Szeged és Vidéke, 1907. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-01 / 1. szám

párt abszolút többségét fogja keresztül vinni, már megdöbbentem a jövő felett s szinte előre láttam azt, aminek bekövetkeznie kellett. Nem akartam részese lenni a természetellenes helyzetnek. A nemzeti küzdelemnek nagy harcában részt vettem és az 1905. évi június 21-ikén beterjesztett alkotmány­védő határo­zati javaslatnak képviseletében volt bátorsá­gom az első sorba állani. De egy belső harc­ban, ahol az egy célért küzdő fegyvertársak egymással szemben is harcot folytatnak, nem maradhattam meg társnak. Megírtam 1906 március 2-án önökhöz, t. választóközönség s március 5-én Kossuth Ferenchez intézett nyílt levelemet, melyben a vezérlő­ bizottság­ból való kilépésemet jelentem be. Másként tennem nem lehetett, mert amint említettem, más különböző közjogi alapon álló pártok együttműködése állandó sikerre vezető nem lehet. A viszonyok gyorsan alakultak. Az országgyűlés föloszlatása után, az utolsó percekben sikerült a vezérlő­bizottságnak a koronával egyetértésre jutnia. Egyetértőleg azonban érdemben csak a választási jog kérdését intézte el, minden más kérdést füg­gőben hagyott. A választások megvalósították azt, amit Kossuth Ferenc február 20-án hirdetett. A függetlenségi párt abszolút többségre jutott s ennek természetes következménye, hogy a közvélemény nem elégszik meg már azzal, amire a koalíció vállalkozott s a naponta rohamosan erősbülő függetlenségi áramlat a maga részére többet követel, mint amivel megelégedett, mikor nem volt abszolút több­ségben. Én hiszem, hogy Kossuth Ferenc az ő körültekintő, a helyzeteket mérlegelni tudó mérsékletével ma sem akar többet, mint amire magát, jobban mondva pártját kötelezte, mi­dőn a hatalomnak részesévé lett, de a viszo­nyok természetes alakulásával szemben meg­állnia még neki sem lehet s ha makacsul megállana, magát a függetlenségi elvet, a párt évtizedeken hirdetett programját disz­­kreditálná. Akarva, nem akarva, meg kellett írnia ismert bizalmas levelét a vidéki függet­lenségi párt vezérférfiaihoz és ezzel ő maga igazolta, ha mindjárt akarata ellenére is és célzatosság nélkül a jelen koalíciós helyzet tarthatatlanságát. Félre a jelszavakkal! Itt újabb határkőhöz értünk. Kossuth levele vitt bennünket ide. Mikor pártját or­szágos szervezésre hívja fel miniszteri tekin­télyének támogatásával, lehetetlenné teszi a többi pártokkal való békés együttműködést, feltéve, hogy a többi párt még ragaszkodik elveihez s cselekvő­képességükről nem mon­dottak le. A helyzetet minden áron tisztázni kell, simogatni, eltakargatni semmit sem szabad. Megint fel kell vetnem a kérdést, mire való ma a koalíció ? Hiszen itt van egy abszolút többséget képviselő parlamenti párt, mely kormányképes, pártelnökei a kormányban vezérszerepet játszanak, miniszterek; miért szövetkezik mégis ez az abszolút többséggel rendelkező párt ? Megmondom. Azért, hogy a 67-es alapon álló kisebbségi pártok segítségével ők is 67-es alapra helyezkedhessenek s a 67-es pártok cégérével 67-es politikát csinálhassa­nak. (igaz ! Úgy van !) Itt a helyzet kiolcsó. Hiányzik nálunk az őszinteség és a bátor színvallás. Félre 67, félre 48! Nálunk csak a jogfolytonosság alap­ján létezhetnek politikai pártok, melyek csak alkotmányos uton az érvényben levő törvé­nyek alapján vívhatják ki messze időre ki­tűzött céljukat; természetesen mindig csak a nemzet és király közötti együttérzés és egyet­értés ápolásával és fejlesztésével. A fejlődés ezen egyedüli természetes útját tévesztik el politikai vezéreink. Ma sem ért véget sajnos a politikai jel­szavak korszaka. De kérdezem, mire való ma is folyton tévesztő jelszavakat hirdetni s a nemzetet abban a hiedelemben tartani, mintha a personal unió­s a teljes ideális füg­getlenségi elv rázkódtatás nélkül rövid időn belül elérhető volna. Ehelyett miért nem mondják meg nyíl­tan, hogy a cél, az önálló magyar nemzeti, a magyar állam, amit csak fokozatosan a nemzet s király együttérzésével lehet meg­teremteni. A jelszavaknak végnélküli har­goztatása hova vezethet? Előbb vagy utó’ nyilt szakadáshoz, vagy pedig egy lehetett helyzetnek, egy káosznak bekövetkezése’^' Tisztelt választó közönség ! Nagy­on*^'" rém, ne értsenek engem félre. Nem a pártok mellett, sem a pártok ellen foglalni; aggodalmaimat láttam csak^'^'^'­ségesnek elmondani s azon félelmezr’ a nemzet egy nagy csalódás előtt e­á­lasztói jogról szóló törvény megalk®®’^ csak ólomlábakon halad előre, mig a l^dasági s katonai kérdések gyors s­n i­nzetnek a küzdelemben elfoglalt állásáv szemben, sajnos, úgy látszik kedvezőb­ megoldást követelnek. A kormányzásra vállalkF^^ pártok egy­más ellen szervezkednek fönnállásuk ér­dekében irtó háborút folyt?’^^- vezet ez ? Ily körülmények köze nemzeti küz­delem nemcsak, hogy ne végződött győze­lemmel, de a jövő szám­^ föntartott remény csirái is elvesznek. A függetlenség P^^ föladata. Önök tisztelt vás zt a közönség tudják, hogy­ midőn 1904 31-én engem első ízben képviselüknek választottak, azzal nem a közjogi hr^'^^k folytatására adtak mandátumot, h nem programon elfogadá­sával a gazdaság­i , szociálpolitikai kérdé­seknek elsősoron való megoldására célzó törekvéseimet helyeselték. (Zajos éljenzés.) Akkor s azéran is ismételten volt szeren­csém Önök előtt elmondani, hogy tegyük félre a r­eddi közjogi harcokat s a meglevő közjogi alap, építsük ki mindenekelőtt gazdas­ágilag megerősödve, az egységes ma­gyar nemzeti államot. Az önök által helye­selt törekvésének megvalósítására az idő, a közbejött nagy politikai válságok miatt nem voltak kedvelők. Mióta szerencsém van önö­ket a képvislőházban képviselni, mondhat­nám, állandón a nemzeti védelem kérdései s a közjogi sarcok vannak napirenden. Nem tőlem függ, hogy a helyzeten változtassak, de nekem is kötelességem elmondani a hely­zetről nézetüket s önöket tájékoztatni, mi­kép ítélem­­ meg a mai viszonyokat. Úgy érzem, úgy hiszem s ismételten hangsúlyo­zom, hogy a helyzet javítására, a jövő kedvező előkészítéséé csak egy út van, s ez a füg­getlenségi pártnak önállóan való vállalkozása az ügyek vezetésére. E vállalkozás egyedül képes a helyzetre tisztítólag hatni. Mert nagy sikerű föntartott törekvéseiknek előbb v­agy utóbb­i v­aló megvalósításával bebizonyí­­taniok, hogy politikájuk nem volt a jelsza­vak politikája s nem volt d­iméra, egy el­­érhetlen ideál; vagy pedig a hatalom keze­lése rendjén mindinkább meggyőződnek ar­ról, hogy 1723, 1790, 1848 és 1867 ezen egymásra helyezett alkotások fokozatos fej­lődést jelentenek s mint meglevő természe­tes alapok, alkalmasak arra, hogy rájuk to­vább építve, kialakulhasson a magyar egy­séges nemzeti állam, Így vagy úgy, egy helyzet alakul ki, melyből az általános vá­lasztási jogról szóló törvény életbe lépteté­sével természetes kibontakozás jön létre. A mai helyzet csak újabb zavarok csíráit hordja méhében s nem segíti elő, hanem­ le­hetetlenné teszi egy természetes s lehetséges kibontakozást. Tisztelt választó közönség! Én a hely­ Vajda Béla A báró és bankár című drámá­jának befejezetlen első jelenetében ezeket mondja: A habitáé fogalma az énekesnők adósságának ismeretén kezdődik és azok kifizetésén végződik. Rosenfeld Nándor Rege egy elakadt ló­­vasútról című balladájában ezt a hasonlatot mondja: Az orfeum­ habitáé sorsa olyan, mint a lóvasúté. Csak váltóval lehet a kátyúból kiemelni. Rósa Izsó a következő kijelentést tette: A színház és orfeum között való ellentéteket nem értem. Miért ne lehetne ezeket kiegyenlíteni ? Ha mindkét fél okos és tesz némi engedmé­nyeket, a két intézmény egybekapcsolódásának nincsenek elvi akadályai, íme, tisztelt hallgatóim, az orfeum körül való beható tudományos vizsgálódások legszebb tételei. S most, amikor ezek az igazságok immár ismeretesek Önök előtt, nincsen hátra más, mint a kísérletezés. A Társaság, amely a mai tudományos előadást rendezi, a legjobban felszerelt orfeumi laboratóriumot rendezte be a mellékszobában. Nem kell Önök előtt hang­súlyoznom, hogy a beszerzett kísérleti gépeket a legkiválóbb orfeumi szakértők vizsgálatai után engedjük át a tisztelt közönség tudományos érdeklődésének és szomjúságának kielégülésére. Laboratóriumunk legszebb kísérleti eszköze nyáron automobil, télen szubrett. Kitűnően tudja utánozni Felhő Rózsit, sőt a trükkjeit is. Igen csinos pisze gép, ragyogó szemekkel. Ám törékeny és kérem­ Önöket, ne méltóztassanak a tárgyhoz hozzányúlni. Egy másik kísérleti eszközünk csudaszépen énekel. Csöppet sem bárdolatlan és úgy vágja ki a magas hangokat, hogy Bárdos Jolán is megirigyelheti. A rende­zőség különben nagy figyelemmel van az éneklő automata iránt és kéri a t. hallgatóságot, hogy a kísérlet után hiánytalanul szolgáltassa vissza. Harmadik női kísérleti eszközünk kitűnő máso­lata Krémerné Hegyi Lilinek, a Lacika mamá­jának. Fölösleges megjegyeznem, hogy a figyel­mes rendezőség Krémer Jenő megfelelő bemu­tatásáról is gondoskodott és e két laboratóriumi tárgy szabatos együttműködése kísérleti elő­adásunk legszebb bizonysága lesz. Hasonló­képpen a Dobi Ferencet és Pesti Kálmánt he­lyettesítő automaták könnyet fakasztóan fogják rajzolni az élet szomorúságát és a színészet csődjét. Amint láthatják, ez estén mindent meg­teszünk, hogy a tudományokat terjesszük. A kísérletek szabatossága céljából sikerült orfeumi zongorát is beszerezni a hozzávaló zeneőrgróf­­fal. Ha a Zichy családnak megvan a maga zenegrófja, akkor nem hiányozhat az a mélyen tisztelt társaság terített asztaláról sem és ha Korniss Béla zongorázni tudná a különbséget a Zichy-zenegróf és a mi zeneőrgrófunk között, akkor e kísérletezés megdöbbentő zeneélvezet­ben tetőződnék. íme, szép hölgyek és jó urak, előadásom végére értem. Az orfeum, a színház és a házas­ság viszonyáról ismertettem a legkiválóbb tu­dósok és szakértők véleményeit és bemutattam kísérleti gépeinket. Most már maguk a kísér­letek következnek és kérem Önöket szép höl­gyek, vigyázzanak, hogy az urak ne jöjjenek kísértésbe és különösen figyelmeztetem az ura­kat, hogy a tudományos célokra való tekintet­tel a tárgyakhoz nyúlni szigorúan tilos. Apropós, tisztelt társaság, nem méltóztat­­nak tudni, hogy mi is az a kabarét? Jó estét, hölgyek és urak! SZEGED ÉS VIDÉKE. Szeged, 1907. január 1., kedd.

Next