Szeged és Vidéke, 1908. március (7. évfolyam, 52-76. szám)

1908-03-15 / 64. szám

1908 ff1/1» SZEGED ÉS VIDÉKE. amelyre a kerület polgárai közül már­is számo­san jelentkeztek. A felsőkereskedelmi iskolában délelőtt 10 órakor lesz az ünnepély, amelyen Robicsok Zol­tán, Danner János, Raab Izsó, Fráter I­ajos, Markó István, Gróf László és ifjabb Kass János szerepeltek. Az állami felsőbb leányiskola délelőtt 9 óra­kor iskolai ünnepélyt rendez, amelynek műsora ez: 1. Boldis Ignác: Nemzeti dal. Énekli a III — IV. oszt. tanulók. 2. Alkalmi beszéd. Mondja: Sidlovits Kálmán I. tanár. 3. Pósa Lajos: Ma­gyar vagyok. Szavalja: Gergely Lenke II. el. oszt. tanuló. 4. Horváth Géza: Magyar fantázia. Zongorázza: Blitz Ilona IV. oszt. tanuló. 5. Rud­­nyánszky Gyula: Legenda. Szavalja: Schaffer Boriska IV. oszt. tanuló. 6. Lavotta János: A re­ményhez. Éneklik a III—IV. oszt. tanulók. 7. Bi­hari János : Verbunkos (1809.) Zongorázza: Mayer Margit V. oszt. tanuló. 8. Kozma Andor: Kart­­hágói harangok. Melodráma. Szavalja: Eszes Piroska V. oszt. tanuló. Zongorán kiséri: Eiden­­müller Mária VI. oszt. tanuló. 9. Himnusz. A fa- és fémipari szakiskola ifjúsági önképző­köre délelőtt tíz órakor gazdag műsorral rendezi hazafias ünnepélyét. A főreáliskola tornatermében délelőtt féltíz órakor tartja ünnepét, amelyen Koncz András, az önképzőkör elnöke, Kertész Béla, Szijj­ártó Al­bert, Jankovics F., Kövesi I., Konrád J., Bojár János és Szommár J. szerepelnek. Az állami főgimnázium ifjúsága szép ünnep­ség keretében emlékszik meg március 15-ikéről. Az ünnepély délelőtt 10 órakor kezdődik az in­tézet tornacsarnokában. Az ünnepély műsorán szavalattal szerepel: Szász Imre VIII. o. t., aki Jakab Ödön: Március tizenötödikén c. költemé­nyét, Csillag István VIII. o. t. pedig a maga szer­­zette: A szabadságünnepen c. alkalmi ódát sza­valja el. A szabadságharci dalokon kívül, miket az intézet énekkara énekel, a műsor kiemelkedő pontja : Cinka Palma nótája hegedűszóló, amelyet Weisz Andor VIII. o. t. ad elő zenekari kíséret­tel. Ünnepi beszédet Bassa Engelbert VIII. oszt. tanuló tartja. A városi főgimnázium délelőtt fél kilenc óra­kor az intézet dísztermében iskolai ünnepélyt rendez a következő műsorral: Erkel: Himnusz, énekli a főgimnázium énekkara. Petőfi : Nemzeti dal, szavalja Gál László VIII. o. t. Szabolcska : A hazaszeretetről, szavalja Schaffer János VIII. 0. t. Ünnepi beszéd, mondja Lázár Miklós Vili. 0. t. Szávay/ Petőfi kardja, szavalja Kern Aurél VII. 0. t. Ábrányi: Március 15, szavalja Rácz Andor VI. o. t. Hubay: Nemzeti zászló, énekli a főgimnázium énekkara. A kereskedő tanonciskola tanulói tanáraik vezetése mellett délelőtt 11 órakor a felsőkeres­kedelmi iskolában hazafias ünnepséget ren­deznek. A gyertyámosi konviktus délelőtt 11 órakor hazafias ünnepélyt rendez, amelyen Koncz And­rás, Hoffmann Miklós, Schmiedt Jenő, Trumosy György, az intézet zenekara és Campián Aladár szerepelnek. A községi polgári leányiskola vasárnap dél­előtt fél 10 órakor az intézet tornatermében haza­fias ünnepséget rendez a következő műsorral: Doppler: Tied vagyok, tied hazám .. . énekli a III. és IV. oszt. Berzsényi: A legszebb nap, sza­valja Bérczi Margit I. o. t. Pósa: Március 15-én, szavalja Dura Teréz III. o. t. Hazslinszky: Talpra magyar, énekli a III. és IV. oszt. Mihály: Erdé­lyi pásztor Csongor, zongorán előadja Jung Mar­git III. o. t. Ünnepi beszéd, tartja Krikkayné Barbaró Emma igazgató. Fráter : Magyar dalok, énekli Cholnoky Margit IV. o. t. Feleky : Márciusi ibolyák, szavalja Kószó Ilonka III. o. t. Peterdi: A magyar leányok, szavalja Holtzer Margit II. o. t. Ábrányi: Március 15-én, szavalja Takács Mária IV. o. t. Egressy: Szózat, énekli a III. és IV. o. A mórai községi népiskola tantestülete dél­előtt 9 órakor a tanulókkal iskolai ünnepélyt rendez, amelyen Mersán József beszédet mond. Pál Anna, Bogdán Jenő, Bakai Nándor, Schmi­­tusz Kálmán és Bakos Lajos tanulók szavalnak. A csongrádi sugárúti iskolában fél kilenckor reggel a tanulók istentiszteletre templomba men­nek, azután a földiszített ünnepi teremben ün­nepség lesz, amelyen Vicsay Árpád igazgató és Faragó Boldizsár tanító beszédeket mondanak. Terestény Gyula, Németh Rózsa, Csókán Béla, Zombori Teréz, Horesnyi Mária, Kovács Imre, Szabó Anna és Török Veron szavalnak. A belvárosi népiskolában a fiúiskola torna­termében a Himnusz után Bödőné Trinksz Paula ünnepi beszéde után Rieger Rózsi, Simák Erzsi, Wihnalek Gizella, Menning Erzsébet, Kristóf Károly, Jenicsek József, Huszka Lajos, Makó Zoltán és Erdélyi Zoltán szavalnak. Az iparosinas-iskola iskolai ünnepséget ren­dez. A belvárosi elemi fiúiskolában elhelyezett iparostanonc-osztályok ünnepsége délelőtt 10 órakor, alsóvároson 8 órakor, Rókuson 8 órakor és felsővároson délután 5 órakor kezdődik. A Montpelle gyümölcsözik. Az ördög szeret vitatkozni, ha nem muszáj. Az ördög szeret vádolni, ha nem szólítják föl, hogy elő az adatokkal. A Szegedi Napló vitat­kozni kezdett velem ; jó, álltam elébe. Újság­írók, magánemberek nyilvánosan adatokat kö­veteltek tőlem a Montpelle tűzhányó kitörése alkalmából rendezett gyűjtésről; jó,­­ közöltem adataimat. Mindvégig megőriztem tárgyilagos­ságomat, szenvedelmes szavakkal nem támad­tam senkit, hanem egyszerűen okmányokat, hivatalos okiratokat közöltem. Megírtam, hogy a martinikas tűzkárosultak javára rendezett gyűj­tést a Szegedi Napló nem kezelte úgy, mint ahogy megírta. Közöltem, hogy a Szegedi Napló 1902 augusztus 3-án megjelent számában most időben bejelentette, hogy „a pénzt — 1837 korona 48 fillért, — elküldöttük Camille Pelle­­tan francia gyarmatügyi miniszter úrhoz“, kö­zöltem, hogy a Szegedi Napló 1902 augusztus 6-án újból megírta volt, hogy a „gyűjtést be­fejeztük, a pénzt már elküldöttük“, — közöltem, hogy ezzel szemben azt a gyűjtést csak tizen­nyolc hónap múlva számolták le véglegesen, amennyiben a gyűjtött összeg kisebbik felét 808 korona 72 fillért 1903 március 12-én, na­gyobbik felét 1159 korona 76 fillért — horri­­bile dictu, tizennyolc hónap múlva — fizette ki Engel Lajos. Ez volt a tényállás, valóban nem kellemes, sőt nem is örvendetes adat derék és tiszteletre­méltó újságtársunk, a Szegedi Napló igaz­mondására. Nem csodálom tehát, ha a Szegedi Napló kiadótulajdonosa , Engel Lajos haragszik. Utóvégre haragudni, lármázni, sőt megpukkadni is kinek-kinek egyéni joga, amibe én nem avat­­kozhatom bele, sőt ami ellen kifogásom sem lehet. Ám tegye, bánja az ördög. De én sem Engel Lajos, sem akár Rózsa Sándor, vagy Sobri Jóska kedvéért nem viszonozom mind­azokat a gorombáskodásokat, amelyekkel szom­baton velem „vitatkoztak“. Aki haragszik, annak nincsen igaza. Már­pedig Engel Lajosnak nin­csen igaza és teljes tisztelettel csodálkozom, hogy nem káromkodott jobban. Attól ugyan, ahogyan neki nincsen igaza, akár két hétig is káromkodhatnék. Jogom van hinni, hogy ebben a reménységemben nem csalatkozom és már előre is fölhívom mindazoknak a kezdő és tanulni vágyó rágalmazóknak és becsületsértők­­nek figyelmét, akik ezen a pályán haladni óhajtanak, az Engel Lajos szerkesztésében meg­jelenő Hüvelyk Matyi című élclap vasárnapi számára, amelyben — százat egy ellen — úgy összevissza rágalmaznak engemet, hogy gyö­nyörűsége­tellenek benne ama bizonyos Sheri­dan nevű angol urnák is, aki A rágalom isko­lája című vígjátékot megírta volt. A veszekedéssel tehát rendben volnánk, de hasonlóképpen rendben vagyunk a martinikas gyűjtéssel is. Szombaton Engel Lajos erről csak keveset beszél, csupán azt mondja, hogy majd vasárnap okmányokat közöl s még két dolgot állít. Mondhatom, én már hallottam vallani, én már hallgattam beismeréseket, de olyan szép beismerő vallomást, mint ez a két állítás, bármelyik királyi ügyész életének leg­szebb emlékei közé sorozhatna. Nem is tagad­hatom, hogy Engel Lajosnak hálás szivel bo­csátom meg összes gorombaságait ezért a két vallomásért, amelyek itt következnek. A csúf vádakkal szemben egyelőre csak annyit mondok a közönség tájékozására, hogy a Szegedi Napló gyűjtése nagyobb lévén az összes jótékonysági egyesületek gyűjtésénél, az összeget külön, mint a Szegedi Napló gyűjtését juttattuk a francia gyarmat­ügyi miniszter kezeihez. A budapesti nagy­bizottság tehát nem is vehetett erről tudomást. És hogy az összeg tényleg mindaddig, amíg a miniszter kezeihez nem jutott, gyü­­mölcsözőleg volt elhelyezve, ezt okmányokkal tudom igazolni. Ebből a vallomásból kitűnik ez. A Szegedi Napló 1902 augusztus 3-án és augusztus 6-án múlt időben megírta volt, hogy „a pénzt elküldöttük Camille Pelletan fran­cia gyarmatügyi miniszter kezeihez.“ Miután ezt a Szegedi Napló augusztus 3-ikán megjelent számában közölte, a pénzt augusztus 2-án postára kellett tenni. Nos hát, ha az okmányok között ott lesz az augusztus 2-iki Camille Pel­letan címére föladott 1837 korona 48 fillérről szóló postai feladóvevény, hajlandó vagyok az ez időszerint még Engel Lajos kezelésében levő hirdetési oszlopokon egy esztendeig plakátk­ozni, hogy Engel Lajos becsületes ember, sőt haj­landó vagyok a legnagyobbra , egy álló eszten­deig kijavítani a Szegedi Napló összes mondat­szerkesztési hibáit. De sajnos, mindezekben a gyönyörűségekben nem lehet részem. A Szegedi Napló kiadója 1902 augusztus 3-án és 6-án hazudott. Fáj, kimondhatatlanul fáj ezt a tényt megírni a Szegedi Napló derék és tiszteletre­méltó kiadójáról, de hiába: Engel Lajos már megelőzött ebben a tényállításban, s tudom, hogy Engel Lajos ezúttal tárgyilagos és elfogu­latlan volt. Nagyrabecsült nyilatkozatában, vagy ha tetszik: önvallomásaiban ugyanis Engel Lajos már nem mondja, hogy „a pénzt elküldöttük“, hanem azt állítja, hogy „az összeg gyümölcsö­­zőleg lett elhelyezve.“ Hát akkor a Szegedi Napló kiadója hazudott 1902 augusztus 3-án, mert az elküldöttek gyümölcsözőleg elhelyez­tük kifejezés egyelőre szokatlan a magyar szino­nimák szótárában. Elküldöttük , rendeltetési helyére juttattuk ,s postára tettük, de nem annyi, mint gyümölcsözőleg elhelyeztük. Jól van, minden jól van, csak kinek az engedelmével helyezte el azt a pénzt gyümöl­csözőleg Engel Lajos ? Hiszen, amikor arról volt szó, hogy Szeged adományát külön kell elküldeni, akkor a Szegedi Napló szó szerint ezt írta: „Szegednek bármily csekély adomány­nyal is ott kell tündökölni az elsők között azok sorában, akik részvétükkel a gyászoló nemzet­nél jelentkeznek.“ Az elsők között, érti, Engel. Negyvenezer embernek kenyeréről, hajlékáról kellett gondoskodni és ön gyümölcsöztette a pénzt. Tizennyolc hónapig kellett gyümölcsöz­­tetni és két részletben elküldeni a pénzt, hogy Szeged az első legyen . . . Azt mondja a nyilatkozat, hogy a Szegedi Napló gyűjtését azért nem lehetett elküldeni a városéval, mert a Napló gyűjtését, mint nagyobb összeget, külön akarták elküldeni. A város pén­zére már augusztus 28-án a külügyminisztérium­ban volt a köszönet s ez az összeg­­ 2360 korona volt, így a város által küldött pénz volt a nagyobb s a város sem gyümölcsöztette ezt a pénzt, hanem gyorsan elküldötte, mert se­gélyről, tűzkárosultakról volt szó. Miért írta a Szegedi Napló augusztus 3-án és 6-án, hogy a pénzt elküldték s miért nem, hogy gyümölcsözőleg elhelyezték? Miért nem írta meg a pénzek elküldését az egyes részle­tekkor ? Ugy­e, ki gondolt volna arra, hogy ha a Napló azt írja, hogy 1837 korona 48 fillért elküldték, hát nem küldték el. Vasárnapra okmányokat közöl a Szegedi Napló. Két okmányt kérek: az augusztus 2-iki föladóvevényt, avagy azt, amelylyel bejelentet­ték az adakozóknak, hogy a pénzt nem küldték el, hanem gyümölcsözőleg elhelyezték s részle­tekben fizetik ki, mint a varrógépeket szokás. Ezekre vagyok kiváncsi és semmi egyébre. Előre tudom, hogy e helyett gorombaság 3­7

Next