Szeged és Vidéke, 1907. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1907-01-01 / 1. szám
párt abszolút többségét fogja keresztül vinni, már megdöbbentem a jövő felett s szinte előre láttam azt, aminek bekövetkeznie kellett. Nem akartam részese lenni a természetellenes helyzetnek. A nemzeti küzdelemnek nagy harcában részt vettem és az 1905. évi június 21-ikén beterjesztett alkotmányvédő határozati javaslatnak képviseletében volt bátorságom az első sorba állani. De egy belső harcban, ahol az egy célért küzdő fegyvertársak egymással szemben is harcot folytatnak, nem maradhattam meg társnak. Megírtam 1906 március 2-án önökhöz, t. választóközönség s március 5-én Kossuth Ferenchez intézett nyílt levelemet, melyben a vezérlő bizottságból való kilépésemet jelentem be. Másként tennem nem lehetett, mert amint említettem, más különböző közjogi alapon álló pártok együttműködése állandó sikerre vezető nem lehet. A viszonyok gyorsan alakultak. Az országgyűlés föloszlatása után, az utolsó percekben sikerült a vezérlőbizottságnak a koronával egyetértésre jutnia. Egyetértőleg azonban érdemben csak a választási jog kérdését intézte el, minden más kérdést függőben hagyott. A választások megvalósították azt, amit Kossuth Ferenc február 20-án hirdetett. A függetlenségi párt abszolút többségre jutott s ennek természetes következménye, hogy a közvélemény nem elégszik meg már azzal, amire a koalíció vállalkozott s a naponta rohamosan erősbülő függetlenségi áramlat a maga részére többet követel, mint amivel megelégedett, mikor nem volt abszolút többségben. Én hiszem, hogy Kossuth Ferenc az ő körültekintő, a helyzeteket mérlegelni tudó mérsékletével ma sem akar többet, mint amire magát, jobban mondva pártját kötelezte, midőn a hatalomnak részesévé lett, de a viszonyok természetes alakulásával szemben megállnia még neki sem lehet s ha makacsul megállana, magát a függetlenségi elvet, a párt évtizedeken hirdetett programját diszkreditálná. Akarva, nem akarva, meg kellett írnia ismert bizalmas levelét a vidéki függetlenségi párt vezérférfiaihoz és ezzel ő maga igazolta, ha mindjárt akarata ellenére is és célzatosság nélkül a jelen koalíciós helyzet tarthatatlanságát. Félre a jelszavakkal! Itt újabb határkőhöz értünk. Kossuth levele vitt bennünket ide. Mikor pártját országos szervezésre hívja fel miniszteri tekintélyének támogatásával, lehetetlenné teszi a többi pártokkal való békés együttműködést, feltéve, hogy a többi párt még ragaszkodik elveihez s cselekvőképességükről nem mondottak le. A helyzetet minden áron tisztázni kell, simogatni, eltakargatni semmit sem szabad. Megint fel kell vetnem a kérdést, mire való ma a koalíció ? Hiszen itt van egy abszolút többséget képviselő parlamenti párt, mely kormányképes, pártelnökei a kormányban vezérszerepet játszanak, miniszterek; miért szövetkezik mégis ez az abszolút többséggel rendelkező párt ? Megmondom. Azért, hogy a 67-es alapon álló kisebbségi pártok segítségével ők is 67-es alapra helyezkedhessenek s a 67-es pártok cégérével 67-es politikát csinálhassanak. (igaz ! Úgy van !) Itt a helyzet kiolcsó. Hiányzik nálunk az őszinteség és a bátor színvallás. Félre 67, félre 48! Nálunk csak a jogfolytonosság alapján létezhetnek politikai pártok, melyek csak alkotmányos uton az érvényben levő törvények alapján vívhatják ki messze időre kitűzött céljukat; természetesen mindig csak a nemzet és király közötti együttérzés és egyetértés ápolásával és fejlesztésével. A fejlődés ezen egyedüli természetes útját tévesztik el politikai vezéreink. Ma sem ért véget sajnos a politikai jelszavak korszaka. De kérdezem, mire való ma is folyton tévesztő jelszavakat hirdetni s a nemzetet abban a hiedelemben tartani, mintha a personal uniós a teljes ideális függetlenségi elv rázkódtatás nélkül rövid időn belül elérhető volna. Ehelyett miért nem mondják meg nyíltan, hogy a cél, az önálló magyar nemzeti, a magyar állam, amit csak fokozatosan a nemzet s király együttérzésével lehet megteremteni. A jelszavaknak végnélküli hargoztatása hova vezethet? Előbb vagy utó’ nyilt szakadáshoz, vagy pedig egy lehetett helyzetnek, egy káosznak bekövetkezése’^' Tisztelt választó közönség ! Nagyon*^'" rém, ne értsenek engem félre. Nem a pártok mellett, sem a pártok ellen foglalni; aggodalmaimat láttam csak^'^'^'ségesnek elmondani s azon félelmezr’ a nemzet egy nagy csalódás előtt eálasztói jogról szóló törvény megalk®®’^ csak ólomlábakon halad előre, mig a l^dasági s katonai kérdések gyors sn inzetnek a küzdelemben elfoglalt állásáv szemben, sajnos, úgy látszik kedvezőb megoldást követelnek. A kormányzásra vállalkF^^ pártok egymás ellen szervezkednek fönnállásuk érdekében irtó háborút folyt?’^^- vezet ez ? Ily körülmények köze nemzeti küzdelem nemcsak, hogy ne végződött győzelemmel, de a jövő szám^ föntartott remény csirái is elvesznek. A függetlenség P^^ föladata. Önök tisztelt vás zt a közönség tudják, hogy midőn 1904 31-én engem első ízben képviselüknek választottak, azzal nem a közjogi hr^'^^k folytatására adtak mandátumot, h nem programon elfogadásával a gazdasági , szociálpolitikai kérdéseknek elsősoron való megoldására célzó törekvéseimet helyeselték. (Zajos éljenzés.) Akkor s azéran is ismételten volt szerencsém Önök előtt elmondani, hogy tegyük félre a reddi közjogi harcokat s a meglevő közjogi alap, építsük ki mindenekelőtt gazdaságilag megerősödve, az egységes magyar nemzeti államot. Az önök által helyeselt törekvésének megvalósítására az idő, a közbejött nagy politikai válságok miatt nem voltak kedvelők. Mióta szerencsém van önöket a képvislőházban képviselni, mondhatnám, állandón a nemzeti védelem kérdései s a közjogi sarcok vannak napirenden. Nem tőlem függ, hogy a helyzeten változtassak, de nekem is kötelességem elmondani a helyzetről nézetüket s önöket tájékoztatni, mikép ítélem meg a mai viszonyokat. Úgy érzem, úgy hiszem s ismételten hangsúlyozom, hogy a helyzet javítására, a jövő kedvező előkészítéséé csak egy út van, s ez a függetlenségi pártnak önállóan való vállalkozása az ügyek vezetésére. E vállalkozás egyedül képes a helyzetre tisztítólag hatni. Mert nagy sikerű föntartott törekvéseiknek előbb vagy utóbbi való megvalósításával bebizonyítaniok, hogy politikájuk nem volt a jelszavak politikája s nem volt diméra, egy elérhetlen ideál; vagy pedig a hatalom kezelése rendjén mindinkább meggyőződnek arról, hogy 1723, 1790, 1848 és 1867 ezen egymásra helyezett alkotások fokozatos fejlődést jelentenek s mint meglevő természetes alapok, alkalmasak arra, hogy rájuk tovább építve, kialakulhasson a magyar egységes nemzeti állam, Így vagy úgy, egy helyzet alakul ki, melyből az általános választási jogról szóló törvény életbe léptetésével természetes kibontakozás jön létre. A mai helyzet csak újabb zavarok csíráit hordja méhében s nem segíti elő, hanem lehetetlenné teszi egy természetes s lehetséges kibontakozást. Tisztelt választó közönség! Én a hely Vajda Béla A báró és bankár című drámájának befejezetlen első jelenetében ezeket mondja: A habitáé fogalma az énekesnők adósságának ismeretén kezdődik és azok kifizetésén végződik. Rosenfeld Nándor Rege egy elakadt lóvasútról című balladájában ezt a hasonlatot mondja: Az orfeum habitáé sorsa olyan, mint a lóvasúté. Csak váltóval lehet a kátyúból kiemelni. Rósa Izsó a következő kijelentést tette: A színház és orfeum között való ellentéteket nem értem. Miért ne lehetne ezeket kiegyenlíteni ? Ha mindkét fél okos és tesz némi engedményeket, a két intézmény egybekapcsolódásának nincsenek elvi akadályai, íme, tisztelt hallgatóim, az orfeum körül való beható tudományos vizsgálódások legszebb tételei. S most, amikor ezek az igazságok immár ismeretesek Önök előtt, nincsen hátra más, mint a kísérletezés. A Társaság, amely a mai tudományos előadást rendezi, a legjobban felszerelt orfeumi laboratóriumot rendezte be a mellékszobában. Nem kell Önök előtt hangsúlyoznom, hogy a beszerzett kísérleti gépeket a legkiválóbb orfeumi szakértők vizsgálatai után engedjük át a tisztelt közönség tudományos érdeklődésének és szomjúságának kielégülésére. Laboratóriumunk legszebb kísérleti eszköze nyáron automobil, télen szubrett. Kitűnően tudja utánozni Felhő Rózsit, sőt a trükkjeit is. Igen csinos pisze gép, ragyogó szemekkel. Ám törékeny és kérem Önöket, ne méltóztassanak a tárgyhoz hozzányúlni. Egy másik kísérleti eszközünk csudaszépen énekel. Csöppet sem bárdolatlan és úgy vágja ki a magas hangokat, hogy Bárdos Jolán is megirigyelheti. A rendezőség különben nagy figyelemmel van az éneklő automata iránt és kéri a t. hallgatóságot, hogy a kísérlet után hiánytalanul szolgáltassa vissza. Harmadik női kísérleti eszközünk kitűnő másolata Krémerné Hegyi Lilinek, a Lacika mamájának. Fölösleges megjegyeznem, hogy a figyelmes rendezőség Krémer Jenő megfelelő bemutatásáról is gondoskodott és e két laboratóriumi tárgy szabatos együttműködése kísérleti előadásunk legszebb bizonysága lesz. Hasonlóképpen a Dobi Ferencet és Pesti Kálmánt helyettesítő automaták könnyet fakasztóan fogják rajzolni az élet szomorúságát és a színészet csődjét. Amint láthatják, ez estén mindent megteszünk, hogy a tudományokat terjesszük. A kísérletek szabatossága céljából sikerült orfeumi zongorát is beszerezni a hozzávaló zeneőrgróffal. Ha a Zichy családnak megvan a maga zenegrófja, akkor nem hiányozhat az a mélyen tisztelt társaság terített asztaláról sem és ha Korniss Béla zongorázni tudná a különbséget a Zichy-zenegróf és a mi zeneőrgrófunk között, akkor e kísérletezés megdöbbentő zeneélvezetben tetőződnék. íme, szép hölgyek és jó urak, előadásom végére értem. Az orfeum, a színház és a házasság viszonyáról ismertettem a legkiválóbb tudósok és szakértők véleményeit és bemutattam kísérleti gépeinket. Most már maguk a kísérletek következnek és kérem Önöket szép hölgyek, vigyázzanak, hogy az urak ne jöjjenek kísértésbe és különösen figyelmeztetem az urakat, hogy a tudományos célokra való tekintettel a tárgyakhoz nyúlni szigorúan tilos. Apropós, tisztelt társaság, nem méltóztatnak tudni, hogy mi is az a kabarét? Jó estét, hölgyek és urak! SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. január 1., kedd.