Szeged és Vidéke, 1908. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1908-01-01 / 1. szám

SZICIV ÉS VIDÉKE Új esztendő napján hetedik esztende­jében jelen meg a Szeged és Vidéke. Hat éve már hogy ez az újság, a Szeged és Vidéke újjáalakult s hogy közel két­ezredszer hagyja el ez az azóta megnőtt, megizmosodott újság a nyomtató­gépeket, kedvünk volna elmélkedni ez újság pálya­futásáról, harcairól, véleményeiről, hatá­sairól. Ugy de mi sincs távolabb tőlünk, mint akár a dicsekvés, akár pedig föl­sorolása a sikereknek, amelyeket ez az újság eddigelé fölmutathat. Nagy dolog egy újság életében hat esztendő, hisz ez nem egy alkotásnak hat éves életét jelenti, hanem közel kétezer megújulást, új al­kotást. Az újság, — a­hányszor elmon­dották már ezt, — minden nappal újra születik, friss életre ébred és kezdő harcba megy. Az újságnak bármilyen dicső legyen is a múltja, akárhány sikert, eredményt is alkothatott esztendők küzdelmeiben, minden nap uj harcot jelent. Mindenki remélhet megpihenést, békét, nyugalmat, csak éppen az újság nem, mert minden reggel meg kell hódítania a má­t, az uj virradatot s minden hajnalon uj világos­sággal kell ébrednie, mint a napnak. Hogy hat esztendő ebben az izzó, nehéz és fáradtságos harcban nagy idő, ezt csak az érzi, aki e küzdelmes esztendők viharaiban és csatáiban nemcsak szem­lélő, hanem maga is harcos volt. Soha jelentősebb korszaka a magyar közéletnek nem volt, mint éppen az a hat év, amely alatt ez az újság pályáját eddig meg­futotta, soha a szegedi közéletnek olyan forrongása, fölpezsdülése nem lehetett volna, mint ezeknek az éveknek itt lefolyt eseményei. Azt, amit eddig végeztünk, jól ismeri a Szeged és Vidéke olvasóközönsége. Hogy mennyiben tette magát ez az újság jelentőssé és hisszük, érdemessé is, arról ítéletet, bírálatot nem kell kérnünk; az újság egyetlen bírálója a saját olvasó­­közönsége s nekünk legigazabb örömünk, hogy ennek az újságnak olyan közönsége van, amekkorát ez előttünk kedves és szép hat esztendő előtt remélni merszünk sem volt. S ha ez a közönség, az a sok ezer olvasó, amely reggelenkint e fehér papiros betűiből értesül az eseményekről, a maga becsüléséről, irántunk való bizal­máról nem győzött volna meg bennünket annyiszor, akkor talán lehetne kétségünk, hogy az út, amelyen járunk, jó-e, helyes-e? De így, amikor érezzük és lelkesülve tud­juk, hogy ez a mi jó és őszinte közön­ségünk ez újság munkáját nem tartja céltalannak, harcait illeddőnek, amikor bizonyságaink vannak, hogy a múltúnk sikerei mind reménységek a jövendőre, akkor csak megújhődik a kötelességérze­­tünk, pezsdül a munkakedvünk, fölfrissül az akaratunk és tovább haladunk azon az úton, amelyen eddig sok ezer ember szeretete kísért bennünket. A magunk útján járunk és nincsenek támaszaink, segítőtársaink, akik minden lépésünknél ajnározzanak bennünket. Ör­vendve jegyezzük ezt föl, mert ez újság­nak nincsen más erénye, mint a függet­lensége. Kormánytól, hatóságoktól, ha­talmi csoportoktól függni, annyi, mint ha az asszony odadobja magát idegen szerető karjai közé. Az újságnak hűnek kell maradnia a közönségéhez, független­ségének büszke tudatában kell védenie annak érdekeit. Soha, egy pillanatra és senkivel szemben sem veszíteni el sza­bad függetlenségünket. — ez volt mindig az elvünk és úgy érezzük: szókimon­dá­­sunk soha el nem némult és senkivel szemben sem forrott ajkunkra a szó. Azok előtt a kevesek előtt, akik szeretik a meghunyászkodást, azok előtt a félén­kek előtt, akik lázadásnak vélik az igaz­mondást, talán hűn is ez a mi erényünk. De a rossz asszony sem szereti a tiszta leányokat, az elvtelen sem szereti azt, akinek bátorsága van ragaszkodni a maga fölfogásához. Hogy hívek voltunk, a ma­gunk gyönyörűségére is volt, hogy nem léptünk soha más útra, mint amelyen elindultunk, a közönség bizalmát növelte számunkra. A reális nemzeti politika, az egyetlen okos, helyes és öntudatos magyar politika volt a mi hitvallásunk. Vallottuk és valljuk, hogy a polgárság­nak, a nemzetfentartó magyarságnak jö­vendője, boldogulása egyedül azon múlik, hogy az ábrándok, a hazugságok és a félrevezetések politikája helyett mikor kö­vetkezik el már a valóság, az alkotások politikájának ideje. A Szeged és Vidéke mindenkor gondot fordított arra, hogy az újság iro­dalmi színvonala értékes legyen. Az újság, amelynek főszerkesztője Balassa Ármin dr. a szegedi irodalom legkiválóbb mun­kásait gyűjtötte mindenkor maga köré. A lap belső cikkeit Balassa József felelős szerkesztő, Apor Dezső, Juhász Gyula, Nagy Béla, Polgár Péter dr., továbbá Molnár Jenő dr., a lap budapesti munka­társa Írják. Szépirodalmi és publicisztikai cikkeikkel állandóan fölkeresik a Szeged és Vidéke közönségét Babics Mihály, Gallovich Jenő, Kun József, Márki Imre dr., Pillich Kálmán, Salamon Gyula dr., (Vassi Nagy Lajos, Seress Mihály, Sz. Szigethy Vilmos, Szinési György, Veszprémi Vilmos, továbbá a tárca és cikkírók egész sokasága. Ez a szerkesztő­ség buzgólkodik, hogy a Szeged és Vidéke mindenkor teljesítse azt a felada­tot, amely részéül jutott: a magyar iro­dalom ápolását, a magyar gondolat, a faji érzés kifejezését. Sem hajlandóságunk, sem célunk ki­fejteni és leszögezni, hogy mi a fölfogá­sunk, mi a hitvallásunk a közélet minden kérdésében, hogy közigazgatási politi­kánk mindig újszerű és eleven, hogy irodalmi meggyőződésünk mindig nem­zeti és modern. Hiszen éppen mondottuk, hogy az újság minden reggel újjászüle­tik, éppen följegyeztük, hogy változatlan marad eddigi lelkesedésünk, hard­vágyunk és munkakedvünk. Lehet, hogy ifjonti tüzünk csökkent, lehet, hogy azok közül, akik ez öt év munkájában részt vettek, érdemesek váltak ki sorainkból, hogy az újságírás nehéz munkáját másutt folytas­sák, de mi bízunk az uj remények, uj vágyak, uj törekvések lelkesítő erejében és bizünk munkánk eredményében. A görög legenda szerint Anteusza minden haj­nalon a föld érintésétől szerzett magának új erőt, s minden hajnalon úgy érezzük mi is, hogy a közönséget újra megnyer­tük magunknak és ez a mi örömünk, serkentőnk, alkotásra­­ késztetőnk. Nem kértünk soha senkitől kegyet, nem vár­tunk soha senkitől hízelgést, elég nekünk, hogy sok ezer ember gondolkodása az, ami a miénk. Lehet, hogy e hat esztendő alatt harc­ban kíméletlenek is voltunk; őszintén fájlaljuk ezt, mert nekünk nincsenek ellen­feleink, hiszen csak szószólói vagyunk az igazságnak. De amint ütöttünk sebeket, akként nem maradtunk soha senkivel szemben sem adósak az elismeréssel, ha cselekedte, tette, vagy szava az igazságot szolgálta. Megnyugvásunk és elégtételünk, hogy soha igaztalan ügyet, soha más célokat, mint a közönségét nem szolgál­tunk. Hitünk, reményünk és fogadásunk, hogy igaz lesz ez a jövendőben is. Az öt esztendőben gyönyörűségünkre volt min­dig a mi közönségünk híűséges támoga­tása és hálánkat vele szemben nem is tudjuk másként kifejezni, mint az eddigi módon. Jó, igaz és független újságot csinálunk. * A Szeged és Vidéke január elsején új előfizetést nyit. Az újság továbbra is a legolcsóbb szegedi napilap lesz. To­vábbra is az eddigi igyekezettel, buzgó­­sággal és becsvágygyal szolgálja a közön­séget. Előfizetési árak január elsejétől: SSSGED ÉS MIDSEE, 1908 1/1 Szegeden, Vidéken. Az előfizetések megújítását tisztelettel kéri a kiadóhivatal. Mutatványszámokat egy hétig kívánatra ingyen küld a Szeged és Vidéke kiadóhivatala. Szegeden, Kál­vária­ utca 6. Telefonszám 84. Január el­sején az előfizetők díszes irodai naptárt kapnak, egy évre . . . fél évre . . . Negyedévre . . egy hónapra Egyes szám ára 18 K — fill 9 „ 4 „ 50 I „ 50 egy évre.... 24 K — fill, fél évre .... 12 „ —■ „ negyedévre ... 6 „ — „ egy hónapra . . 2 „ — „ egyes szám ára . — „ 8 „ TELEFON 281. SZÁM. 1297 TELEFON 281. SZÁM. BODA BERI­ALASI Ajánja asztali elsőrendű hegyi borait, tisztán kezelve, valamint az országos hirű Dietzl-féle pincéből balatoni 1 literes butéliákban. Ára üveggel 1 korona. Gognac, rUDDI (a legjobb angol) Popoff-tea, likőr nagy raktára. . . fűszer-, csemege-, déligyümölcskereskedése dióban, mákban és teasüteményekben. Káprát SZ­ ut CB. és Somog­yi-u­t CB. Szrif Lán: Karácsonyfadiszek. Alkalmi tárgyak.

Next