irományokat. (Névszerinti szavazás.) Elnök: Fölteszi a kérdést: Elfo­gadja-e a Ház a kultuszminiszternek, Papp Zoltánnak a Gotterhalte ügyében tett inter­­pellácziójára adott válaszát. (Fölkiáltások: Igen ! Nem !) Elrendelem a névszerinti sza­vazást. A szavazás a Cz betűnél kez­dődik. ’ Nessi Pál: Czudarság ! Elnök : A szavazás előtt az ülést fel­függeszti. (Szünet után.) Elnök: Újból megnyitja az ülést. Ellren­­deli a szavazást. (Gabányi Miklós a szavazatát a követ­kezőkkel adja le : Magy­ar vagyok ! Nemmel szavazok !) Elnök: Kérem a képviselőket, hogy sza­vazatuk indokolásától tartózkodjanak. (//eó/elí­­tés jobbfelől.) A szavazás ezután nyugodtan folyt le s eredménye a következő volt: .a választ 137 szavazattal 59 ellenében elfogadták. (Az indemnity.) Elnök: Berzeviczy' .Albert kivan szóvik Berzeviczy .Albert. (Föláll.) Rátkay László : A házszabályokhoz kér szót. (Zaj a jobboldalon.) Tegnap Darányi Ignácz volt az utolsó szónok, aki a javas­lat mellett szólt. Ma tehát a javaslat ellen szóló lehet csak az első szónok. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: .Az a nézete . . . Bakonyi Samu: Ez nem nézet dolga. Ez házszabály. Elnök : Az a nézete, hogy mivel a mi­niszter bármikor szólhat, ennélfogva utánna nem kell okvetlenül a javaslat ellenzőjének következnie. Erre volt is már prec­edens a Szilágyi eset­ .A praxis tehát az, hogy a mi­niszteri fölszólatás, nem szakítja meg a szó­nokok sorrendjét. Barta Ödön: Nagyon ritkán történik, hogy az ellenzék érveire, a jobboldalról ellenérvek hallatszanak. Most, hogy egyszer ilyen alkalom akad, kivételes helyzetet akar­nak teremteni. Beszéljen először az ellen­zéki, aztán a jobboldali szónok. Berzeviczy Albert: Szívesen átengedi a szót az ellenzéki szónoknak. (Helyeslés bal­­felől.) Beöthy Ákos: Elvi kérdésről van szó . Így Berzeviczy engedékenysége nem dönti el ezt a kérdést. Angliában (Fölkiáltások jobb­ról ; Oh ! Oh! Anglia !) a sorrendet meg­tartják. Vészi József: Nem áll! Nincs sor. Beöthy Ákos: A miniszter szólásjoga mindenkor meg van engedve, de mikor a vitában részt vesz, akkor beszéde a vita sorrendjébe tartozik. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A kontroverziónak, miután Ber­zeviczy átengedte a szólás jogát, nincs aktualitása. Egyébként föntartja elvi állás­pontját. (Eötvös Károly.) Eötvös Károly : Darányi beszéde nem a javaslat mellett, hanem ellene szólt s igy tulajdonképpen neki, aki a javaslatot tá­madja, a sorrend szerint nem volna joga szólni. (Derültség.) Darányi beszéde az ellen­zéki álláspontot erősítette. Avval, hogy föl­sorolta a költségvetésbe foglalt teendőket, csak egygyel több érvet hozott a katonai javaslatok ellen. Ha az ember háza ég, ne próbálja a zöld zsalugátert megvédeni, ha­nem a tetőt. (Úgy van! Ugyd a baloldalon.) Két akarat áll itt szemben. .Az egyik a ko­rona akarata, melyet a kormány s a másik a nemzet akarata, melyet az ellenzék kép­visel. (Viharos helyeslés balról.) Darányi el­feledett beszélni a nemzettel ellentétes akarat makacsságáról, amely nem enged. Darányi SZEGED K­S VIDÉKE. Szeged, 1903. pilntek, május 1.

Next